
Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).
Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapig újra balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.
Ehhez semmiképp sem a szokványos folyós, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont karácsony közeledtével.
Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy csokirajongó. Észre sem venném, ha néhány neves belga manufaktúra végleg becsődölne, ha pedig járvány söpörne végig a dél-amerikai kakaóültetvényeken, nem biztos, hogy én lennék az, aki felvásárolná a környező csokiboltok teljes árukészletét.
Tavaly azonban jó pár finom (vagyis drága) csokit végigkóstoltam, hátha csak én nem akadtam még rá az igazira, amiért képes lennék akár ezer kilométert is megtenni. Lassan feladtam, hogy méregdrága táblákat gyömöszöljek magamba anélkül, hogy maradéktalanul élvezzem is a dolgot. Annyira nekem nem voltak finomak. Nem a szokatlan párosításokkal volt a bajom, dehogy is, épp ellenkezőleg: ételben minden további nélkül örömmel megettem volna, ha a töltött csokoládék tartalmát - csoki nélkül :) - a tányéromon találom.
Egy nap azonban megláttam egy példányt, és azt gondoltam, ennek adok még egy esélyt. A csokoládéban nem volt semmilyen töltelék, egyszerűen csak tengeri sóval dúsították.
Én pedig teljesen rákattantam. [.....]

Nem újdonság már a csokisorbet, főleg nem az őszre forduló hűvösek idején, de a vacogósabb összebújások alkalmával azért hiányozna. Főleg nekünk, akik megszoktuk, hogy mindig van otthon valami jeges kis nyalánkság, és ez tényleg teljesen független az évszakok járásától. De azért ne ugorjunk ennyire előre, hisz nincs még téli zimankó, de fagyi - az azért mindig lesz!
Ezt a receptet pár hete a dobozban rejtőzködő papírfecnijeim között találtam, amikor az éves - na jó, a többéves rececptturkálós nagytakarítást végeztem. Van ugyanis két, igen nagyocska, féltve őrzött kartondobozkám (ezek költözéseink alkalmával külön vastagított megjelölésben részesülnek, természetesen a szakácskönyvekkel együtt), amibe hanyag gesztussal évek óta (kábé 15 éve...) nemesen csak beledobálom az újságból innen-onnan kivágott recepteket. Aztán ha olyan kedvem szottyan, és épp van rá időm, egy ráérős vasárnap délután (vagy csütörtök éjjel, amikor férj szolgálati úton szerte a világban, másnapra meg nincs konkrét munka, juhééé) lekuporgok a szőnyeg sarkába egy pohár jófajta bor mellé és újabb ihletet merítek a szőnyegreceptekből. (ahogy nemrég megtudtam, nálunk a puha szőnyeg komoly intellektuális státusszal bír és most ne tessék rosszra gondolni). Most éppen Carine Veyrat lepett meg csokis csodáival. [.....]
Mivel elég tanácstalan voltam, milyen is egy élénkítő hatású étel, ami még a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, ezért beírtam a keresőbe, és lestem, mit is ad ki. Persze túl későn tettem, mert a blogtársak bejegyzéseivel találtam magam szemben. Ezért tettem egy újabb kört. Bár gondolom, Lilahangya nem kimondottan a vágykeltő fűszerekre gondolt a VKF! legújabb kiírásánál, de ki tudja, karáncsonykor sokunk felkeltett vágya is teljesülhet, így tágabb értelemben számomra a szokásos kávé-tea duón túl a fűszerekből is meríthetünk.
A csokoládé számomra egyértelműen élénkítő, a szemem ugyanis teljesen felélénkül, ha meglátok egy ínycsiklandozó darabkát, vagy akár egy egész táblát is. Az alkohol élénkítő hatásáról meg már előttem is ódákat zengtek, magam sem vagyok az ellensége:-), így gyúrtam össze ezt a mentás csokigolyót, amit feltétlenül hűteni kell. [.....]

Gyerekkorunk első konyhai tevékenysége a legtöbbünknél minden bizonnyal abban merült ki, hogy - a homokozó nedves vödörsütijei után - kekszeket szaggattunk. No, én rögtön a második lépcsőnél indítottam. a francia csokoládéhab mellett ugyanis felfedeztem egy sütés nélküli, csokoládés kekszet is. Mindent fel kellett darabolni és két kézzel jóóóól összegyurmázni! Ebből lett a csokoládészalámi, mivel úgy lehetett szelni, és úgy is nézett ki, mint egy nagylyukú, hízott szalámiszelet.
Lassan minden, féltve őrzött hungarikumunkról kiderül, hogy az bizony olasz földön látta meg a napvilágot, legyen az rántott hús, palacsinta, vagy gesztenyepüré.
Hogy ez az édes, szalámiformájú édesség mennyire olasz gyökerű, azt nem tudom, de különböző verziókban, némi régiós különbségeket felmutatva az egész ország területén megtalálható és kapható.

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





designed by *dallacucina*