A cassis hozzávaló

Sült zsályás pisztráng rucolás szőlővel és balzsamecetes céklával

Pisztrángot terveztem, ezért Lorienhez is benéztem sütési segédletért. Végül is máshogy készült, alacsony hőmérsékletre sem mertem tenni, mert élesen bennem élt még a nyers libacomb véresen nyomasztó emléke. Bár a pisztránynál ez nem jelentett volna túl nagy tragédiát, azért biztos(abb)ra akartam menni.

A hasát jól megpakoltam zsályával, ami sütés végén olyan illatokat árasztott, hogy az na! Én meg különösen szeretem, amikor összepöndörödnek a sült kis zsályalevélkék, szóval aki legalább annyira szereti a zsályát, mint én és teheti, ne is takarékoskodjon vele!

Halhoz általában két köretszerű dolgot szoktam készíteni. Azért írom, hogy szerű, mert salátát vagy rafináltabb párolt zöldséget adok mellé, amelyek akár önálló életet is élhetnének, nekem pedig az az érzésem támad, hogy a hal frissessége a zöldségekben is tovább él.
Lehet, hogy butaság, de nekem így passzol jobban.
              Pisztráng rucolás szőlővel sé bazsalikomos céklakrémmel

Tovább is van... »


Édeskömény-ananász-saláta garnélával

Nem egy bejegyzésemet indíthattam volna úgy, hogy: az úgy kezdődött, hogy... és megyek szépen vissza az idők örvényébe... regélni a régmúltról...
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt szinte mindig súlyra keresek könyvet:-) (hogy tovább tartson, of course:), és ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt, ahogy belelapoztam. Rögtön ment is a kosárba, két másikkal együtt... hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom... Szeretek olvasni, no....
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs ÉLET-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt...  
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. ....

Szóval, az egész könyvben szó sem volt főzésről (az amerikai upper class ínséges életéről szólt a regény), de egyszer hősünk salátát evett valahol, mégpedig a kedvencét. Az írónő szerint. Amit amúgy meg gyakran. (Na, ebből éles elmével következtettem, hogy ez a saláta az írónő kedvence lehet:) Ez a saláta ananászból, édesköményből és garnélából állt. Ennyi. Sehol semmi utalás, részletes recept, dressing !! vagy ilyesmi. Roppant dühös lettem, mint ahogy azt a Kedves Olvasó gondolhatja! Feldob az írónő egy ilyen labdát, és én, ÉNN! na tessék! kapjam el!! [.....] Édeskömény-ananász-saláta garnélával

Tovább is van... »


Zöld menü 1 - Narancsos spenótsaláta dióval

A Zöld menüt egy friss, zöld salátával kezdem, de hogy ne legyen csupa, unalmas, merő egy halom zöld a tányéron, ezért megtörtem harsogó narancsszínnel. A hagyma lilája még jobban kiemeli a kontrasztot, de ebben az enyhén szicíliai ihletésű salátában nem is ez az újszerű: mivel tört dióval szórtam meg a tetejét, ezért az öntetbe is dióolajat tettem. De ez még mindig nem elég! Az ízek orgiájáért itt még a feketeribizlilikőr is ludas, ami az amúgy sem simulékony, hanem rendkivül markáns dióolajat még tovább kiemeli. Csak két kanálnyit tettem bele, mivel egy friss szüretelésű, eszméletlen finom, nagyon zöld, nagyon fűízű, nagyon nyers toszkán olívaolajra is szert tettem.
[.....]

Narancsos spenótsaláta dióval

Tovább is van... »


balinto 2006