Görög pásztorsaláta (Choriatiki)

Hétvégén kitört a hőség. Ezzel semmi újat nem mondak annak, aki maga is átélte, és rohant felállítani a grillezéshez való alkalmatosságot. Mi is ezt tettük, sőt, a környező kertek el kezdtek füstölni, szombat este az egész, addig igen csöndes környék egy igazi partyudvarrá alakult.
Nem ezzel a salátával akartam indítani a grillszezont, de végül is ez lett belőle. De bőven van még időm októberig, amíg felsorakoztathatom kedvenc étkeinket.  

A görög salátáról minden vendéglátói egység azt hiszi, hogy igenis el tudja készíteni, legalábbis azokon a helyeken gondolják ezt, ahol megfordultam és ilyen salátát rendeltem. Azt gondolják, hogy összedobnak néhány uborkakockát (inkább többet, mint kellene, hiszen olcsó), úgyszintén vannak a hagymakarikákkal is (hisz az is olcsó), majd rádobnak egy fél, karikára vágott paradicsomot, paprikát, az olívát viszont sajnálják rá, de még rámorzsolnak egy kevés juhsajtfélét, meglocsolják egy kevés olajjal, és kész is a görög saláta.

Pedig a görög pásztorsaláta, ahogy arrafelé hívják, kicsit több ennél és többet is érdemel!
Az a legfontosabb, hogy a különböző zöldségeket egyenlő arányban tegyük bele - különben tényleg csak egy feldíszített, unalmas uborkasalátát kapunk! Mivel alapdolog, ezért regionálisan néha változik, bár túl nagy tere erre nincs a salátának. Néha salátaleveleken tálalják, sőt tépkedett formában az aljára teszik, néhol pedig kenyérdarabkákat tesznek közé, akár az olasz panzanella-nál. Fűszerekből leggyakrabban friss petrezselymet szórnak rá, de gyakori az oregano, a majoranna is, sőt néhány apróra vágott mentát is elbír. Természetesen minden fűszer friss.
Arrafelé, mint ahogy a legöbb mediterrán országban is, a zöldségek olyan zamatosak és kiválóak, hogy mi csak álmodozhatunk erről. Már önmagukban is olyan finomak, hogy szinte nem is kell rá más. Mindennek olyan íze van, amit elvárunk, vagy szeretnénk, hogy ilyen legyen a tányérunkon! Sajnos saját tapasztalatból is mondom, hogy hazai kínálatból nem tudunk egy ilyen, szinte minden ízében tömény fogást készíteni. Ahhoz legalább is magunknak kellene ültetnünk a zöldségeket.
Nekem sincs kiskertem, de megpróbáltam összevadászni a jobb hozzávalókat. Az uborkát a török mindenes fiúmnál szereztem be (csak ne kígyóuborkát, kérem!), és még ennek is kikapartam a magját, sicher ami sicher alapon. Úgyszintén a paprikát is, mert egész más az íze. Ugyanis van íze. (Na jó, lehet, hogy tele leszek utána egy halom kémiával, de legalább jó.) Nála vettem a juhsajtot is, a sós pácléből halászta ki, és mindig megkóstoltatja, mert nem akar zsákbamacskát árulni és a fekete olívabogyót is, amiből legalább 5fajta volt éppen a pult mögött, hatalmas mindegyik szem. Friss, sós pácban, ahogy kell. A többi átlagos, európai cucc. Ja, hagymából salottát használtam, mert lágyabb az íze, de ez tényleg elhanyagolható, lilahagymával jól lehet helyettesíteni. És a jelenleg használt tiszta olívaolajam, az véletlenül tényleg görög, egy krétai, díjnyertes olaj. Egyébként most mindenhez azt használom, mert nagyon bevált.

A saláta hozzávalóit nem csak fogtam és összekevertem: ennél a salátánál az a legjobb, ha tálkákba kiporciózzuk. Ez többletmunka, de a saláta nem esik össze a mártástól, még mielőtt asztalra tennénk. (Persze ezt csak akkor lehet megtenni, ha pontosan tudjuk, hányan és mennyit esznek majd belőle.) 
A fejes salátát apró falatkákra tépkedtem és az egyszemélyes tál aljára fektettem. (Nincs is annál borzasztóbb, mint amikor egy lusta szakács egész salátalevelekkel teszi "gazdagabbá" a kreációt, kivéve persze, ha dekorációs célokat szolgál.) Erre körberaktam a paradicsomot, majd ennek a kupacnak a közepébe kanalaztam a dressinggel összekevert salátát. Ennek a tetejére már csak a sajtkockák jöttek.
Ennek a módszernek az a hitetetlen előnye, hogy a salátánk sokáig "ép" marad, és nem fullad bele idejekorán az öntetbe. Ahogy esszük le a felső réteget, úgy az alsó is lassan átitatódik. Ha másnapra marad ebből a "szárazabb" részből, (nálunk maradt) még mindig élvezhető. Nálam ez jól bevált.



Görög pásztorsaláta
(Choriatiki - χωριάτικη σαλάτα)

1 db fejes saláta
2 db paradicsom
300 g fürtös uborka (2 db)
1 db kaliforniai paprika 
2 db salotta hagyma (vagy lilahagyma)
100 g fekete olívabogyó (20 db)
80 g görög vagy török juhsajt
A vinaigrette-hez
5 ek olívaolaj
2 ek fehérborecet
1 ek citromlé, frissen facsarva
1 tk cukor
1 mk só
bors, frissen tekerve
½ csokor petrezselyem
3 ág menta
2 gerezd fokhagyma

A fejes salátáról leszedem a külső leveleket, a maradékot lefejtem, megmosom, falatokra tépkedem és kicentrifugázom. (Az 1 darab fejből marad még.) A salátafalatkákat egy tálka aljára fektetem. A paradicsomot félszeletekre vágom és a salátaágyra körbe lefektetem.
Az uborkát megmosom, hosszában félbe vágom, egy mokkáskanállal kimagozom és darabokra vágom. A hagymát vékony karikára, az olívát félbe vágom, a paprikát kicsumázom és szeletekre vágom.
A hozzávalókból elkészítem a vinaigrette-et (a mentáról leszedem a leveleket és hintakéssel apróra vágom, a petrezselymet úgyszintén).
Egy külön tálkában összekeverem a dressinget a zöldségekkel és a salátás tálkák közepére halmozom. A juhsajtot kockákra vágom és rászórom.
4-6 személyre /