Zöldspárga, radicchio, vörösbormártás

Pár hete készült ez a nagyon finom, és főleg igen egyszerű, húsnélküli vacsora. Talán még nem futottunk ki a spárgaszezonból, mert érdemes elkészíteni. Ebbe sem került semmilyen fűszer, hozzávaló, ami elnyomná a zöldség tiszta ízeit. A bormártás elkészítése mindig érzékeny dolog, a hozzávalók mennyisége függ a bor minőségétől és a hőfoktól is, kóstolgatni kell! (Csak ne annyit, hogy elfogyjon az egész:)

Tovább is van... »

Sült tepsis zöldség parmezánnal

Sült zöldség, mint olyan, nem biztos, hogy bárkit is lázba hoz. Gondoltam én, eddig. Egyetlen egyszer álltam az elalélás szélén egy tál sütőben sült zöldség előtt, azóta is ez lebeg a szemem előtt, ha bezöldségelek - ami azért elég gyakran előfordul. De azt az esetet én még soha nem tudtam überelni. Talán vissza is kellene mennem Adalaide-be és jól kifaggatnom a szakácsot, szóval ott az valami hihetetlen finom tál volt, kívül ropogott a cukkini és az édesburgonya, belül omlott a sárgarépa, érti a kedves Olvasó, mit is akarok ezzel mondani.

No hát valami ilyesmit sikerült most nekem előállítani. Csak úgy csípőből, naturalmente :). Akkor most tegyük félre a nagyképűséget, mert hát minden volt, csak nem előre megtervezett :).  /...../

Tovább is van... »

Fenyőmagos biscotti vin santo-val

Az év elején semmit sem fogadtam meg, nem szeretnék ugyanis azok közé tartozni, akik a fogadalmukat már az év második hetében szemüket lesütve megbánják. Meg hát amúgy se.
Az viszont folyton ott motoszkált a fejemben, hogy többet kellene sütnöm, és a reggeli üres kávék is ebbe az irányba hajtottak.
Ez a toszkán keksz igen gyorsan készen van, nem kell hozzá a vajat percekig habosra keverni a tojással, mivelhogy egyik sincs benne. Azt nem mondanám, hogy hazai terepet nézve a sarki kisközértben meg is kapunk mindent, hisz lágy olívaolaj, olasz fenyőmag és toszkán desszertbor szükséges hozzá. Persze mással is elmegy, de úgy biztos nem az igazi.
Ha marad még a vin santoból, azt kortyoljuk hozzá, mi is úgy szoktuk. A vita csupán azon megy, hogy 14, vagy 16 fokos legyen a bor.

Tovább is van... »

Aszalt gyümölcsös rumtopf

A dolog egész gyanútlanul kezdődött. Az állt a receptben, hogy egy maréknyi mazsolát fél órára áztassunk be egy kanálka rumba. (Sütőrumba:) Aki már sütött mazsolás süteményt, az tudja, miről beszélek.
Meg azt is nyilván tudja, hogy ennyi mazsolának csak sóhaj az a kevés alkohol, a félóra meg egyenesen smafu, a horváthrozi-félének meg különösen.

De haladjunk sorjában. Szóval beáztattam a mazsolát, de mivel keveseltem, hozzátettem még egy kis alkoholt, eléggé megduzzadtak a szemek akkorára. Sütemény megsült, a maradék mazsolát pedig az üvegben jól eltettem a hűtőbe.
Jó sokára került csak elő megint az üveg, eltelhetett már fél év is, épp ideje volt kidobni az ide-oda tologatott mazsolás üveget.

No hát, ha akkor nem nyalok bele az üvegbe, akkor ez a poszt se jött volna létre.
Finom, duzzadt, szinte szétcsattanó mazsolaszemeket találtam, szétrobbant bennük a brandy, mit ragozzam, az a félév teljesen összeboronálta kettejüket. Az aranymazsolák egy sűrű, szirupos alkoholban úsztak, holott semmi mást nem tettem bele annak idején, csak igen jó minőségű alkoholt.  /...../

Tovább is van... »

Tejszínes tökfőzelék marsalás borjúszelettel

Ezzel a főzelékkel biztosan nem lehetett volna engem az óvodából kikergetni, mert ez nem OLYAN főzelék. amit én nem szeretek, semmi liszt, semmi tejföl, semmi szétázás. Ez luxusfőzelék, ha egyáltalán lehet annak nevezni, de mindegy is, sőt az is lehet, hogy óvodáskoromban még az ilyenért sem rajongtam volna.

De ma már igen. Nem is főzelék ez számomra, de kiokoskodtam magam már a főzelék determinációján, szóval hagyjuk. Ez úgy jó, ahogy van. A recept Gabojszától származik, és most a képet is tőle lopikáltam el, mert a mienkről technikai felszerelés - és feltehetőleg lehetőség hiányában is - kép nem készült. Amúgy szerintem mindenki el tud képzelni egy tál tökfőzeléket, rajta egy szeletke hússal, optikában sok újat az enyém sem tudott volna mutatni, na de az íze!

Életem első tökfőzeléke további tökfőzelékfőzést von majd maga után, ez már biztos.
Amúgy kicsit trükkösre sikerült, ami még jobban feldobta a főzeléket. A hús boros szaftját sütés után beredukáltam, ezt kevertem bele a főzelékbe, az intenzitása ezek után nyilvánvaló, nagyon finom lett, helló tökfőzelék, te már maradsz! :)

Tovább is van... »

Nyers spárgasaláta eperrel és petrezselyemmel

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak tudnak lenni.

Na de most!
Túl akartam járni a spárga eszén, ezért levágtam a talpát és még egy keskeny karikát, megnéztem, de nem láttam benne fás csíkokat. /...../

Tovább is van... »

Gnocchi alla romana olvasztott fontinával és fűszeres paradicsommal

Folytatódik a vacsoránk. Már a harmadik fogásnál tartunk, de még mindketten farkaséhesen várjuk a folytatást - hiába, így jár az, aki minimál felfogásban próbál romantikázni. Kellemes velejárója a dolognak, hogy képtelenek vagyunk magunkat degeszre zabálni:-)), egyszerűen nincs miből... ami persze a vacsora további lefolyására igen jótékony hatással van.

De ne is szaladjunk elébe a dolgoknak.
A menü tervezésénél - amire túl sok időm ugye nem volt - természetesen megfordult a fejemben, hogy jó lenne beiktatni ide egy könnyű tésztát. Mi sem egyszerűbb, gyorsabb, a friss hozzávalókból pikk-pakk össze is lehet dobni, amíg forr a leves, vagy karamellizálódik a cukor. Friss hal beszerzésére nem volt már időm, pedig az motoszkált a fejemben, egy hal és egy pasta könnyed szimbiózisa. Elképzeltem, hogy ide leginkább egy könnyű párolt, fűszeres hal illene a legjobban. Egy pillekönnyű, pirított sütőtökös, Szent Jakab-kagylóval megforgatott pappardella. (Mondjuk ez nem kimondottan a gyorsan, finomat kategória!) Főleg akkor nem, ha magam akarom a tésztát is gyúrni, az akkor már egy félnapos projekt. Vagy a férjem egyik kedvence a tonhalmártásos borjúszeletek (vitello tonnato) pl. Gabah után, de ezt ilyen kis mennyiségben végképp nem érdemes elkészíteni, ezért ötlet most elvetve. 

Aztán beugrott a polenta, egyszerű, előkészíthető, és szeretjük.
A harapósabb változatot készítettem, ami római gnocchi néven ismert, mert Latiumból származik, és teljesen olyan, mint a polenta - csak épp nem kukoricából készül, hanem a durumbúza szemcsésre őrölt változatával, a durumdarával.  [.....]
                  

Tovább is van... »

Gombás-petrezselymes sült burgonya

Néha a legegyszerűbb ételekből lesznek a legfinomabb vacsorák. Két-három harmatfriss, jóízű alapanyag, néhány eltalált, jóminőségű ízesítő és máris a mennyekben érezzük magunkat! Kell ennél több?

Mi is kell ahhoz, hogy egy viszonylag unalmas gombás sültburgonyát úgy igazán feldobjunk? Igazán könnyű lenne elrontani, vegyünk csak hozzá üveges gombát, szárított petrezselymet, dobozolt morzsát, leveskockát, szuperpiaci balzsamecetet... de nem is sorolom tovább. Az eredmény olyan lesz, ami után biztos nem vágynánk repetára!

De így?? Ropogós, fehérhúsú, pici burgonyát vettem, gombából pedig valamilyen erdei lenne a tökéletes. Vegyünk egy hatalmas csokor friss petrezselymet és ha van házi, esetleg sajátsütésű fehérkenyerünk, még jobb. Azt pirítsuk picit meg, és tördeljük fel, majd reszeljünk bele egy friss, illatos citrom héját. A morzsától finom krémes lesz, a citromos petrezselyemtől pedig pikánsan fűszeres, amolyan gremolataszerű. Volt még egy kis maradék a marhahúslevesből, ahhoz most bor gyanánt Noilly Prat-t öntöttem, mert a száraz marsalám sajnos végleg kimúlt (de jófajta száraz sherry is megteszi, illetve bármi, amit különben is szívesen meginnánk), hozzá pedig sűrűn folyó balzsamecetet löttyintettem, kétfajtát is.  Mikor megsült a gombás, tányérra tettem, szobahőmérsékletű parmezánt forgácsoltam - vagy inkább vékonyan vágtam - rá és bőőőven meglocsoltam a legfanyarabb olívaolajammal.  

Fenséges lett! Ehetjük köretként, vagy könnyű vacsorának, de előételnek is megállja a helyét, ha formába tesszük. Pont így próbáltam, de végül összeesett a tornyom:-))

Tovább is van... »

Mézes íróleves vajgaluskával

Lassan minden levesfajtát megismerünk hazánkban, és semmilyen leves előtt nem torpanunk meg. A krémlevesekre, mindenféle nemzetségű halászlevekre, ilyen-olyan húslevesekre már csak legyintünk, az ázsiai csípős, esetleg édes-savanyú levesekkel pedig már bízvást lekörözzük a sarki kis kínait. Édes gyümölcslevesekben verhetetlenek vagyunk, de már az olaszos, sűrű, olívaolajjal bőven meglocsolt zöldségleves sem teljesen idegen számunkra. Sőt, a gyümölccsel édesített húsos levesekkel is találkoztam már a blogokon. (Hogy ne menjek messzire, akár nálam is.)

De létezik olyan leves, amivel én még csak nemrég találkoztam!
Pár éve birtokomban van egy szász szakácskönyv és lelkem rajta, de eddig nemigen forgattam. Pedig kár lenne parlagon hagyni, sok klasszikus receptet tartalmaz, az ilyenekre meg nagy vevő vagyok.
Ebben találtam egy édes levest, ami íróból készült. A leves roppant egyszerű, és bár cukorral édesített - emiatt bizonyára főleg gyerekek kedvence is lehet - de mégis savanykás, és a kettőnek a kombinációja igazán fenséges! Meg is főztem és rá is kaptunk az ízére, a receptet viszont egy kicsit megváltoztattam. Hogy ez autentikus marad-e, azt kétlem, de itt most nem ez a lényeg! Szívesen teszem közkinccsé, bár a kép elég csapnivaló, ez is az egyik oka annak, hogy még nem jelent meg a blogon. (Egy további főzésnél szebb képpel pótolom:-)  [.....]

Tovább is van... »

Meleg csokoládétortácska marinált kumquattal és narancsfagylalttal

Mindig is azt hittem erről az egyszemélyes tortácskáról, hogy azok a huncut franciák találták fel. Míg egyszer egy olasz étteremben - nem is az étlapon, hanem a pincérfiú unszoló ajánlására - végül is kötélnek álltam és ezt rendeltem. Csodálkozásomra a fiú vehemensen állította, hogy ez bizony egy ősrégi olasz recept északról, csak épp a franciák próbálták eltulajdonítani tőlük a tortácska szellemi atyjának kijáró jogokat. Kvázi ellopták.
Fogalmam sincs a kifejletről, de amíg a franciák és az olaszok eldöntik, hogy Moelleux au chocolat vagy esetleg Tortino di cioccolato lesz-e a tányérunkon (vagy esetleg egész más), addig én szépen sütögetem csak tovább ezeket a helyes kis csokicsodákat. 

A zabaglione, a ricottakrém és a forró gyümölcssaláta mellett ez az a villámdesszert, amit valóban percek alatt az asztalra lehet varázsolni. Nem csak hogy nem kell, de nem is lehet rá előkészülni. Amíg a csokoládé felolvad, addig éppen össze lehet keverni a többi hozzávalót, bekapcsolni a sütőt és kivajazni a soufflé-formácskákat.

Tovább is van... »

Meleg toszkán gyümölcssaláta

Hosszúnak ígérkezik még a tél. Ilyenkor lelki békénk háborgatása nélkül elővehetjük azokat az ételeket, melyek védőpajzsként szolgálnak az egészségünk és jókedvünk megőrzésére. Legalábbis jó ezt gondolni és hinni is benne. Jó ilyenkor a tartalmasabb étkek után nyúlni, hisz belülről melegítenek, nemkülönben némely kis alkohol, mely - természetesen módjával adagolva - megőríz egy keveset a nyári jókedvünkből. 

De hát miért is ne? Nem tudjuk erőszakkal előcsalogatni a nyarat, persze fel is ülhetünk a repülőgépre és utazhatunk néhány ezer kilométert - de a pálmafák idillje után óhatatlanul visszacsöppenünk a téli valóba.
Azért próbáljuk meg egy kicsit színesebbé tenni ezt a zord időt. Toszkánában nincs zimankó, nem esik hó (ha mégis, akkor az bagatell:-), mégis megpróbálnak visszacsalni egy keveset a nyár melegéből. Ha máshogy nem, akkor a sütőben.

Tovább is van... »

Csirkemell narancsos-paprikás édesköménnyel

Ha ketten megyünk vásárolni, rendszerint olyan dolgokat is megveszünk, ami csak gyönyörű, vagy étvágygerjesztő, de nincs vele célunk. A terv nélküli vásárolgatás eddig az én reszortom volt, de úgy látszik, amióta a férjem többet tartózkodik a sütő és a mosogató metszésvonalában mint az asztal mellett, azóta sikerült ezzel a kórral őt is megfertőznöm:-)
Felfedeztünk ugyanis a városban egy új kis bevásárló negyedet - persze csak számunkra új, mert ezek a kis boltocskák a maguk ajtóban diskuráló, kissé törve beszélő tulajaikkal már vagy ötven éve színesítik a város eme sűrűbb lakta negyedét. Egy óra múlva aztán három, határozottan nem betervezett szatyorral indultunk a kocsihoz, a negyedikben lapult az a nyúl, amiért is indultunk... Közben többek között édesköményt is kellett vennünk, mivel a férjem az egyik zöldséges, hegyekben kipakolt ládái előtt felsóhajtott, hogy mennyire enne megint sült csirkét édesköménnyel. (Vagyis unalmas csirkét unalmas édesköménnyel:-)

Épp akkor este láttam meg Beatbull ihletet adó ánizskapor levesét, miután tisztáztuk, hogy ő pont azt ért az ánizskapor alatt, mint aminek én az édesköményt értelmezem, vagy amit leginkább (olaszul) finocchio néven ismerek. A levest kevésnek találtam vacsorára, de Beatbull javasolt még néhányat a kedvencei közül, ezért végül is ebből a receptjéből indultam ki. Jól megleveleztük az egészet, mire másnapra - leginkább főzés közben -, kerek lett a vacsora.
Egy nagyon könnyű vinho verde-t ittunk hozzá, ami nem kifejezetten illik hozzá (de már rég ki szerettük volna próbálni), ezért egy másik bort is ajánlok majd.

Tovább is van... »

Zabaglione pezsgővel (Zabaglione al prosecco)

Az nem lehet, hogy ne pont én ne készüljek reggelivel, az viszont senkit nem érdekel, milyen viszontagságokon ment keresztül ez a szerencsétlen. Ezért tegnap újra megcsináltam, hogy legyen is róla fotó.
Három favoritom is volt versenyben - végül is a zabaglione (ejtsd: cabajone) (vagy zabaione) lett a befutó. A ginestrata kapcsán röviden már írtam róla. Neve a Nápoly környékén használatos szóból ered (zapillare = felhabosítani), ami azt is jelenti, hogy itt semmilyen gépi kütyü nem játszik. Kemény izommunkával lehet csak szépen felverni a habot. (Csak azért használtam szilikonhabverőt, hogy ne verjem fel az egész házat:-)) A vízfürdő is szükséges, különben még az 1-es kerámialapon is hamar összeugrik.  [.....] 

Tovább is van... »

Ginestrata

Tovább is van... »