Fánk sütve és sütve

Tegnap éjjel bedagasztottam a tésztát, hogy ma délelőtt fánkot süssek. Ruhával letakartam, mire tízkor felkeltem, addigra jó nagyra dagadt. Átgyúrtam, kinyújtottam, kiszaggattam az egészet és betettem őket az ötvenfokos sütőbe kelni. Még az olajat is lemértem, hogy azonnal kisüthessem. A férjem szeret zsírszagra ébredni, főleg, ha abban fánk sült :)) (Bár nem volt zsírszag, de erről majd még írok.)

Hangtompítóval lefőztem egy kávét, átkocogtam a dolgozóba és bekapcsoltam a gépet, hogy blogsajtószemlézzek. No és mit látok? Piszke sütőben sült fánkjait. Az enyémek meg éppen megkeltek, innen kezdve gondolom azt gondoljátok, amit én gondoltam.

Nem hiszem, hogy valaha is ennél gyorsabban megvalósítottak volna blogreceptet.:) Az időközben megkelt fánkjaim egy része kisült a zsírban, a másik fele pedig a sütőben készült. Ráadásul cukorszirupra sem kellett időt pazarolnom, nálam mindig van a hűtőben kétféle (egy sima és egy nádcukorból készült), ezekben meghempergettem a "szárazon sülteket" és kevés cukrot szórtam rájuk. Majd elővettem egy üveg csokoládés eperlekvárt és Gabojsza baracklekvárját. Mire a férjem álomittasan előkerült, fánkhegyekbe botlott.

Ma este újabb tésztát kell bekevernem, mert nem érik meg a holnap reggelt. A mai adag kicsit máshogy készült, nem volt zsír otthon, mivel karácsonykor nem sütöttünk sem libát, sem a máját, ezért vajat tettem bele. Rumból pedig egy hároméves Havana Club volt a leggyengébb. Igazi vaníliából készült vaníliás cukor ment bele, azt hiszem, ennyi volt az összes többlet finomkodás a szokásos receptúrámhoz képest, de ez a kis plusz érződött a tésztán.

No, kitaláljátok, hogy a képen melyik a melyik?
A sütős tényleg nem rossz, bár a zsírban sültnél picit szárazabb. Olyan, mint egy cukorszirupban meghempergetett minikalács (gyakorlatilag az is:), egy univerzális édes kelt tészta). Fánksütésnél ezentúl majd mindig bedobok néhányat a sütőbe is, a lelkiismeret megnyugtatására:)
         

Velencei farsangi fánk

Beindult a farsangi időszak. 
A híres velencei karnevál már múlt hétvégén elkezdődött és akinek kedve van, február 5-ig még álarcot vehet fel, jelmezt ölthet és róhatja Velence utcáit. Velence hivatalos honlapján listát is találunk az eseményekről, sőt még videókat is nézhetünk az idei karneválról.

Hogy a velencei karnevál mikor vette kezdetét, azt már pontosan nem tudni, de egy 1268-ban kelt dokumentum már említést tesz az arcot elfedő, titokzatos maszkokról. A velenceiek ugyanis mindig is szerettek színes maskarákba bújni, vagy színházasdit játszani. Gondoljunk csak Velence egyik szülöttjére, Carlo Goldonira! A lagúnákkal átszőtt, pitoreszk város meg önmagában is egy színház, és a városkép Goldoni, vagy Canaletto, Velence híres "házi festője" óta szinte alig változott.
Az amúgy szintén velencei születésű Casanovának is könnyebb dolga volt egy csinos maszk mögé rejtett hölgy kegyeit ostromolni, és biztos, hogy a női szívek meglágyítása céljából nem csak ő használta ki Velence tarka forgatagát! Egy idő után ugyanis minden várospolgár, ha csak tehette, díszes jelmezt, de legalábbis egy álarcot viselt. Olyannyira elharapózott az új módi, hogy a XVII. század elején rendkívül komoly büntetés terhe mellett betiltották a maszkok viselését, azt kizárólag karnevál idején lehetett csak elővenni.
És persze mondani sem kell, hogy az egyház sem nézte jó szemmel az efféle kicsapongásokat, hisz a velencei karnevál a maga testbeszédével mindig is a misztikum és az erotika jelképe volt. Így a velencei karneválnak jó másfél évszázadra búcsút kellett mondani. Azonban 1979-től kezdve a brazil Rio de Janeiro, a kanadai Québec és a spanyolországi Cádiz mellett Velence újra helyett ad a világ egyik legpompásabb farsangi-karneváli programsorozatának. 

Tovább is van... »

Berlini farsangi fánk (Berliner Krapfen)

Farsang és karnevál van, sok ételnek ilyenkor jön el az ideje. (így nálam is eljött az idő, hogy fánkot süssek...)
Mivel a nálunk ismert magyar fánk szinte megegyezik ezzel, nagyon kiváncsi voltam, honnan is ered. Németországban ugyanis úgy kezelik a fánkot, mint saját találmányt. Elképzelhetetlen a karnevál fánk nélkül. Nem illik utcán enni, de ki törődik ma már ezekkel a gátakat átszakított törvényekkel, amikor szükség van, jókedv van, mindenki mókás maskarákban mászkál az utcákon, hisz orrunk előtt ott gőzölögnek a wurstok sokaságai, kelleti magát a Waffel, a Reibekuchen, és minden sarkon orrunkba kúszik az Ő fenséges illata, a cukrozott tetejű farsangi fánk, és mindehhez, bár nincs hideg, de mégis olyan jó meginni egy forró bögre Glühwein-t, forralt vörösbort.
A Krapfen-nek minden régióban, tartományban megvan a saját neve. Hívják úgy, hogy Berliner, Pfannkuchen, Krapfen, Kräppel, Kräppe, Bälle, Ballen, esetleg Funkenküchlein, Nonnenpfoten, vagy kicsit odébb Küchli, Liwanzen, stb. A mi magyar fánkunkhoz képest a legnagyobb különbség az, hogy (szinte) mindig töltve van. Ez viszont nem zsákbamacska - akarom mondani: zsákbafánk -, mivel a töltelék jellege szinte mindig összhangban van a tetejével. (Ugye ez a németes precizitás.) Ha a fánkunk porcukos, akkor (szinte mindig) szilvalekvár bújik meg a belsejében, ha cukormázba harapunk, akkor vegyeslekvár van benne. Ez kissé régiófüggő is, ezért ki kell tapasztalni. Lusta asszony az, aki nem tölti a fánkját, ez elvi kérdés.  [.....]  

Tovább is van... »