Sertéstekercs édesköményes Puy-i lencsével

Ezt a receptet Gabah-nál találtam még a télen, el is készült frissen, melegében. Az alapötletet megtartottam, de a tölteléknél kihagytam a sajtot. Egyszerűen elkészíthető és mégis nagyon blikkfangos, egy igazi vasárnapi sültnek is beillik.
Az édesköményes zöld lencse fantasztikusan ízgazdag, azóta már az is elkészült még egyszer. Azt hiszem, pastaszósznak is elkészítem.

Tovább is van... »

Veszteségek

A Freeblog szerverhibája miatt a tegnapi napon eltűntek a szolgáltatónál üzemeltetett blogoknál nagyjából az utolsó három hónap posztjai. Mivel a bejegyzéseket tördeltem, itt a blogon csupán a posztok elejét tudtam eddig visszahozni, illetve folyamatosan, ahogy lesz rá időm, próbálom a cache-ből (ez a google tárolt változata) visszabányászni a tartalmat. (Amíg persze azok is el nem szállnak, igyekezni kell:)

Úgy tűnik, végleg eltűntek a hozzászólások, az ezekhez tartozó statisztikák, de nagyobb veszteség nincs, cimkét, kategóriát könnyű lesz újra kitalálni. Ennek azért lehet örülni. Most egy bő hétig nem leszek, közben igyekszem helyreállítani a rendet. Amennyire lehet :))

És igen, blogexport, blogexport, blogexport minden héten!!
Cetlire felírni és kitűzni a hűtőre!!!
Forrás: Globel blog

Tormás-mákos céklakrém

Ennek a céklakrémnek az ötlete - mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy üvegbe zárt, élénkpink kencének! Hát ha azt még meg is lehet enni!
Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Tovább is van... »