Meggy balzsamecetes vörösborban sütve

Tisztában vagyok az évszakok hazánkbéli alakulásával és tudom, hogy nem jött még el a csereszenye- és a meggyszezon. De ezt a receptet már vagy egy éve tologatom magam előtt, és épp most jött el az ideje, amikor a mi fánkon is érnek a gyümölcsök és néhány röpke hét múlva a fülünkre is aggathatjuk a csinos kis cseresznyefürtöket.

Hogy akkor miért most írok erről? Mert vannak gyümölcsös étkek, finomságok, amiket nem csak idényben lehet elkészíteni. Persze akkor a legjobb, de ha a gyümölcsöt felfőzzük, sütjük, pároljuk, vagyis hőkezeljük, akkor fagyasztottat is használhatunk. Természetesen ez nem hozza ugyanazt azt eredményt, de nem szeretném magam 11 hónapon keresztül megvonni eme élvezetektől, ezért inkább a fagyasztóba nyúlok. Sőt, nyúltam én már a szuperpiac üveges polcára is, ahonnan egy magozott meggyet emeltem le. És igazán nem volt lelkiismeretfurdalásom!

Ezt a finomságot ugyanis mindegyikből el lehet készíteni. Nem is tudom, minek nevezzem, mihez hasonlítható. Talán egy kicsit a rumtopfra, bár igen messze áll tőle és ez frissen készül. Az olasz konyha szereti az egyszerűséget, és ezt bizonyos jellemző alapanyagok felhasználásával alá is támasztja. Ennél a desszertnél a - főként cseresznyét - de meggyet is vehetünk, egy kevés vörösborral és balzsamecettel felfőzik (szemben a balzsamecetes eperrel, amelynél a balsamicot egyszerűen ráöntik), ennek hatására pedig a gyümölcs alatt egy rendkivül zamatos szirup keletkezik. Önmagában is remek, de a sűrítéstől függően adható fagylalt vagy sütemények mellé is kísérőnek, de akár húsokhoz is. (Próbáltam, némi fűszert adtam még hozzá, egyenesen fantasztikus!)

A dolog roppant egyszerű, én mégis egy kicsit megbonyolítottam. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy minden alapanyag minősége, külön-külön is nagyon, de nagyon fontos!

A friss cseresznyét vagy meggyet kimagozom, vagy fagyasztottat vásárolok. (Vagy üvegeset, de tényleg ez legyen a legutolsó megoldás, akkor a levét leszűröm, nem lesz rá szükség. E két utóbbiban viszont szinte csak meggy létezik.) beleteszem egy akkora tűzálló tálba, amelyben laposan elfér. Bort teszek hozzá, nagyon jó, testes, zamatos vörösbort. Épp olyat, amilyet meg is innánk mellé. Akár egy deci bor is belemehet, akkor több ideig kell sütni, redukálni. Ha ez megvan, és magunk is kortyoltunk egy nagyot a borból, akkor némi cukorral megszórjuk, beleteszünk egy fél vaníliarudat és betoljuk a forró sütőbe. Amikor már kezdenek a szemek töppedni (főleg a meggy töpped szépen) és fantasztikus illat lengi be a konyhánkat, akkor hozzáöntünk még egy kevés, de annál kiválóbb balzsamecetet. (Nem, ne azt, amit a szuperpiacon vettünk, mert az bóvli. Igazából ne is vegyünk ilyet soha.) Minél sűrűbb a balsamiconk, annál jobb, de annál kevesebb ideig sütögessük. A sűrű balzsamecet karamelles bevonatot képez, de vigyázzunk, mert gyorsan oda is kap.
Innen már ízlés kérdése, mennyi folyadékot hagyunk alatta, mihez is szeretnénk felhasználni. 

Mindezt pedig azért írtam le, mert a clafoutis-t, a franciák híres cseresznyés lepényét is hasonlóan készítem. Sült, vörösboros-balzsamecetes meggyből vagy cseresznyéből, mikor mihez jutok hozzá. Ezzel a módszerrel a clafoutis ugyan nem kimondottan autentikus (értsd régióhű), de talán még sikerült is javítanom rajta!

Ez következik legközelebb!
Meggy balzsamecetes vörösborban párolva
(Ciliege al aceto balsamico e vino rosso)

500 g cseresznye vagy meggy (esetleg fagyasztott / esetleg 1 nagy üveg magozott meggy)
100 ml vörösbor (testes, nagyon jó minőségű!)
1- ... ek cukor
½ rúd vanília
3-4 ek folyékonyabb, 1-2 ek sűrűbb, nagyon jó balzsamecet

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
A magozott meggyet beleteszem egy tűzálló tálba, úgy, hogy laposan szét lehessen teríteni. Meglocsolom a vörösborral, teszek rá egy kevés cukrot, ami egyrészt ízlés, másrészt a felhasznált meggy és bor függvénye. Fedetlenül betolom a sütőbe és innen már csak az ösztöneinkre hallgassunk!
Ha kevésbé jó balzsamecetünk van, akkor kell hozzá még némi cukor (de azért óvatosan!), és ezt már az elején tegyük bele. Ha aromásabb, akkor jóval később, ha pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy csúcsfinom, sűrűnfolyó balzsamecet tulajdonosai lehetünk, akkor kevesebbet, a végén.
Szóval az egész intuíció kérdése, főleg az, mikor vegyük ki a sütőből, mikor nyilvánítsuk késznek. Leginkább akkor, amikor majdnem az összes folyadék elfőtt alóla, ez úgy fél óra.