Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

Ez egy téli leves. Egészen pontosan karácsonyi volt, ha a piros terítő nem lenne elég, akár ragyogó piros gránátalma magokat is szórhattam volna a tetejére, de az már tényleg nem volt itthon.
Ebből a bevezetőből most az következik, hogy mielőtt beköszönt a február, megmutatom a karácsonyi menüt, ami azért nem vészes, mert az év tizenkét hónapjában gyakorlatilag bármikor beilleszthető. Azért ez mégis egy télies leves, maradjunk annyiban.

Ez a leves Flatcat-től származik (eredeti recept ITT) Hosszú ideje szemeztem már vele, mert nálunk nem divat édes levest enni. Vagyis csak desszertnek tudnám elsütni az ilyet, azért megpróbáltam, és bejött, nagyon is.
Télen gyakran van itthon forralt bor, miért is ne lenne. Nem csak inni jó, de lehet belőle lekvárt, zselét készíteni, süteménybe tenni, de sós levesalapnak is remek.
Emiatt kapásból lecseréltem a befűszerezett vörösbort forralt borra. Ez a leves így hihetetlenül egyszerű lesz, ha lenne nálam gyerekrovat, akkor oda is betehetném.

Tovább is van... »

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután sütöttem legalább egy fél tepsi kávéalkatrészt.

Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.  

Tovább is van... »

Sertéstekercs édesköményes Puy-i lencsével

Ezt a receptet Gabah-nál találtam még a télen, el is készült frissen, melegében. Az alapötletet megtartottam, de a tölteléknél kihagytam a sajtot. Egyszerűen elkészíthető és mégis nagyon blikkfangos, egy igazi vasárnapi sültnek is beillik.
Az édesköményes zöld lencse fantasztikusan ízgazdag, azóta már az is elkészült még egyszer. Azt hiszem, pastaszósznak is elkészítem.

Tovább is van... »

Veszteségek

A Freeblog szerverhibája miatt a tegnapi napon eltűntek a szolgáltatónál üzemeltetett blogoknál nagyjából az utolsó három hónap posztjai. Mivel a bejegyzéseket tördeltem, itt a blogon csupán a posztok elejét tudtam eddig visszahozni, illetve folyamatosan, ahogy lesz rá időm, próbálom a cache-ből (ez a google tárolt változata) visszabányászni a tartalmat. (Amíg persze azok is el nem szállnak, igyekezni kell:)

Úgy tűnik, végleg eltűntek a hozzászólások, az ezekhez tartozó statisztikák, de nagyobb veszteség nincs, cimkét, kategóriát könnyű lesz újra kitalálni. Ennek azért lehet örülni. Most egy bő hétig nem leszek, közben igyekszem helyreállítani a rendet. Amennyire lehet :))

És igen, blogexport, blogexport, blogexport minden héten!!
Cetlire felírni és kitűzni a hűtőre!!!
Forrás: Globel blog

Tormás-mákos céklakrém

Ennek a céklakrémnek az ötlete - mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy üvegbe zárt, élénkpink kencének! Hát ha azt még meg is lehet enni!
Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Tovább is van... »

Szőlős-mákos palacsinta

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

Tovább is van... »

Édesköményleves rozsos kenyérrel és kecskesajttal

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Kutakodásomban Ancsika édesköménylevese akadt az utamba, ezt aztán a magam képére formáltam.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Tovább is van... »

Füstölt sós grissini pármai sonkával

Ma van a Kenyér világnapja. A mai napon illene egy kenyeret sütnünk és valakit megajándékozni vele. Legjobb, ha mi eszünk belőle egy szeletet.
Ma nem sütöttem kenyeret, de egy tepsi kenyértésztából sült grissinire azért futotta. A tetejét füstölt sóval szórtam meg és pármai sonkát tekertem rá.
Ez a kép nem a mai grissinikről készült, még régebben fotóztam, de ugyanígy néznek ki. A füstölt sót persze kihagyhatjuk, de így együtt nagyon különleges kis ropogtatnivalót kapunk.

Tovább is van... »

Cidre-ben párolt petrezselymes karalábé

"Nem, ehhez a recepthez most nincs fotó. Biztosan lesz majd valamikor, mert nagyon finom lett, de most nincs. Nem fotóztam késő este, egyszerűen nekiestünk és elfogyott, mire észbe kaptam, hogy legalább két kanállal félretegyek.
No azért ez nem jelenti azt, hogy most már soha nem lesz kép. Azért el lehet képzelni egy nagyjából karalábéfőzelékszerű valamit sok-sok petrezselyemmel, ugye? Nahát, ez pont olyan. Csak sokkal finomabb ! :))"

Ezt írtam egy bő hónapja, amikor posztolni akartam, ki tudja, mikor van mostanában karalábészezon, nem vagyok igazán egy locavore fajta. Aztán elkészült még egyszer, és szépen lefotóztam. Remélem tetszik, mert az ízét nem tudom átadni. Mondom, olyan, mint a karalábéfőzelék, csak sokkalta finomabb.

Tovább is van... »

Kakaós-mandulás sütemény pisztáciás naranccsal

Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben akkor is ehető süteményt kapunk, ha nem követjük hűen a receptben leírtakat. Sőt. A jól bevált, klasszikus sütemények sem az égből pottyantak egykor, azokat is kitalálta, megsütötte, folyvást javítgatta valaki, mire bombabiztos receptként bevonultak a történelembe. És nehogy egy moccanást is eltérjünk tőle, különben landolhat a kukában az egész tepsi. Ugyan!

Persze léteznek ámulatba ejtő süteménycsodák is, de most nem ezekről beszélek. Egy egyszerű omlós vagy kevert tésztát még szakácskönyv és internet nélkül is könnyen meg lehet sütni, a tészta állaga szinte adja magát, itt az arányok a fontosak.
Egy heti távollét után végigpásztáztam, mit kell feltétlenül felhasználni, ilyenre alakult a reggelire is kiváló sütemény.
Ezt a vaj helyett tejszínnel készült tejszínes-epres süteményt és Citromhab barackos-mandulás sütemény-ét ötvöztem egy harmadikká. A kissé esetlen mennyiségek a készletet tükrözik, ezen belül bármit könnyen variálhatunk.

Tovább is van... »

Kékszőlős hagymás lepény

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk.... aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én (ez komolyan gondolom ám!), sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt - ha nem mag nélküli - kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

Amerikai palacsinta eperlekváros sárgabarackkal

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra - utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.  /...../

Tovább is van... »

Bárányragu csicseriborsóval

Az utóbbi időben rákaptam a csicseriborsóra, ebből kifolyólag elképzelhető, hogy gyakrabban szerepel majd az étlapon - és ahogy időm engedi, recept is lesz belőle. A dolog nem új keletű, mindig is voltak ilyenfajta fellángolásaim, bár lehet, hogy ehhez a frissen szerzett vonzalomhoz egy halom frissen fellelt csicseriborsó is erősen hozzájárult. Ki tudja :)

Ez a bárányragu a lehető legegyszerűbben készült, tényleg nincs rajta mit cifrázni. A gyakorlottabbaknak még receptleírás sem szükséges, annyira adja magát. Vannak ilyen napok, mi tagadás.
Általában száraz csicseriborsót használok, mert tapasztalatom, hogy ha nem is nagyságrenddel, de finomabb, mint a konzerv. Ez utóbbi viszont azonnal kéznél van, tehát hirtelen született vacsoraötleteket sem kell este hétkor ennek hiányában elvetni. Szóval a konzerv is szalonképes, punktum. Mindig kettő legyen a polcon, sosemlehettudnimirekell-alapon. Még egy okosság: azonos gyártótól vegyük mindkettőt, tessék elhinni, tudom, miért mondom. (Természetesen ez minden másra is vonatkozik, nem csak a csicseriborsóra.)

Tovább is van... »

Caprese saláta, nagyon másképp

Fogalmam sincs, hogy ezt a salátát illik-e még caprese salátának nevezni, azt viszont biztosan tudom, hogy nem kellene ezt ide augusztus közepén feltennem. Mégis felteszem, hisz októberben még kevesebb lenne az aktualitása.
Aki most elkezd gondolkodni azon, hogy mikor esik egybe a paradicsom, az eper és a barack érési ideje, annak juszt sem könnyítem meg a dolgát:). Rá lehet segíteni egy kicsit, ami meg is éri, mert ez a saláta rettentően finom! Epres paradicsomról volt már szó régebben, de mutatok majd egy másik salátát is.
Mostanában szinte minden nap eszem, különböző gyümölcsökkel variálom a paradicsomot. A mostaninak a koriander a különlegessége, bazsalikom helyett került bele, a szélén az a levélke csupán dekorációs elem.

Tovább is van... »

Lángos fokhagymás szósszal

Sok szöveget nem fűznék ehhez a bejegyzéshez. A lángost mindenki ismeri, főleg azok, akik gyerekkorukban a rekkenő hőségben naponta ilyet uzsonnáztak fokhagymás vizes kencével a tetején, miután az anyukájuk kétóránként kirángatta őket a városi strand gyerekvizes medencéjéből, hogy leszárongassa a gyermek frissen nőtt haluszonyait. Miután ez alól én sem voltam kivétel, így hát főként a strandos lángost ismertem, de ehhez képest mit sem változott a felnőttkori piacos lángos, még az ára is maradt, csupán két nullát kell a végére írni. 

Aki tud kelttésztát készíteni és sütött már fánkot, annak ez nem jelent újdonságot. Alapvetően azonban Limara receptjét néztem, talán azért, mert magam is láttam, hogyan dolgozik a kelttésztával. A forma és a fokhagymás szósz Maimoni ötlete (kefíres lángosként), a kencét egy kicsit megváltoztattam, adtam hozzá fehérbort és sűrűbb is lett. Érdemes többet készíteni, mert később remekül felhasználtam a maradékot, írok is róla.

Tovább is van... »