Cidre-ben párolt petrezselymes karalábé

"Nem, ehhez a recepthez most nincs fotó. Biztosan lesz majd valamikor, mert nagyon finom lett, de most nincs. Nem fotóztam késő este, egyszerűen nekiestünk és elfogyott, mire észbe kaptam, hogy legalább két kanállal félretegyek.
No azért ez nem jelenti azt, hogy most már soha nem lesz kép. Azért el lehet képzelni egy nagyjából karalábéfőzelékszerű valamit sok-sok petrezselyemmel, ugye? Nahát, ez pont olyan. Csak sokkal finomabb ! :))"

Ezt írtam egy bő hónapja, amikor posztolni akartam, ki tudja, mikor van mostanában karalábészezon, nem vagyok igazán egy locavore fajta. Aztán elkészült még egyszer, és szépen lefotóztam. Remélem tetszik, mert az ízét nem tudom átadni. Mondom, olyan, mint a karalábéfőzelék, csak sokkalta finomabb.

Tovább is van... »

Színes paradicsomsaláta rucolával és tejfölös öntettel

Itt a nyár és végre itt az igazi, aromás paradicsom. Illetve már hetek óta itt van, de én csak most értem ide, hogy írjak is róla, bocsánat ezért a kissé sablonos és enyhén szólva is teátrális beugróért.

Viszont tényleg itt a friss, érett, jóízű paradicsom. Térdig járunk benne és enni kell, mert hihetetlenül egészséges. A spanyolok azt ajánlják, hogy három darabot együnk meg belőle naponta. Az olaszok nem ajánlanak semmit, ők mellépakolnak egy kis mozzarellát és tálalják. Vagy megfőzik. Sugonak. De ez egy másik történet.

Csak kapkodom a fejem, mennyi színes paradicsom terem manapság a piacon. Idestova háromezer fajta létezik és a számuk szinte hetente nő. A nevüket sem tudom pontosan és az az érzésem támad, hogy nem is érdemes őket megjegyezni - jó esetben még húszig sem jutnék el.  /...../

Tovább is van... »

Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele. Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), beszerezhetőek a Vom Fass boltokban.

Tovább is van... »

Zöldspárga mangó chutney - szószos mandarinnal

Hason a padló alatt becsusszanva jöjjön az év utolsó spárgareceptje. Talán nem lesz több:). Annál is inkább, mert itt nem a spárga játssza a főszerepet, hanem a mellé tálalt gyümölcsös, kissé csípős, indiai beütésű mandarinszósz. Csak azt tudom mondani róla, hogy eszméletlen finom lett, de milyen is legyen valami, amiben klementin, marsala és mangó chutney van, csupa-csupa kedvenc. Szerintem tudat alatt ezekre fókuszálva alkottam a mártást.

Most lehetnék olyan nagyképű és azt is mondhatnám, hogy a mártás ízét teljes mértékben befolyásolja az, hogy jó minőségű klementint (vagy mandarint), szicíliai száraz marsalát és hagyományos chutney-t, nem pedig ízfokozókkal telepakolt műlekvárt használunk-e. Ha nem lennék nagyképű, akkor is ezt kellene mondanom, mert így van.

Bár a mandarin, a spárga és az üveges mangó chutney érési ideje nem mindig azonos, mi mégis háromszor ettük tavaly, bombasikere volt, próbáljátok csak ki!

Tovább is van... »

Rucolás-zöldcitromos zöldborsókrémleves

Hosszú évekkel ezelőtt a reptéren várakozva kezembe akadt az újságosstandnál egy gasztroújság. Megakadt a szemem egy borsólevesrecepten, a kép egy üdítően zöld kupacot mutatott, a receptben pedig a zöldborsón kívül citrom és menta is volt. Egyből éreztem, hogy ez egy álomtrió, ilyet előtte még nem pipáltam, le is körmöltem azon nyomban a mindenhova hurcolászott kis füzetkémbe. (Az újság egyébként az ausztrál Gourmet Traveller egyik téli példánya volt, egyből beleszerettem, azóta jó pár példányt vettem is belőle.)

Hazajövet három hét múlva annyi más forgott a fejemben, a mentás-citromos zöldborsókrémlevest pedig befedte a pókháló. Aztán elkezdtem blogolni és lám, egyre-másra feltűnt a az ÉN! mentás-citromos zöldborsókrémlevesem! :).
Azóta persze megfőztem én is a mentás-citromos zöldborsókrémlevesemet. Naná! És igen, tényleg finom, nem gasztroblogoló vendégeknek tuti siker.

Ennek alapján, ahogy már látjuk, szinte folyományaként készült ez a rucolás zöldborsókrémleves. /...../

Tovább is van... »

Szicíliai narancssaláta édesköménnyel

A klasszikus narancssalátát ebben a formában nem édesen, hanem sósan, olívaolajjal meglocsolva köretként adják halhoz és húsokhoz. Nagyon jó előételként is, ha a narancshoz adunk még valamilyen zöldséget. Ecet vagy citromlé szinte nem is kell hozzá, hisz a narancsokból kifolyó lé elég savasságot ad a salátának.

Pillanatokon belül összeállítható, a narancs pedig olyan jól elveszi az édeskömény kesernyés, jellegzetes ízét, hogy általában az utálók tábora is csökken. Mondjuk én még mindig ismerek olyat, aki így sem tudja megszeretni az édesköményt :), de ő a kivételhez tartozik. Az édeskömény, mint lúgos zöldség jól semlegesíti a narancsban lévő savakat, másrészt elősegíti az emésztést, így kimondottan jó kísérője a húsoknak.

Jó hír, hogy szicíliai vérnarancsot már Pesten is lehet kapni, tavaly télen magam is láttam két zöldségesnél. Érdemes ezzel készíteni, de természetesen más narancsfajtával is működik majd, mindenesetre lédús, édes példányt válasszunk.  /...../

Tovább is van... »

Sárgabarackos gazpacho

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük. /...../

Tovább is van... »

Fűszeres pácolt sajt

Grillezett húsokban nem vagyok túl jó. Azt hiszem, így szokták pozitívan kifejezni azt, ha valaki valamihez egyáltalán nem ért. Amerikai lájtos regényekben pedig akár olyan mondatokkal is találkozhatunk, hogy: "Inkább a salátámból egyen, az egyenesen fantasztikus, Julie mamájának tőzegáfonyás szószát használtam hozzá!" Ilyet írnék ugyanis, ha amerikai regényírónő lennék. 

Na jó, elég az élcelődésből, úgy látszik, megártott a hirtelen ránk tört hűvös idő, vagy még annak a limonádénak a hatása alatt vagyok, amit valamelyik éjjel majdnem végignéztem a tévében. 
A helyzet az, hogy húst sütni igenis tudok, erről több képes bizonyítékkal is rendelkezem. Csupán a grillezéssel állok hadilábon, egészen pontosan magával a grillel. Ennek a kezelése kimondottan férfimunka. Egyszer egy csajos bulin grillezni akartunk, a pácolt nyers hústornyokig szépen el is jutottunk, a többit pedig inkább nem részletezném. Lásd fent a második mondatot:)

Az én reszortom a saláta. Mert jó, ha minden grillező férfi mellett van egy nő, aki gondoskodik a mellévalóról, nem?

Tovább is van... »

Tésztasaláta cukkinivel és vörösáfonyával

Idén nagyon későn indult be a grillszezon, de ezzel nem mondok semmi újat. Májusban volt már egy kísérletünk rá, azt elmosta az eső, illetve a kintücsörgés helyett bemenekültünk a szobába. Két hónap késéssel júniusban be is indult a szezon, így amikor hétvégén itthon vagyunk, izzik a rost, de gyakran még hétközben is pakolunk rá néhány szelet húst és kenyeret, a salátát meg menet közben összedobom.

Egyik vasárnap Gabah-tól és Alexandrától néztem ki a salátákat.
Ez utóbbin szinte semmit nem változtattam, Alexandra körtés édesköménysalátáján csupán a citormlevet cseréltem le almabalzsamra, a parmezánt pedig most a köretjelleg miatt hagytam el.
Gabah tésztasalátája is azonnal megfogott, és nem kis meglepetésemre még a férjemnek is ízlett, azt mondta, megtarthatjuk ezt is:)

Tovább is van... »

Avokádós panzanella

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, "mosott kenyér" néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem párolt káposztával keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja. /...../

Tovább is van... »

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.

Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Tovább is van... »

Vaníliás-kardamomos sárgadinnyekrémleves

Világéletemben ki nem állhattam a sárgadinnyét. Hétvégén azonban örököltem egy jókora dinnyét, ami olyan, de olyan illatanyagot árasztott a hűtőből, hogy becsomagolva is a teraszajtóig lehetett érezni. Gondoltam, ennek már fele sem tréfa, igazán nem örültem volna, ha Gabojsza friss kolbászát dinnyeillatok lengik át. Valamit tenni kellett, mert ebben a mennyiségben - és főleg térfogatban - sokáig nem lakhatott a hűtőmben.  

Először levesnek indult, át is néztem gyorsan a világhálót, de a leggyakrabban előforduló tejszínes dinnyepárosítás nagyon nem tetszett, hát hogyan is lehet hűsítő egy jégbehűtött leves, ha legalább egy pohár zsíros tejszín van benne?
Felvágtam a dinnyét és akkor ért a meglepetés. A dinnye belseje ugyanis az ismert halálsápadt, halszagú és kemény gyümölcs helyett egy hihetetlen mézédes, mélysárga, dinnyére még csak nyomokban sem emlékeztető gyümölcshúst rejtett. Cantaloupe.

A tejszínt természetesen elhagytam, készítettem azonban egy enyhén boros, kardamosos redukciót, amit összekevertem a frissen pürésített dinnyével.
Azt nem mondom, hogy ezután a sárgadinnye rabja leszek, de ez a leves határozottan ízlett. Dinnyegolyókat tettem bele, illetve kolbásznyársakat, az édesköményes kolbászt ezúttal Gabojsza szolgáltatta.

Ebből az alapból minden lehet, nem is tudom eldönteni, mi is lett belőle. El lehet így, ahogy én is tettem, jéghidegen kortyolgatni, aperitifként mehet bele egy kevés vodka vagy dinnyelikőr, de granitának is kiváló lesz. Több cukorral, só nélkül leves vagy desszert, kolbásszal, tonhal- vagy lazaccsíkokkal pedig előétel. Egyszóval így, tejszín nélkül végtelenül variálható.

Tovább is van... »

Csípős marinált mozzarella

Ha egy recept úgy kezdődik, hogy marinált és hogy mozzarella, az már csak jó lehet. Mikor megláttam phzs-nél ezt a bejegyzést, pont arra gondoltam, hogy én ezt csakis szeretni fogom, hisz a pácolt mozzarellát minden elképzelhető formájában nagyon kedvelem.

Úgy is lett, el is készült pár nap múlva, igaz csak chilipehellyel és szárított oregánóval, mert nem volt épp friss paprikám kéznél. Mivel phzs írta, hogy J. Oliver receptjéről van szó, rákerestem a neten, hátha rátalálok az eredetire. És lám, a crème fraîche-ben pácolt mozzarella rengeteg helyen megtalálható. J.O. nem is tett mást, csupán egy egyszerű, olasz klasszikusra rápakolt egy kis francia tejfölt, innentől kezdve pedig mint egy J.O.-recept vonul be a történelembe.      

Eddig négyszer készítettem, de mindig apró változtatásokkal. Az már biztos, hogy bivalymozzarellával és a már említett crème fraîche-sel lesz a legjobb, mert ez finoman beépül a porózus sajtba. Persze a jó, kissé fűízű, karcosabb olívaolaj sem hátrány, no meg a frissen reszelt citromhéj és a friss zöldfűszer sem.  /...../

Tovább is van... »