Fingerfood fejezet bejegyzései

Kézzel ehető pici falatok, hamm-bekap-alapon

Arancini - szicíliai sült rizsgombócok

2009. november 1.
12 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 01 Antipasti, Classics, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Risotto, VKF !
Hozzávalók: brodo, F sáfrány, G morzsa, G rizs, H borjú, H pancetta, H sertéshús, O olívaolaj, recept, S parmezán, S pecorino, T vaj, tojás, Z gomba, Z paradicsom sűrített, Z szárzeller, Z vöröshagyma, Z zöldborsó, ZF bazsalikom, ZF oregánó, ZF petrezselyem, ZF zsálya

El lehet azon vitatkozni, mely fogások képezik Szicília rusztikus konyhájának az alapját. Az azonban biztos, hogy a délolasz sziget kulináris jéghegyének csúcsaként a caponata, a cassata és a cannoli mellett az arancini, ezek a sült kis rizsgombóckák biztosan dobogós helyen végeznének. 

Aki komppal érkezik Szicíliába, azt már nem sokkal indulás után megcsapja a hajón a frissen kisütött arancino finom illata. Nem túlzás, az első meleg étel, amellyel szicíliai utunk során találkozhatunk, minden bizonnyal arancini lesz. Ezután minden sarkon találkozhatunk vele - mindig frissen, forrón kisütve. Az arancini - ahogy a neve is jelzi - kisméretű narancs, hisz kisütve aranysárga gombóc lesz belőle, akárcsak egy kisebb narancsméretű mandarin.  

Megszámlálhatatlan variációban készül és természetesen minden háziasszony a sajátjára esküszik. Alapja azonban a risottónak való rizs, és talán meglepő, hisz Szicília nem a risottójáról híres, a rizs csupán ebben a formában terjedt el. A risottóból megmaradt rizsből is könnyű elkészíteni, hagyjuk másnapig kihűlni és töltsük meg.  [.....]
Arancini - szicíliai sült rizsgombócok

Elolvasom »

Mamma

Pimientos de Padrón

2009. október 27.
11 hozzászólás
Fejezetek: 3 Cocina española, Classics, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Tapas
Hozzávalók: O olívaolaj, recept, Z paprika csípős

Tudom, nem leszek túl népszerű egy olyan bejegyzéssel, aminek szinte egyetlen hozzávalója elérhetetlen hazánkban. Érthető, paprikaországnak nincs nagy szüksége még egy paprikára, ami ráadásul nem is túl csípős.

Ezeket a pici kis zöld paprikákat Baszkföldtől nyugatra, Galíciában tapas-ként adják, szinte minden sarkon megtalálható. Még Kolumbusz hozta magával az Újvilágból és a Padrón környékén termesztett példányok a legfinomabbak. Máshol is kísérleteznek vele, de állítólag az nem az igazi. Ezeknek a pici, méregzöldszínű paprikáknak az a jellegzetességük, hogy finom, zamatos édesek, csak egy-egy példányba ugrott bele a csípős.
Az elkészítésük roppant egyszerű: egy nagy serpenyőben, bő olívaolajban, néhány perc alatt kisütjük őket, amíg hólyagos lesz a bőrük. Tálra szedve durvaszemcséjű sóval megszórjuk és kézzel megesszük. Mivel hogy tapas, sherry jár mellé, de a jéghideg sör is jól csúszik utána. Aztán egyszer csak akad egy-egy darab, amitől egyszerre kigúvad a szemünk, olyan csípős. [.....] Pimientos de Padrón

Elolvasom »

Mamma

Túrós pogácsa, ricottával

2009. május 22.
6 hozzászólás
Fejezetek: 6 Magyar és szomszédos, Fingerfood, Házibuli, Pékáru, Sós lepények, VT
Hozzávalók: MADEINHUNGARY, recept, T joghurt, T ricotta, T túró, T vaj, tojássárgája

Talán húsz éve lehetett, hogy kezdő, vagy inkább nullszériás háziasszonyként nekiálltam egyszer pogácsát sütni. Arra már nem emlékszem, milyen fajtának futottam neki, de arra még igenis pontosan, hogy csúfos vége lett. Ehetetlen, kemény kis kövek lettek belőlük és az összes pogácsa a kukában landolt. Annyiban nem hagyom a dolgot, ezért egy hétre rá újabb próba következett, de szerencsére erre sem hívtam vendégeket.

Ennyi átélt kudarcélmény után nem csoda, ha teljesen felhagytam a pogácsasütéssel. Magamban elkönyveltem, hogy soha az életben nem leszek már egy pogácsasütő tündér, sütés terén majd máshol fogok brillírozni. Ez az elhatározás nem sújtott túlságosan mélyen, és a pogácsasütés fejezetét a lelki válság egyéb látható nyomai nélkül végképp lezártam magamban.

Tavaly a blogokban fel-felbukkanó pogácsareceptek elkezdtek kissé megingatni, de kőkemény maradtam, akár az emlékeimben élő pogácsák. Csak mosolyogtam, hogy hagyjatok csak békén, pici piroskás pogik, a mi kapcsolatunk szálai végképp elszakadtak anno. Valami hajtott azonban, hogy ennyi év után azért jó lenne egy próbát tenni, és ha nem, nnna, akkor aztán végleg legördült a függöny.
Pár hete egy összejövetelre több apróságot vittem és időben össze is állítottam a listát. Ahogy az lenni szokott, tönkre ment a gép, nem volt internet, nem tudtam a receptjeimet előcsalogatni. Mondjuk ez nem lett volna nagy baj, nem szoktam kétségbeesni egy ilyen esetben, de a buli nagyon fontos volt nekem gasztroszempontból, a pontos leírások pedig a diódák és panelek rejtett világában pihentek, akár csak egy kincsesláda a tenger mélyén. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Ott álltam hát, több mint kétszáz szakácskönyvvel előttem és rengeteg kinyomtatott, már megfőzött receptlappal a hátam mögött. [.....] 
Túrós pogácsa (Pogacia alla ricotta)

Elolvasom »

Mamma

Tejes pite mandulás mángolddal

2009. április 20.
8 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 02 Primi, Classics, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Sós lepények, VKF !, VT
Hozzávalók: A alkohol, A bor, A marsala, B fehérbor, CS mandula, CS olívabogyó, O dióolaj, O olívaolaj, recept, T tej, tojás, Z fokhagyma, Z mángold

Amikor kész lett a mandulás párolt mángold, még nem tudtam, mit adjak hozzá. Ott álltam hát egy halom finom körettel, amihez a nagy sietségemben - vagy talán a Szicíliai okozta zavarodottságomban:) -  elfelejtettem bárminemű húst venni. Kenyér sem volt! Így gyorsan kitaláltam, hogy mángoldos lepény lenne a legjobb. Az ám, de sem időm, kedvem meg annál kevesebb, hogy sebtében összegyúrjak és pihentessek is egy finom omlós tésztát.

Frittata? Túl egyszerű, túl tojásos. A kézenfekvő megoldást pedig épp a kettő között találtam!
Ugye mindenki emlékszik még a blogokon végigsöprő clafoutis-hullámra? Ami nem más, mint egy sűrű palacsintatésztába rejtett cseresznyés lepény. Magyarán tejes pite, ahogy Ízbolygó nevezte:) (Igaza van:). Így hát készítettem egy sűrű palacsintatésztát, ahogy a crespellákat szokták, de nem is lennék én, ha nem bolondítanám meg egy kicsit. Természetesen nagyon tojásos, boros, és öntöttem bele még egy adag finomságos dióolajat is! (Nem, ez még nem a mogyoróolaj, az is jön majd.) Kinézetre egészen olyan, mint a klasszikus észak-olasz mángoldpite, amit omlóstésztába öntenek, de ez gyorsabb (jóval gyorsabb!), és ízében egyáltalán nem kell szégyenkeznie!

De térjünk rá a poszt tárgyára. Nem csak a mángoldos pitéről szeretnék írni, hanem a VKF! XXIV.-ik fordulójáról is. Nagyon tetszett SL fordulója, kreatív, ötletes, hogy írjunk kedvenc konyhai tárgyunkról, meséljük el, miért pont ő a szívünk csücske és főzzünk is vele valamit.
Azt hiszem, időhiány miatt már az elején eltemettem magamban ezt a fordulót.
Tegnap, vasárnap - napok óta az első szabadabb napomon - olvasgattam a VKF!-es posztokat és igenis kedvet kaptam! Ég bennem a közlési vágy, és mivel épp előtte készült el ez a pite a kedvenc rackásszélű sütőtálamban, hát nosza, megosztom a külvilággal.  [.....]
              Tejes pite mandulás mángolddal

Elolvasom »

Mamma

Focaccia korianderrel és gyömbérrel

2008. szeptember 29.
13 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 06 meg egyebek, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Menüsorok, Pékáru
Hozzávalók: F gyömbér kandírozott, M chiliszósz, O olaj, O olívaolaj, recept, TT kelttészta, ZF koriander

Úgy gondolom, hogy egy finom, különleges kenyér mindig jó felvezető egy emlékezetes vacsorához. Persze erre a célra bármilyen kenyeret vagy péksüteményt választhatunk, csupán az a lényeg, hogy maradandó nyomot hagyjon!

Hát, azt hiszem, ez a gyömbéres focaccia efelől biztos nem hagy kétséget:-). Hogy különleges és szokatlan, az egyszer már biztos, főleg, ha ha még a hozzávaló chiliszósszal is szervírozzuk!
Írtam már Paul Gayler könyvéről, ami eléggé megrengette a tüzes ízekről alkotott véleményemet. Azóta gyakran forgatom, és jónéhány recept is kipróbálásra vár még, ezt a gyömbéres focacciat azonban már sütöttem egy párszor. Eléggé meggondolva használom azt a szót, hogy zseniális, de ebben az esetben sem tudom ezt mellőzni: mert egyszerűen az! A lehető legegyszerűbben elkészítve, csupán friss koriander és szirupban eltett gyömbér az, amitől igazán különleges lesz ez a  focaccia.

Focaccia korianderrel és gyömbérrel, chiliszósszal

Elolvasom »

Mamma

Crostini variációk II. - paradicsomos, ricottás, cukkinis

2008. július 28.
5 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 01 Antipasti, Classics, Előétel, Fingerfood, Házibuli
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, E balzsamecet, H pancetta, MADEINHUNGARY, O olívaolaj, recept, T ricotta, Z cukkini, Z fokhagyma, Z paradicsom, ZF bazsalikom

Egy újabb vendégség alkalmával újfent crostiniket gyártottunk.
Mintha nem lehetne ezeket a finomságokat a nap, vagy hét bármely szakában élvezni, de vendégeknek ugye, mindig csakis a legjobbat:-)
Írtam már ezekről a kicsi, pirított, különböző, ízes krémekkel megpakolt kenyérkékről, és engem még ennyi idő után is lenyűgöz, milyen fantáziadúsan lehet ezeket a kis szendvicseket szervírozni! A legtöbb helyen csak a paradicsomos fajtát kapjuk, ami nem is crostino, hanem egy egyszerű bruschetta. Jó, jó, az is nagyon finom, de nem árt néha variálni. Eléggé unalmas, hogy *bruschetta* címszó alatt mindig és folyton ugyanazt hozza ki a pincér. (Az elmúlt héten kétszer vacsoráztunk házon kívül, kétszer bruschetta, kétszer ugyanaz.... Unalmas....)

Az egyik szintén ez volt, bazsalikomos paradicsom, de a másik kettőnél már szárnyalt a fantáziám. Ezt is szeretem az olasz konyhában, hogy az adott, a régióra tipikus hozzávalókon belül - ami természetesen minél frissebb, minél jobb minőségű legyen -, bátran kreálhatunk, felcserélhetünk dolgokat, hisz ezt teszi egy olasz háziasszony is, éljen akár Ligúriában, akár Szicíliában is!  [.....]

                    Crostini-variációk: paradicsomos, ricottás, zukkinis

Elolvasom »

Mamma

Húsgombócok sherrys paradicsommártásban

2008. július 3.
12 hozzászólás
Fejezetek: 3 Cocina española, Classics, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Hidegkonyha, Tapas
Hozzávalók: A alkohol, A sherry, CS dió, CS fenyőmag, CS olívabogyó, F rómaikömény, F szerecsendió, H marhahús, O olívaolaj, recept, Z paradicsom, Z paradicsom darabos

Még a  tavalyi tapasvacsoránk része volt ez a pikáns, mártogatni való húsgombóc a nagyon sherrys paradicsommártással együtt. Azóta tologatom magam előtt és ígérgetem, hogy végre a többi, temérdek recepttel együtt felkerülnek.
Amíg ebben a melegben kevesebbet főzök, addig az idevaló, nyárias receptekből pótolgatok.
Ez a húsgombóc sem akkor készült utoljára, azóta többször gyúrtam már, a mártás is, de a gombócok is néha kisebb változtatásokon esnek keresztül. Egy biztos pont azért van bennük, mégpedig a sherry, amit egyikből sem spóroltam ki:-) illetve a spanyolok, hisz ez a húsgombóc őket dícséri!
Mondanom sem kell, nemhiába tapas, ugyanis kíváló vendégváró falat, amit előre elkészítve a mártással eyütt hűtve is tárolhatunk.  

Hogy mitől finom és különleges? Attól a temérdek sherrytől, ami a mártásba belefőtt, de a gombócokba is belegyúrtam. Mivel a mártásban elég sok van, akkor teszünk jól, ha valami jófajta sherryt használunk erre a célre. Ennek hiányában száraz Tokaji Szamorodni is megfelel, de a mártáson mindenképp érződik majd a különbség.

Sherrys húsgombócok paradicsommártásban

Elolvasom »

Mamma

Aioli vagy maionesa blanca? Klasszikusan vagy fehéren?

2008. január 17.
33 hozzászólás
Fejezetek: 2 French cuisine, 3 Cocina española, Basics, Classics, Előétel, Fingerfood, Grillezünk!, Házibuli, Hidegkonyha, Sugo, pesto, dip, Szilveszter-Újév
Hozzávalók: GY citrom, M majonéz, M mustár, MADEINHUNGARY, O olívaolaj, recept, T tej, tojássárgája, Z burgonya, Z fokhagyma

Napjainkra már nálunk is sokan ismerik az aïoli-t, ezt a francia ihletésű fokhagymamártást. Nekem viszont több olyan ismerősöm is van, akiknek hiába mesélem, hogy nálunk nem létezik húsfondü aïoli nélkül - ha meglátnák az étlapon, még akkor sem tudnának vele mit kezdeni. Legfeljebb ha kihozza a pincér.

A katalán eredetű aioli legalább kétezer évre tekint vissza: az első írásos feljegyzést még 1024-ben találták. Ezek szerint a bőséges fokhagymát egy kőmozsárban megtörték és enyhe olívaolajjal addig keverték, amíg az egy sűrű pasztává nem állt össze. Vagyis az emulgeáló szerepet a fokhagyma vette át, és nem nehéz kitalálni, hogy elég sok fokhagymagerezdre volt szükség, hogy ezt az állagot elérjük. Ez fáradságos és hosszadalmas munka még ma is. Innen ered a neve is, fokhagyma és olaj, ami katalánul all i oli. (Ezért gyakran a gyökerekre való tekintettel allioli-ként is viszontláthatjuk.) Azóta számtalan változata keletkezett már, a franciák pedig - mint oly sok egyéb étel esetében -, gondoskodtak róla, hogy aïoli néven a világ is megismerje.

Elolvasom »

Mamma

Tésztakosárkák sajttal és nektarinnal

2007. október 4.
2 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 01 Antipasti, Előétel, Fingerfood, Házibuli
Hozzávalók: A alkohol, A limoncello, GY nektarin, H sonka, recept, S caciocavallo, S sajt, T ricotta, TT levelestészta

Amikor Zsófinál megláttam a csirkével és gombával töltött leveles kosárkáit, egyből beugrott, hogy ezt más formában is igen könnyű elkészíteni. Úgy gondoltam, hogy a vol-au-vent-ből most via col vento lesz:-), mert a hűtő tartalma szerint olaszos hozzávalókból akartam megsütni. Igazából az előtte már felhasznált remek caciocavallo sajtomnak kerestem hasznosítási területet, még mindig maradt belőle egy nagyobb darab.
Hogy kerek legyen a történet, meg kell említenem, hogy évek óta keresek már kisebb, olyan 6-8 cm-es kis sütőformát. Olyan falatnyi quiche-eket, tenyérbe vehető gyümölcsös pitéket szerettem volna sütni bennük. Körbenéztem a terjedelmes sütőforma készletem között, és nicsak, leghátul megbújva találtam ezt a hatszettes formát. Hát, megörültem neki, el is felejtettem, hogy évekkel ezelőtt vehettem és költözés óta is becsomagolva lapult a sütő alatti fiókban. (No comment.) Az alja 8 cm, így tökéletesen megfelelt a célnak.  [.....]   

Tésztakosárkák sajttal és nektarinnal

Elolvasom »

Mamma

Olívás-paradicsomos kenyérsütemény

2007. július 29.
8 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 06 meg egyebek, Előétel, Fingerfood, Házibuli, Pékáru, Sós lepények
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, CS olívabogyó, GY szilva aszalt, O olaj, O olívaolaj, recept, S Gruyere, S sajt, TT keverttészta, Z paradicsom, Z paradicsom szárított

Régóta sütögetem már az olívás kenyeremet és akik ott voltak a GBT első találkozóján, élőben is megkóstolhatták. Nem is kenyér ez, hanem a négy tojás jóvoltából valamiféle átmenet a kenyérféle és a fűszeres, sós sütemény között - ezért lett a neve kenyérsütemény. Nem tudom semmilyen kategóriába sem betuszkolni, de azt hiszem, nem is kell: reggelire is szoktuk enni, de borkísérőnek is kiváló, sőt egyszer még egy sűrűn mártásos hús köreteként is adtam, mintegy a szalvétagombóc kissé meghasonlott alteregójaként.   

Egy hete grillezéshez újra elővettem ezt a kenyérsüteményt (ha valakinek jobb nevesítési ötlete van, szívesen fogadom:-), de ezúttal elhagytam a sonkát, helyette viszont bőséggel belevágtam a szárított paradicsomot.  
A véletlen hozta, hogy épp olvastam Gabojszánál, hogy már többször elkészítette a dagasztás nélküli sörös kenyeremet - és épp azokkal a hozzávalókkal kísérletezett, amikkel én is, épp ennél a kenyérnél.
No kérem, hogy fokozzuk a véletleneket (véletlenek pedig ugye nincsenek!), C&V jóvoltából a magyar gasztroblogszférában épp kezd szárnyra kapni a paradicsom aszalási láz (ahogy C&V fagyilobbizásának eredményét megismertük, nem is csodálkoznék, ha a fél magyar gasztroblog társadalom előbb-utóbb csak aszalna (magamat is beleértve), már ha lesz elég napsütése, az pedig lesz még, ahogy látom.) Nem kell ilyen melegben a sütő előtt görnyedezni, mert még is csak az az igazi. [.....]

Olívás-paradicsomos kenyér

Elolvasom »

Mamma

Grissini karamellizált olívabogyóval

2007. április 1.
2 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, 06 meg egyebek, Classics, Fingerfood, Házibuli, LowFat 30, Pékáru, VKF !
Hozzávalók: CS olívabogyó, MADEINHUNGARY, O olívaolaj, recept, TT kelttészta

Talán utolsóként, de örülök, hogy még épp becsúszhatok a Vigyázz, kész, főzz! gasztrojáték III. fordulójának kicsi Vú által meghirdetett játékára.
Az elmúlt két hét kissé zsúfolt volt az életemben, ezért szinte szó szerint vehető, hogy gyakorlatilag a sípályáról csúsztam be a konyhámba. Bár azt hiszem, ez a tény a kedves Olvasót csöppet sem izgatja, miért is nem készültem fel időben, miért is kellett mindezt az utolsó utáni pillanatra hagyni és miért is nem viselkedek úgy, mint egy ízig-vérig foodblogger, aki síliftről leugorva és hütték varázsát otthagyva rohan a konyhájába, hogy főzhessen és írhasson! Jelentem, ízig-vérig az vagyok, sőt még annál is, de hát az Élet ugye....
Ezúton is köszönet kicsi Vúnak, aki várt és szelíden sürgetett és ezzel térjünk is rá a lényegre!

Amit készítettem húsvéti fingerfood, vagyis vendégváró falatkák címszó alatt, az egy kelttésztából készült rudacska, vagyis grissini. Önmagában viszont elég unalmas, ezért fel kell kicsit dobni. Sokfajta belevalóval készült már, ezen a mostanin annyit bűvöltem, hogy karamellizált olívabogyót tettem a tésztájába.
Na most, ez kissé bizarrnak tűnik, nem? Olívabogyó, hozzá barnacukor? Pedig nem rossz, igazi ínyenceknek való dolog (például nekünk, mindannyiunknak).  [.....]


Elolvasom »

Mamma

designed by *dallacucina*