Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval

Ezer éve nem főztem tejbegrízt. Az óvodai és iskolai menzák után tinédzserkorom körül ehettem néhányszor, de a tejbegríz sosem képezte családunk ellátásának oszlopos részét. A gyümölcsös tejberizs már inkább, de most nem róla van szó.
Főleg akkor ettem, mikor nagynéném elkezdte pici unokahugomat szilárd kajával etetni, és tudta, hogy esténként rendre átbaktatok és igényt tartok kishugi el nem fogyasztott maradékára. Így hetente kétszer biztos megvolt a tejbegrízes fejadagom, ami sokkal finomabb is volt, mint a menzakoszt. Én még lekvárt vagy cukorral elkevert szerencsi kakaóport is kaptam rá, míg szegény huginak csak úgy pőrén lapátolta a szájába.

Eszem ágába se lett volna tejbegrízt főzni, ha nem írom le magam, hogy a római gnocchi tulajdonképpen nem más, mint sós tejbegríz. Azon a ponton már majdnem indultam is a konyhába, hogy főzzek magamnak egy nosztalgikus erővel bíró tejbegrízt, de félúton lemondtam róla.
Aztán megláttam Katica tejbegrízét, de itt már nem volt visszaút. És megvalósítottam azt, ami a római gnocchi óta motoszkált a fejemben:) 

Tejbe a dara, de nem a szimpla, hanem durumdara! Milyen lehet vajon azzal? Rendben, megvan, de ez még nem nagy durranás. Az íze kicsit más, pont annyira, mint a hazai tojásos és a durumlisztből készült tészta közötti különbség. Szóval van.
A többi azonban gyorsan adta magát. Nem szerettem volna a tejbegríz szép fehérségét megtörni, ezért fehércsokoládét forgácsoltam a tetejére, de még több kellett, valami, ami feldobja!
Szemes mákom még van, ezért egy pici mennyiséget mozsárban megtörtem - csak épp annyira, hogy a szemek megpattanjanak és előtörjön az íze. Mákból nyugodtan mehet bele tányéronként egy mokkáskanálnyi is, akkor pöttyösebb és mákízűbb is lesz, mint az enyém most. Indiában fehérmákot használnak, az világosabb, mint a mi kékszínű mákunk, sőt még ízre is intenzívebb, azzal igazán jó lett volna. Persze nem gond az sem, ha mákos az egész, de nekem így pöttyösen sokkal jobban tetszik. El is neveztem dalmata-tejbegríznek.:)
A végén még belelöttyintettem egy kevés fehér csokilikőrt is. Ezt a szekrény leghátuljáról bányásztam elő, mit mondjak, ehhez most telitalálat lett!! 

Lehet, hogy ezek után rá sem lehet ismerni a tejbegrízre, de nekem nagyon ízlett. Az esti édesség utáni vágy gyors csillapítására is tökéletes, szerintem most kétnaponta ilyet fogok enni, amíg be nem telünk egymással, a tejbegríz és én. Pótolnom kell valahogy az elmulasztott röpke húsz évet! :))
                  
Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval
(Semolino al latte con semi di papavero e cioccolato bianco)

250 ml tej
25 g durumdara (semola di grano duro), vagy sima búzadara
1 tk cukor
2 csipet só
½ db tojássárgája (elhagyható)
1 késszeletnyi (10 g) vaj
Az összeállításhoz
1 ek fehér csokoládélikőr (Crème de Cacao white), elhagyható
1 mk szemes mák
5 g fehércsokoládé

Egy lábasba öntöm a tejet, közepes hőfokon felforralom, belehintem a darát és kevergetve besűrítem. Cukorral és sóval ízesítem, majd lehúzom a tűzről és belekeverek egy kevés hideg vajat. Most lehet a tojássárgáját is belekeverni, akkor viszont egy kevés tejjel kell még hígítani.
A mákot mozsárban megtöröm, hogy a szemek szétpattanjanak és a likőrrel együtt a grízbe keverem. Tányérra szedem és jó bőven csokoládét reszelek rá. Amíg forró a tejbegríz, gyorsan ráolvad a csokoládé, ezért néhány percig érdemes hűlni hagyni.
1 nosztalgikus adag /