
Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.
Továbbra sem készítek fagyit főzött alapból. Túl macerás és kalóriadús, legjobban az eszméletlenül jól variálható jégkásák és gyümölcsös-tejes dolgok mennek. Ez utóbbinál a szabály elég egyszerű: általában ugyanannyi gyümölcsöt és tejterméket veszek, ízlés szerint megy bele porcukor, és mindig teszek bele egy kevés hozzáillő likőrt és ecetbalzsamot. A csipet sót se felejtsük ki belőle! Ennek a háromnak az összjátéka - mármint az édes-sós-savanykás - csodákra képes!
A málnafagyi már csak rianás néven híresült el a baráti körünkben, ez a fagyi is annak az alapján készült. Zamatos paradicsomot is tettem bele, ezt most mindenbe teszek, amibe csak adja magát. Dobozba kiszedve sűrű balzsamecetet locsoltam rá, ami aztán gombócozva szép csíkos lesz. A képen ez sajnos nem látszik, mert a fagyi már olvadt, mikor belekanalaztam:), de higgyétek el, pinkszínű zebra lesz belőle !
Egyikőnk sem szereti igazán a túl sok tojással készült, tejszínes fagylaltokat - bár nagyon jók, ezt be kell látni. Általában még a fagyizóban is inkább végigkérdezem a listát - ha nem morognak épp túl sokan mögöttem és persze kellően *bírom* a nyelvet is:-), hogy melyik a lájtos fajta.
A tojás nélküli, de tejalapú fagylaltok között ez egy hagyományos összeállítás, túl nagy újdonsággal nem szolgálhatok - hacsak a végén beleöntött löttyöt nem számoljuk annak. Az pedig kivételesen most nem alkohol! [.....]
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006