A grappa hozzávaló

Paradicsomleves sárgarépával, grappával és chiliolajjal

Paradicsomlevesre vágytam, ennek pedig a legegyszerűbb módja az, ha olajon megfuttatunk egy kevés hagymát, felöntjük darabos paradicsommal (ezzel ugye nincs semmi macera), némi kis jófajta alaplével és legalább egy órán át hagyjuk gyöngyözni, hogy egy sűrű, zamatos levest kapjunk. Ha van mit vagdosni a teraszon megtermett dzsungelunkból, mehet még bele valamennyi friss zöldfűszer is. Ennyi.

Az ennyinél azonban most többre vágytam, ezért megspékeltem a levest harapós, hajszálvékonyra szelt sárgarépával. Először úgy gondoltam, hogy az egészet pürésítem és egy igen finom paradicsomkrémlevest kapok, de menetközben meggondoltam magam. A leves annyira, de annyira szép volt, amikor beleeresztettem a hajszálvékony répaszeleteket, hogy egyből meggondoltam magam. A leves úgy maradt.

Tányéronként hozzáadtam egy kanálnyi jóminőségű grappát, borsot tekertem rá és meglocsoltam chiliolajjal.
A levest legjobb másnaposan enni - úgy értem, a leves legyen másnapos, nem Te:). Sokkal finomabb lesz, szépen összeérnek az ízek. /...../
Paradicsomleves pirított sárgarépával, grappával és chiliolajjal

Tovább is van... »


Almás rétes folyékonyan szürcsölve

Errefelé még nincs igazán hideg. Ahogy visszaemlékszem gyerekkorom teleire, az időjárás előhírnökeit tekintve nehéz elhinni, hogy épp egy hónap múlva Karácsony. Akkoriban tapostuk még a méteres, jeges havat, mert volt még tél és volt még hó. És hideg is, orrfacsaró, lábzsibbasztó, kegyetlen hideg.

Azóta megváltozott egy-két dolog. A globális felmelegedésnek hála a hó már röptében elolvad, így esélye sincs arra, hogy finom szőnyegtakarót képezzen szerte a városban. A marketing minden évben rendre - és egyre korábban - visszatérő mechanizmusa viszont gondoskodik arról, nehogy véletlenül is elfelejtsünk szeretteinknek ajándékot tenni a - virtuális - fa alá.
Nem jó ez így sehogysem. Én a magam módján úgy védekezem lelkem háborgatása ellen, hogy egyszerűen tudomást sem veszek az őszi, meleg napsütésben kiállított csillogó karácsonyi díszekről. Értem én, mit diktál a kereskedők kasszája, de még sem lehet az idő kerekét folyton folyvást visszafelé tekerni. Egyszer csak berozsdál már az a fogaskerék.

Általában november végén sütöttem az első adventi kekszet. Ez most elmaradt, viszont a langyos időjárás mellett is kellett valami iható. Forralt bor? Ahhoz még tényleg túl meleg van, az csak akkor jó, mikor már fagytól gémberedett ujjakkal lehet markolászni a gőzölgő poharat, lehetőleg egy csinos kis ujjnélküli kesztyűben.
Ez a forró almás visszavezetett egy időre a gyerekkoromba. Almás rétes szürcsölve - ez most nagyon viccesen hangzik, de tényleg olyasmi az íze. [.....]
Almás rétes folyékonyan

Tovább is van... »


Aszalt gyümölcskompót whiskyvel, borral és mogyoróolajjal

Mindig is gyűjtögetős típus voltam, így nem csoda, ha a kamrában vagy a konyhafiókban is felgyűlnek a fölösleges, vagy már súlyosan a használhatóság határát súroló élelmek. Hogy mit szoktam ilyenkor tenni? Szerintem azt, ami minden találékony háziasszonynak elsőre az eszébe jut: összedobálja a még menthetőt és valami olyan maradandót alkot belőlük a családjának, amit képtelenség újra rekonstruálni:)

Kamrarendezés kapcsán egy csomó már megkeményedett, szinte élvezhetetlen aszalt gyümölcsöt találtam. Rémlett, hogy egy süteményhez vettem őket, aztán még egyszer, mert elfelejtettem, hogy már van otthon. A fiók sarkában megbújt így jó néhány, drágán vásárolt zacskó, és a szívem szakadt volna meg, ha ki kell őket dobni. Csupán haraphatatlanul kemények voltak, ennyi az egész.

A forró csokitortához szoktam ehhez hasonló, alkoholba és szirupba áztatott gyümölcsöt készíteni, ezért gondoltam egyet és belefojtottam őket egy gondosan összeválogatott alkoholegyvelegbe.  [.....]
Aszalt gyümölcskompót whiskyvel és mogyoróolajjal

Tovább is van... »


Grappában pácolt kecskesajt rucolás olívaolajjal

Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Nem először történt meg, de néha rájövök erre a bölcs igazságra és újra és újra rácsodálkozom, hogy milyen fantasztkus ételeket és íztalálkozókat varázsolhatunk a szánkban néhány hihetetlen finom hozzávalóval!

Még pácnak is alig nevezném ezt az öntetet, olyan szimplán egyszerű, pedig az. A kecskesajtot egész napra bedugtam egy remek, markáns olívaolajból és grappából álló pácba, amibe csupán kevés rucolát tettem. Merész? Ó, dehogy is, bár a grappa először túl meghatározó ízű, de nem kell kóstolgatni, várjunk csak türelemmel, amíg szépen elül az íze és egybeolvad a kecskesajttal. Ami marad, azt tunkoljuk ki fehérkenyérrel és eszegessünk hozzá paradicsomot és olívabogyót. 
Vagy bármit, ami jólesik. [.....]
Grappában pácolt kecskesajt rucolás olívaolajjal

Tovább is van... »


Gyöngytyúkmell zöldfűszerekkel töltve

Finom, könnyű vacsoraként egy illatos, zöldfűszerekkel töltött tengeri halat gondoltam, de már olyan régóta terveztünk egy gyöngytyúkot, hogy nosza, itt volt a rég várt alkalom! Soha jobbkor, kibaktattunk hát a piacra, ahol azonmód módosítottuk a tervünket. A gyöngytyúkkal előzőleg ugyanis más elképzelésünk lett volna, de így inkább négy mellet vettünk, és igazából az illatozó, már-már bódító friss zöldfűszerek láttán dőlt el a töltelék sorsa is. Egy irdatlan kazal friss fűszerrel megrakodva tértünk haza, hiába, az ilyen csábításnak egyszerűen nem lehet ellenállni!

Zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúkmell sültburgonyával és fehérbormártással

Tovább is van... »


Kapros-lazacos ricottakrém citromkosárkában

Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy nívós, magára adó étteremben gyakran adnak amolyan kis üdvözlőfalatkákat. Ez amúgy nem azonos az asztalra kitett kenyérkosárral és esetleg egy kevés vajjal, nem, az amuse bouche, amiről szó van, (szó szerint az jelenti, hogy a szánkat szórakoztatják addig, amíg a megrendelt étel meg nem érkezik - hát ha jobb nincsen...:-) ennél jóval több: egyfajta üzenet a séftől, ami azt jelenti lefordítva: ezt tudom, ezt várhatsz itt, tőlem:-). Rendszerint kisebb, jobb helyeken az erre specializálódott amolyan amuse-bouche-kanálban érkezik, de lehet a falatka akár a tányéron is, ha kellően adjusztálva kapjuk. 
Mondom, csak igazán nívós helyen várhatjuk ezt el, különben marad a kenyeres kosárka, és ha szerencsénk van, nem csupán színtiszta vajjal kényeztetnek bennünket a várakozás idejére. (Mondom, jobb esetben is finom, friss vajjal, még jobbakban pedig igazi vaj- és túrós költemények is az asztalra kerülhetnek, de azért e téren is érik az embert meglepetések).

Akinek azonban nincs ilyen kanálkája (ezeket elég rázós áron mérik, miszerint eszmei értékben igencsak magasan dotáltak. Az enyéimet potom 4 euróért szereztem be, bár ha jól tudom, a kék-sárgában kerámia kivitelben is kaphatóak igen jutányos áron), annak különösen ajánlott ez a szellemes kis megoldás.
A félbevágott citromban épphogy elfér két kisebb falat, a krémet kényelmesen ki lehet kanalazni, utána még csak mosogatni sem kell:-), szóval ideális, de egyben ütős előétel is!

A kapros lazacos ricottakrémmel pastát is szoktak tölteni, ami igencsak finom, nyugodtan ki lehet próbálni!! Én most a kivájt citromokat töltöttem meg ezzel a krémmel, hozzá még koktélparadicsomokat is adtam, és ha maradt a füstölt lazacból (vegyünk nyugodtan többet!!), akkor mellé is adhatunk még néhány szeletet.

Be kell valljam, ez a fantasztikus ötlet megint csak nem tőlem származik:-)), az egyik olasz szakácskönyvemben láttam a félbevágott citromkosárkákba tett salátát (a saláta viszont teljesen más volt), innen vettem a tálalás ötletét.

                    Kapros-lazacos ricottakrém citromkosárkában

Tovább is van... »


Töltött szicíliai őszibarack (Pesche ripiene)

Ha választanom kellene az olasz régiók konyhái közül, nagy bajban lennék. Szerencsére senki sem kényszerít ilyen választás elé, és még nagyobb szerencse, hogy a leghíresebb fogásokat a csizmás ország teljes hosszában élvezhetjük is. Persze ez is csak a legklasszikusabb, a minden szakácskönyvben első helyen publikált ételekre igaz, azokra, amik talán már a könyökünkön is kijönnek. Pedig nem egy olyan étel létezik, amely mély gyökeret vert az adott területen, hozzátartozik a mindennapok konyhájához, de mégsem találjuk meg az étlapokon. Néha az is előfordul. hogy egy-egy receptúra csak egy kicsiny kis falu sajátja, máshol ilyet nem is készítenek. Csupán helybeli, családi hagyományok ezek, és csak akkor jut tovább a falu határán, ha valaki azon túl házasodik.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a turisták - akarom mondani az országot megismerni vágyó utazók - által preferált fogások nem lennének jelen, de bizony, épp azokat találjuk meg a legnagyobb számban. De az olasz konyha számtalan olyan meglepetéssel szolgálhat, amire sohasem jövünk rá, ha csak harsogó pizzériákban, tengerparti kis trattoriákban étkezünk. Melyek egyébként rendkívül vonzóak és bájosak tudnak lenni !!

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak az eszembe, amikor sütöttem a barackot és írom e sorokat. Ez a töltött barack egyáltalán nem egy titkos, féltve őrzött valami! Dehogyis! Benne van minden átfogó, olasz szakácskönyvben (nálam legalább négyben), tele van vele a világháló. Mégis, még soha, sehol nem találkoztam vele az étlapon. Még Szicíliában sem, ahonnan ered, pedig egyszerű, olcsó, nagyon finom, szóval igazán étterembarát desszert lenne.
És bárki megbírkózik vele otthon is, hát kell ennél több érv??

Azért ne essünk neki azonnal, inkább elmondanám röviden, mitől lesz ez a barack olyan ellenállhatatlanul finom. Mert amennyire egyszerű, ugyanazzal az egyszerűséggel rontani is lehet rajta jócskán.  [.....]

                              Töltött szicíliai őszibarack (Pesche ripiene)

Tovább is van... »


Tejes sertésszelet sörben párolt hagymával

Egyik egyszerű, kedvenc húsételünk ez a tejben párolt sertésszelet, amit eredetileg ugyan borjúból illene, abból igazán finom, de olykor sertéskaraj is megteszi. A lényege az, hogy a hús friss zöldfűszeres tejben párolódik legalább egy órán át, mialatt a tej zamatát teljesen magába szívja. Alatta egy darabos, de sűrű mártás marad, amit szinte nem is kell már kezelni. Ehhez általában sajtos polentát szoktam készíteni, és egy-két zöldséget, vagy salátát.

Szintén régóta készítek párolt hagymát, ez volt már sherryben, fehérborban, most pedig fűszeres sörben készült. Az eljárás szinte mindig ugyanaz: a hagymát olívaolajon vagy vajon kissé megforgatom, felöntöm az alkohollal és bőven megszórom a fűszerekkel.
Most újítottam, mikor ugyanis Beatbull-nál olvastam a vaníliás olívaolajról, egyből bekattant ez a párolt hagyma. Beatbull úgy áradozott róla, hogy már a számban éreztem a vaníliás-sörös hagyma ellenálhatatlan ízét, viszont már nem volt időm, hogy hosszú ideig olajban pácolgassam, pihentessem a vaníliarudat. (Ő felmelegítette az olajat, úgy tette bele a felhasított vaníliarudat, aztán használt belőle) Ezért egy fél, felhasított rudat tettem a grappás sörbe (igen, hatványozott alkohol, de a borostyánszínű, nebbiolo-grappa igen jónak bizonyult - de el is hagyható, ha valakinek nincs, vagy soknak találja.), úgy ment bele a többi fűszer.
El kell mondanom, hogy ennél a sörös hagymánál valóban kiemelt fontosságú a sör minősége! Sima, mezei sörből egyszerű párolt hagymánk lesz, én viszont erős barnasört szoktam használni (mint általában a főzésnél), ami teljesen más zamatot ad az ételnek! Legkedvesebb söröm ebben a műfajban a belga Leffe, hát ennél ezt sem szabad sajnálni, nem kell bele sok. A végén, a sör szinte bekaramellizálódik, és vékonyan bevonja a hagymaszemeket is. Épp ezért legfinomabb a salottahagyma.

Tejben párolt sertésszelet, fűszeres sörös hagyma

Tovább is van... »


Velencei farsangi fánk

Beindult a farsangi időszak. 
A híres velencei karnevál már múlt hétvégén elkezdődött és akinek kedve van, február 5-ig még álarcot vehet fel, jelmezt ölthet és róhatja Velence utcáit. Velence hivatalos honlapján listát is találunk az eseményekről, sőt még videókat is nézhetünk az idei karneválról.

Hogy a velencei karnevál mikor vette kezdetét, azt már pontosan nem tudni, de egy 1268-ban kelt dokumentum már említést tesz az arcot elfedő, titokzatos maszkokról. A velenceiek ugyanis mindig is szerettek színes maskarákba bújni, vagy színházasdit játszani. Gondoljunk csak Velence egyik szülöttjére, Carlo Goldonira! A lagúnákkal átszőtt, pitoreszk város meg önmagában is egy színház, és a városkép Goldoni, vagy Canaletto, Velence híres "házi festője" óta szinte alig változott.
Az amúgy szintén velencei születésű Casanovának is könnyebb dolga volt egy csinos maszk mögé rejtett hölgy kegyeit ostromolni, és biztos, hogy a női szívek meglágyítása céljából nem csak ő használta ki Velence tarka forgatagát! Egy idő után ugyanis minden várospolgár, ha csak tehette, díszes jelmezt, de legalábbis egy álarcot viselt. Olyannyira elharapózott az új módi, hogy a XVII. század elején rendkívül komoly büntetés terhe mellett betiltották a maszkok viselését, azt kizárólag karnevál idején lehetett csak elővenni.
És persze mondani sem kell, hogy az egyház sem nézte jó szemmel az efféle kicsapongásokat, hisz a velencei karnevál a maga testbeszédével mindig is a misztikum és az erotika jelképe volt. Így a velencei karneválnak jó másfél évszázadra búcsút kellett mondani. Azonban 1979-től kezdve a brazil Rio de Janeiro, a kanadai Québec és a spanyolországi Cádiz mellett Velence újra helyett ad a világ egyik legpompásabb farsangi-karneváli programsorozatának. 


Tovább is van... »


Mazsola grappában

Aki az ünnepekre valami alkoholos finomságot szeretne készíteni - akár ajándékba, akár saját magának -, annak lassan elkezdődik a finis. A legtöbb likőrnek ugyanis legalább 4 hét érlelődésre van szüksége, amíg valóban élvezhető lesz. Ez idő alatt már teljesen kibontja az ízét, de nyugodtan lehet még tovább is érlelni.
Az alábbi recept is onnan való, ahol a zsályalikőrt találtam. Azonnal összerakható, pillanatok alatt elkészülő csemege, csak hagyjuk utána nyugodtan a kamrában. Itt is érvényes, hogy jó minőségű, de lágy grappát használjunk, emiatt is értékes ajándéknak számít. A mazsola esetében pedig nagyszemű, igazán puffanós szemeket vettem. (Régi készlet volt otthon.) Ugyanúgy, mint a likőr, ez is hétről-hétre változik, az íze egyre kerekebb, markánsabb, kisimultabb lesz.  [.....]

Mazsola grappában

Tovább is van... »


Zsályalikőr grappával

Nemrég kezembe akadt a *Cucina moderna* legújabb különkiadása. Belelapoztam, de már mentem is a pénztár irányába, mert a téma megintcsak ígéretesnek tűnt. Magát az újságot nem kedvelem annyira (volt már két sikertelen próbálkozásom a receptjeikkel, ezek nem is kerültek fel ide), viszont a Serie oro (de maga az újság is) az olasz konyha újradefiniált, modern változatát tűzte ki zászlajára, és mindig egy-egy aktuális témával rukkol elő.
Az őszi szám a Le conserve della nonna címet viseli, vagyis tegyünk csak el annyi üveget az éléskamránkba, amennyit csak tudunk. Úgyis közeleg a karácsony, az ajándékozások ideje, és az újság puszta átlapozása után is tele voltam már ötletekkel. Mire leszállt a gépem (a lapot a reptéren lőttem), már össze is írtam a megvalósítandó recepteket.:-)  [.....]

Zsályalikőr grappával

Tovább is van... »


Tagliatelle grappával és paradicsommal (Tagliatelle alla grappa)

Úgy gondoltam, a 200-as nyitórecept, vagyis a 101-edik valamiféle blogsaláta kellene hogy legyen, valami olyasmi, ami a blogban legtöbbet felhasznált hozzávalókból állna. Az ötletet hiába találtam zseniálisnak, csak nem akart összejönni. Gondoltam még a 101 kiskutyára, de fehér-fekete foltos ételkülönlegességet sem bírtam kreálni, hogy a főbb blogos hozzávalók is bennelegyenek.

Ki enne meg ugyanis egy olyan kutyulmányt, ami nota bene, természetesen olasz és pasta lészen, aminek az elején valamilyen ízesítésű olívaolajon hagymát és fokhagymát pirítanék, aztán paradicsomot és paprikát is vágnék bele, esetleg egy kevés zöldspárgát is belekockáznék (na jó, ez eddig még nem tűnik gáznak), hozzátennék egy kevés forgácsolt mandulát is (itt már alakul), majd jócskán reszelnék bele egy kis szerecsendiót, fűszerezném még egy csipet fahéjjal is, aztán löttyintenék bele némi kis fehérbort és alaplevet is. (Ezen a ponton én már feladnám.)
Hagynám egy kicsit saját levében fortyogni, majd hozzáöntenék egy fél pohárka tejszínt is, majd belereszelném egy citrom és egy narancs héját is, sőt egy citrom levét is belefacsarnám. Ja, és nehogy már elfeledkezzünk a málnabalzsamról! (Na jó, ez esetben mézbalzsamról is beszélhetünk.) Persze valahol félúton sóznám és zöldborsot is törnék rá, rendesen.
Ha kész a blogragunk (brrr!), összeforgatnám - mondjuk tagliatelle-vel, mert ezt használtam a legtöbbet -, rászórnám a petrezselymet és ráreszelnék némi parmezánt.
Be egy percre a sütőbe és voilá, tálalható is a Dalla cucina blogsaláta, akarom mondani blogpasta!!

Most őszintén, Ti ezt megennétek?? Mert én nem, ezért inkább valami mást főztem ki.   [.....]

Tagliatelle tejszínnel és grappával

Tovább is van... »


Joghurtfagylalt grappával

Alkohollal fagylaltot készíteni nem egyszerű dolog. Illetve az lenne, ha nem csupán jelzésértékű alkoholmennyiséggel szeretném azt a fagyit elkeverni és nem vágynék valami markánsabb ízhatásra. Ne tessék megijedni, szó sincs itt valami lappangó alkoholizmusról, netán vodkagőzben kiélt pótcselekvésről, dehogyis! Jelentem, a magánéletem rendben, viszont barátja vagyok a kulturált alkoholfogyasztásnak, ami - nem meglepő -, leginkább a borfogyasztásban nyilvánul meg. A különböző italok viszont olyan nem várt ízeket csempésznek az ételekbe, hogy ezekről nem szeretnék lemondani. A fagylalttal sincs ez másképp.  [.....]

Joghurtfagylalt grappával

Tovább is van... »


Narancsos-ricottás lepény (Crostata di ricotta con marmellata d'arancia)

Ezt a receptet véletlenül egy angolnyelvű oldalon találtam, mégpedig  itt. Annyira jól nézett ki és úgy vonzott, hogy úgy döntöttem, meg kell nekem ezt sütni. Ahogy nézegettem a receptet, menetközben jöttem rá, hogy ez bizony nem más, mint egy nagy szicíliai klasszikus, a ricottás sütemény, a Crostata di ricotta egyik narancslekváros változata. A hagyományos, szicíliai sütemény sima omlós tészta alapból készül, és csupán tojással dúsított ricotta sül a tetején, liszt nélkül.
Ennél a változatnál narancslé is megbújik a tésztában, a képen látható módon (nem az enyémen) a narancslekvár egy igazán gyümölcsös változat, (bár kissé kétlem, hogy a 140 g elég volt rá), sőt a ricottakrémben is van némi narancsvíz - ha ezt nem kapnánk, bár Andrew melegen ajánlja, hagyjuk el és helyettesítsük szintén narancslével. (Esetleg rózsavízre tippelnék még, ez ugyan volt itthon, de nem próbáltam.) Én még pici grappát is tettem a lekvárba, de ez már ízlés kérdése.

Narancso-ricottás lepény

Tovább is van... »


balinto 2006