Olívaolajban pácolt paradicsomos-chorizos bab

Pár hete vacsoránál ültünk, mikor a férjem azt mondja, játszunk olyat, hogy mostantól egy ideig blogokból főzök. Ezzel tetemes időt is megtakarítanánk, de a poén csak ezután jön: ő meg kitalálja, honnan van.

Évek óta mutogatom, mesélem neki, ki mit főzött, jó pár bloggert felismer már a főztjéről:). Ez persze csak a jéghegy csúcsa, még azt az érzetet keltené, hogy egy kétlábon járó, mindenttudó bloggerférjjel állunk itten szemben, arról pedig szó sincsen!:)

Nem sokkal a játék felvetése után olvastam Eszter receptjét, amiről első ránézésre tudtam, hogy (szó szerint) minden ízében telitalálat. Hát mit mondjak, nem ez lesz Eszter emblematikus fogása, amivel egy megterített bloggerasztalon is azonnal be lehetne őt azonosítani, de máris bevonult családunk konyhatörténelmébe.

Nem túlzok, tényleg minden ízében teljesen ott van, de pont ezt vártam egy ételtől, amiben paradicsom, olíva, vörösbab és fokhagymás paprikás kolbász főtt. A kép önmagáért beszél.:) A férjem halk hümmögések közepette tunkolt és evett, gyakorlatilag megettük a négyfős adagot. Ami külön szimpatikus, hogy előre elkészíthető. Legközelebb, ha nem esünk azonnal neki:), állni hagyom egy-két, vagy akár több napig is.  /-----/

Tovább is van... »

Pimientos de Padrón

Tudom, nem leszek túl népszerű egy olyan bejegyzéssel, aminek szinte egyetlen hozzávalója elérhetetlen hazánkban. Érthető, paprikaországnak nincs nagy szüksége még egy paprikára, ami ráadásul nem is túl csípős.

Ezeket a pici kis zöld paprikákat Baszkföldtől nyugatra, Galíciában tapas-ként adják, szinte minden sarkon megtalálható. Még Kolumbusz hozta magával az Újvilágból és a Padrón környékén termesztett példányok a legfinomabbak. Máshol is kísérleteznek vele, de állítólag az nem az igazi. Ezeknek a pici, méregzöldszínű paprikáknak az a jellegzetességük, hogy finom, zamatos édesek, csak egy-egy példányba ugrott bele a csípős.
Az elkészítésük roppant egyszerű: egy nagy serpenyőben, bő olívaolajban, néhány perc alatt kisütjük őket, amíg hólyagos lesz a bőrük. Tálra szedve durvaszemcséjű sóval megszórjuk és kézzel megesszük. Mivel hogy tapas, sherry jár mellé, de a jéghideg sör is jól csúszik utána. Aztán egyszer csak akad egy-egy darab, amitől egyszerre kigúvad a szemünk, olyan csípős. [.....]

Tovább is van... »

Sherryben pácolt borjúmájszeletek

Húsz évvel ezelőtt még a kutya sem evett nálunk előételt. Ha jól emlékszem, akkoriban még a középkategóriás éttermek sem vezették az étlapon, nagyúri szórakozásnak tartották csupán.
Külföldön járva én már akkor megszerettem ezeket kisebb falattól féltányérig terjedő fogásokat és ennek csupán egyetlen oka volt: mennyiségüknél fogva két előétellel kisétkűként már jól is laktam. A mai napig jobban is kedvelem az előételválasztékot, mint a hús-köret duóját.

Hát nem csoda, ha az előétel néha főételként is működik? Vagy fordítva? A főételt kisebb adagokra, pici kis szósszal, helyesen elhelyezett zöldségekkel feldobva simán eladhatjuk gyomrotnyitó, étvágygerjesztő falatként is. Az átmenet abszolút gusto kérdése, csak a mennyiség játszik szerepet.  [.....]
             

Tovább is van... »

Húsgombócok sherrys paradicsommártásban

Még a  tavalyi tapasvacsoránk része volt ez a pikáns, mártogatni való húsgombóc a nagyon sherrys paradicsommártással együtt. Azóta tologatom magam előtt és ígérgetem, hogy végre a többi, temérdek recepttel együtt felkerülnek.
Amíg ebben a melegben kevesebbet főzök, addig az idevaló, nyárias receptekből pótolgatok.
Ez a húsgombóc sem akkor készült utoljára, azóta többször gyúrtam már, a mártás is, de a gombócok is néha kisebb változtatásokon esnek keresztül. Egy biztos pont azért van bennük, mégpedig a sherry, amit egyikből sem spóroltam ki:-) illetve a spanyolok, hisz ez a húsgombóc őket dícséri!
Mondanom sem kell, nemhiába tapas, ugyanis kíváló vendégváró falat, amit előre elkészítve a mártással eyütt hűtve is tárolhatunk.  

Hogy mitől finom és különleges? Attól a temérdek sherrytől, ami a mártásba belefőtt, de a gombócokba is belegyúrtam. Mivel a mártásban elég sok van, akkor teszünk jól, ha valami jófajta sherryt használunk erre a célre. Ennek hiányában száraz Tokaji Szamorodni is megfelel, de a mártáson mindenképp érződik majd a különbség.

Tovább is van... »

Csirkemell mandulás narancsmártással (Petto di pollo all'arancia)

Nehéz dió volt a legújabb feladvány, a komplementer ízek játéka. A példaként felsorakoztatott párosításokkal nemigen tudtam mit kezdeni, mert a felsálhoz nekem nem feltétlenül a zöldbab jut elsőre az eszembe:-) Az ázsiai konyhák, de főleg az indiai és a kínai szinte tobzódik a komplementer ízekben, akármelyik fogásukaat is nézzük, egy chutney-val tálalt főétel, hozzá egy kesernyés pofa sör egyszerre akár öt legyet is ütne, de azt hiszem, ha jól értelmeztem, nem ez volt a kiírás lényege.
Lorien olyan ételt kért, amiben önállóan is helytálló fogások szerepelnek, de amelyek egyszerre is "ehető" minőségűek, egy fogásba összeboronálva. Vagy valahogy így:-) Ezen indultam el:

Ez a csirkés-rizses étek eléggé, sőt abszolút unalmas is lenne, ha nem dobná fel a mártás, ami az egésznek a lelke. Nem is tudnék különben előrukkolni vele, viszont a mártás uralkodik az egész fogáson, mi pedig oda voltunk érte! 
Egy klasszikus, olasz ételről van szó, ami egyszerűbb változatában egy narancsmártásos csirkesült, de nem idegen a spanyol konyhában sem. Ez a gasztroátjárhatóság a mediterrán vonalon - vagy az ízek globalizációja - nekem annyira tetszik, hogy ha tehetem, nagy örömmel hódolok neki. Spanyol tapasként is működik a dolog, ott hasonló módon készítik, ha jól tudom, ott a mandulás változathoz adnak némi (természetesen andalúz) citromot. A tapasvacsoránk keretén belül én is készítettem citromos csirkét (ez is jön majd valamikor), ami viszont messze nem volt ennyire intenzív ízű. [.....]

Tovább is van... »

Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával

A múltkoriban készített vörösborban párolt chorizo annyira meghozta a kedvünket a folytatásra, hogy elhatároztuk: tapas-vacsora lesz. 

Összeállítottam, megvettem, megfőztem, lefotóztam, megettük. Az eredmény ha nem is sorrendben, de szép sorjában látható lesz, mert akkora sikere lett! (A teljes vacsora listáját a végén majd egyenként belinkelem.) Egy-egy fogás 2 személyre szól, de ha 4-5 ember eszeget többfajtát, akkor senki sem marad éhes. Spanyolországban úgy szokás, hogy még a legkisebb tálhoz is annyi villát adnak, ahányan körülülik az asztalt.
Na jó, tényleg van vele szöszmötölnivaló, az igaz. Egy részét elő lehet készíteni, sőt jobb is, ha áll néhány órát.

Mivel azonban nincsen tapas sherry nélkül (már csak azért sem, mert jó néhány fogásban önmagában is van sherry), ezért úgy gondoltam, ejtek majd később egy-két szót róla is. Sherryt ihatunk előtte csak egy pohárkával is, a vacsora további részét pedig vörösborral öblögethetjük.

Tovább is van... »

Vörösborban párolt paprikás kolbász (Chorizos al vino tinto)

Ha egy fogás csupán két, azaz kettő darab összetevőből áll, akkor én úgy gondolom, hogy igenis kutyakötelességem - már saját magam kulináris igényességével szemben is - ezt a dolgot a fellelhető legeslegjobb hozzávalókból elkészíteni. A legjobból, amit a lelkiismeretem csak diktálni tud, különben hagyhatjuk az egészet a fenébe, mert abból már semmi jó nem fog kisülni.
 
Ez a két hozzávaló pedig megremegteti a lelkemet: az egyik a vörösbor, a másik pedig a paprikás kolbász, jelen esetben a spanyolok jellegzetes kolbásza, a chorizo.
Es más, ez a fogás egy igazi nemzetközi szalamander! Végre sikerült egy olyan ételt tálalnom, amit hazai viszonylatban is nagyon jól lehet helyettesíteni. Sokan sajnálkoztak eddig is, hogy nincs ez meg az a hozzávaló, és emiatt nem tudják elkészíteni azokat az ínycsiklandozó falatokat. (Persze nem csak nálam, hanem másoknál is.)
Hát kérem, ezt lehet! Sőt, úgy ám, hogy úgy csempésszük beléje a magyar jegyeket, hogy tán még jobb is lesz, anélkül, hogy az autenticitás csorbulna. (Ez magyarul azt jelenti, hogy tán még finomabb is:-) 

Miről is van szó?
A tapas-ról (ejtsd: tápász, de röviden mindkét á-t) ami a spanyol konyhában - Baszkföldtől Andalúziáig - egyfajta intézmény. Ha valaki mégsem ismerné, röviden annyit: tapa annyit tesz spanyolul, mint fedő, és annak idején a sherry-s poharakra - amit a spanyolok felettébb nagy előszeretettel kortyolgatnak (ahogy tapasztaltam, szerintem a nap minden órájában) de mondjuk talán inkább délutánonként, amikor is barátokkal beülnek egy jó kis diskurzusra, szóval a sherry-s poharakra  egy kenyérdarabkát tettek, hogy megóvják a tartalmát a kéretlen, mindenhol szemtelenül szálldosó legyektől.  [.....]

Tovább is van... »