Jóreggelt gyümölcsös kekszgolyók

Ma van a Diabétesz világnapja, a legjobb időpont, hogy felkerüljenek ezek az apró kekszek. Teljesen liszt-, sőt gabonamentes, nincs bennük cukor, az édességet kizárólag az aszalt gyümölcsök biztosítják.
A recept Pocak Pannától származik, a névváltoztatáson túl csak apró változtatásokat eszközöltem, mert túl szárazak lettek a golyók és nem lehetett formálni.
Természetesen nyugodtan variálhatjuk a dióféléket és a gyümölcsöket is. Ha elhagyjuk a friss banánt, több aszalványt is tehetünk bele, akkor hosszabb ideig is tárolható.

Tovább is van... »

Feketeerdő cookie

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül ... na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.
/...../

Tovább is van... »

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután sütöttem legalább egy fél tepsi kávéalkatrészt.

Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.  

Tovább is van... »

Fenyőmagos biscotti vin santo-val

Az év elején semmit sem fogadtam meg, nem szeretnék ugyanis azok közé tartozni, akik a fogadalmukat már az év második hetében szemüket lesütve megbánják. Meg hát amúgy se.
Az viszont folyton ott motoszkált a fejemben, hogy többet kellene sütnöm, és a reggeli üres kávék is ebbe az irányba hajtottak.
Ez a toszkán keksz igen gyorsan készen van, nem kell hozzá a vajat percekig habosra keverni a tojással, mivelhogy egyik sincs benne. Azt nem mondanám, hogy hazai terepet nézve a sarki kisközértben meg is kapunk mindent, hisz lágy olívaolaj, olasz fenyőmag és toszkán desszertbor szükséges hozzá. Persze mással is elmegy, de úgy biztos nem az igazi.
Ha marad még a vin santoból, azt kortyoljuk hozzá, mi is úgy szoktuk. A vita csupán azon megy, hogy 14, vagy 16 fokos legyen a bor.

Tovább is van... »

Cottage cheese cookies

Ez egy keksz. Igen, azon kevés példányok egyike, melyeket az idén sütöttem, azokból is csupán ez volt az egyetlen újdonság. Ráadásul még júniusi az ügy.
Ennyi pofátlanság után megkérdezhetitek, hogy akkor ez most mit keres itt, karácsony előtt.
Megmondom. Először is, mert nincs több:). Továbbá annyira finom volt, hogy már akkor tudtam, lesz folytatása. Igazi, reggelizős, vastag, szaftos keksz, kávé mellé egyenesen eteti magát. Nem utolsósorban pedig a keksz karácsonyítása sem egy ördöngős feladat: néhány csokipötty, és máris jól mutat majd karácsony második napján a reggelinél. Merthogy karácsony első napján biztos megsütöm.
Csak ne felejtsek el cottage cheese-t venni, mert mással nem működik.  /...../

Tovább is van... »

Skót zabpelyhes keksz - Scottish Oaties

Az úgy volt, hogy már tavaly ősz végén tudtam, hogy február elején valamiféle skót kekszet, de előtte szintén ottanról származó különlegességet kell készítenem. A társaság elég nagynak - és főleg kulinárisan igényesnek - ígérkezett, ezért már idejekorán elkezdtem receptek után nézelődni. A nagy decemberi hajtás után januárra tolódott a projekt, de akkor teljes gőzzel nekiálltam. Beleástam magam a skót gasztrokultúrába, milyen szerencse, hogy a férjem, aki ugye sokat utazik:), hozott nekem egyszer egy skót szakácskönyvet is.

Mit mondjak, azt meg kellett állapítanom, hogy a skót konyha azért merőben eltér az angoltól. Még sohasem jártam Skóciában (de lehet, hogy ez az állapot idén változik, hip-hip hurrá:)), de szerettem volna olyan embereknek főzni, akik otthon vannak ezen a téren és nemcsak a skót whiskylepárlókban keringő megperzselő illatokat érzik, de ehhez a konyhához fűződő ízekben is otthon vannak, még akkor is, ha ez nekem, mint laikusnak, igenis kihívás! /...../ 

Tovább is van... »

Fűszeres karácsonyi puding whiskys vajjal

Meddig illik vajon karácsonyi receptet posztolni?
Ha január közepéig még nyugodtan kívánhatunk bárkinek boldog új évet, akkor talán még január utolsó napjaiban is meg lehet emlékezni egy karácsonyi süteményről. Ha nem ebben a helyes kis csillagformában sütjük és még a fűszerkeveréket is behelyettesítjük azzal, ami leginkább a kedvünkre való, akkor nyugodtan asztalra tehetjük akár egy verőfényes júliusi vasárnap délután is: senki sem fog rájönni a turpisságra! 

Sok szót amúgy sem vesztegetnék rá, hisz a valódi angol karácsonyi puding hetekig, bonyolultabb technikával készül, de igazán nem egy rossz utánzat kerekedett belőle! Az eredetire brandys vajat csorgatnak, én ezt whiskyvel helyettesítettem, no és ezért sem lehet már autentikus: skót nedüvel kevertem ki a vajat, amiért ha az angolok meg is orrolnának, csak magukra vethetnek.  [.....]
             

Tovább is van... »

Fűszeres mézes puszedli

Puszedli, ez számunkra a karácsonyi adventi hangulat legjellegzetesebb süteménye. Benne van minden íz, ha pedig kinyitom a bádogdobozt, amiben lapulnak a puhulni vágyó fűszeres kekszek, akkor még a karácsony illata is megcsapja orrunkat.

Csalóka a neve, mert egyáltalán nincs benne méz, a fűszerek együttes játéka adja ezt a mézközeli ízt. Nem használok készen vásárolt mézessütemény-keveréket, mivel házilag is könnyen össze lehet állítani. Legfőbb szempont a saját ízlésünk legyen! (Egyébként meg kiváló gasztroajándék is lehet belőle.)

Ahogy Maci is írta, ez a puszedli egészen más jellegű, mint a készen vásárolt, tüneményesen finom, omlós nürnbergi, lisztnélküli puszedlik. Más, de a maga módján ugyanolyan finom!! Kétségtelen, hogy nem vetekedhet az üzemi, profi cukrászok által sütött példányokkal, érződik rajta a házi jelző, de aki eddig kóstolta, mind hatalmas hümmögések között nyilatkozott róla:-)
Több nekifutás, formálódás eredménye ez a saját, finomított receptúra, kisebb-nagyobb eltéréssel több helyen is megtaláljuk az alapreceptet, amit aztán ízlés szerint formálhatunk.
A receptben külön csoportokra szedtem a hozzávalókat, hogy ezen belül bárki ki-ki maga is kísérletezhessen. Diót is adhatunk hozzá, de ne sokat, hisz a puszedli a mandulából él, az, és a fűszerek finom együttese adja ezt az egyedi ízt!
Sütés után kissé kihűtöttem, majd likőrrel elkevert cukormázzal megkentem, megszárítottam és betettem egy bádogdobozba. Jó, ha pár napig ott pihen, puhább lesz tőle.

Tovább is van... »

Diós-marcipános golyók

Hát kérem, kérlelhetetlenül itt a tél. A naptár szerint ugyan még várhatott volna egy ideig, ha nekem szól, akkor be sem teszi a lábát oda, ahol én vagyok, de a télnek álcázott kései ősz meghozta számomra a karácsonyi hangulatot is. Most már nem kapálódzok ellene, mint néhány hete, amikor verőfényes, simogató napsütésben kellették már magukat a karácsonyra szánt portékák. Akkor az még vicces volt.

Most már nem az. A házból kilépve fázósan húzom össze a kabátom, meleg sálat tekerek a nyakam köré és előszedtem a szekrény mélyéből a csinos gyapjúkesztyűmet is. Annak idején pénzt nem sajnálva vettem egy gyönyörű darabot, hogy legalább a hideg kellemes emléket ébresszen bennem és kedvem legyen kidugni az orromat a fagyos (plusz tízfokos:-) zimankóba. (Azóta rájöttem, hogy ez igencsak jó terápia. Egy divatos, drága darab túlsegít néhány vészhelyzeten is...)   

Egyszóval, mától, jobban mondva már a hét közepétől a konyhámban kikiáltottam a karácsonyi előkészületeket. A dolog azzal kezdődött, hogy a férjem hazahozott az egyik útjáról néhány karácsonyi cédét. Legalább harminc van itthon ebből a műfajból, de az a meglátása, hogy sosem elég az ilyesmi, karácsony minden évben lesz, a cédét pedig nem növi ki az ember, mint holmi mikulásruhát. Egyszóval, fel is tette az elsőt, és olyan kellemes, fahéjillatú, gyömbérízű hangulatunk kerekedett, hogy azon nyomban megnyomtam azt a bizonyos gombot. [.....]

Tovább is van... »

Szicíliai cannolo

Ha ricottából készült édességre gondolok, akkor többnyire a ricottatorta jut az eszembe narancsosan. Aztán a ricottatorta citromosan, aztán a ricottapuding, és a ricottini. Na, ez mind nem igaz, mert leginkább Szicília jut az eszembe és az ott kapható, legfinomabb ricottakrémmel töltött édességek. Ugyanis ez a délolasz sziget a hazája a híres cassatának és a hírnévben nálunk talán kissé hátrébb kullogó, de ízélményben legalább olyan gazdag cannolinak. Mindkettő alapja egy szinte azonosan készülő édes, aszalt gyümölcsökkel és csokoládéval dúsított ricottakrém, csupán a "kabátkája" más. A cassatára egy későbbi alkalommal majd rátérek, ugyanis valódi cassatát készíteni nem egy egyszerű dolog. Azt is mondhatnám, hogy nagyon nehéz:-) Puritán stílusban, sallang nélkül is el lehet ugyan készíteni, de ha az ember egy ilyennek nekiáll, akkor adja meg a módját. 
No de térjünk most rá a cannolira. Azért ez sem egy amolyan féloktávos nóta, amit este hat és negyed hét között összedobhatunk. 

                                

A cannolo neve csövecskét, illetve vízcsapot jelent, ilyen csövekből állt ugyanis a vízrendszer, de az is lehet, hogy a nádból készült (nád = canna) formázóhenger után kapta a nevét. Hogy mikor keletkezett, már nem tudni, de feltehetőleg még a X. századra, az arab hódítás idejére vezethető vissza. Egyesek források szerint Palermotól nem messze egy caltanissettai háremből származik (Kalt El Nissa = arabul: asszonyok kastélya), ott süthették először, talán a ház urának kiengesztelésére:-)
Manapság igazi karneváli édesség, akkor tonnaszám állítják elő. Több méretben is sütik ezeket a kis csövecskéket: Palermoban sütik a legkisebbeket, a cannulicchi ujjnyi vékony és mindössze pár centi hosszú, a legnagyobb, és úgy mondják, a legfinomabb cannolot Piana degli Albanesi-ben kapni.  [.....]

Tovább is van... »

Zöld menü 5+ - Pisztáciás kekszek sós vajjal és szecsuáni borssal

Záróakkordjához érkezett a tavasztbeharangozó, zöldszínű menü. Akinek még mindig nincs elege, az az édes panna cotta mellé elrágcsálhat egy kissé szokatlan, egzotikus ízű kekszet. Első ránézésre ugyan semmi különös nincs benne, de az első harapás után nyomban megváltozhat a véleményünk. 

A történet már-már szokványosan unalmas: kaptam egy hatalmas adag pisztáciát, de nem is akármilyen kincset: fél kilónyi tisztított, darabolt, sózatlan, gyönyörű zöld színben pompázó, konyhakész, nyers pisztáciát! Mit lehet egy ekkora halom finomsággal kezdeni, amikor "fehér ember szakácskönyvében" gyakorlatilag alig találunk pisztáciára szóló receptet? Néhány kevés klasszikustól eltekintve pár szemet csupán dekorációs eszközként vethetnénk be, nekem viszont ennél jóval nagyobb mennyiség állt a rendelkezésremre.

Először egy omlós tésztát készítettem, mégpedig mandulával, a két magvas gyümölcs íze jól kiegészíti egymást. Csinos kis vajas kekszeket sütöttem annak rendje és módja szerint. Majd vajat kissé felmelegítettem, tettem bele egy csöppnyi cukrot, Fleur de sel-t (de bármilyen ízesített sóval érdemes kísérletezni, az ínyencüzletekben ma már ebből is találunk választékot), majd beleforgattam a pisztáciákat. Ezt az enyhén édes-sós masszát rákentem a kekszek tetejére, majd meghintettem frissen őrölt szecsuáni borssal. (Egy másik részére a világ egyik legerősebb borsát, a tellicherry borsot őröltem, ez a változat azonban - finoman szólva - túl markánsnak mutatkozott...) [.....]

                          

Tovább is van... »

Madlenpiskóta

Ne is keresse senki, az efféle címbeli kifejezés nem létezik egyetlen szótárban sem. Talán ki lehet találni, hogy ez az öszvér szókapcsolat nem más, mint két szó összeolvasztása: madeleine és babapiskóta.
Mióta megvettem a madeleine-sütőformámat, néhányszor sütöttem csupán benne és mindig azon törtem a fejem, hogyan tudnám ezt a drága jószágot más célra is hasznosítani. Az ember, bármennyire is variálja, a madeleine-evést is megúnja egyszer, próbáltam hát vajat formázni benne (túl nagy), ricottát sütni (túl lapos), csokipralinét formázni (túl hosszú), a homoksüti-sütéshez már túl vén vagyok:-) (na, pedig arra pont jó lenne!), míg egyszer beugrott az a bizonyos szikra!
Tiramisùhoz eddig vagy megvettem az eredeti, olasz savoiardit (túl drága), vagy magam sütöttem egy kisméretű tepsiben, és lapokban tettem rá a krémre (túl macerás). A klasszikus formájú, habzsákkal kinyomott babapiskótának még nem álltam neki (túl körülményes), és akkor bekattant, hogy mire jó egy hosszúkás alakú babapiskóta? Úgyis összetörjük, elmorzsáljuk, a gyerek szétmajszolva dugja be a szájába, vagy betesszük a papijába, jó lesz hát az ezzel a medvetalpas mintázattal is!
Nekem legalábbis.  [.....]

Tovább is van... »

Csokoládészalámi (Salame di cioccolato)

Gyerekkorunk első konyhai tevékenysége a legtöbbünknél minden bizonnyal abban merült ki, hogy - a homokozó nedves vödörsütijei után - kekszeket szaggattunk. No, én rögtön a második lépcsőnél indítottam. a francia csokoládéhab mellett ugyanis felfedeztem egy sütés nélküli, csokoládés kekszet is. Mindent fel kellett darabolni és két kézzel jóóóól összegyurmázni! Ebből lett a csokoládészalámi, mivel úgy lehetett szelni, és úgy is nézett ki, mint egy nagylyukú, hízott szalámiszelet.
Lassan minden, féltve őrzött hungarikumunkról kiderül, hogy az bizony olasz földön látta meg a napvilágot, legyen az rántott hús, palacsinta, vagy gesztenyepüré.

Hogy ez az édes, szalámiformájú édesség mennyire olasz gyökerű, azt nem tudom, de különböző verziókban, némi régiós különbségeket felmutatva az egész ország területén megtalálható és kapható.

Tovább is van... »

Zabaglione fagylalt (Gelato allo zabaglione)

A fagylalt nekem akkor jó, ha krémesen hideg, gyümölcsös és kéjesen fagyottá hűti a számat, miközben apró, jeges darabkákat rágcsálok. Éppen ezért az olyan gyümölcsösen jeges dolgokat részesítem előnyben, amelyek sorbet-ként, de jobb esetben is csak joghurttal készülnek (én ama híres Forró szerelem, vagyis amore caldo nevű, szenzációsan finom, az eredeti receptúra szerint viszont forró málnával leöntött vaníliafagylaltot is mindig joghurtfagyival kérem). Esetleg tejes-tejszínes keverék jöhet még szóba (jön is), de tudatosan itt meg is áll a fagylaltkészítési készségem. 

Ebből aztán tényleg látható, hogy mint ördög a szenteltvizet, valami tudatos alapossággal kerülöm a tojással készült fagylaltokat: pedig nem vonom kétségbe, hogy nagyon finomak tudnak lenni, krémesek, sőt, igazán jó fagylaltot csakis tojássárgájából készült krémmel lehet készíteni, de én mégse terhelem vele magam és kis családomat.  [.....]

Tovább is van... »

Olasz mandulás habcsók (Amaretti)

Ha nívósabb helyen szándékozunk kávénkat elfogyasztani (az olyan kávézókat értem ezalatt, ahol még tiszteletben tartják a kávézás rituáléjának a modern korunkra vetített hagyományait), akkor bizton számíthatunk rá, hogy a kávé mellé kapunk még egy pohárka vizet és valami rágcsálnivaló kekszfélét is. A vizet ugye értjük (ami mellesleg sima csapvíz, jobb esetben szénsavmentes ásványvíz), a keksz meg a kávézás örömét hivatott még nagyobb magasságokba emelni. Vagy valahogy így, ízlés szerint.

Egy ilyen aprócska keksz, vagy inkább habcsók - mivel tojásfehérje az alapja -, az amaretti, vagy ha sikerült fillérnyi méretűt sütni belőle, akkor amarettini.  [.....]

Tovább is van... »