Almás pite

Sosem sütöttem régen almás pitét, olyan avítt dolognak tűnt, nem is értem. Egy kedves fészbuk-ismerősnél láttam meg ezt a receptet (megbeszéltük, ő javasolta, hogy maradjunk ennél a megszólításnál:) és azonnal megtetszett. Elmarad a fújtos tészta, mivel ebben nincs liszt, sőt cukor sem. rendkívül szimpatikus. A gyümölcs cukortartalma pont elég, talán még sok is, így ez is kimarad. Egészség a köbön, alacsony szénhidrát, sok rost, így már indulhat a nap, nem?
Azóta már többször sütöttem ezt az almás pitét, van mit bepótolnom vele, megérte várni rá!

Tovább is van... »

Mirabellszilvás clafoutis

Lotaringiába ért a csapat. Ennek a régiónak a konyhája is igen közel áll hozzám, szeretnék hosszabban írni róla, ezért akit érdekel, FIGYELEM!! nézzen be hétvégén is, addigra elkészül, most idő hiányában a receptre szorítkoznék.

Közben értesültem, hogy ma a fél mezőny a földön feküdt, jó lenne este megnézni, egy üveg cidre mellett majd végigpörgetem az eseményeket:)
Lotaringiában nem nehéz emblematikus ételt találni, a mirabellszilva itt az, ami nálunk a sárgabarack, vagy az alma. Most épp arra gondoltam, mennyire vicces, hisz Franciaország is ugyanezt elmondhatja magáról, nem? :)) Na mindegy, itt és most a francia szilváról van szó, mégpedig erről a kicsi, sárga, simabőrű példányról, amit legjobb tudásom - és hosszas kutatásaim - szerint mirabellszilvának kereszteltem. (A Terebess ezeket írja róla.) Aki tud jobbat, szóljon!

Tovább is van... »

Nutellatortácska, honey pops és joghurt

El fognak szaporodni a minitortareceptek a blogon, mert nagyon rákaptam. (Aztán mindenki döntse el, hogy ez most jó hír-e neki, vagy sem.) Régebben a 18 cm-es, fele formában sütöttem, de azon is három napig nyammogtunk, a vége meg ment a kukába, végelszáradás okán. Tavaly azonban vettem egy pici, kerek, kapcsos sütőformát, nemrég meg két hasonló szívformát, na hát ebben aztán mindenki kiélheti hirtelen feltoluló sütési vágyát, csak a hozzávalókat ne felejtsük el arányosan lecsökkenteni. Érhetik az embert ebből kifolyólag meglepetések, csak szólok. Írok majd erről is, mármint hogyan csökkentsünk, riszájzoljunk le bármilyen süteményt, erre még kicsit várni kell.

Szóval mini, de sütemény, és ez a lényeg. Most két főre, formára, tányérra, étvágyra szól, ízlés szerint felszorozható. Az alaprecept Anitától való, ebbe kevesebb cukrot tettem, a tetejét pedig megszórtam - pillanat, puskázok -, mézes puffasztott búzával, pontosabban nem azzal az agyonédesesített K. betűs műremekkel, hanem bio, vadvirágmézes puffasztott tönkölybúzával, nagyon jó lett a tetején. Bár kicsit kemény lett, ezért a sütés vége felé érdemes meglocsolni vagy megspriccelni egy fél kanál alma- vagy egyéb gyümölcslével, az csak jót tehet.

Tovább is van... »

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp kössön a tészta. Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, - és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot.

Tovább is van... »

Brownie, a csokoládémániás

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-recepteket gyűjtögetnek. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet csak. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeáló, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz....

Tovább is van... »

Kakaós-mandulás sütemény pisztáciás naranccsal

Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben akkor is ehető süteményt kapunk, ha nem követjük hűen a receptben leírtakat. Sőt. A jól bevált, klasszikus sütemények sem az égből pottyantak egykor, azokat is kitalálta, megsütötte, folyvást javítgatta valaki, mire bombabiztos receptként bevonultak a történelembe. És nehogy egy moccanást is eltérjünk tőle, különben landolhat a kukában az egész tepsi. Ugyan!

Persze léteznek ámulatba ejtő süteménycsodák is, de most nem ezekről beszélek. Egy egyszerű omlós vagy kevert tésztát még szakácskönyv és internet nélkül is könnyen meg lehet sütni, a tészta állaga szinte adja magát, itt az arányok a fontosak.
Egy heti távollét után végigpásztáztam, mit kell feltétlenül felhasználni, ilyenre alakult a reggelire is kiváló sütemény.
Ezt a vaj helyett tejszínnel készült tejszínes-epres süteményt és Citromhab barackos-mandulás sütemény-ét ötvöztem egy harmadikká. A kissé esetlen mennyiségek a készletet tükrözik, ezen belül bármit könnyen variálhatunk.

Tovább is van... »

Eperpürés csokoládétorta

A csokoládétorta talán a leggyakoribb és legizgalmasabb sütemény is egyben, recept pedig annyi, ahány porszem a cukorban, hogy stílusosak maradjunk. A legjobb csokitorták szerintem azok, melyek tésztájában rengeteg a magas kakaótartalmú csokoládé, a liszt pedig kevés. Innentől kezdve rettentően hasonlít a csokilávához és az sem baj, ha a belső krémes mag nem is sül át tésztává.
Ezt a receptet a Ginger and Tomato oldalán találtam és egyik különlegessége az, hogy pürésített málna került a tésztába - ezt én kapásból lecseréltem eperre. Különben valóban egy krémes, szaftos, intenzív süteményt kapunk, amire nem is kell már máz. Egyszerűen sok lenne.
Viszont nagyon jó hozzá a narancsfagyi, finom narancsdarabkákkal, vagy lemoncurd, eperkompót, vaníliaszósz, nem is sorolom tovább.  /...../

Tovább is van... »

Csokoládés panini

Egy kis szelet jófajta csokoládé bearanyozza szürke hétköznapjainkat. Írhatnék még számtalan hasonló bölcseletet, de aki már próbálta, annak úgy sem kell magyaráznom egy szájban olvadó csokiszelet lelkünke gyakorolt jótékony hatását. Az úgy is tudja.

És mi van azokkal, akiket már pár csepp nyers, rétillatú olívaolaj látványa is lázba hoz?
És mi van a sóbolondokkal, akik többfajta, a világ minden tájáról összehurcolt sókat használnak?
És mi lenne, ha mindezeket most jól összeboronálnánk??

A spanyol viaszt nem kell feltalálni, csak elővenni pár szelet ropogós héjú baguette-t, fél tábla csokoládét a nagyon féltett és jól eldugott, belga vagy olasz fajtából, leemelni a polcról az aranyáron vett, kissé gyümölcsös, ligúr olívaolajunkat és kezünk ügyébe helyezni a Maldon-sót.

Tovább is van... »

Sült körtés - tejszínes sütemény fehér csokoládékrémmel

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést:) ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, de inkább álljon itt ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc tésztám alapján sütöttem.
Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!  /...../

Tovább is van... »

Tejszínes-epres sütemény

Igen, tudom, hogy szeptember van és régen vége már az eperszezonnak. Nem is most készült ez a sütemény, hanem a szezon kellős közepén, kétszeri ismétléssel. Annyi epres recept volt itt nyáron (és maradt is még bőven), hogy egyszerűen továbbtoltam magam előtt, jusson jövőre is.
Nemrég azonban megláttam a blogokon, hogy Pesten is lehet későn érő epret kapni. Ez tényleg jó hír, no nem csak azért, mert most feltehetem ide ezt a finom és eszméletlen egyszerű epres süteményt, hanem azért is, mert a kései eper általában sokkal finomabb a tavaszinál. Amúgy pedig bármilyen lédús, piros gyümölcsből elkészíthető, akár szilvából, vagy puhább barackból is.

Az alapja egy egyszerű kevert tészta, amiben csupán annyi a trükk, hogy a vajat tejszínnel helyettesítjük. Jómagam sokat bosszankodom azon, hogy a kevert tésztához túl hideg a vaj, elfelejtettem kivenni a hűtőből, a mikróba pedig nem szeretem betenni. Nos, az ilyen esetekre találták ki a tejszínes kevert tésztát! Nem is ragozom tovább, íme a recept. /...../

Tovább is van... »

Málnás flognarde

Mielőtt végképp elmúlna a málnaszezon, felteszem a képen már szintén bemutatott flognarde receptjét.
Ha valakinek vészesen ismerős lenne a dolog a clafoutis kapcsán, akkor igen, ez az, csak málnásan. A clafoutis és a flognarde közötti különbséget már leírtam a meggyesnél, erre most nem vesztegetném a szót.

A változás csupán annyi, hogy tej és tejszín keverékét használtam, amitől sokkal selymesebb lett a tészta, nem olyan gumiszerű állagú.
Kiváló vaníliapasztát kaptam a férjemtől a múltkori angliai útja után (Nielsen Massey márkájú), bár szerinte egy kisebb vagyonba került:), ezért mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha teheti, hozasson, Pesten biztos drágább.
A jó francia pálinkát - ha van - semmiképp se spóroljuk ki, csak jót teszünk vele a pitével.   
Működik még ribizlivel, szederrel, áfonyával is!

Tovább is van... »

Dél-afrikai Malva Pudding

Este arra értem haza, hogy a férjem vad kerepelés közepette focit néz a tévében. Az esti focinézés nálunk nem újdonság, sőt, heti kötelező program. A rám eső kötelező gyakorlat abból áll, hogy a karácsonyra kapott fejhallgatómmal a fejemen:) átvonulok az egy légtérben lévő konyhába és főzni kezdek valamit. Előtte benyomok persze egy jó kis zenét a lejátszóba, aztán mehet a dolog.
Ami azt a krekegő hangot illeti, arra csak később jöttem rá, hogy ez az eléggé idegesítő hangzavar a tévén keresztül magából a stadionból ered. Hát igen, elkezdődött a focivébé. 

Dél-Afrika konyháját szerintem nem sokan ismerik. Érthető, honnan is, hisz jóval távolabb van, mint akár Olaszország:) Aki viszont teheti, annak azt ajánlom, menjen el és nézze meg magának ezt a fantasztikus, színes országot!
Mi több, mint tíz évvel ezelőtt jártunk ott és bár sok apró részlet feledésbe merült, mégis nagyon jó emlékeink vannak. 

Jó lenne most valami útileírás-félét írni, de ezt most ne várja tőlem senki. Ezt a malva puddingot is hosszú évek óta sütöm, de csak néhány hónapja eszméltem rá, hogy te jó ég, itt a nyakunkon a vébé, soha jobb alkalom nem lesz, végre ez is felkerül a blogra.

Ma délben megsütöttem ezt a pudingot, hogy le is fotózzam, erre tessék, szépen, mintegy varázsszóra jönnek is elő az emlékek. Szóval lehet, hogy az elkövetkező hetekben mégis írok Dél-Afrikáról, eklektikus konyhájáról, mert receptem is van még. Képek nem lesznek, amikor ott jártunk, még hírből sem ismerték a digitális kamerát:). De azt el tudom mesélni, milyen volt két óceán kereszteződésében állni és órákig bámulni a többméteres hullámokat. Vagy Nelson Mandela börtöncellája előtt állni, vagy Fokvárosban a Waterfronton fish and chipset enni. Az óceán fölött végigautózni a hihetetlen Chapman's Peak Drive-on és Paarlban vörösborokat kóstolni. Itt ettünk először sturcchúst és láttunk egy strucc-futóversenyt is. Egyszóval, emlékeim vannak bőven.  /...../

Tovább is van... »

Marcipános rebarbaraquiche

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember. Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Két hete beugrottam hozzá újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (vagyis annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc pénzt. Nem így mondtam szó szerint, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. /...../

Tovább is van... »

Pirított Colomba-szeletek csokoládészósszal

Idén elmarad nálunk a már hagyománnyá vált sonkagombócleves, de a húsvéti colombáról nem szerettem volna lemondani. Sütöttem egyet, kissé előrehoztuk a megszegését, a sietség következtében sajnos még galambalakúra sem volt időm formázni, de ahogy mondani szokás - a miénk. Magunkkal viszünk néhány szeletet és vasárnap elmajszoljuk.

A recept most még több vajat tartalmaz, a szeleteket pedig megpirítottam és amarettos csokiszósszal öntöttem le. Bármilyen kalácsból remek, csak ajánlani tudom, a pirult, ropogós szeleteken nagyon finom a csokiszósz.

Békés, áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

Tovább is van... »

Mogyorós-csokoládés sárgarépatorta

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy nagyon izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is. 
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk! /...../

Tovább is van... »