Kördés vala az szakácskönyvekrűl és egyéb konyhai kütyükrűl

Ezúttal Zsófi szegezte nekem a kérdést a Kicsi Vú által indított játékban. Ime:

1. Hány szakácskönyved van?
A számuk ugyan a 100. után nem publikus, mivel azóta hivatalosan "zárlat" van. (Férjem szerint.) Az utolsó költözésnél vagy 120 volt, szerintem lassan verem a három mázsát. Plusz egy ládányi újság, dossziék kivágott receptekkel, több hét felvett képanyag különböző formátumokban, és több megányi a gépen, nyomtatva, lefűzve, több száz ételfotó. Gyors fejszámolásba kezdtem, úgy kábé 120 évig minden napra jutna egy újabb recept, az átfedéseket már levonva. Persze sosem tudom, mit főzzek!  

2. Melyik a 3 legkedvesebb szakácskönyved?
Nincs ilyen, viszont van vagy 10, amiért karmolni tudnék! (és karmoltam is!) Nem drága pénzen vett, must have, menő szakácskönyvek, hanem azért értékesek számomra, mert utazások alkalmával, eldugott, néha kietlen helyeken, pici üzleteket bóklászva, lelkesen alkudozva akadtam rájuk szerte a világban. Több nyelven vannak meg, ezekből kettőt el sem tudok olvasni. (Ez svéd és koreai, ezeken nem vagyok (még) igazán perfect....)  Állandóan forgatom is őket. Esti olvasmánynak kitűnő, (személyiségfüggő, kit hogy nyugtat meg a gasztromagazinok olvasása, engem speciell nagyon) ebből kifolyólag az ágyam mellett állandóan hever vagy 10 a földön és a nachtkaszlin. Ezeket szoktam aztán leverni, ha reggel lecsapom az órát... A ritka, egyszerű, a helyi konyhákat bemutató, de éppen ezért különleges kis szakácskönyveket szeretem. Megfizethetetlen kincsek.

3. Melyek várnak beszerzésre?
Azok, amiket a következő utazásaink során fogok magamévá tenni. Már előre izgulok, melyik lesz az és honnan. (Emellett persze folyamatosan pásztázom a lokális üzleteket is.) 

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Nem vágyom nagy dolgokra, mert két nagyobb invesztícióról magam mondtam le, a kisebb vágyaim pedig folyamatosan kielégítődnek. (Nem vagyok már húszéves, így volt időm összeszedni :-)
Az egyik nagy (volt) vágy egy teljesen automata Gaggia lenne, de rájöttem, hogy hülye lennék napi két kávé miatt (persze milyen kávé!!) egy gép rabszolgája lenni! Igy most arra az "átmeneti 15 évre" egy pad-es van. A másik pedig mi más is lenne, mint egy Kitchen Aid, de csak a sarokban porosodna, mivel szeretek mindent kézzel gyúrni, keverni, vagdalni. (Ennek ellenére nem vagyok mazochista!)
És őszintén be is kell vallanom, egész jól fel vagyok szerelve (ezt ÉN mondom), ráadásul duplán, így nálam már csak újradizájnolás, esetleg egyéb elemi csapás utáni vásárlás jöhet(ne) csak szóba.
Ennek ellenére mindig útba esik egy konyhafelszerelési üzlet, ahol rendszeresen eszembe jut, mire is van még égetően szükségem.
Na de hogy mondjak is valamit: borsörlő mániás vagyok, jó pár van már, és karácsonyra kaptam még egy cuki, retikülbe való só-bors-örlő szettet (a púder és a rúzs mellett abszolút szükséges aszesszoár, melegen ajánlom mindenkinek), de egy gyönyörűt szeretnék még az asztalra. (De NEM olyan egykezes, elemes, világítósat! Brrr!) 
Irás közben eszembe jutott még valami: 10 éve is van annak, hogy keresek egy igazi, hangsúlyozom, igazi baguette-sütő formát. Olyat, amire rá lehet zárni a tetejét. Csak ipari van, egyszerre 5 darabra. Szerintem ilyet már nem is gyártanak.

5. Melyek a kedvenc fűszereid?
Fűszermániás vagyok, rengeteg fűszerem van. Friss zöldfűszerek (lehetőleg cserépben nevelt, akár télen is), mindegyik fajta bors, ezen kívül a gyömbér (főleg frissen), koriander, kardamom, borókabogyó, friss zsályát pedig mindenbe tennék, az ánizst pedig utálom. Több ritka fűszerem van, lásd mint 2. pont. Ezeket sajnos, ha elfogytak, nem tudom pótolni.

6 Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
A kedvenc ételemre kiváncsi valaki? Merthogy olyan nincs.
Viszont abból rendelek, ami az étlapon a legszimpatikusabb. Nagyon gyakran felálltunk már étteremben, mert az étlap nem volt izgató, vagy más nem tetszett. Ez lehet, hogy ellenszenvesnek tűnik, de azért megyünk étterembe, hogy jól érezzük magunkat. Volt egyszer egy este, ahol 2 helyen ültünk már, néhány percet feszengve, hogy én itt nem érzem jól magam. Szó nélkül felálltunk, kimentünk, a harmadik hely már jó volt. (Az már döbbenet, hogy utánunk sem szóltak, mi nem tetszett, tudnának-e segíteni.) Vissza az étlapra: ha ki van függgesztve az étlap a bejáratnál, akkor ez a része a dolognak egyszerűbb, mert be sem megyünk.

Ha mégis maradunk, akkor sem a kedvenceimet eszem. Hanem azt, amit nem csinálnék meg magam. Vagy macerás. Vagy amiről úgy gondolom, hogy azt ott különösen jól készíthetik, mert látszik, mert láttam, ahogy a pincérek mozognak, vagy mert érzem, itt odafigyelnek rám. Vagy amit már feltétlen ki akartam már rég próbálni. Általában előételt és desszertet, vagy levest és előételt, vagy 2 előételt választok, valahogy így. Ebben nincs koncepció, ez jön. És amúgy utálom, ha csak 3 desszert van az étlapon, és abból az egyik vaníliafagylalt gyümölccsel. Mert akkor a konyhában nulla fantázia van. Amit még jobban utálok, ha dugdossák előlem a desszertes lapot, mert a végére tartogatják a csattanót, de az valahogy elmarad. Mert nincs is csattanójuk. Igy hogy tervezzem meg azt, amit előtte fogok enni? Ezt a kérdést már több pincérnek is feltettem. Na, ilyen helyre nem megyek még egyszer. Nem vagyok könnyű eset, de nem is könnyű a zsákbamacskákból kiválasztani pont azt, ami épp megfelelő.

Egy jó vacsora sikerét semmiképp sem az étlap dönti el, de nem is a helyszín, vagy a hírnév, a nyomtatott sajtó esetlegesen befolyásolt sugallata, de nem is a vonzó enteriőr, vagy a snájdig, szexis pincérek. Kizárólag a séf tudása és a tulaj gazdasági hozzáállása. És pont ez az, amit nem tudhatok, amikor belépek egy idegen étterembe. Kívűlről, női intuícióval érzésre ítélek, és reménykedem, hogy megérzésem most sem hagy cserben.

Kitől nem kérdeztek még? Továbbadom (de jó is ez a gasztroblog, itt mindenki szépen fel van sorolva!) Paminának, (hopp, ő már megkapta) Ritának, Ildinkónak, és Milánnak.