Tojásos-krémsajtos lazactorta

Ha olyan trendi gasztroblogger csaj lennék, akkor most az írnám, hogy ez egy hiperegyszerűen összedobható, szuperfincsi bulikaja. Kezdő konyhatündérek is nyugodtan belevághatnak, no para, garantált a siker! Brutáljó! Nálunk hümmögve falták be a pasik, de a csajok is szó nélkül betoltak két szeletet az arcukba. Vigyázat, addiktív! 
(Azt hiszem, ezen lenne még mit csiszolni :)

De mivel nem kenyerem az efféle kifejezésmód, sőt, nem is értek ennyire a mai szlenghez, maradjunk annyiban, hogy ez a torta - vagy inkább lepény - egy igazi adu ász, ha gyorsan kell igen sok főre valami villantósat összedobnunk. Látszik rajta, hogy nem kell hozzá húszéves konyhai gyakorlat, de jó minőségű alapanyagokkal eszméletlenül eteti magát.
Ezt a tortát háromszor készítettem az elmúlt hetekben, mondjuk nem vagyok túl mérvadó, mert lazacot nem eszek, de húsz ember ekkorát még sem tévedhet!:)

(Lazac helyett még gondolkodom, mit is lehetne rátenni. Viszont ezt tényleg a lazac viszi, :)  /...../

Tovább is van... »

Savanyúkáposztakrémleves sült kolbásszal és chiliolajjal

Eszembe nem jutott volna, hogy savanyúkáposztából is lehetne krémlevest főzni, pedig miért is ne. Pont az a fajta krémleves, amiben van egy csipet fantázia, savanykás-csípős, és a "levesbetét" :) is nagyon a helyén van. 

Nem először találtam Mennyei Mignon-nál nekem tetsző receptet, erre is azonnal lecsaptam.
Néhány apró változtatást végeztem rajta, bacon helyett füstölt kolbász került a tetejére, a tejszín mennyiségét is lecsökkentettem.
Kíváló lett!
             

Tovább is van... »

Lencseleves savanyú káposztával és kolbásszal

Idén sem maradhat el az újévi lencse, aztán hogy ennek fogyasztása meghozza-e a kívánt eredményt, azt majd ki-ki döntse el maga. Magam évek óta főzök lencselevest, de igen nagy távszélességben variálom, nehogy megúnjuk véletlenül. A közös nevező szinte csak a lencse, abból is többfajtát főztem már.

Ebben az évben savanyú káposztával készült, ami a mi konyhánkban talán nem megszokott, bár a káposztával készült bableves csülökkel vagy egyéb finom húsneművel viszont gyakran előfordul honi fazekakban is.

A mostani lencselevesünk trentinoi példára készült. A talján konyhában szinte csak északon használnak savanyú káposztát, főként Trentinoban és Dél-Tirolban. Erről a konyháról többször zengtem már itt ódákat, mert ugyancsak megérdemli, de most nem teszem. Az egyik legismertebb trentinoi savanyú káposztás fogás egy speciális kolbásszal, a luganegával (lucanica) készül, a crauti con luganega pedig szinte minden étlapon szerepel.
Nekem most nem volt luganegám, viszont gyors galambpostával még idejében megérkezett Ízbolygótól egy rakomány paprikás kolbász (ezer köszönet érte! :), így azt tettem bele. Nem elég Trentino rusztikus-fúziós konyhája, ezt még egy kis hungarikummal is megfejeltük. Fejedelmi ízű lett, ezt már csak azért is állíthatom, mert éjszaka, mikor már hűlőben volt, hozzálöttyintettem egy jó adag francia pezsgőt is, nehogy kárba vesszen.
             

Tovább is van... »

Aioli vagy maionesa blanca? Klasszikusan vagy fehéren?

Napjainkra már nálunk is sokan ismerik az aïoli-t, ezt a francia ihletésű fokhagymamártást. Nekem viszont több olyan ismerősöm is van, akiknek hiába mesélem, hogy nálunk nem létezik húsfondü aïoli nélkül - ha meglátnák az étlapon, még akkor sem tudnának vele mit kezdeni. Legfeljebb ha kihozza a pincér.

A katalán eredetű aioli legalább kétezer évre tekint vissza: az első írásos feljegyzést még 1024-ben találták. Ezek szerint a bőséges fokhagymát egy kőmozsárban megtörték és enyhe olívaolajjal addig keverték, amíg az egy sűrű pasztává nem állt össze. Vagyis az emulgeáló szerepet a fokhagyma vette át, és nem nehéz kitalálni, hogy elég sok fokhagymagerezdre volt szükség, hogy ezt az állagot elérjük. Ez fáradságos és hosszadalmas munka még ma is. Innen ered a neve is, fokhagyma és olaj, ami katalánul all i oli. (Ezért gyakran a gyökerekre való tekintettel allioli-ként is viszontláthatjuk.) Azóta számtalan változata keletkezett már, a franciák pedig - mint oly sok egyéb étel esetében -, gondoskodtak róla, hogy aïoli néven a világ is megismerje.

Tovább is van... »

Paprikás-fűszeres paradicsommártás

A paradicsomalapú kísérő mártások szerintem minden háziasszonyál olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szinte minden háznál akad belőle valami titkos, házi recept. Itt most nem az olasz, pastára való meleg mártásokról van szó, hanem azokról a szószokról, amelyek a paradicsomos salsák és az amerikai barbecue mártások között valahol félúton elakadtak és amelyekről ezerszámra találhatunk idevágó irodalmat.
Az amerikaiak hozzánk képest soha el nem érhető magasságokba:-) repítették a faszénen sült marhasteakhez, csirkeszárnyakhoz és sertésoldalasakhoz kijáró szószók intézményét - ezekhez képest mi, vén európaiak még összevont erőkkel sem tudunk egy ilyen arzenál ellen harcképesen fellépni.
De azt hiszem, nem is akarunk! Tudunk mi enélkül is igazi magyarosch cigojnerszósz, a pusztaszósz szintén (arra azért kiváncsi lennék, miért gondolja rólunk az egész világ, hogy mi torkot égető, csípős paradicsomszósszal bírjuk csak a nyereg alatt puhított hússzeleteinket megenni??), csak épp a tartósítót meg a glutamátot spóroljuk ki belőle.... és talán még élvezhetőbbé is tesszük őket. Mert hogy lehet. Megoldjuk mi azt magunk is! Sőt!! 

Tovább is van... »

Paprikás kukoricamártás

Ez a mártás úttörő pályafutást tudhat maga mögött, ugyanis elsőként készítettem fondüs karrierem kezdetén. Sosem maradhatott el, és noha egy kicsit változtattam rajta, az alap mégis maradt, az pedig roppant egyszerű.
Ezeket a mártásokat, dipeket, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, bármihez lehet adni, nyári grillezésnél ugyanúgy megállja a helyét, mint enyhén pirított házi kenyeret tunkolva, vagy friss zöldsaláta mellé, vastagfalú jégsalátába halmozva, ez ugyanis elég darabos marad.
Az eredeti recept még crème fraîche-t írt, ezt azóta kiváltottam tejszín és gorgonzola keverékével, ami jóval markánsabb ízt ad neki. Fűszerezni lehet még zöldfűszerekkel is.

Tovább is van... »

Szilveszteri húsfondü

Szilveszterkor, ha nem megyünk házon kívül (ami egyre ritkábban fordul elő), elővesszük a fondükészletet, ez már amolyan hagyomány. Először mint rendes fondüamatőr, a szokásos sajtfondüvel kezdtük, de hamar rájöttünk, hogy ez nem nekünk való dolog. A sajtok összeválogatása nem okozott volna gondot (hatalmas irodalma van a hagyományos, svájci sajtfondünek), de nem tetszett, hogy az egyfajta tunkolási lehetőséggel viszonylag monoton ízvilágot juttatunk a szánkba (hallom is a sajtfondüpárt halk moraját), sokat sem tudtunk enni, és a fondülábas a szakirodalom beható tanulmányozása ellenére is rendszerint úgy leégett, hogy órákig súroltam az alját.
Köszöntem, de váltani kellett. (Az olaszok fondüjét, a fondutát ennek ellenére kipróbálom majd, az jóval egyszerűbb.)

Először a fondüs könyvemből okosodtam, ezért nemsokára már csak húst mártogattunk a fondüs edénykébe. Előnye, hogy hosszan el lehet húzni, társaságbarát vacsora, nem telik el az ember olyan hamar, mint a sajtostól.

Tovább is van... »

Mamma

Narancsos Red Eye

Szilveszter éjszakájára késő lenne bármi újdonságot is leírnom, de reggelre igencsak hasznát lehet venni ennek az itókának.

Nem én találtam ki - sajnos -, de működik! Van neki története is, ezt később ezen a helyen majd pótolom. Ne rémisszen meg senkit, hogy sör van benne - ennek ellenére kiváló reggeli ital, frissít és élénkít! Szoktam inni:-)
Egy aszpirint is be lehet mellé kapni, esetleg egy nyers tojással elkeverve még nagyobb csodát tesz, ki kell próbálni. Akinek még ez sem elég, az igyon meg egy jó nagy tál forró erőlevest!
Esti koktélként pedig egy kis vodkával is fel lehet dobni, ekkor persze a tojás elmarad. Meg az aszpirin.

Kívánok minden kedves erre tévedő Olvasónak Boldog Új Esztendőt!


 

Narancsos Red Eye

1 db tojás
1 rész narancslé, frissen facsarva
1 rész paradicsomlé
1 rész sör
1 lötty Worchestershire-mártás
só (ha szükséges)

Egy nagy pohárba a tojást kissé felverni (aki akarja, át is szűrheti), a fenti sorrendben a hideg hozzávalókkal feltölteni, komótosan felhörpinteni és várni a hatást.
Amennyi személyre szükséges /

Vesper Martini

Hja, James Bond nemcsak külsőben, de italvonalon is fejlődik. Kinőtte a vodka martinit, mi több, már az sem érdekli, hogyan készül: "Do I look like I give a damn?" Egész filozófia, regényeket kitöltő elméletek épültek a shaken vs stirred, vagy az olívabogyó igen-nem dilemmára, új hősünk ezekre mind fittyet hányt.   

Új Bond született, hát új ital is kell ! Ami nem is új, hisz azt Ian Fleming, a sorozat írója kreálta és már 1953-ben megjelent, "Casino Royale" című regényében is közzétette:

"A dry martini," he said.
"One. In a deep champagne goblet."
"Oui, monsieur."
"Just a moment. Three measures of Gordon's, one of vodka, half a measure of Kina Lillet. Shake it very well until it’s ice-cold, and then add a large thin slice of lemon-peel. Got it?"

Az akkori idők trendjébe azonban jobban beleillett a martinival kevert vodka azzal az egy szem olívabogyóval. Új színt jelent az új vermut: Az eredeti receptben Kina Lillet szerepel, amit mára a Lillet Blanc váltott fel. A Lillet egy francia, "l'Apéritif de Bordeaux" néven is ismert, 1887-ben, a Lillet testvérek által kreált likőrféleség, mely kinintartalma miatt eredetileg a Kina Lillet nevet viselte. 
Ha még autentikusak akarunk maradni, mindenképp francia vermouth legyen. A martini neve viszont maradt, holott ez márka, nem pedig gyűjtőnév. Mindegy, ne okoskodjunk.  
A Vesper Martini már szofisztikáltabb változat - ha egyáltalán el lehet ezt mondani egy ilyen ütős italról.  

Ezúttal shakerben készül, jéggel is lehet, akkor kissé felhígul és az italt kissé lehűti. A tetejére pedig citromhéjat kell az ujjainkkal facsarni. A citromspirálból finoman kioldódnak az ital tetején a kesernyés olajok.
Bond Vesper Lynd-ről nevezi el az éppen kreált italát, mire az az okát firtatva megkérdezi: "because of the bitter aftertaste"?
Bond válasza: "because once you have tasted it, you won't drink anything else." 
Húúúúú.......

Az én saját mixem "feministább" módon:
4 rész Gordon's gin
1 rész Staraya Moskva
1 rész Noilly Prat 
Az egészet jéggel összerázom, egy szem jégre szűröm, pici citromlevet csavarok bele és egy citromspirált a tetejére. Ez sem rossz.



The Vesper Martini

3 oz gin - Gordon's (9 cl) 
1 oz vodka - Smirnoff (3 cl)
½ oz vermouth - Lillet Blanc (Kina Lillet, 1,5 cl)
citromhéj spirál 

A gint és a vodkát shakerben jég nélkül összerázom és egy jégbehűtött koktélpohárba szűröm. Beleöntöm a vermouthot, nem keverem el. Citromspirál jár hozzá.