Húslevesben főtt marhaszelet zellerrel és szőlővel

Egyre jobban nekibátorkodom a marhahúslevesnek. Nem a főzéssel van a baj, tudok én húslevest főzni, de ahogy már írtam róla, nehezen fogyna el a főtt marhahús. Sokan vannak, akik szósz vagy egyéb köret társaságában azért csak eleszegetik a húst, így már én is gyakrabban főzöm. Csupán a velejárót kell hozzá kitalálni, a leves pedig megmarad nagyon finom alaplének. Azért egy tányérral most is ettünk előtte, de nem ez lesz nálam a húsleves főzésének a célja.

Újabban felfedeztem magamnak a zellert, mármint a zellergumót. Annyi finom, jófajta zöldség van mostanában, hogy képtelen vagyok mindegyikre sort keríteni, így a zellerrel is mostohán bántam. Még mondja azt valaki, hogy jön a tél és nincs friss zöldség és gyümölcs! Csak végig kell menni a piacon, és néha úgy érzem magam, mintha nyár lenne, alig tudok választani az éppen érő, színes zöldségek közül! Zöldell a kelbimbó, itt van rég a gesztenye, a sütőtök, édes már a szőlő, és rendkívül finom a zeller is.
Teljesen belehabarodtam, már másodszorra készül zelleres vacsora, közben egy szeletet mindig elrágcsálok csak úgy magában, főzés közben, egy pohárka fehérbor társaságában. Közben utánaolvastam, hogy a zeller hihetetlen egészséges is, szóval nem ártana mindennap ennünk, igazi női zöldség. (Sok női bajra jó, többek között idegeskedésre is, már akit ez érint:-)

Gyerekkoromban hetente ettünk húslevesben főtt marhahúst, többnyire meggyszósszal, de ilyet már nem tehetek az asztalra, mert senki sem szereti. Jött hát a zeller, amit a maga természetességében egy pici finom vajban és Calvadosban ropogósra megpároltam - semmi több. Annyi mindennel lehetne még turbózni, de most így maradt, és nagyon élveztük a friss zellerízt. Mellé hiányzott még valami, ezért szőlőt pároltam szintén vajban, egy kevés zöldfűszerrel. Annyit csavartam rajta, hogy tettem bele egy kis édes-savanyú játékot, a szokásos agresto és méz formájában, de ezeket mással is bátran lehet helyettesíteni.
A zellert és a szőlőt még sosem próbáltam együtt, de remekül kiegészítették egymást, mint törvényes társak, akár be is kerülhetnének a foodpairing-es oldalakra:-)

Húslevesben főtt marhaszelet zellerrel és szőlővel

A párolt zellerhez
1 tk vaj
½ db zellergumó (közepes fej)
1 ek Calvados
50-80 ml marhahúsleves
só, bors
A szőlőhöz
1 tk vaj
2 maréknyi fehérszőlő (édes, nagyszemű, magtalan)
1 ek brandy
1 tk agresto (verjus, vagy 3%-os szőlőbalzsam)
1 tk méz (rozmaringméz)
só, leheletnyi bors
½ tk rozmaring vagy kakukkfű

A zellert egy nagy késsel minden oldalról meghámozom és letisztítom. Megmosom, fél centi vékony szeletekre, majd csíkokra és kockákra vágom. Egy kis lábasban felforrósítom a vajat, beleteszem a zellerkockákat és pár perc alatt félpuhára párolom, közben hozzáöntöm a Calvadost, később a húslevest is. Sózom és borsot tekerek rá. Úgy lesz jó, ha még ropogós marad.
A szőlőt megmosom, a szemeket hosszában kettévágom és ha szüksége, egy pici kanállal kiszedem a magjait. Vajat hevítek, beleöntöm a folyadékokat és összeforralom, közben ízesítem. Megforgatom benne a szőlőt, épp annyira, hogy átforrósodjon. Legyen alatta egy kis mártás, sós-savanykás is legyen, de ne túl édes. A végén kevés apróra vágott rozmaringot vagy kakukkfüvet szórok a tetejére.
2 személyre /