Jóreggelt gyümölcsös kekszgolyók

Ma van a Diabétesz világnapja, a legjobb időpont, hogy felkerüljenek ezek az apró kekszek. Teljesen liszt-, sőt gabonamentes, nincs bennük cukor, az édességet kizárólag az aszalt gyümölcsök biztosítják.
A recept Pocak Pannától származik, a névváltoztatáson túl csak apró változtatásokat eszközöltem, mert túl szárazak lettek a golyók és nem lehetett formálni.
Természetesen nyugodtan variálhatjuk a dióféléket és a gyümölcsöket is. Ha elhagyjuk a friss banánt, több aszalványt is tehetünk bele, akkor hosszabb ideig is tárolható.

Tovább is van... »

Kandírozott gyömbéres narancskompót

Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a "dolog"-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.

Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.

Tovább is van... »

Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután sütöttem legalább egy fél tepsi kávéalkatrészt.

Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.  

Tovább is van... »

Aszalt gyümölcsös rumtopf

A dolog egész gyanútlanul kezdődött. Az állt a receptben, hogy egy maréknyi mazsolát fél órára áztassunk be egy kanálka rumba. (Sütőrumba:) Aki már sütött mazsolás süteményt, az tudja, miről beszélek.
Meg azt is nyilván tudja, hogy ennyi mazsolának csak sóhaj az a kevés alkohol, a félóra meg egyenesen smafu, a horváthrozi-félének meg különösen.

De haladjunk sorjában. Szóval beáztattam a mazsolát, de mivel keveseltem, hozzátettem még egy kis alkoholt, eléggé megduzzadtak a szemek akkorára. Sütemény megsült, a maradék mazsolát pedig az üvegben jól eltettem a hűtőbe.
Jó sokára került csak elő megint az üveg, eltelhetett már fél év is, épp ideje volt kidobni az ide-oda tologatott mazsolás üveget.

No hát, ha akkor nem nyalok bele az üvegbe, akkor ez a poszt se jött volna létre.
Finom, duzzadt, szinte szétcsattanó mazsolaszemeket találtam, szétrobbant bennük a brandy, mit ragozzam, az a félév teljesen összeboronálta kettejüket. Az aranymazsolák egy sűrű, szirupos alkoholban úsztak, holott semmi mást nem tettem bele annak idején, csak igen jó minőségű alkoholt.  /...../

Tovább is van... »

Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapig újra balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.
Ehhez semmiképp sem a szokványos folyós, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont karácsony közeledtével.

Tovább is van... »

Skót zabpelyhes keksz - Scottish Oaties

Az úgy volt, hogy már tavaly ősz végén tudtam, hogy február elején valamiféle skót kekszet, de előtte szintén ottanról származó különlegességet kell készítenem. A társaság elég nagynak - és főleg kulinárisan igényesnek - ígérkezett, ezért már idejekorán elkezdtem receptek után nézelődni. A nagy decemberi hajtás után januárra tolódott a projekt, de akkor teljes gőzzel nekiálltam. Beleástam magam a skót gasztrokultúrába, milyen szerencse, hogy a férjem, aki ugye sokat utazik:), hozott nekem egyszer egy skót szakácskönyvet is.

Mit mondjak, azt meg kellett állapítanom, hogy a skót konyha azért merőben eltér az angoltól. Még sohasem jártam Skóciában (de lehet, hogy ez az állapot idén változik, hip-hip hurrá:)), de szerettem volna olyan embereknek főzni, akik otthon vannak ezen a téren és nemcsak a skót whiskylepárlókban keringő megperzselő illatokat érzik, de ehhez a konyhához fűződő ízekben is otthon vannak, még akkor is, ha ez nekem, mint laikusnak, igenis kihívás! /...../ 

Tovább is van... »

Rozmaringos-almabalzsamos almazselé

Szégyen lenne lemaradnom a VKF! legújabb fordulójáról, mivel igencsak szívemen viselem a gasztroajándékok készítését. Nemcsak sordíszként szolgál az a tábla az oldalsávon, nem, tényleg nagyon szeretem a gasztro témájú ajándékokat - adni és kapni is egyaránt. Ilyenkor úgy érzem, mintha magamból is adnék valamit. Ha pedig nem ehető, vagy nem a saját kezem alkotta ajándékról van szó, a gondolataim, a törődésem mindenképpen helyet kapnak egy másik konyhában. 

Ötletem tengernyi lenne, de időm mostanában még az eső után felszáradó tócsafoltoknál is kevesebb, de erre az almazselére még futotta. Azaz, dehogy futotta, hisz ezt sem én készítettem, hogy stílszerű legyek - ajándékba kaptam:). Viszont annyira finom volt, hogy megfogadtam, biztos nekiállok magam is, mert pikk-pakk össze lehet dobni.

Azonnal rá is jöttem, mitől ennyire finom. Elárulom, pedig látszólag semmi különös, csupán egy almazselé!
             

Tovább is van... »

Liba-rillettes, avagy délutáni libalekvár pirítóson

Még múlt tél végén, februárban történt, hogy elkísértem a férjemet Brüsszelbe egy üzleti útjára. Csupán egy napom volt, de amíg ő végezte a dolgát, addig én térképpel a kezemben körbebóklásztam a várost. A nevezetességeken már rég túlvoltunk, ezért inkább Brüsszel kulináris arcát kutattam. Van mit.

Vacsorához előre tájékozódtam, mit ajánl Zsófi ebből a hihetetlen széles éttermi kínálatból. Hisz ő csak tudja. Mivel épp a Rue de Midi-ben laktunk, kézenfekvő volt, hogy a listából először a legközelebbi éttermet, a Resource-ot vettük szemügyre. Nem volt szerencsénk, zárt ajtókat találtunk aznap este. Így jutottunk el a Brasserie Roue D’Or-ba, mely közvetlen a Grand Place-ból nyíló, egyik kis mellékutcában található. Kételkedik az ember ilyenkor, felvállalható-e egy kiskocsma két leheletnyire a város turista ütőerétől. Meglepve kellett azt mondanom, hogy igen.

Tovább is van... »

Amlou beldi - marokkói mandulakrém

Az ősznek is megvannak a maga szépséges oldalai, csak felé kell fordítani a fejünket. Tudom, magamnak is nehéz búcsút mondani a melegnek, de a konyhában tüsténkedve könnyebb elviselni. Sütöttem már céklát, itt az új alma, sütőtök, gesztenye, gombák hada sorakozik és lassan készülhetünk karácsonyra is.

No, az azért még odébb van, de a friss, ropogós saláták után fejben is kezdünk átállni a fűszeres, melengető ételekre. Ezt a marokkói mandulakrémet már gyakran kikevertem, de nyár derekán még sem illett bele a repertoárba - most azonban a színei is az őszt sugallják, nem?

Az amlou Marokkóban igen elterjedt krém, amit ők lepénykenyérre kenve reggelire fogyasztanak. Egyszerű, tartalmas, és nagyon finom! Alapja az argánolaj, ami Marokkóban is csak egy kis helyen állítható elő. Az argánolajról nem is írnék sokat, Zsófi a foodblogján és Zsófi marokkói gasztrobeszámolójában már megtették, tessék őket elolvasni!  [.....]

Tovább is van... »

Aszalt gyümölcskompót whiskyvel, borral és mogyoróolajjal

Mindig is gyűjtögetős típus voltam, így nem csoda, ha a kamrában vagy a konyhafiókban is felgyűlnek a fölösleges, vagy már súlyosan a használhatóság határát súroló élelmek. Hogy mit szoktam ilyenkor tenni? Szerintem azt, ami minden találékony háziasszonynak elsőre az eszébe jut: összedobálja a még menthetőt és valami olyan maradandót alkot belőlük a családjának, amit képtelenség újra rekonstruálni:)

Kamrarendezés kapcsán egy csomó már megkeményedett, szinte élvezhetetlen aszalt gyümölcsöt találtam. Rémlett, hogy egy süteményhez vettem őket, aztán még egyszer, mert elfelejtettem, hogy már van otthon. A fiók sarkában megbújt így jó néhány, drágán vásárolt zacskó, és a szívem szakadt volna meg, ha ki kell őket dobni. Csupán haraphatatlanul kemények voltak, ennyi az egész.

A forró csokitortához szoktam ehhez hasonló, alkoholba és szirupba áztatott gyümölcsöt készíteni, ezért gondoltam egyet és belefojtottam őket egy gondosan összeválogatott alkoholegyvelegbe.  [.....]

Tovább is van... »

Eperlimes, prosecco és Rossini

Az eperszezon derekán, még hetekkel ezelőtt készült az idei első eperkoktél, de azóta is folyamatosan rájárunk. A zöldcitrom levével dúsított, azonnal iható, friss eperlikőr módszere - innen ered az eperlimes elnevezés is - szerintem európaszerte elterjedt, és számtalan mennyiségbeli variációja létezik. Könnyed, és tanúsíthatom, hogy igen kellemes itóka, vészes gyorsaságban itatja magát. Jó hír azonban, hogy nem csak szezonban fogyasztható. A pürésített epret natúr formájában lefagyasztottam, bármikor elő lehet kapni, felengedni és máris indulhat a móka! (Sokáig azonban ezzel se várjunk, az eper egy idő után elszíneződik, íze azonban nem változik.)

Ezzel máris leírtam, mi minden kell hozzá. Vegyünk egy adott mennyiségű epret, annak rendje és módja szerint tisztítsuk azt meg. Pürésítsük és tegyünk bele fele mennyiségű vodkát. Cukorszirup ugye mindig van otthon a hűtőben? Ha nincs, időben keverjünk ki egy nagyobb mennyiséget, mert gyakran szükség van rá.
Most a vodkás eprünkbe tegyünk néhány kanál zöldcitrom frissen facsart levét és öntsük fel nagyjából annyi cukorsziruppal, amennyi a vodka. Lehet kevesebb is, de adhatunk még hozzá ásványvizet is, hogy ne legyen olyan édes. Kinek szája íze szerint. Addig kóstolgassuk, mielőtt el nem fogy az egész mennyiség.
Ezzel a módszerrel remek alkoholmentes koktélt is készíthetünk, ha elhagyjuk a vodkát és több szénsavas ásványvízzel öntjük fel az epret. A szirup és a zöldcitorm természetesen marad.

Garantálhatom, hogy ennek az eperlikőrnek már így is bombasikere lesz, május-júniusi csajos bulikon egyszerűen elengedhetetlen. Pezsgővel vagy proseccoval tovább fokozhatjuk az élvezeteket.
             

Tovább is van... »

Szárzellerpesto

Szeretem a szárzellert és sokat használom. Ez eddig nem újdonság, az íze nem csak az itáliai ízeket határozza meg, de már magyaros ételekben is viszontláttam. Szinte azonos szerepet játszik, mint nálunk a fehérrépa. Kulisszák mögötti, csöndesen megbújó kis szereplő, aki, ha esélyt adunk neki, igazi hőssé válhat. Akárcsak a fehérrépa.

A szárzellert mindig kötegben vesszük. Így terem, így is árusítják, de gyakran csak egy-két darab kell belőle. A többi megy a hűtőbe, hisz egy kisétkű családnál képtelenség elfogyasztani pár nap alatt.
Ilyenkor jönnek aztán a trükkök, mi is legyen a maradékkal.
Levest mindig lehet belőle főzni, de azt is megúnja az ember. Egy ideje olívaolajban és vajban pirítva készítek belőle köretet, könnyű vacsorát, és alaposan megszórom sajttal. Készült már belőle édes fagylalt és lekvár is, most pedig pestot kevertem belőle. Illetve nem a szárából, hanem csak a leveléből!  [.....]
             

Tovább is van... »

Édes csokoládé, sós csokoládé

Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy csokirajongó. Észre sem venném, ha néhány neves belga manufaktúra végleg becsődölne, ha pedig járvány söpörne végig a dél-amerikai kakaóültetvényeken, nem biztos, hogy én lennék az, aki felvásárolná a környező csokiboltok teljes árukészletét.

Tavaly azonban jó pár finom (vagyis drága) csokit végigkóstoltam, hátha csak én nem akadtam még rá az igazira, amiért képes lennék akár ezer kilométert is megtenni. Lassan feladtam, hogy méregdrága táblákat gyömöszöljek magamba anélkül, hogy maradéktalanul élvezzem is a dolgot. Annyira nekem nem voltak finomak. Nem a szokatlan párosításokkal volt a bajom, dehogy is, épp ellenkezőleg: ételben minden további nélkül örömmel megettem volna, ha a töltött csokoládék tartalmát - csoki nélkül :) - a tányéromon találom.

Egy nap azonban megláttam egy példányt, és azt gondoltam, ennek adok még egy esélyt. A csokoládéban nem volt semmilyen töltelék, egyszerűen csak tengeri sóval dúsították.
Én pedig teljesen rákattantam.  [.....]
             

Tovább is van... »

Fűszeres karácsonyi puding whiskys vajjal

Meddig illik vajon karácsonyi receptet posztolni?
Ha január közepéig még nyugodtan kívánhatunk bárkinek boldog új évet, akkor talán még január utolsó napjaiban is meg lehet emlékezni egy karácsonyi süteményről. Ha nem ebben a helyes kis csillagformában sütjük és még a fűszerkeveréket is behelyettesítjük azzal, ami leginkább a kedvünkre való, akkor nyugodtan asztalra tehetjük akár egy verőfényes júliusi vasárnap délután is: senki sem fog rájönni a turpisságra! 

Sok szót amúgy sem vesztegetnék rá, hisz a valódi angol karácsonyi puding hetekig, bonyolultabb technikával készül, de igazán nem egy rossz utánzat kerekedett belőle! Az eredetire brandys vajat csorgatnak, én ezt whiskyvel helyettesítettem, no és ezért sem lehet már autentikus: skót nedüvel kevertem ki a vajat, amiért ha az angolok meg is orrolnának, csak magukra vethetnek.  [.....]
             

Tovább is van... »

Karácsony, zimankó és narancsos forralt bor

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. A többiről nem is szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni. [.....]

Tovább is van... »