Céklás vörösbabsaláta sonkával

Ősszel már alig várom, hogy megjelenjen az új cékla. Ilyenkor sorra elkészül néhány céklás örökzöld (a dobogó legfelső fokán még mindig a megunhatatlan céklás gombóc áll). 

Talán már leírtam egyszer, hogy hogyan sütöm ilyenkor a céklát. A lényeg azonban az, hogy viszonylag kevés munkával egyszerre igazán sokat meg lehet sütni és a hűtőben, vagy később a fagyasztóban egyenként tárolni. Két kiló alatt nem is érdemes nekiállni, ennek a mennyiségnek a tisztítása megvan jó félóra alatt.
A cékla és vörösbab kettőse szükségből jött létre, de ősz óta teljesen beépült a menünkbe. Jobb lenne beáztatni és megfőzni a babot, akinek van rá ideje, ezt javaslom, én mostanában konzervet használok. Egyszer próbáltam pici, fehér cannellini babból. Ízre sokkal jobb volt, na de a látvány kérem szépen ..:)). Maradjunk inkább a vörösnél, vagy együk sötétben. /...../
             

Elolvasom »


Savanyúkáposztakrémleves sült kolbásszal és chiliolajjal

Eszembe nem jutott volna, hogy savanyúkáposztából is lehetne krémlevest főzni, pedig miért is ne. Pont az a fajta krémleves, amiben van egy csipet fantázia, savanykás-csípős, és a "levesbetét" :) is nagyon a helyén van. 

Nem először találtam Mennyei Mignon-nál nekem tetsző receptet, erre is azonnal lecsaptam.
Néhány apró változtatást végeztem rajta, bacon helyett füstölt kolbász került a tetejére, a tejszín mennyiségét is lecsökkentettem.
Kíváló lett!
             

Elolvasom »


Szicíliai citrompuding citromlekvárral

Bejegyzésmentés lesz a jelszó januárban, ugyanis nehezen viselném, ha ez a hónap recept nélkül múlna el. Jelenleg azonban csak a piszkozatban lévő bejegyzéseimhez tudok hozzáférni, így jöjjön egy krémes desszert (pohárkrém, micsoda egy szó ez:)), mivel csak ehhez írtam anno pontos receptet és töltöttem fel közel egy éve egy képet.

Hihetetlen, de ennek az egyszerű, minden esetben szigorúan fehér kis krémnek rendkívül komoly gasztrotörténete van (erre utal a neve is), amibe most lehetőseg- és idő hiányában nem mennék bele, de pótolom, amint odajutok.
Sokan arab gyökerekre gyanakszanak, bár francia (blanc manger) és olasz konyhákban is otthon van. Szicíliában a legegyszerűbb változat terjedt el, ehhez még mandulát (vagy akár pisztáciát is) szoktak társítani, és itt kanyarodhatunk vissza ugyebár az arab befolyáshoz.

Akkor mi is ez a fehér krém? Egyszerű tejes puding, amibe aromás (vastaghéjú szicíliai) citrom reszelt héja kerül. Egyes valtozatában mandulatejből is készülhet (tejben főzött mandula), mások viszont csupán keményítővel, vagy egyszerűen liszttel sűrítik.
              Biancomangiare - szicíliai citrompuding citromlekvárral

Elolvasom »


Csokoládés vajaskenyérpuding

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.

Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből.  .....
             

Elolvasom »


Amarettis csokoládétorta

Régen sütöttem már olyan süteményt, amely ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményt adott volna. Csupa nagybetűkkel kellene most ideírnom, hogy elfoglalt háziasszonyok számára, akik egy hajszolt hét utáni vasárnap is valami kényeztetőt szeretnének a családnak tálalni, szóval azoknak ez a sütemény valóságos áldás.

Egy hónapja sütöttem először, amikor egy vasárnap délutáni sürgős munka kapcsán összegyűltünk a dolgozóban, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobban csúszik a munka, ha rásegítünk egy kis nyalánksággal. Az eredetit Lilla oldalán találtam, sokat nem is változtattam rajta, a lényeg megmaradt. Egyből feltűnt, hogy mitől gyors, ugyanakkor mitől lesz ilyen hihetetlen finom: gyakorlatilag csak néhány kész alapanyagot kell gondosan összedobni, és voilá, készen is van! Ahogy írtam az elején, nehéz 10 perc alatt ennél finomabb süteményt sütni, nekem hasonló mutatvány eddig csupán 1-2 óra alatt sikerült.

A titok nyitja persze mindig a megfelelő minőségben rejlik. Legjobb, ha magunk sütjük az amarettit, akkor finom lesz és nem túl édes. Nekem most ehhez extra jó minőségű amarettim volt, hálás dolognak bizonyult. ....  
             

Elolvasom »


Kiwis uborkasaláta mozzarellával

Eddig is sok salátát ettünk, bár inkább én szeretem és próbálom rátukmálni a család másik, salátaidegen felére. Nem szeretném salátaügyben a már oly sokszor előkapott nagy mestert idézgetni, de tény, hogy ezt a műfajt lehet szerintem a legsokszínűbben előadni.

Nemrég egy alkalomra több különféle salátát kellett készítenem és mindegyiknek adtam egy-egy személyiséget. Ezt az alábbit téli védősalátának neveztem el magamban, ugyanis megfontoltan úgy válogattam össze a hozzávalókat, hogy magas C-vitamin tartalmuk mellett ebben a hideg, latyakos időben igazán egészségesek is legyenek. Hogy ránézni is öröm, az már külön bónusz!:)

Próbálkoztam a zöldségekkel, csak nem akart kikerekedni, de harmadik nekifutásra sikerült, ez az ízkombináció ízlett a legjobban. Főleg az ecet és az olaj kiválasztása bizonyult nehéznek, végül egyszerű almabalzsammal oldottam meg, a narancsos olívaolaj pedig nagyon jó lett a kivi mellé.
Izgalmas páros az uborkás kivi, viszont az uborka itt tényleg csak szaporító szerepet kap, hogy színben is harmonizáljon. 

Elolvasom »


Barackkal töltött crespelle Campari-s borhabon

Ez a töltött palacsinta még Max gombócos VKF!-jére készült - ott is a desszertes szekcióba gondoltam -, de úgy találtam, nem gördül eléggé. Aztán megnyugodva láttam, hogy mások is elég tágan értelmezték a magától forgó, ehető alkalmatosságokat, de addigra már jócskán kicsúsztam az időből. Viszont itt a helye, mivel nagyon finom lett és magam is variáltam még utána. Mivel rengeteg palacsintát sütöttem, ezért három napig szinte ezt ettük édességnek. A palacsintákat a szokásos módon, kevés liszttel és sok tojással sütöttem. A töltelék őszibarack volt, amit hosszabb ideig pácoltam egy finom, fűszeres-boros mártásban, aztán felvágtam és összekevertem ricottával. Ez a krémes töltelék egyébként önállóan is megállja a helyét, hihetetlen finom, gazdag ízű lett.
Marinált barackkal töltött palacsintabatyu Campari-s borhabágyon

Elolvasom »


Rozmaringos-almabalzsamos almazselé

Szégyen lenne lemaradnom a VKF! legújabb fordulójáról, mivel igencsak szívemen viselem a gasztroajándékok készítését. Nemcsak sordíszként szolgál az a tábla az oldalsávon, nem, tényleg nagyon szeretem a gasztro témájú ajándékokat - adni és kapni is egyaránt. Ilyenkor úgy érzem, mintha magamból is adnék valamit. Ha pedig nem ehető, vagy nem a saját kezem alkotta ajándékról van szó, a gondolataim, a törődésem mindenképpen helyet kapnak egy másik konyhában. 

Ötletem tengernyi lenne, de időm mostanában még az eső után felszáradó tócsafoltoknál is kevesebb, de erre az almazselére még futotta. Azaz, dehogy futotta, hisz ezt sem én készítettem, hogy stílszerű legyek - ajándékba kaptam:). Viszont annyira finom volt, hogy megfogadtam, biztos nekiállok magam is, mert pikk-pakk össze lehet dobni.

Azonnal rá is jöttem, mitől ennyire finom. Elárulom, pedig látszólag semmi különös, csupán egy almazselé!
              Rozmaringos-almabalzsamos almazselé Calvados-szal

Elolvasom »


Almás rétes folyékonyan szürcsölve

Errefelé még nincs igazán hideg. Ahogy visszaemlékszem gyerekkorom teleire, az időjárás előhírnökeit tekintve nehéz elhinni, hogy épp egy hónap múlva Karácsony. Akkoriban tapostuk még a méteres, jeges havat, mert volt még tél és volt még hó. És hideg is, orrfacsaró, lábzsibbasztó, kegyetlen hideg.

Azóta megváltozott egy-két dolog. A globális felmelegedésnek hála a hó már röptében elolvad, így esélye sincs arra, hogy finom szőnyegtakarót képezzen szerte a városban. A marketing minden évben rendre - és egyre korábban - visszatérő mechanizmusa viszont gondoskodik arról, nehogy véletlenül is elfelejtsünk szeretteinknek ajándékot tenni a - virtuális - fa alá.
Nem jó ez így sehogysem. Én a magam módján úgy védekezem lelkem háborgatása ellen, hogy egyszerűen tudomást sem veszek az őszi, meleg napsütésben kiállított csillogó karácsonyi díszekről. Értem én, mit diktál a kereskedők kasszája, de még sem lehet az idő kerekét folyton folyvást visszafelé tekerni. Egyszer csak berozsdál már az a fogaskerék.

Általában november végén sütöttem az első adventi kekszet. Ez most elmaradt, viszont a langyos időjárás mellett is kellett valami iható. Forralt bor? Ahhoz még tényleg túl meleg van, az csak akkor jó, mikor már fagytól gémberedett ujjakkal lehet markolászni a gőzölgő poharat, lehetőleg egy csinos kis ujjnélküli kesztyűben.
Ez a forró almás visszavezetett egy időre a gyerekkoromba. Almás rétes szürcsölve - ez most nagyon viccesen hangzik, de tényleg olyasmi az íze. [.....]
Almás rétes folyékonyan

Elolvasom »


Liba-rillettes, avagy délutáni libalekvár pirítóson

Még múlt tél végén, februárban történt, hogy elkísértem a férjemet Brüsszelbe egy üzleti útjára. Csupán egy napom volt, de amíg ő végezte a dolgát, addig én térképpel a kezemben körbebóklásztam a várost. A nevezetességeken már rég túlvoltunk, ezért inkább Brüsszel kulináris arcát kutattam. Van mit.

Vacsorához előre tájékozódtam, mit ajánl Zsófi ebből a hihetetlen széles éttermi kínálatból. Hisz ő csak tudja. Mivel épp a Rue de Midi-ben laktunk, kézenfekvő volt, hogy a listából először a legközelebbi éttermet, a Resource-ot vettük szemügyre. Nem volt szerencsénk, zárt ajtókat találtunk aznap este. Így jutottunk el a Brasserie Roue D’Or-ba, mely közvetlen a Grand Place-ból nyíló, egyik kis mellékutcában található. Kételkedik az ember ilyenkor, felvállalható-e egy kiskocsma két leheletnyire a város turista ütőerétől. Meglepve kellett azt mondanom, hogy igen. Liba-rillettes fűszeresen

Elolvasom »


Arancini - szicíliai sült rizsgombócok

El lehet azon vitatkozni, mely fogások képezik Szicília rusztikus konyhájának az alapját. Az azonban biztos, hogy a délolasz sziget kulináris jéghegyének csúcsaként a caponata, a cassata és a cannoli mellett az arancini, ezek a sült kis rizsgombóckák biztosan dobogós helyen végeznének. 

Aki komppal érkezik Szicíliába, azt már nem sokkal indulás után megcsapja a hajón a frissen kisütött arancino finom illata. Nem túlzás, az első meleg étel, amellyel szicíliai utunk során találkozhatunk, minden bizonnyal arancini lesz. Ezután minden sarkon találkozhatunk vele - mindig frissen, forrón kisütve. Az arancini - ahogy a neve is jelzi - kisméretű narancs, hisz kisütve aranysárga gombóc lesz belőle, akárcsak egy kisebb narancsméretű mandarin.  

Megszámlálhatatlan variációban készül és természetesen minden háziasszony a sajátjára esküszik. Alapja azonban a risottónak való rizs, és talán meglepő, hisz Szicília nem a risottójáról híres, a rizs csupán ebben a formában terjedt el. A risottóból megmaradt rizsből is könnyű elkészíteni, hagyjuk másnapig kihűlni és töltsük meg.  [.....]
Arancini - szicíliai sült rizsgombócok

Elolvasom »


Amlou beldi - marokkói mandulakrém

Az ősznek is megvannak a maga szépséges oldalai, csak felé kell fordítani a fejünket. Tudom, magamnak is nehéz búcsút mondani a melegnek, de a konyhában tüsténkedve könnyebb elviselni. Sütöttem már céklát, itt az új alma, sütőtök, gesztenye, gombák hada sorakozik és lassan készülhetünk karácsonyra is.

No, az azért még odébb van, de a friss, ropogós saláták után fejben is kezdünk átállni a fűszeres, melengető ételekre. Ezt a marokkói mandulakrémet már gyakran kikevertem, de nyár derekán még sem illett bele a repertoárba - most azonban a színei is az őszt sugallják, nem?

Az amlou Marokkóban igen elterjedt krém, amit ők lepénykenyérre kenve reggelire fogyasztanak. Egyszerű, tartalmas, és nagyon finom! Alapja az argánolaj, ami Marokkóban is csak egy kis helyen állítható elő. Az argánolajról nem is írnék sokat, Zsófi a foodblogján és Zsófi marokkói gasztrobeszámolójában már megtették, tessék őket elolvasni!  [.....]
Amlou beldi - marokkoi mogyorókrem

Elolvasom »


Régebbiek | Végére »

designed by *dallacucina*

Creative Commons License
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.