Szüret fejezet bejegyzései

Evés-ivás szüret idején

Kékszőlős hagymás lepény

2011. szeptember 27.
Nincs hozzászólás
Fejezetek: Sós lepények, Fingerfood, Szüret
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, GY szőlő, O olívaolaj, recept, T tejföl, T tejszín, tojás, Z lilahagyma

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk.... aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én (ez komolyan gondolom ám!), sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.
Hagymás-kékszőlős kelt lepény

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt - ha nem mag nélküli - kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

Mamma


Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

2009. október 8.
Nincs hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Desszert-krémes, Menüsorok, Desszert-gyümölcsös, VKF !, 05 Dolci, VT, Szüret
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B vörösbor, C méz, GY áfonya, GY szőlő, recept, T kókusztej, T mascarpone

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára... Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kíváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért....
Kókuszos mascarponekrém szőlős borredukcióval

Tovább is van... »

Mamma


Cognà - a piemonti chutney

2009. szeptember 30.
2 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Classics, Menüsorok, Előétel, VKF !, 01 Antipasti, Szüret
Hozzávalók: CS dió, CS mogyoró, F fahéj, F szegfűszeg, GY alma, GY birsalma, GY citrom, GY füge, GY körte, GY must, recept

Az önkényes mozaikként összerakott szüreti menüben most a desszert következne, de visszafordulok az elejére. Jöjjön hát néhány ínycsiklandozó falatka, az előétel, a sort pedig valóban az édesség zárja majd. 

A chutney elnevezés eléggé elrugaszkodott dolog, de angolszász környezetben olvastam már, és valóban, a gondolattársítás bizony kézenfekvő. 

Ősszel az észak-olasz Piemonte tartományban, a Langhe lejtőin szüretelt szőlő mustjából készül egy hosszú időre szóló finomság.
A cognà-t - ahogy piemonti szójárásban hívják - szüret idején felére beforralt mustból és különböző őszi, helyben termő gyümölcsökből főzik, a végén pedig a helyben termett, szintén elsőrangú mogyorót és diót kevernek bele, ezeket meg is pirítják. A többórás főzés után egy sűrű, fűszeres lekvárt kapunk, ami csupán annyira édes, amennyit a must és a gyümölcsök átadtak magukból. A gyümölcsök közül helyi alma, körte, birsalma és füge kerül bele, mindaz, ami az Alpokkal elzárt kis tartományban régebben is helyben megtermett őszre. Az így befőzött lekvár évekig eláll, de biztos kihúzza a következő őszig. Nyaranta hideg vízzel feloldva még szomjoltó ital is válik belőle.  [.....]
Cognà - piemontei őszi lekvár

Tovább is van... »

Mamma


Mustban párolt kacsamell kékszőlővel

2009. szeptember 29.
5 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Classics, Főétek, Menüsorok, VKF !, 03 Secondi, Szüret
Hozzávalók: A alkohol, A brandy, GY must, GY szőlő, H kacsa, O olívaolaj, recept, T vaj, ZF kakukkfű

A szüreti ételek közül mindenképpen kiemelkednek azok, melyek frissen préselt szőlő levével, musttal készülnek. Borral egész évben főzhetünk, sőt még a szőlőt is tovább megengedhetjük magunknak, de friss levét csupán néhány hétig élvezhetjük. Aki teheti, használja ki a lehetőséget, a friss szőlőlé finom is, egészséges is.

Ezt az egyszerű toszkán ételt szüret idején készítik. Szinte csak az van benne, amit a neve is tartalmaz: a mustot hagyományosan Sangiovese szőlőből préselik, abban párolódik az előzőleg körbesütött kacsamell. Szűk félóra elég neki, hogy belül szép rozéra süljön, akkor hozzádobjuk a szőlőt és kész is.  [.....]
Mustban párolt kacsamell kékszőlővel

Tovább is van... »

Mamma


Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj zöldsalátával és dióval

2009. szeptember 27.
4 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Főétek, Menüsorok, Saláták, Előétel, VKF !, 01 Antipasti, Szüret
Hozzávalók: A alkohol, A marsala, C méz, CS dió, E almabalzsam, GY szőlő, H borjúmáj, O dióolaj, O szőlőmagolaj, recept, Z lollo biondo, Z lollo rosso, Z madársaláta

Ha azt mondanám, hogy nem villanyozott fel a VKF! legújabb kiírása Trinity virtuális tollából, akkor nem mondanék igazat. Azonnal magaménak is éreztem, hisz a konyhámban mindig kéznél van egy-egy borosüveg, amiből szinte minden ételhez, amit főzök, hozzálöttyintek egy keveset. És nem is csak bort. Érzéssel, megfelelő finesszel, finoman adagolva fűszeresebb lesz tőle a étel. (na tessék, mennyi f-bötű:)
És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem bánom az olyan észrevételeket, hogy nahát, Mamma, itt már megint annyi alkohol folyik a konyhában, meg hogy nálad mindig ennyire tele van a bárszekrény, szóval nem, egyáltalán nem leszek ezektől lelkibeteg, szépen meg is válaszolom őket.

De addig is folytatnám a sort.
Nem nőttem föl szőlős vidéken, azon kívül, hogy nagyapám szegény irdatlan rossz "piros" bort állított elő magának meg a családnak a kertben termett szőlőből, nemigen van gyerekkori emlékem a borokról. Gimnáziumi tanéveim legelejét viszont annak rendje és módja szerint szürettel töltöttük. Soha, de azóta se soha annyi szőlőt nem ettem, mint akkor, abban az egy hétben. Versenyeztünk, melyik csapat szedi a legtöbbet, a fizetséget pedig önkéntesen valamilyen szociális célra ajánlottuk fel. Szüret közben kilószámra tömtük magunkba az édes szőlőszemeket, és mivel girhes suhancleányzó voltam, sikerült is némi túlsúllyal hazagurulnom. Egyedüli rossz emlék a hajnali fél hatkor a folyosókon teljes hangerővel felhangzó Boney M. Gotta go home című száma volt, akinek van erről némi emléke, tudja, mire gondolok.

Szőlőt szívesen használok sós, húsos ételekhez is, élvezetes kontrasztot alkot a fűszeres hús az édeskés, ízekkel teli szőlővel.  [.....]
Szőlőmagolajban sült szőlős borjúmáj diós salátával

Tovább is van... »

Mamma


designed by *dallacucina*