Főétek fejezet bejegyzései



Munster sajtos sült burgonya

Ma egy rövidebb, időmérő szakasz zajlott a Tour-on, Besançon-ig. Franche-Comté tartományban vagyunk,  északon Lotaringia és Elzász, nyugaton Svájc határolja, keleten Champagne-Ardenne, majd Burgundia, délen Rhône-Alpes a szomszédok. Hegyekkel körülvett terület, északon a Vogéz-hegység, nyugaton a svájci Jura emelkedik, ideális kerékpáros túra, de itt találjuk Franciaország legtöbb erdejét is. Karsztpatakok, folyók, tavak váltják egymást, a természet itt a az egyik leglenyűgözőbb arcát mutatja.
Jó példa erre a Doubs: karsztforrásként indul, sebes helyi patak lesz, majd Saint-Pont-nál tóvá szélesedik, majd folyóként hömpölyög, hogy a hegyfalakon keresztül 27 m magasból vízesésként zuhanjon alá. Csodálatos, ugye?

Franche-Comté nem más, mint egy hatalmas sajttál, már a neve is ezt sugallja. Ami a franciáknál a comté sajt, az Svájcban a gruyère. Innen származik a Mont d'Or, amit a dobozában, fehérborral szoktak megsütni, a morbier, a nálunk is jól ismert emmentáli kemény sajt, a markáns illatú, de a jól olvadó munster is. A sajtokat még mindig kézműves módon állítják elő. Ahol ennyi a sajt, ott híres a sajtfondü is, gondolhatnánk, és igazunk is van.

Tovább is van... »



Choucroute, avagy Elzász húsos fazeka

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött káposzta: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló.
Choucroute - elzászi savanyú káposztás, boros egytál

Tovább is van... »



Sült kecskesajt mézzel és uborkavinaigrette paradicsommal

Az uborkáról, mint zöldség, nem feltétlenül a kulinária fellegvára jut az eszünkbe, vannak ennél izgalmasabb zöldségek is. Gondoltam ezt egészen tavalyig, amikor a véletlen folytán több nagyszerű uborkás ételbe is belefutottam. Ki gondolta volna, hogy van élet az uborkasalátán túl is! Pedig van.

A szemem előtt készítettek egy bárban uborkás daiquirit, természetesen muszáj volt megkóstolni, és ugye ki lehet találni, mi lett a vége. Ízlett! Ha jól emlékszem, tequilával és mentával készült, ki kell próbálnom, hihetetlenül finom volt! Ittam uborkalikőrt is, készítettem csípős-édes uborkarelisht, mondjuk ez már nem egy nagy szám, de az uborkás süteményen még töröm a fejem.
Van már uborkafagyi is, az ázsiai konyha pedig elképzelhetetlen nélküle, remekül beilleszthető a gyorsan készülő stir-fry fogásokba is. Salátának a hagyományos vékonyra gyalult karikák helyett vághatjuk julienne-re, vagy akár hosszúkás lapokra is, remekül néz ki, ha hanyagul ráhalmozzuk a tányérra. Jégkockákkal tálalva kánikulában az egyik legjobb frissítő a joghurtos uborkaleves, de a kapros uborkafőzeléket is ismerjük, ugye?

Szóval tavaly betört az uborka a konyhába. Rádöbbentem, hogy sajnos megint nem én találtam fel a spanyolt viasz uborkamártást, a világháló már évek óta tele van uborkavinaigrette névre hallgató salátaöntetekkel, de nem baj, ami jó, az jó!
/...../
Sült kecskesajt mézzel és szójaszószos dippel, uborkavinaigrette paradicsommal

Tovább is van... »



Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és mégkönnyebb zöldsalátával

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek. 

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöldfűszer.
Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt

Tovább is van... »



Zöldspárga, radicchio, vörösbormártás

Pár hete készült ez a nagyon finom, és főleg igen egyszerű, húsnélküli vacsora. Talán még nem futottunk ki a spárgaszezonból, mert érdemes elkészíteni. Ebbe sem került semmilyen fűszer, hozzávaló, ami elnyomná a zöldség tiszta ízeit. A bormártás elkészítése mindig érzékeny dolog, a hozzávalók mennyisége függ a bor minőségétől és a hőfoktól is, kóstolgatni kell! (Csak ne annyit, hogy elfogyjon az egész:)

Zöldspárga sonkás radicchioval és vörösbormártással

Tovább is van... »



Aszalt szilvás húsgombócok zsályás paradicsomos zöldborsóval

Mostanában annyi recept elé írhatnám azt, hogy "nincs sok hozzáfűznivalóm, hűtőürítés során sikerülnek ilyen vacsorák, finom volt, megettük." Igen ám, de ez a félmondat még igaz is, azzal a helyesbítéssel, hogy a hússal kellett valamit kezdenem és nagyon gombócra vágytam, ennyi.
Nem túl divatosak manapság ezek a húsgombócok, nem túl elegáns, főleg nem szofisztikált, végtére is ebben a formában egy olasz soul food, semmi több. Annak viszont tökéletes. Három húsgombóc elég egy előételnek, öt-hat pedig második fogás is lehet, ha nincs időnk, kenyér, ha van időnk, sütőben sült, olívaolajos-boros, hasas nyolcadokra vágott burgonya, sokan megnyalnák érte a tíz ujjukat, szemtanúként mondhatom.
Hidegen is nagyon kiváló, de akkor érdemes kevés húslevessel, mikor mi van kéznél, felhígítani, mert álltában nagyon be tud sűrűsödni.

Aszalt szilvás húsgombócok zsályás paradicsomos zöldborsóval

Tovább is van... »



Rosében párolt karalábés csirkecombfilé

Mivel pár nappal ezelőtt épp egy kiváló, cidre-ben párolt nyúlcombot vacsoráztam, egyből jött az ötlet, hogy ezt miért ne lehetne rozéval is elkészíteni. Lehet, hogyne lehet.
A gondolatot tett követte, de sehogy sem találtam hirtelen nyulat. Viszont a hentesnél ráleltem egy szétnyitott csirkecombra, ezzel kénytelen voltam megpróbálni. A nyúl esete azonban továbbra is fennforog. 
Közben szétnéztem a piacon, és az alma, körte, karalábé, édeskömény csatája pár perc alatt eldőlt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy továbbra is szem előtt tartottam a hozzávalók eredetiségének, frissességének a megtartását. Annyi fűszert használtam, amennyi épp szükséges, vagyis semennyit, csupán só és feketebors, mindkettő frissen őrölve. Magam is meglepődtem, hogy csupán három alapanyag mennyi tiszta ízt képes előhozni.
Rosében párolt karalábés csirkecombfilé

Tovább is van... »



Roséban párolt borjúpaprikás olívaolajban sült pasztinákkal

Nem szoktam receptversenyeken részt venni, de a Rosalia rosé boros versenyére kivételt kellett tennem. A jó rozébor valódi űr, ha majd szépen meg tudom ezt fogalmazni (és lesz rá idő, mivel most gyorsan fel kell tennem ezt a receptet :), meg is teszem.

Térjünk rá gyorsan a lényegre.
Rozé, tehát hamisítatlan, friss íz, mindenképpen ezt szerettem volna visszaadni. Semmi sallang, számomra ez elég szokatlan terület, szeretek az ízekkel, fűszerekkel játszani, de mindenképpen meg szerettem volna próbálni, mit is tud, tudhat egy rozé bor a vörös helyett, ha semmi mást sem kap, csak magát a bort.
Roséban párolt borjúpaprikás sült pasztinákkal

Tovább is van... »



Füstölt pisztrángos, zsályás, mozzarellás pizza

A legújabb VKF!-et a Tarkabárka halas blog csapata kapta meg, számomra két igen kedves személy, ezért is örültem meg a kiírásnak. A blogra is érdemes odafigyelni,  egyedülálló a magyar blogszférában, nagy fába - vagy mibe is, tengert még se mondhatok - vágták Gabáék a fejszét, vagy evezőt. Együnk minél több halat, az nem járja, hogy magyar gyerekek ezerszámra úgy nőnek fel, hogy halat elvétve is csak a fagyasztópultból ismernek, azt is halfilé néven, mert hogy ez a legelterjedtebb gyűjtőnév halaink elnevezésére, ha nem tudtátok volna.

Ezen az áldatlan, keserves állapoton próbál segíteni a blog, akinek tehát szívügye a halfogyasztás, az olvassa, főzze, de nem csak azok, hisz ez a téma mindenkinek szól!

Bele is vágok, mert rémesen túl vagyunk már a meghosszabbított határidőn is.
A VKF!-en most kimondottan hazai, édesvizi hal volt a téma, nem sokat gondolkodtam, mikor megláttam a pulton a füstölt pisztrángot, kész is volt a terv. Az egyszerű pizzát igazából a rengeteg sült zsálya dobja fel, először magam is megijedtem a saját ötletemtől, de kiváló lett, sőt, szerénytelenül mondhatom, még annál is jobb. A füstölt pisztráng, a bivalymozzarella és a zsálya remek trió, csak ajánlani tudom!!

Füstölt pisztrángos, mozzarellás, sült zsályás pizza

Tovább is van... »



Gombás kenyérgombóc burgonyás-körtés-gorgonzolás mártással

A dél-tiroli kenyérgombócok újabb tagja. A gombócba bármilyen aromás, jóízű gombát is tehetünk, most szezon hiányában barna csiperke került bele és egy kevés szarvasgombás-vargányás fűszer, szárított, porított gombából. Persze nem kell ezt túlzásba vinni, elég magában a gomba is, nyáron meg mehet bele vargánya, trombita-, rókagomba, kinek mi a szíve gombája.

A szószban ki akartam élni magam, azt hiszem, ez maradéktalanul sikerült is. Nincs benne tejszín, csak gorgonzola és bőségesen alaplé, a körtével viszont várhattam volna őszig. Ha majd kezembe akad egy létől csöpögő, jó zaftos vilmoskörte, akkor majd újra találkozunk, de így is felejthetetlen volt, na.
Gombás-szarvasgombás kenyérgombóc burgonyás-körtés-gorgonzolás mártással

Tovább is van... »



Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

Hirtelen - és váratlanul - egy gyönyörű darab csirke tulajdonosa lettem. Nem akármilyen volt a madár, az a tanyasinak mondott, kukoricán (vagy legalábbis nagyrészt azon) nevelkedett fajta, ez meglátszott a bőrén és kisportolt vádlijain is - akárhol is van a csirkének a vádlija, na az dundi és izmos volt.

Délelőtt már azon törtem a fejem, hogyan is végezze a madár, és minduntalan előjöttek gyerekkorom ízei, az udvaron kapirgáló csibék mélysárga színű sült csirkéi, az aranyló zsírkarikákkal átszőtt húslevesek és a bronzosra pirult rántott csibemellek, az ilyen mélyenfekvő gyermekkori emlékektől pedig, ahogy azt a pszichológusok is mondják, nehéz megszabadulni.

Délután ott termett a megoldás. Twitteren Jamie Oliver kínálta a csirkéjét, én meg azon nyomban le is csaptam rá, hát Jamie, soha jobbkor nem jöhettél volna, nem vagyunk ugyan puszipajtások, de spongyát rá, most kapóra jöttél! Egyből tudtam, igen, milkben fogom megsütni a chickenemet, már csak a körítés szükséges.
/...../

Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

Tovább is van... »



Sertéstekercs édesköményes Puy-i lencsével

Ezt a receptet Gabah-nál találtam még a télen, el is készült frissen, melegében. Az alapötletet megtartottam, de a tölteléknél kihagytam a sajtot. Egyszerűen elkészíthető és mégis nagyon blikkfangos, egy igazi vasárnapi sültnek is beillik.
Az édesköményes zöld lencse fantasztikusan ízgazdag, azóta már az is elkészült még egyszer. Azt hiszem, pastaszósznak is elkészítem.
Rucolával töltött sertéstekercs édesköményes Puy-i lencsével

Tovább is van... »



Bárányragu csicseriborsóval

Az utóbbi időben rákaptam a csicseriborsóra, ebből kifolyólag elképzelhető, hogy gyakrabban szerepel majd az étlapon - és ahogy időm engedi, recept is lesz belőle. A dolog nem új keletű, mindig is voltak ilyenfajta fellángolásaim, bár lehet, hogy ehhez a frissen szerzett vonzalomhoz egy halom frissen fellelt csicseriborsó is erősen hozzájárult. Ki tudja :)

Ez a bárányragu a lehető legegyszerűbben készült, tényleg nincs rajta mit cifrázni. A gyakorlottabbaknak még receptleírás sem szükséges, annyira adja magát. Vannak ilyen napok, mi tagadás.
Általában száraz csicseriborsót használok, mert tapasztalatom, hogy ha nem is nagyságrenddel, de finomabb, mint a konzerv. Ez utóbbi viszont azonnal kéznél van, tehát hirtelen született vacsoraötleteket sem kell este hétkor ennek hiányában elvetni. Szóval a konzerv is szalonképes, punktum. Mindig kettő legyen a polcon, sosemlehettudnimirekell-alapon. Még egy okosság: azonos gyártótól vegyük mindkettőt, tessék elhinni, tudom, miért mondom. (Természetesen ez minden másra is vonatkozik, nem csak a csicseriborsóra.)
Bárányragu csicseriborsóval

Tovább is van... »



Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal

Még gyerekkoromban hallottam először a kék pisztrángról, de sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan lesz kék az ezüstös pikkelye. Igazi mélykéket, esetleg azúrkéket, de legfőképp valami káprázatos királykéket vártam, nade. A Duna még fénykorában sem volt kék, a Hegyek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek sejtelmes szürkéskéknek, mondja meg valaki, hol van a természetben valódi kék? :)

A pisztráng is inkább szürkéskék, ezzel együtt egy emberöltőnyit kellett rá várnom, hogy magam is nekirugaszkodjak.
A trükk igen egyszerű. A halasnak is érdemes megmondani, hogy "truite au blue" - vagyis kék pisztrángot szeretnénk készíteni. Ha módja van, a még élő halat frissen előkészíti nekünk. Fagyasztott hal nemigen alkalmas erre a "kék" főzésre.

Tényleg, hogy mondják ezt magyarul: főzzük kékre? Az au blue, al blu, vagy blau kifejezések a legtöbb halas múlttal rendelkező nemzet nyelvében megtalálhatók és egyébként nem csak a pisztráng alkalmas arra, hogy kéken villogjon a tányérunkon. /...../
Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal

Tovább is van... »



Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele. Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), beszerezhetőek a Vom Fass boltokban.
Csirkés rizscurry szilvás-meggyes pirított káposztával

Tovább is van... »



Régebbiek | Végére »

designed by *dallacucina*