Pappardelle házilag, tejszínes-citromos spárgával

2008. május 14.

9 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Classics, Pasta, 02 Primi
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, brodo, GY citrom, MADEINHUNGARY, O olívaolaj, recept, T tejszín, T vaj, tojás, TT gyúrttészta, TT pappardelle, TT pasta, Z fehér spárga, Z spárga

Aki szívesen enne gyakrabban házilag gyúrt tésztát, még annak is komoly fejtörést okoz, hogy vegyen-e tésztagépet, vagy maradjon a kevesebb kulináris örömöt nyújtó, de könnyen hozzáférhető, előszárított pastánál. Mert valljuk be, a tésztagép sem oldja meg az összes problémánkat. 
Alapfelszereltségben kapunk hozzá egy spagetti-, és általában még két keskeny metélthez való feltétet, a lapokból pedig lasagna, cannelloni készülhet. Ha ezentúl még szobrászi tehetségekkel is rendelkezünk, akkor már formázhatjuk is a kész, lapra nyújtott tésztát.

Az én tésztagépem is csak a fent említett alapverziót tudja, de a gép repertoárjából nincs is kedvem további szerelvényekre beruházni. Csak tologatnám a kamrapolcon, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem használnám annyit, hogy egyszeri használat tíz cent alá leamortizálja a beruházást. (Elég nagy a kubatúrája és mellesleg nagyon nehéz.)
Viszont nagyon szeretjük a pappardellét, a legszélesebb metélttésztát, amit egy és két centi közötti szélességben különböző gyártóktól is kapható. Ízlés kérdése, nekem egyszerűen finomabb.

Ezért régóta keresek már egy olyan nyújtófát, amivel a tésztagéppel nyújtott lapokból ízlés szerinti szélességű tésztát vághatnék. De legalábbis pappardellét, hisz erre játszom:-) Olaszországban sok helyen lehet ilyet kapni, az északi tartományokat kivéve szinte mindenhol láttam már (főleg a turistákkal elárasztott helyeken keressük:-), de nagyrészt csak a keskenyebb kivitelűt, a tagliatellének valót árulják.
Egy jól felszerelt konyhaszaküzletben viszont az alábbi szerkezettel találkoztam:
(Zseniális kis kütyü, a fahengert darabokra szedve 5 mm-től akár 2 centiig is szabályozni lehet a tésztametélt szélességét, sőt raviolisort is lehet vele vágni.) Viszont a majd' 30 eurós árával vetekszik a tésztagép feltétjének beruházásával. Szóval beruházás fájó szívvel elvetve. Ajánlom viszont minden barkácsoló kedvű férj szíves figyelmébe, megfelelő gyártóberendezés birtokában nem lehet nehéz az előállítása!



Aztán végre meg is találtam a szélesebb nyújtófát! A hengerek távszélessége másfél centi, szóval tökéletes! Hazaérve pedig alig vártam, hogy birtokba vehessem. Persze kételkedtem, hogy a fahenger elég éles lesz-e, hogy elvágja a tésztát. Éles volt:-)), így legyártottam az első pappardelle rakományt:-))
További előnye, hogy akinek nincs nyújtódeszkája, az akár lisztezett munkalapon is használhatja, a szuper másik kütyühöz viszont elő kell venni a fadeszkát, mert a szilikont is szétszabdalná!



Hogy gyorsabban végezzek, mohóságomban vastagabbra hagytam a tésztát, természetesen legközelebb vékonyabb lesz.
Öröm a köbön, mostantól hetente ilyet eszünk!!



Pappardelle házilag, tejszínes-citromos spárgával

A gyúrt tésztához
200 g búzaliszt (BL 55, egy része lehetőleg durumliszt)
2 db tojás (L, nagy méretű)
2 ek olívaolaj
1-2 ek spárgalé
½ mk só
A spárgás mártáshoz
1 ek olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 tk vaj
500 g fehér spárga
30 ml (2 ek) fehérbor
50-100 ml alaplé (vagy spárgalé)
1 db citrom reszelt héja
2 ek citromlé
30 ml (2 ek) tejszín (30%)
bors, frissen tekerve

A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt kézzel összegyúrom. (Az olaj mellett lehet még 1-2 kanálnyi spárgalevet is beletenni, ha már kész van. Ettől a tésztának is spárgásabb aromája lesz!) A folyadékokat azonban úgy adagoljuk, hogy a tészta rugalmas legyen, ne repedezzen szárazon, de ne is ragadjon. Fóliába csomagolom és 1 órát a hűtőbe teszem. 
Utána kisebb gombócokat vágok belőle és tésztagéppel vékony lapokat nyújtok vele a tésztagéppel. Ennek hiányában a tésztát nyújtófával is ki lehet nyújtani. A munkafelületet mindig lisztezzük, különben ragad a tészta! Laponként kivágom a pappardellet.
Nagyanyám régen úgy járt el, hogy nyújtófával vékonyan egy nagy kerek lappá nyújtotta a tésztát (ez legalább fél óra...), majd az egészet feltekerte a fára. Egy helyen hosszában elvágta a tésztát, majd a keletkezett köteget jól megfogva éles késsel ismét hosszában elvágta, amilyen széles tésztát akart. Vékony nyújtófánál elég két vágás, hogy pappardellét kapjunk.    

A mártáshoz a spárgákat megmosom, végeit eltöröm ott, ahol könnyen törik, majd a fej alatt 1-2 centire meghámozom. (Akinek van kedve, a hulladékokból készítsen spárgalevet: ehhez a letördelt részeket és a levágott spárgahéjat felteszem két deci vízbe forrni, teszek bele egy kevés sót, cukrot és citromlevet. Negyedóra múlva átszűröm és kész a spárgás alaplé.), A spárgafejeket nagyvonalúan levágom, a többit falatnyi darabokra szeletelem.
Egy lapos lábasban felforrósítom a vajat és az olajat, beleteszem a spárgadarabokat, ráöntök egy kevés alaplevet vagy a spárgalevemet, két kortynyi bort és félig lefedve párolni kezdem. Ha szükséges, öntök még alá, de ne tocsogjon. 5 perc múlva hozzáreszelem a citrom héját, beleteszem a spárgafejeket és mikor már majdnem kész, finoman hozzákeverek egy-két kanálnyi tejszínt és annyi citromlevet, hogy pikáns legyen. A spárga maradjon roppanós, az alatta lévő kevés mártás pedig legyen sűrűnfolyó. Sóborsozom, készre ízesítem.
Közben vizet forralok és 3-4 perc alatt kifőzöm benne a tésztát. A mártással tálalom. Most nem tettem rá sajtot, mivel élvezni akartuk a spárga friss ízét. 
2 személyre /

Mamma

Kategóriák

Címkék

Komment

Eddig 9 hozzászólás

1. kisvirag:
   2008. 05. 14. 11:24

   húú, ez a nyújtófa tök jó!
   Kár, hogy most hétvégén voltunk a SME-be, ahol esetleg lehet ilyen, így egy darabig megint nem megyünk oda :(
   Mondjuk nézegettem én is a tésztagépeket, meg a betétjeiket, lehet hogy majd egy nem motorosra beruházunk valamikor.
   Mondjuk spagettit nem csinálnék vele, mert az, ha durumlisztből csinálnám, ugyanannyiba kerülne a liszt kb, mint készen a tészta. :)

2. lorien:
   2008. 05. 14. 15:52

   Mostanában én is egyre jobban rákaptam a házi készítésű tésztára. Mivel épp most ruházok be egy új robotgépbe, ennek megfelelően rendeltem hozzá tésztakészítő adaptert is, mindenféle formákkal :) Hamarosan nagy tésztagyártó kisiparos leszek :) Viszont nyújtót nem veszek egyelőre, mert kifejezetten élvezem sodrófával nyújtani a tésztát, és nem is olyan nagy meló.
   A képen látható kütyük nagyon tetszenek, kár, hogy itthon ilyet sehol nem látni. Nagyon szemezek még a ghitarrával, de az sincs itthon, külföldön meg 150-200 dollárok+posta. Lehet, hogy megkeresem az asztalos cimborám, és csináltatok vele egyet, aztán magam felhúrozom :) Meg egy olyan fahengerest is, amelyik a képen van :)

3. Mamma:
   2008. 05. 15. 8:51

   Kisvirág, felétek is biztos van, ha nyitott szemmel keresed, majd találsz is szerintem:-))
   Hát, az én szívem vágya is egy motoros, full tésztagép lenne, amibe csak beleszórom a lisztet, tojást, és a végéből kijön az ezerféle-formájú pasta.... de szép is lenne!!
   Addig marad a manuális, és ne legyünk telhetetlenek, az is nagyon jó! Számításaim szerint ezekhez nem is éri meg a betéteket megvenni, mert ha mind megvan, az már majdnem kiad egy motorost:-))
   Spagettit és tagliatellét már én sem csinálok vele, mert egyrészt a sarkon van egy nagyon jó pastabolt, ott mindig tudok/nék frisset venni, másrészt ennyi fáradtságot nem ér. De lapokat nyújtani, vagy tölteni, azt igen!!!

   Lorien, ez a te robotgéped érdekelne, van ilyen???
   Hááát, látszik, hogy ki sportol karilag:-)), nekem a nyújtás nagy meló, nem is bírom sokáig. Szóval eléggé vastagra hagyom:-)))
   Ha egy ghitarra-készítőn arráb lehetne tenni a húrokat, akkor mindenféle metéltet lehetne vele készíteni, ez jó ötlet:-))
   A fahengerest biztos meg tudnál csinálni az asztalos, műszakilag nem egy nagy kihívás, szerintem:-)))
   Hajrá!!!

   Nincs is jobb dolog egy saját készítésű pastánál, hajjajjj:-)))

4. lorien:
   2008. 05. 15. 9:29

   Franc a robotellenőrbe, egy egész kisregény-méretű beszólást buktam el :)
   Na, még egyszer. Szóval Eszter tüzelt fel a gépével még tavaly, hogy az milyen jól dagaszt ipari mennyiségeket is, és mennyire jól variálható. Kenwood-ról van szó, a KM300-as és a KM400-as széria /700, ill 750W, úgy vettem észre, a 100-as szérián belül országonként eltérhet a számozás/ háztartási célokra kiváló. Én a 410-est rendeltem, de a 320 is jó választás lehet. Kiegészítők kapcsán kissé túlzásba is estem, a gabonaőrlőtől a fagyigépig mindent, és az AT910-es pasta készítőt természetesen, amelyhez a 3 gyári bronz tésztaformán kívül tucatnyi más rendelhető, még kekszformájuk is van. Nem olcső, de mindenhol jókat írnak róluk. Már nagyon várom, hogy végre megérkezzen.
   Gépek itt:
   www.kenwoodworld.com/ee/product_category.php?cat=163
   és a kiegészítők:
   www.kenwoodworld.com/ee/product_category.php?cat=166

5. Mamma:
   2008. 05. 15. 10:46

   Ez komoly beruházásnak tűnik, meg is nézem:-))
   A tapasztalataidra is majd kiváncsi leszek:-))

6. kisvirag:
   2008. 05. 15. 11:09

   Nekem is titkos vágyam egy Kenwood Chef.
   Az itteni háztartási cikkeket áruló boltban tavaly hatszázvalamennyi euróért láttam.
   modellekbe még nem másztam bele, jobb a lelki béke, amíg nem kerül megvalósítható közelségbe:)
   És na igen, mennyivel egyszerűbb lenne egy raviolit lenyomni egy ilyen gépben, mint kézzel birizgálni. Bár, valahol a kézi tésztakészítésnek is megvan a bája, csak az én kezem/csuklóm is gyenge, hamar kikészül a gyurkászástól, nyújtástól.

7. Mamma:
   2008. 05. 16. 12:20

   Drukkolok Neked, Kisvirág, hogy hamarosan egy Kenwood Chef boldog tulajdonosa legyél!:-)))
   Abban igazad van, hogy a kézzel készített tésztáknak lelkük van, én például kelttésztához sohasem veszem elő a robotgépet, szinte szenvedélyesen szeretek mindenféle tésztát gyúrni, legyen az omlós, kelt, vagy gyúrt pastatészta. Van abban valami mélyen - hmmm, hogy is mondjam - ösztönös...
   Persze a nyújtásra ez már nem vonatkozik!!:-))

8. kisvirag:
   2008. 05. 16. 15:42

   A hétvégén ki akarom próbálni ezt a tésztát, igaz nem spárgával.
   Viszont most azt találtam ki, hogy szeretném ha trikolor lenne.
   Van is itthon spenót és/vagy rukkola, valamint friss paradicsom is, meg paradicsompüré is, mert ahogy tudom a színezett tésztába paradicsom, spenót illetve most láttam itt nálad, hogy akár rukkola kerül.
   Csak azzal vagyok gondban, hogy mit csináljak velük, hogyan, milyen arányban keverjem a tésztába. Próbálok guglival keresgélni, de a spenótos meg paradicsomos tészta más kontextusban népszerű :)
   tudnál valami tanácsot adni?

9. Mamma:
   2008. 05. 18. 12:28

   Klassz az eredmény így elsőre (főleg a kézi nyújtás:-)), gratulálok, Kisvirág!:-)
   kisviraginitaly.freeblog.hu/archives/2008/05/17/Szines_teszta/

Érdekel a véleményed, mondj valamit!

A szövegben nem tudsz HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de nyugi, az oldalon nem jelenik meg.

Ha bármely okból elszáll a kommented, a moderálandók közé kerül, onnan pedig mihamarabb kiszabadítom.

Név:
Email cím:
Honlap:

Kód: