Nagyanyám lecsója

Nálam semmilyen hitvita, esetleg hagyománytisztelés nincs a lecsó körül. Nem misztifikálom és senkivel nem vitatkozom az igazi lecsó mibenlétéről, vagy a különböző lecsóiskolákról, mert nincs miről. Csak főzöm, évente talán kétszer, idén ma volt az első.

Az ok pedig roppant egyszerű: 
gyerekkoromban ki nem állhattam a lecsót. Tojással készült, pöndörödött benne a paradicsom héja, de a paprikát sem tudtam megenni, pedig külön minden alkotóját szerettem, kiváltképp a paradicsomot. Nagyanyám mindig így készítette vacsorára, mert nagyapám viszont emígyen szerette. Aztán egyszer nagyanyám elleste Annuska barátosnéjától, (miután harminc éves barátosnőség kötötte már össze őket) ő hogyan is készíti az ő urának. Darálthúst párolt benne és rizst is tett bele. Semmi szalonna vagy kolbász, mert a Sanyi meg azt nem szerette. Onnantól kezdve a nagyszülői házban már csak Annuska szerint készült a lecsó (hogy nagyapám mindehhez mit szólt, hogy a Sanyival kell szolidarizálnia, arra már sajnos senki nem tudja a választ) és így adódott, hogy kamaszkoromon túl (ó, miért olyan későn, Annuska néni?) mégis csak megszerettem a lecsót.
A lányom, aki nagy örömömre sokáig ismerhette még a dédnagymamáját, már így ismerte meg a lecsót, a Dédi lecsóját. Ezért és csak ezért készítem így, mert leginkább csak itthon főzöm, és akkor a lányom is eszik belőle.  

Nem is írtam volna a lecsóról, de a legtöbb hagyományos (de hát, van ilyen?) recepttel ellentétben az enyémlecsó azért máshogy készül - persze úgy, hogy még kiérdemelje a lecsó nevet (és ne huppanjon át ratatouille-ba, piperade-ba, peperonata-ba, esetleg caponataba), erre pedig a lányom roppant vigyáz:-) 
Általában olívaolajon pirítom a hagymát, sokkal több paradicsomot teszek bele (igen, ez a paradicsomfüggőség) és darált húst pirítok benne. Nagyanyám a húst maga darálta vagy vágta fel. Ha van, néha pancetta is megy bele az elején, de nem mindig. Fokhagyma is kerül bele, vörösbort is öntök hozzá egy keveset (ezt speciell a dédi sose tette) és rizst teszek bele. Semmi szalonna (csak az említett pancetta, mert ez jóval húsosabb a magyar szalonnánál) vagy kolbász, tojásra pedig nem is gondolunk. Ez a vonal már kissé taljánnak tűnik, de sajnos nem tudok szabadulni tőle:-) Ha nem a lányomnak főzném, akkor cukkinit is tennék bele (ezt néha ajánlgatom neki, de rendre visszautasítja), vagy gombát, esetleg zöldborsót és csípős paprikát, vagy padlizsánt. És biztos, hogy megszórnám egy kis zöldfűszerrel is. De akkor már nem is lecsó lenne.  

Ma direkt pontosan lemértem mindent, mert soha nem volt mértékkel ellátott receptem. A rizs miatt fontos, hogy kellő mennyiségű folyadék legyen alatta, ezt a pluszt a paradicsom meg is adja. Ha mégis száraz(abb) lenne, akkor kevés bort lehet még aláönteni. Régebben paradicsomlével pótoltam ezt, az sem volt rossz.

Több lecsókörkép látott már napvilágot, pl. Mirelle-nél itt, vagy a legújabb a Velveten itt.
Eléggé megosztott a náció lecsókérdésben (is), sokan vannak, akik a legkülönfélébb hozzávalóra esküsznek.
A dilemma már a vagdosásnál kezdődik:
hagymát karikákra vagy apróra? Paprika karikában, vagy mehet hosszanti csíkokban? Paradicsom héjától megfosztva, vagy bevállaljuk a pöndörödést?
A sorsdöntő kérdések után jönnek a részletek:
Zsírból milyet, ez régen sertészsír volt, de vitte a prímet a füstölt szalonna, néha azonban olívaolajjal is találkozni. (Vigyázunk az egészségünkre, látszik:-)
tojás, rizs, igen, nem. Húsneművel ugyanez a helyzet, ha igen, akkor itt már tovább ágazik a repertoár: vezet(ett, sokáig:-) a virsli, majd a kolbász, de nem megvetendő az egyéb állatfajta sem, legyen az csirke bármely alkatrésze, vagy egyéb darálthús. Például kimondott ínyencfalat a libamájjal készült lecsó. (Egy ismerősöm régvolttól fogva libamájjal és zöldborsóval készítette, hmmm!) 
Szénhidrát-bővítés céljából turbózhatjuk még galuskával (gondolom ez itt a rizs pendant-ja), tarhonyával, lustábbak aprótésztával, egzotikusabbak pedig cous-coust, (pardon, kuszkusz) vagy bulgurt is tehetnek bele, de akkor ide sorolhatjuk még az árpagyöngyöt, quinoát és az amaranthot is:-)
Zöldségekből szinte mindent beletehetünk, amiről azt gonduljuk, jót tesz majd a lecsónak. Gomba, cukkini, padlizsán, burgonya, zöldbab, szemes bab, zöldborsó, kukorica (itt enyhén átcsap chili con carne-ba:-)) hogy csak egy párat említsek. (sőt, Horasz narancslével vadítja:-))
Ízesíthetjük bármilyen zöldfűszerrel (meg szárítottal is, kinek mije van), sokan tesznek bele pirospaprikát, aztán nem idegen a köménymag, manapság meg, török hódoltság után ugye a fahéj sem... innen pedig egyenes út visz a korianderig... és el ne feledkezzünk a csípőspaprikáról!!
A végén pedig tejfölt locsolhatunk rá. (Amióta hallottam, hogy külföldön tejfölt vagy crème fraîche-t tettek a gulyáslevesre, már semmin sem lepődök meg...)

Viszont körülnéztem lecsóügyileg a blogok házatáján, hisz mindenki másképp csinálja, ugye: 

Nemisbéka családi lecsója. Ő az egyetlen, aki ugyanúgy több paradicsomot használt, de szalonnát és néha tojást is tesz bele.
Chilii is a nagymama által főzött rakott lecsót elevenítette föl, amely megtévesztésre hasonlít az enyémhez (Tudtommal a nagyik nem jártak össze:-) A paradicsom és paprika aránya egyenlő, a rakottas jelleget a darált pörkölthús, a rizs és természetesen a tejföl adja. 
Beatbull fahéjas lecsójában egyenlő arányban használja a paradicsomot és a paprikát és bőven van benne füstölt szalonna és kolbász is.
Ecet és olaj lecsójában egyenlően van paprika és paradicsom, szintén füstölt szalonnás, kolbászos, van még benne virsli és bőven tojás köti össze.
Brünnhilde lecsója is az egyenlő arányok elvén készül és szalonna is sül benne.
Pamina a cukkinis lecsót is egyenlő arányban főzi, nincs benne húsnemű, de tojással gazdagítja.
Toma is az egyenlőség híve a lecsójában, a végén pedig tarhonya és egy piciny őrölt kömény teszi azt ellenállhatatlanná.
Morzsóka - olaszosnak mondott - lecsója mindenféle húst mellőz ugyan, de mindig van benne padlizsán vagy cukkini, tojást pedig sosem lát!

Lorien mediterrán jellegű, lehetőleg csípős lecsójában (még nincs róla post) nem ismerjük a paprika arányát, de tesz bele füstölt szalonnát, fokhagymát, és még kaprot vagy bazsalikomot is. 
Ízbolygó is titkolja, milyen arányú a paprika és a paradicsom a lecsójában, de szalonnával kezd, kolbásszal vagy virslivel folytatja, a tojás sem hiányzik belőle, és a legfontosabb: a csípős pirospaprika! 
Teknősék sem árulják el lecsójukban az arányokat, de esküsznek rá, hogy a tarhonyánál nincs is jobb kísérője a lecsónak! 

Dalit lecsója szintén több paprikával készül, szalonna, kolbász és tojás is van benne.
Dulmina tojásos lecsója dupla paprika alapról indul, a tojás mellett a kertből szedett zöldfűszerek frissítik. 
Fakanál lecsója is több paprikát használ, szintén szalonnával és kolbásszal sült, de duzzadt benne rizs is.
Fűszeres Eszter és Mirelle-ék bográcsos lecsója új műfajnak számít a palettán, a dupla paprika mellett füstölt szalonna, füstölt kolbász, őrölt paprika és köménymag is jár bele.
Horasz hétvégi lecsója is szintén a duplapaprikás szekció, a füstölt szalonna, és kolbász magától értetődik.
Horasz újfent főz, váncsás szabadságot idéző lecsójában most is túlteng a paprika, de ezúttal meglehetősen egzotikusra sikerült: nemcsak tojás, olívaolaj, és őrölt paprika van benne, de a fahéj mellett zöldcitrom, és narancs is ízesíti!! 
Moes diétás lecsójában több a paprika, de nélkülözi a húsneműt. Ha nem diétás, akkor viszont füstölt szalonna sül csak benne, és tojás tartja össze.  
Nosalty általa puritánnak mondott lecsójában is többségben van a paprika, ezenkívül olívaolajat és tojást is tartalmaz.
Zsúrkenyér lecsója is a többpaprikás szerint készül, természetesen fől benne szalonna, és kolbász is. Nála egyébként egy kiváló értekezést is olvashatunk a lecsóról - mint lecsó.
Zsuzsi (aki főz!)a legtöbb paprikát használók táborához tartozik, a paradicsomot nagyítóval kell a lecsójában keresni. Van benne azonba szalonna, házikolbász és pirospaprika is. 

Állítólag ez is lecsó!:-):
Nemzetközi lecsók, más ízvilág (CsaládiNet)



Nagyanyám lecsója

2 ek olívaolaj
3 db vöröshagyma (közepes)
100 g pancetta (opcionálisan)
300 g marhahús (nyesve vagy durván darálva)
500 g zöldpaprika (piros is)
900 g paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1 tk pirospaprika
2 tk só
1 mk feketebors, frissen őrölve
100 ml vörösbor (testes fajta)
60 g kerekszemű rizs

Egy lábasban felforrósítom az olajat és ráteszem az apróra vágott hagymát. Elkezdem pirítani, ekkor teszem rá a pancettát, ha van, majd ráteszem a darálthúst. (A legjobb a húst hasészerűen egészen apróra nyesegetni, vagy durván ledarálni.) Szárazon, lazán kevergetve addig pirítgatom a húst, amíg kis színe lesz, mert így lesz ízesebb, ez úgy 15 perc. Akkor ráteszem a kisebb darabokra vágott paprikát, összekeverem a hússal, párolom, majd ráteszem a szintén apró darabokra vágott paradicsomot (lehéjazva még jobb), a fűszereket, rizst, majd elkeverve felöntöm a borral. Lefedve és néha átkeverve vagy 30 percig párolom.  
4 tányér /