Éti csiga mustáros crème fraîche-mártásban, leveles tésztával

Ma szünnap van a Tour-on, egy kis kitérőre Burgundiába megyünk.
Mi is jut elsőre eszünkbe? A burgundi bor, legyen az Chardonnay vagy Pinot Noir? A burgundi mártással készült marhasült, a Boeuf Bourgignon, a burgundi csiga petrezselymes vajjal, vagy Burgundia vörösborban párolt kakasa, a Coq au Vin?

Jóízű a gomba, itt legel a húsáról híres Charolais-marha, ugye mindenki hallott már az ízletes francia gesztenyéről, mézről, vagy akár a Bresse-i csirkéről? Dijon-i mustár, feketeribizli, melyből a híres Crème de Cassis likőr készül,
Csupa legek a konyhában, aki teheti, ki ne hagyja, itt ezeket kötelező megkóstolni!

Burgundiában 27 különböző sajtot készítenek, természetesen mindegyiket még régi, kézműves módon.  A burgund sajtok illatukról is híresek, friss tehéntejből készül a világ egyik legfantasztikusabb sajtja, az Epoisses is.
Burgundiában a főzés vajjal kezdődik, sok vajjal. Vaj, tejszín és crème fraîche, remek minőségű zöldségek, természetesen fejlődött állatok, a világ egyik leghíresebb borvidéke - a burgund konyha az egyik legelőkelőbb helyet vívta ki magának a világban, míg Paul Bocuse a 70-es években megjelent Lyon-ban és megteremtette a Nouvelle Cuisine-t. De ez már egy másik történet.

Tovább is van... »

Munster sajtos sült burgonya

Ma egy rövidebb, időmérő szakasz zajlott a Tour-on, Besançon-ig. Franche-Comté tartományban vagyunk,  északon Lotaringia és Elzász, nyugaton Svájc határolja, keleten Champagne-Ardenne, majd Burgundia, délen Rhône-Alpes a szomszédok. Hegyekkel körülvett terület, északon a Vogéz-hegység, nyugaton a svájci Jura emelkedik, ideális kerékpáros túra, de itt találjuk Franciaország legtöbb erdejét is. Karsztpatakok, folyók, tavak váltják egymást, a természet itt a az egyik leglenyűgözőbb arcát mutatja.
Jó példa erre a Doubs: karsztforrásként indul, sebes helyi patak lesz, majd Saint-Pont-nál tóvá szélesedik, majd folyóként hömpölyög, hogy a hegyfalakon keresztül 27 m magasból vízesésként zuhanjon alá. Csodálatos, ugye?

Franche-Comté nem más, mint egy hatalmas sajttál, már a neve is ezt sugallja. Ami a franciáknál a comté sajt, az Svájcban a gruyère. Innen származik a Mont d'Or, amit a dobozában, fehérborral szoktak megsütni, a morbier, a nálunk is jól ismert emmentáli kemény sajt, a markáns illatú, de a jól olvadó munster is. A sajtokat még mindig kézműves módon állítják elő. Ahol ennyi a sajt, ott híres a sajtfondü is, gondolhatnánk, és igazunk is van.

Tovább is van... »

Francia gesztenyehab

Vasárnapi bónuszunk következik, ezúttal édesség formájában.
Lotaringia kulináris jellegzetességei között találtam a gesztenyehabot, amire már csak a nálunk is igen népszerű gesztenye miatt is felfigyeltem. Az ilyen fogásokat mindig is jobban szeretjük, úgy érezzük, van közöttünk valami "rokonság" az adott népekkel kapcsolatban.
Gesztenyével készült édességet más tartományokban is találtam, sőt Bretagne-ban hagyományosnak mondott desszert. Mivel nem tudtam az eredetére bukkanni, álljon ma itt, a mi esetünkben ez a kérdés, vegyük úgy, másodlagos :).

Több receptet átnéztem, a gesztenyehab gyakorlatilag a francia csokoládé-mousse mintájára készül, nyers tojáshabbal, friss, felvert tejszínnel és némi alkohollal.
Volt olyan szerencsém, és francia gesztenyekrémet használtam, ez annyira finom, hogy egyszerűen a tubusból is ki lehet enni, ha maradna. Persze, melyik gesztenyével nem lehet ezt megtenni?

Tovább is van... »

Choucroute, avagy Elzász húsos fazeka

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött káposzta: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló.

Tovább is van... »

Meleg kecskesajtos pirítós lardonnal, dióval és almával

Tour de France-ban utazunk most egy ideig, ugye mondtam már?
Épp Normandiában vagyunk, a túra ma a parttal párhuzamosan vezet egészen Rouen-ig.
Ami a konyhát illeti, Normandia maga a Paradicsom, de az is lehet, hogy még egy lépcsőfokkal több. Évekkel ezelőtt csak úgy tologattam magam előtt Franciaországot, azt hiszem, még éretlen voltam a befogadására. Egyszer csak ott termett a normand tengerpart, és most használhatnék hihetetlen elkopott és ócska frázisokat, de tényleg rabul ejtett. Szerintem úgy örökre.

Csak úgy tobzódunk a méltán híres alapanyagokban, képtelen vagyok választani, néha az az érzésem, itt minden jellegzetes, amit elém tesznek a tányérra. Hihetetlen, de még sosem találkoztam ennyi leggel egy konyhában.

Tovább is van... »

Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

Hirtelen - és váratlanul - egy gyönyörű darab csirke tulajdonosa lettem. Nem akármilyen volt a madár, az a tanyasinak mondott, kukoricán (vagy legalábbis nagyrészt azon) nevelkedett fajta, ez meglátszott a bőrén és kisportolt vádlijain is - akárhol is van a csirkének a vádlija, na az dundi és izmos volt.

Délelőtt már azon törtem a fejem, hogyan is végezze a madár, és minduntalan előjöttek gyerekkorom ízei, az udvaron kapirgáló csibék mélysárga színű sült csirkéi, az aranyló zsírkarikákkal átszőtt húslevesek és a bronzosra pirult rántott csibemellek, az ilyen mélyenfekvő gyermekkori emlékektől pedig, ahogy azt a pszichológusok is mondják, nehéz megszabadulni.

Délután ott termett a megoldás. Twitteren Jamie Oliver kínálta a csirkéjét, én meg azon nyomban le is csaptam rá, hát Jamie, soha jobbkor nem jöhettél volna, nem vagyunk ugyan puszipajtások, de spongyát rá, most kapóra jöttél! Egyből tudtam, igen, milkben fogom megsütni a chickenemet, már csak a körítés szükséges.
/...../

Tovább is van... »

Brownie, a csokoládémániás

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-recepteket gyűjtögetnek. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet csak. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeáló, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz....

Tovább is van... »

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután sütöttem legalább egy fél tepsi kávéalkatrészt.

Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.  

Tovább is van... »

Füstölt sós grissini pármai sonkával

Ma van a Kenyér világnapja. A mai napon illene egy kenyeret sütnünk és valakit megajándékozni vele. Legjobb, ha mi eszünk belőle egy szeletet.
Ma nem sütöttem kenyeret, de egy tepsi kenyértésztából sült grissinire azért futotta. A tetejét füstölt sóval szórtam meg és pármai sonkát tekertem rá.
Ez a kép nem a mai grissinikről készült, még régebben fotóztam, de ugyanígy néznek ki. A füstölt sót persze kihagyhatjuk, de így együtt nagyon különleges kis ropogtatnivalót kapunk.

Tovább is van... »

Amerikai palacsinta eperlekváros sárgabarackkal

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra - utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.  /...../

Tovább is van... »

Bárányragu csicseriborsóval

Az utóbbi időben rákaptam a csicseriborsóra, ebből kifolyólag elképzelhető, hogy gyakrabban szerepel majd az étlapon - és ahogy időm engedi, recept is lesz belőle. A dolog nem új keletű, mindig is voltak ilyenfajta fellángolásaim, bár lehet, hogy ehhez a frissen szerzett vonzalomhoz egy halom frissen fellelt csicseriborsó is erősen hozzájárult. Ki tudja :)

Ez a bárányragu a lehető legegyszerűbben készült, tényleg nincs rajta mit cifrázni. A gyakorlottabbaknak még receptleírás sem szükséges, annyira adja magát. Vannak ilyen napok, mi tagadás.
Általában száraz csicseriborsót használok, mert tapasztalatom, hogy ha nem is nagyságrenddel, de finomabb, mint a konzerv. Ez utóbbi viszont azonnal kéznél van, tehát hirtelen született vacsoraötleteket sem kell este hétkor ennek hiányában elvetni. Szóval a konzerv is szalonképes, punktum. Mindig kettő legyen a polcon, sosemlehettudnimirekell-alapon. Még egy okosság: azonos gyártótól vegyük mindkettőt, tessék elhinni, tudom, miért mondom. (Természetesen ez minden másra is vonatkozik, nem csak a csicseriborsóra.)

Tovább is van... »

Lángos fokhagymás szósszal

Sok szöveget nem fűznék ehhez a bejegyzéshez. A lángost mindenki ismeri, főleg azok, akik gyerekkorukban a rekkenő hőségben naponta ilyet uzsonnáztak fokhagymás vizes kencével a tetején, miután az anyukájuk kétóránként kirángatta őket a városi strand gyerekvizes medencéjéből, hogy leszárongassa a gyermek frissen nőtt haluszonyait. Miután ez alól én sem voltam kivétel, így hát főként a strandos lángost ismertem, de ehhez képest mit sem változott a felnőttkori piacos lángos, még az ára is maradt, csupán két nullát kell a végére írni. 

Aki tud kelttésztát készíteni és sütött már fánkot, annak ez nem jelent újdonságot. Alapvetően azonban Limara receptjét néztem, talán azért, mert magam is láttam, hogyan dolgozik a kelttésztával. A forma és a fokhagymás szósz Maimoni ötlete (kefíres lángosként), a kencét egy kicsit megváltoztattam, adtam hozzá fehérbort és sűrűbb is lett. Érdemes többet készíteni, mert később remekül felhasználtam a maradékot, írok is róla.

Tovább is van... »

Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal

Még gyerekkoromban hallottam először a kék pisztrángról, de sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan lesz kék az ezüstös pikkelye. Igazi mélykéket, esetleg azúrkéket, de legfőképp valami káprázatos királykéket vártam, nade. A Duna még fénykorában sem volt kék, a Hegyek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek sejtelmes szürkéskéknek, mondja meg valaki, hol van a természetben valódi kék? :)

A pisztráng is inkább szürkéskék, ezzel együtt egy emberöltőnyit kellett rá várnom, hogy magam is nekirugaszkodjak.
A trükk igen egyszerű. A halasnak is érdemes megmondani, hogy "truite au blue" - vagyis kék pisztrángot szeretnénk készíteni. Ha módja van, a még élő halat frissen előkészíti nekünk. Fagyasztott hal nemigen alkalmas erre a "kék" főzésre.

Tényleg, hogy mondják ezt magyarul: főzzük kékre? Az au blue, al blu, vagy blau kifejezések a legtöbb halas múlttal rendelkező nemzet nyelvében megtalálhatók és egyébként nem csak a pisztráng alkalmas arra, hogy kéken villogjon a tányérunkon. /...../

Tovább is van... »

Fenyőmagos biscotti vin santo-val

Az év elején semmit sem fogadtam meg, nem szeretnék ugyanis azok közé tartozni, akik a fogadalmukat már az év második hetében szemüket lesütve megbánják. Meg hát amúgy se.
Az viszont folyton ott motoszkált a fejemben, hogy többet kellene sütnöm, és a reggeli üres kávék is ebbe az irányba hajtottak.
Ez a toszkán keksz igen gyorsan készen van, nem kell hozzá a vajat percekig habosra keverni a tojással, mivelhogy egyik sincs benne. Azt nem mondanám, hogy hazai terepet nézve a sarki kisközértben meg is kapunk mindent, hisz lágy olívaolaj, olasz fenyőmag és toszkán desszertbor szükséges hozzá. Persze mással is elmegy, de úgy biztos nem az igazi.
Ha marad még a vin santoból, azt kortyoljuk hozzá, mi is úgy szoktuk. A vita csupán azon megy, hogy 14, vagy 16 fokos legyen a bor.

Tovább is van... »

Szicíliai narancssaláta édesköménnyel

A klasszikus narancssalátát ebben a formában nem édesen, hanem sósan, olívaolajjal meglocsolva köretként adják halhoz és húsokhoz. Nagyon jó előételként is, ha a narancshoz adunk még valamilyen zöldséget. Ecet vagy citromlé szinte nem is kell hozzá, hisz a narancsokból kifolyó lé elég savasságot ad a salátának.

Pillanatokon belül összeállítható, a narancs pedig olyan jól elveszi az édeskömény kesernyés, jellegzetes ízét, hogy általában az utálók tábora is csökken. Mondjuk én még mindig ismerek olyat, aki így sem tudja megszeretni az édesköményt :), de ő a kivételhez tartozik. Az édeskömény, mint lúgos zöldség jól semlegesíti a narancsban lévő savakat, másrészt elősegíti az emésztést, így kimondottan jó kísérője a húsoknak.

Jó hír, hogy szicíliai vérnarancsot már Pesten is lehet kapni, tavaly télen magam is láttam két zöldségesnél. Érdemes ezzel készíteni, de természetesen más narancsfajtával is működik majd, mindenesetre lédús, édes példányt válasszunk.  /...../

Tovább is van... »