Rozé pezsgős sorbet málnalikőrrel

Az utóbbi időben elhanyagoltam a Tourt, összesodródott teendőim miatt, a kimaradt napot azonban pótolom majd.

Vasárnap azonban bónusz jár, mégpedig ha lehet, édesség formájában.
Meleg van, mi sem kézenfekvőbb, hogy fagyit együnk. Vagyis inkább sorbet-t, amivel könnyebb a hűsölés.
Régóta szemezgetek egy pezsgős fagyival, ami a véletlenek folytán igen elegánssá sikeredett. A múlt hétről megmaradt egy rozé Crémant, amiről tudni lehet, hogy a francia pezsgő kisebbik rokona, mivel ugyanazzal az eljárással készül.
A lehető legjobbkor, mert egy csupacsupa franciás sorbet keveredett ki belőle!

Tovább is van... »

Paradicsomos-epres-málnás fagylalat balzsamecettel

Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.  

Továbbra sem készítek fagyit főzött alapból. Túl macerás és kalóriadús, legjobban az eszméletlenül jól variálható jégkásák és gyümölcsös-tejes dolgok mennek. Ez utóbbinál a szabály elég egyszerű: általában ugyanannyi gyümölcsöt és tejterméket veszek, ízlés szerint megy bele porcukor, és mindig teszek bele egy kevés hozzáillő likőrt és ecetbalzsamot. A csipet sót se felejtsük ki belőle! Ennek a háromnak az összjátéka - mármint az édes-sós-savanykás - csodákra képes!
A málnafagyi már csak rianás néven híresült el a baráti körünkben, ez a fagyi is annak az alapján készült. Zamatos paradicsomot is tettem bele, ezt most mindenbe teszek, amibe csak adja magát. Dobozba kiszedve sűrű balzsamecetet locsoltam rá, ami aztán gombócozva szép csíkos lesz. A képen ez sajnos nem látszik, mert a fagyi már olvadt, mikor belekanalaztam:), de higgyétek el, pinkszínű zebra lesz belőle ! 

Tovább is van... »

Zöldborsos görögdinnyegranita sambucás fehércsokoládékrémmel

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt meg azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo-tól származik. A recept alapját megtartottam, ez nagyon tetszett. A zöldbors már az eperlekvárnál is remekül bevált, hát miért ne próbáltam volna ki itt is. Szerintem sokkal nyerőbb, mint a száraz rózsabors, de ez ízlés kérdése. Rózsaszirup helyett likőrrel próbáltam, mert kevésbé volt tömény, de rózsavíz is megteszi. Lényeg a lényeg, hogy szépen harmonizáljon a rózsa a bors csípősségével és zamatával, amihez még egy cseppnyi zöldcitrom is társul. Az eredmény egy nagyon klassz, kissé fűszeres, érdekes ízvilágú granita lett.

Krém nem is kellett volna már a tetejére, de nekem még "üres" volt. A csokikrém pedig abszolút telitalálat: a Sambuca-val dúsított, illetve felhabosított fehércsokoládéból készült krémhab Claudio Sadlertől származik. Nincs is hozzáfűznivaló, ebből a mindössze három hozzávalóból is lehet tökéletesen maradandót alkotni.  [.....]
             

Tovább is van... »

Csokoládés sorbet-korongok whiskyvel

Nem újdonság már a csokisorbet, főleg nem az őszre forduló hűvösek idején, de a vacogósabb összebújások alkalmával azért hiányozna. Főleg nekünk, akik megszoktuk, hogy mindig van otthon valami jeges kis nyalánkság, és ez tényleg teljesen független az évszakok járásától. De azért ne ugorjunk ennyire előre, hisz nincs még téli zimankó, de fagyi - az azért mindig lesz!

Ezt a receptet pár hete a dobozban rejtőzködő papírfecnijeim között találtam, amikor az éves - na jó, a többéves rececptturkálós nagytakarítást végeztem. Van ugyanis két, igen nagyocska, féltve őrzött kartondobozkám (ezek költözéseink alkalmával külön vastagított megjelölésben részesülnek, természetesen a szakácskönyvekkel együtt), amibe hanyag gesztussal évek óta (kábé 15 éve...) nemesen csak beledobálom az újságból innen-onnan kivágott recepteket. Aztán ha olyan kedvem szottyan, és épp van rá időm, egy ráérős vasárnap délután (vagy csütörtök éjjel, amikor férj szolgálati úton szerte a világban, másnapra meg nincs konkrét munka, juhééé) lekuporgok a szőnyeg sarkába egy pohár jófajta bor mellé és újabb ihletet merítek a szőnyegreceptekből. (ahogy nemrég megtudtam, nálunk a puha szőnyeg komoly intellektuális státusszal bír és most ne tessék rosszra gondolni). Most éppen Carine Veyrat lepett meg csokis csodáival. [.....]

                         

Tovább is van... »

Zelleres-gyömbéres ananász sorbet

Dúl a fagyiszezon, és egyre merészebb, különlegesebb kreációk születnek. Ahogy nézem a blogokat, már csak az tesz fel fagyis postot, aki tényleg valami újszerű dologgal tud előrukkolni, (azt hiszem, Ízbolygó ebben (is) élen jár:-), hisz a szokványos párosítások - hogy úgy mondjam - már mind elkeltek:-)) Persze miért volna az baj, ha valaki egy megszokott ízt éleszt újrá és közzé is teszi egy pompás fotóval? Dehogyis, ez is csak színesíti a palettát!
Idén én is csak a megszokott fagyijaimat gyártottam, abból sem sokat, mert jó ideig nem is voltam fagyigépközelben.

Pár napja azonban magamévá tettem a La cucina italiana legújabb számát, és jobbnál jobb granita-kreációkat találtam benne! Kilőttem legalább hármat, amit feltétlen be kell kevernem, annyira izgalmas - olyan beatbullos:-) - összeállítások voltak!
Az első, amivel kezdtem, ananász granita volt, gyömbérrel és szárzellerrel. Igen, szárzeller! Ez a meglehetősen egyedi ízű zöldség remekül mutat édesen is, a gyömbér pedig már csak hab a tortán. [.....]



Kép forrása: GrandTastes

Tovább is van... »

Medvehagymás orecchiette jeges paradicsomkásával

Az olasz pasták leggyakoribb kísérője minden bizonnyal a paradicsom. Azt pedig már a pizzaimádó kiskamaszok is tudják, hogy egy valamirevaló talján pizza tetejét először is egy vékony paradicsomszósszal kenik meg.
Ha pedig paradicsommártás, miért kell annak mindig melegnek lennie? Szerintem egyáltalán nem szükséges, főleg akkor nem, ha részt szeretnénk venni a VKF! XV., Beatbull által kiírt fordulóján, borzasztóan szeretjük a paradicsom minden formáját, a pastát amúgyabban és még kreatívkodni is támad kedvünk!

Ebből sikeredett egy egyszerű, medvehagymás orecchiette, amihez fűszeres paradicsomfagylaltot tálaltam.
A tészta bármi lehet, én most rucolával készült orecchiettet vettem, de pürésített medvehagymából magunk is készíthetünk házilag pastát. Ezt már csak medvehagymás olajban kevertem el, ízesítettem, és kész is volt a pastánk. 
A fagylalt hagyományosan is készíthetjük, de akár jégkása is lehet, az egésznek pedig csak a fantázia szab határt, hisz olyan sokrétűen el lehet készíteni. A fagylaltalapokban különben is az a klassz, hogy már kóstolás közben is alakítgathatunk rajta, íze a kész gombócokban már nemigen fog változni. Én is többször kísérleteztem, és mikor hogy sikerült, épp úgy volt jó. Volt, hogy paradicsomlevet használtam, volt, hogy olasz sűrített paradicsommal mélyítettem az ízét. A tejtermékek terén pedig szabadon játszhatunk, lehet joghurtot, tejfölt, vagy semleges ricottát is beletenni, a végén pedig kerekítsük ki az ízét.  [.....]

Tovább is van... »

Narancsfagylalt mangó chutney-val

Továbbra sem vagyok hajlandó tojással készíteni a fagylaltot, és ez alól még a tél sem kivétel. Nem, egyáltalán nincs tojásfóbiám, nyersen is elég sok tojássárgáját és fehérjét használok, de egy gyümölcsös, friss krémet, fagylaltot kár lenne befőzött tojással elrontani. Ráadásul a procedúra is tovább tart. Na jó, valamivel finomabb, ez igaz, de nincs is jobb egy könnyű, gyümölcsös édességnél, amit bármikor elő lehet kapni a fagyasztóból.

Az alap most is hasonló, mint eddig, csak néhány dolgot alakítottam rajta. A tej-tejszín keveréket kedvem és a gyümölcsök szerint variálom, joghurt (0,1%-tól 10%-osig) író és kefír is kerülhet bele (tejfölt csak egyszer próbáltam a paradicsomfagylaltnál, gyümölcsösnél azt nem használnám), csak az arányokra kell odafigyelni. Ezzel a módszerrel akár egy igazi fogyókúrás édesség is készíthető. (van ilyen egyáltalán?:-) 
      
                                       

Tovább is van... »

Csokoládéhab naranccsal és bazsalikomos granitával

Tovább is van... »

Íjászkávé bajnokoknak és egyéb nyalánkságok

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)

Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!





És különben is: Nespresso, what else? :-))  

Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.

Tovább is van... »

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 

Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel.  [.....]

Tovább is van... »

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: "Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!" Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki - na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább - pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: "Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal." és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.  [.....]

Tovább is van... »

Zabaglione fagylalt (Gelato allo zabaglione)

A fagylalt nekem akkor jó, ha krémesen hideg, gyümölcsös és kéjesen fagyottá hűti a számat, miközben apró, jeges darabkákat rágcsálok. Éppen ezért az olyan gyümölcsösen jeges dolgokat részesítem előnyben, amelyek sorbet-ként, de jobb esetben is csak joghurttal készülnek (én ama híres Forró szerelem, vagyis amore caldo nevű, szenzációsan finom, az eredeti receptúra szerint viszont forró málnával leöntött vaníliafagylaltot is mindig joghurtfagyival kérem). Esetleg tejes-tejszínes keverék jöhet még szóba (jön is), de tudatosan itt meg is áll a fagylaltkészítési készségem. 

Ebből aztán tényleg látható, hogy mint ördög a szenteltvizet, valami tudatos alapossággal kerülöm a tojással készült fagylaltokat: pedig nem vonom kétségbe, hogy nagyon finomak tudnak lenni, krémesek, sőt, igazán jó fagylaltot csakis tojássárgájából készült krémmel lehet készíteni, de én mégse terhelem vele magam és kis családomat.  [.....]

Tovább is van... »

Hideg paradicsomos görögdinnyeleves

Múlik a hőség, ahogy látom, de a nyárnak még korántsincs vége - a hideg levesek meg amúgy is jóljönnek minden időben. A vörösboros meggyleves után azonban további igény merült fel, így született az alábbi - igen, vállaljuk -, gyümölcsleves.  

Amikor eszembe jut egy-egy különleges társítás - amit nyilván csak én hiszek annak, átnyálazom a szakácskönyveimet és végigpásztázom a hálót - naná, hogy másnak is eszébe juthatott már hasonló kapcsolat!
Igy történt ez most is. A dolog a görögdinnyével kezdődött. Ritkán teszem, de előzetes terv nélkül vettem meg a zöldségesnél, gondoltam, hazafelé menet majd csak eszembe jut valami izgatóbb felhasználása, mint a csupasz gyümölcs, sorbet vagy hasonló jeges finomság lehetne a sorsa. Esetleg vacsora után koktél, némi vodkával. Vagy vörösborral.
Elkezdtem magozni és vagdosni a dinnyét, a színéről jött aztán a további ötlet: paradicsom, mi más!

Tovább is van... »

Szedres-málnás, avagy rianás a málnabalzsamon

Egyikőnk sem szereti igazán a túl sok tojással készült, tejszínes fagylaltokat - bár nagyon jók, ezt be kell látni. Általában még a fagyizóban is inkább végigkérdezem a listát - ha nem morognak épp túl sokan mögöttem és persze kellően *bírom* a nyelvet is:-), hogy melyik a lájtos fajta. 
A tojás nélküli, de tejalapú fagylaltok között ez egy hagyományos összeállítás, túl nagy újdonsággal nem szolgálhatok - hacsak a végén beleöntött löttyöt nem számoljuk annak. Az pedig kivételesen most nem alkohol!  [.....]

Tovább is van... »

Joghurtfagylalt grappával

Alkohollal fagylaltot készíteni nem egyszerű dolog. Illetve az lenne, ha nem csupán jelzésértékű alkoholmennyiséggel szeretném azt a fagyit elkeverni és nem vágynék valami markánsabb ízhatásra. Ne tessék megijedni, szó sincs itt valami lappangó alkoholizmusról, netán vodkagőzben kiélt pótcselekvésről, dehogyis! Jelentem, a magánéletem rendben, viszont barátja vagyok a kulturált alkoholfogyasztásnak, ami - nem meglepő -, leginkább a borfogyasztásban nyilvánul meg. A különböző italok viszont olyan nem várt ízeket csempésznek az ételekbe, hogy ezekről nem szeretnék lemondani. A fagylalttal sincs ez másképp.  [.....]

Tovább is van... »