Zöld menü 5 - Zöld panna cotta

Nem egy recept, vagy esti vacsora kezdődött már úgy, hogy bekukkantottam a kamrába és végigpásztáztam a - néha csak az üvegek mögül kikandikáló, megbúvó, nem is túl szegényes - kínálatot. Ilyenkor rendszerint úgy kezdődnek a receptleírások, hogy "az úgy kezdődött, hogy találtam a kamrában egy gyanús kis csomagot.... . Hát, most sem volt ez másként :)
Noha a csomagocska korántsem volt még gyanús kinézetű, de zöld, az igen, az nagyon zöld volt! Egy zöld színű marcipánmasszáról volt szó, amit még néhány hónapja tettem magamévá, nyilván még a tél derekán is már a zöldellő rétekre és csivitelő madarakra asszociáltam, mikor minden tervszerűséget sutba dobva leemeltem a polcról. Merthogy tervem nem volt vele, az biztos!
És eljő a zöld marcipán ideje is egyszer.

Hazaérve bevágtam a fiókba az >egyszer-majd-ez-is-jó-lesz-valamire< felkiáltással. Akkortájt volt nekem egy panna cotta időszakom.

Gondolom mindenki tudja, mi fán is terem az a panna cotta. Aki mégsem, annak el kell mondanom, hogy ez egy igazi olasz, krémes desszert, és nem több, mint amit a neve is mond: főzött tejszín. Vagyis évszázadokon keresztül a tejszínt egy kis cukorral és néha még egy kis tejjel, talán még egyéb fűszerekkel is felfőzték, vagyis addig főzték, amíg az teljesen be nem sűrűsödött. Ahogy mi mondanánk manapság, beredukálták. Ebből lett egy isteni finom, főtt tejszínkrém. Vagyis >panna cotta<. Bűnösen jó, finom, tömény, krémes, kalóriadús, de kit is érdekelt ez akkor! Ez volt a panna cotta alapja, amit mára, hála az egészségügyi, világmegváltó, reformkori trendeknek, már zselatinnal dúsítanak, illetve stabilizálnak. Hogy magától is megálljon a talpán.... Azért, hogy a formából kiborítva mindenféle flancos rávaló cuccot rá tudjanak aggatni... mint például gyümölcs, karamell, kekszek, ez, az. 
Pedig régen az igazi panna cottát mindig is belekanalazták egy pohárkába, ott szépen megdermedt, amiből aztán a kis bambinik meg szépen kikanalazták. Hogy is másként, ki sem lehetett volna azt borítani. Így nem kellett annak zselatin, meg stabilizáló, meg semmi! Nem kellett annak más, csak nagyon jó minőségű, sűrű, házi tejszín, talán egy kevés tej, pici cukor, és egy Mamma, aki néha megkeveri ....

Persze eljöttek a modern idők, a panna cottát karcsúsítani kellett, és létrejött a zseléformájú, nagyvárosi, nagyvilági panna cotta... Persze az olasz konyhában is használnak zselésítő szert, de nem a hagyományos zselatint, ahogyan az nálunk szokásos, hanem egy halfajta, a viza uszonyából kinyert zselésítő anyagot. De itt most ez sem került bevetésre.... 

Hogy zöld színű legyen a panna cottám, belereszeltem a fellelt zöld marcipánomat. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ebben is ételszínezék van, de annyira gyönyörű a színe, hogy az optika kedvéért ennyit igazán megengedhettem magunknak. Ezzel kész is lett a zöld csoda.
De főleg azért született ilyenre, mert Ízbolygónál találkoztam egy marcipános panna cottával ... :)

Időközben Tintaleves Esztere egy fantasztikus felfedezést tett, és rávezet bennünket a panna cotta angol-olasz evolúciós folyamatára.

További, zöldszínű desszertek:
Joghurtos-mentás-kivis ananászkehely (Étel, ital, kicsi Vú)
Kivifagylalt (Lilahangya)
Szüreti joghurttorta (akár kivivel is) (Grenadine)



Zöld panna cotta

400 ml tejszín (30%)
400 ml tej (1,5%)
150 g marcipán, zöld színű (1:3 arányú marcipán, pl. Szamos, Bako)

Egy lábasban felteszem forrni a tejszínt a tejjel és gyöngyözve, néha átkeverve úgy 30-45 percig forralgatom, amíg legalább a felére be nem sűrűsödik. Nem kell mindig őrízni, a tejszín miatt nem fut ki. (Ízesítés miatt tehetünk bele egy vaníliarudat, esetleg fűszereket is, de így is jó, ahogy van.) A marcipánt durvára lereszelem és elkeverem a sűrű tejszínnel, de forralni már nem kell. Nem baj, ha a marcipán nem oldódik fel teljesen. Cukrot nem kell beletenni, a marcipántól épp elég édes lesz.
Poharakba vagy tálkákba öntöm és legalább 4 órára lehűtöm, a végén még sűrűbb lesz.
4 x 100 ml panna cotta / 552 kcal / 44,6 g zsír / LF30 72,8%