Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

Hirtelen - és váratlanul - egy gyönyörű darab csirke tulajdonosa lettem. Nem akármilyen volt a madár, az a tanyasinak mondott, kukoricán (vagy legalábbis nagyrészt azon) nevelkedett fajta, ez meglátszott a bőrén és kisportolt vádlijain is - akárhol is van a csirkének a vádlija, na az dundi és izmos volt.

Délelőtt már azon törtem a fejem, hogyan is végezze a madár, és minduntalan előjöttek gyerekkorom ízei, az udvaron kapirgáló csibék mélysárga színű sült csirkéi, az aranyló zsírkarikákkal átszőtt húslevesek és a bronzosra pirult rántott csibemellek, az ilyen mélyenfekvő gyermekkori emlékektől pedig, ahogy azt a pszichológusok is mondják, nehéz megszabadulni.

Délután ott termett a megoldás. Twitteren Jamie Oliver kínálta a csirkéjét, én meg azon nyomban le is csaptam rá, hát Jamie, soha jobbkor nem jöhettél volna, nem vagyunk ugyan puszipajtások, de spongyát rá, most kapóra jöttél! Egyből tudtam, igen, milkben fogom megsütni a chickenemet, már csak a körítés szükséges.
/...../

Tovább is van... »

Sertéstekercs édesköményes Puy-i lencsével

Ezt a receptet Gabah-nál találtam még a télen, el is készült frissen, melegében. Az alapötletet megtartottam, de a tölteléknél kihagytam a sajtot. Egyszerűen elkészíthető és mégis nagyon blikkfangos, egy igazi vasárnapi sültnek is beillik.
Az édesköményes zöld lencse fantasztikusan ízgazdag, azóta már az is elkészült még egyszer. Azt hiszem, pastaszósznak is elkészítem.

Tovább is van... »

Színes paradicsomsaláta rucolával és tejfölös öntettel

Itt a nyár és végre itt az igazi, aromás paradicsom. Illetve már hetek óta itt van, de én csak most értem ide, hogy írjak is róla, bocsánat ezért a kissé sablonos és enyhén szólva is teátrális beugróért.

Viszont tényleg itt a friss, érett, jóízű paradicsom. Térdig járunk benne és enni kell, mert hihetetlenül egészséges. A spanyolok azt ajánlják, hogy három darabot együnk meg belőle naponta. Az olaszok nem ajánlanak semmit, ők mellépakolnak egy kis mozzarellát és tálalják. Vagy megfőzik. Sugonak. De ez egy másik történet.

Csak kapkodom a fejem, mennyi színes paradicsom terem manapság a piacon. Idestova háromezer fajta létezik és a számuk szinte hetente nő. A nevüket sem tudom pontosan és az az érzésem támad, hogy nem is érdemes őket megjegyezni - jó esetben még húszig sem jutnék el.  /...../

Tovább is van... »

Sült tepsis zöldség parmezánnal

Sült zöldség, mint olyan, nem biztos, hogy bárkit is lázba hoz. Gondoltam én, eddig. Egyetlen egyszer álltam az elalélás szélén egy tál sütőben sült zöldség előtt, azóta is ez lebeg a szemem előtt, ha bezöldségelek - ami azért elég gyakran előfordul. De azt az esetet én még soha nem tudtam überelni. Talán vissza is kellene mennem Adalaide-be és jól kifaggatnom a szakácsot, szóval ott az valami hihetetlen finom tál volt, kívül ropogott a cukkini és az édesburgonya, belül omlott a sárgarépa, érti a kedves Olvasó, mit is akarok ezzel mondani.

No hát valami ilyesmit sikerült most nekem előállítani. Csak úgy csípőből, naturalmente :). Akkor most tegyük félre a nagyképűséget, mert hát minden volt, csak nem előre megtervezett :).  /...../

Tovább is van... »

Szicíliai narancssaláta édesköménnyel

A klasszikus narancssalátát ebben a formában nem édesen, hanem sósan, olívaolajjal meglocsolva köretként adják halhoz és húsokhoz. Nagyon jó előételként is, ha a narancshoz adunk még valamilyen zöldséget. Ecet vagy citromlé szinte nem is kell hozzá, hisz a narancsokból kifolyó lé elég savasságot ad a salátának.

Pillanatokon belül összeállítható, a narancs pedig olyan jól elveszi az édeskömény kesernyés, jellegzetes ízét, hogy általában az utálók tábora is csökken. Mondjuk én még mindig ismerek olyat, aki így sem tudja megszeretni az édesköményt :), de ő a kivételhez tartozik. Az édeskömény, mint lúgos zöldség jól semlegesíti a narancsban lévő savakat, másrészt elősegíti az emésztést, így kimondottan jó kísérője a húsoknak.

Jó hír, hogy szicíliai vérnarancsot már Pesten is lehet kapni, tavaly télen magam is láttam két zöldségesnél. Érdemes ezzel készíteni, de természetesen más narancsfajtával is működik majd, mindenesetre lédús, édes példányt válasszunk.  /...../

Tovább is van... »

Cajun sült csirke vaníliás radicchioval

Gyors vacsora, ennél sokkal többet nem is tudok hozzátenni. A gyorsaság ez esetben nem is a kezeknek szól, hanem a fűszer javára írható. A cajun fűszerkeverékben ugyanis már minden benne van, só is, hagyma is, már csak meg kell benne forgatni a húsdarabokat és megvárni, míg kisülnek. Közben van idő beszippantgatni az illatokat, vagy elkészíteni egy szintén gyors alávalót.
A 3. és a 4. perc között még arra is van időnk, hogy felnyissunk egy üveg gyümölcsösebb (száraz) fehérbort, kell is majd, hogy ráloccsintsunk egy keveset a húsra.
A vaníliás radicchio Gabától származik, a kettő együtt pedig, vagyis a cajun csirke és a radiccho - bár messzebbre nem is lehetnének egymástól - egy rendkívül élvezhető párost alkottak.

Tovább is van... »

Karácsonyi menük

Mindenféle bevezető nélkül álljon itt a karácsonyi menünk.

Az elmúlt hetekben sok levelet, megkeresést kaptam, ezúton kérek mindenkitől hatalmas elnézést, amiért nem mindegyikre (vagyis alig valamelyikre) tudtam csak válaszolni. Ha még aktuális, pótolom őket, hisz jövőre is lesz karácsony.
Idén ennyire tellett.

/...../

Tovább is van... »

Sült almás cékla balzsamecettel

Egy újdonsült és jólsikerült fogás általában ugyanazt a röpívet írja le a konyhámban. Elsőre megvan az alap, ha pedig belelkesülök - ami elég gyakran előfordul -, részleteiben elkezdem finomítani, sőt, még az adagokat is elfelezem, hogy különböző fűszerekkel, technikákkal folytassam a kísérletezést.

Hú, ez most olyan tudományosan hangzik, pedig erről szó sincsen!
Így történt ez ezzel az almás céklával is, habár a sült cékla önmagában nem nagy kunszt, azonban így, almával felturbózva lágyabb lesz ez a fás íze. De ami igazán a lényeg, az a sütés! Elsőre benyomtam az egészet a 180 fokos sütőbe, egy óra alatt hihetetlen finomra karamelizálódott az egész, na meg egy kis patina is égett rá rendesen :).
Ezután jött az alacsony-sütés gondolata, ettől meg eléggé roppanós maradt, most viszont nem kínait főzünk, szóval ekkor lépett be a harmadik verzió.
Ízesítéssel, fűszerezéssel nem fogok bajlódni, tökéletes lett, ha lehet ilyet mondani, szóval a lényeg a sütési technika, semmi más.
Kacsához karácsonyi köretként kerül ki konyhámból - de szépen hangzik, nem? :)
Még annyi, hogy fotót a kész ételről nem tudok prezentálni, elég lehangolóan néz ki egy halom sötét folt, az íze viszont tényleg verhetetlen.

Tovább is van... »

Sült mentás padlizsán

Vannak megosztó ételek a családban, de a padlizsán szerencsére nem tartozik ide. Mondjuk akkor biztos turkálnának a tányérban, ha római köményt kevernék bele és friss korianderrel szórnám tele a tetejét, de erről most szó nincs. Így megsütve egyszerű és nagyon finom, főleg ha házi kenyérmorzsánk is van hozzá. Igazi dél-olasz comfort food, de nem csak őszies, hűvös estéken lehet megfőzni.

Előtte pár szelet paradicsom, kevés olívaolajat rálocsolva, mellé egy szelet sült hús, utána egy krémes nyalánkság, és kész is a gyors ebéd vagy vacsora.
A mentát helyettesíthetjük más fűszerrel is, de ezzel tényleg kiváló. Ha lenne házi magyar tejfölöm vagy juhtúróm, akkor biztos tennék a tetejére, így marad az olívaolaj és egy pohár fehérbor - így is isteni finom!  /...../

Tovább is van... »

Sült burgonya paradicsommal és mortadellával

Szeretem az egytálételeket, ez mindig hálás dolog. Főzni is, enni is, tálalni is, mondjuk fotózni már kevésbé:), de ez más kérdés, ezzel a problémával azonban bizonyára nem vagyok egyedül. Az egyetlen gyenge pont az ízesítés, fűszerezés, hisz utólag már alig lehet rajtuk javítani. Ha kevés a lé, kiszárad, ha sok, akkor tocsog, igazítani pedig a sózáson kívül szinte nem is lehet, szóval egy jó egytálétel elkészítéséhez szükséges némi tapasztalat.

Ezzel a szicíliai ihletésű egytállal nehéz tévedni. Ezerféle variációja létezik, most édesköményes kolbász helyett mortadellát tettem bele. Ha hús nélkül készül, akkor kiváló köret. A legnagyobb különbség a mi rakottas ételeinkhez képest az, hogy semmilyen tejterméket nem tartalmaz. Helyette öntsünk bele bort, alaplevet és nagyon sok extraszűz olívaolajat!

Tovább is van... »

Sült káposzta szicíliai módra

Vannak olyan napok, amikor kimondottan azt főzhetek, amit csak én szeretnék. Vannak napok, amikor nemigen kívánom a húst, sőt, sok ilyen nap van, de többnyire a férjem határozottan igényli, tehát kerül egy-két szelet a tányérjára. Két naaagy szelet, csak hogy pontosítsunk.

Most viszont olyan napokat élek, amikor senkire sem kell tekintettel lennem. A férjem a világ túlsó részén szolgálja a cégét potom egy hétig, tehát épp egy hetem van rá, hogy cincogjanak az egerek. Márha ezt cincogásnak lehet nevezni, bár ha látná, hogy két nap leforgása alatt miket is halmoztam én fel a hűtőben, azt hiszem, vissza is fordulna Ázsiába zsibbasztott tonhalat enni.

Kicsit túlvásároltam magam. Nehogy kerülgessen az éhhalál, most roskadozik a hűtő mindenfélétől. /...../

Tovább is van... »

Csőben sült zöldspárga hagymás naranccsal és fahéjas mártással

Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Szinte váltják egymást a konyhámban, de kétség kívül lesz olyan nap, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.

Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött! Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön.  [.....]

Tovább is van... »

Mángold mandulával pirítva

Még tavaly történt, hogy a közelünkben bezárt egy üzlet és egy új zöldséges nyitott ki a helyén. Nem értettem ezt a fajta üzletpolitikát, hisz a környéken több helyen lehet zöldséget kapni, némelyikben igen kiváló minőségűt is, nem is kell messzire menni. De nekem ez jó, így hát örömmel láttam, ahogy a fiúk elkezdték belakni a boltjukat.

Az első időben nem volt túl sok áru, de a legszebb portéka mindig az utcán kellette magát. Ahogy később észerevettem, a bolt polcain sem volt rosszab minőségű az áru. Mivel ők vannak hozzánk a legközelebb, egyszer mégis betértem a "szicíliaihoz". Így neveztem el őket magamban, mert az egyik fiú szénfekete, hátrasimított, brillantírozott hajával, napbarnított fizimiskájával és fülén túl érő, rémesen széles, de igen őszinte mosolyával tényleg egy szicíliai kisváros harsány zöldségesét juttatja eszembe.

Mikor először betértem, a gélezett hajú végigkóstoltatta velem az összes tizenkét fajta olívabogyót, mert egyről megkérdeztem, milyen fajta.
Ahogy mondtam, gyönyörű portékája van, nem sok, de az hibátlan. Feltűnt, hogy mindig tart mángoldot is, de addig nem jutott eszembe, hogy hazavigyek egyet. Múltkor azonban pár napos távollét után üres hűtő fogadott, ezért felfrissítettem nála az ismeretségemet. Rég ettünk mángoldot, ezért cél nélkül vettem egy példányt, hozzá mélyfekete, fényes olívát, petrezselymet és paradicsomot.  [.....]
             

Tovább is van... »

Omlett csirkemájjal és balzsamecettel

Hosszú éveken keresztül minden hétvégén omlettet ettünk reggelire. Nem tükörtojást, nem rántottát, hanem laposan sült, lepedőnyi, még remegős, ezernyi finom dologgal megtöltött, megpakolt omlettet. Néha formában sütöttem, akár a frittatát vagy a tortillát, de mivel mindenki ízlésére tekintettel kellett lennem, ezért minden családtag megkapta a saját, személyre szabott omlettjét. A leggyakoribb az volt, hogy kenyeret sütöttem a tojás alá, mivel ezt mindenki szerette, erre került aztán a tojás. Általában szinkronban sütöttem két kisebb serpenyőben, hogy egyidőben ülhessünk asztalhoz, ahol aztán jó sokáig, sok-sok kávé és narancslé mellett eszegettük a reggelinket és közben megvitattuk a világ és az elmúlt hét dolgait.
Mikor elfogyott a tojás, olívaolajba tunkoltuk a kenyeret, vagy a megmaradt sajtot forgattuk a mártásba, sűrű szószokba, később előkerült a sütemény is.

Szép világ volt, nem is értem, miért lett vége. Arra emlékszem, hogy a túlstrapált serpenyőkben egyre gyakrabban leragadt az omlett, aztán szép csöndben áttértünk a  reggeli süteményekre.  [.....]

Tovább is van... »