Szicíliai ánizsos biscotti narancslikőrös cukormázzal

Két hete nagy riadalommal vettem észre, hogy rögvest itt a karácsony, valamit tenni kell. Mivel kekszet sütni még mindig gyorsabb és kellemesebb elfoglaltság, mint ajándékot vásárolni, így egy vasárnap délután sütöttem legalább egy fél tepsi kávéalkatrészt.

Az ánizs ízétől nem kell megijedni, tudom, hogy sokaknak mumus, de elvész a tésztában és csak sejtelmesen, kellemesen lehet kiérezni belőle.  

Tovább is van... »

Aszalt gyümölcsös rumtopf

A dolog egész gyanútlanul kezdődött. Az állt a receptben, hogy egy maréknyi mazsolát fél órára áztassunk be egy kanálka rumba. (Sütőrumba:) Aki már sütött mazsolás süteményt, az tudja, miről beszélek.
Meg azt is nyilván tudja, hogy ennyi mazsolának csak sóhaj az a kevés alkohol, a félóra meg egyenesen smafu, a horváthrozi-félének meg különösen.

De haladjunk sorjában. Szóval beáztattam a mazsolát, de mivel keveseltem, hozzátettem még egy kis alkoholt, eléggé megduzzadtak a szemek akkorára. Sütemény megsült, a maradék mazsolát pedig az üvegben jól eltettem a hűtőbe.
Jó sokára került csak elő megint az üveg, eltelhetett már fél év is, épp ideje volt kidobni az ide-oda tologatott mazsolás üveget.

No hát, ha akkor nem nyalok bele az üvegbe, akkor ez a poszt se jött volna létre.
Finom, duzzadt, szinte szétcsattanó mazsolaszemeket találtam, szétrobbant bennük a brandy, mit ragozzam, az a félév teljesen összeboronálta kettejüket. Az aranymazsolák egy sűrű, szirupos alkoholban úsztak, holott semmi mást nem tettem bele annak idején, csak igen jó minőségű alkoholt.  /...../

Tovább is van... »

Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapig újra balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.
Ehhez semmiképp sem a szokványos folyós, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont karácsony közeledtével.

Tovább is van... »

Főtt búza gyömbéres eperpürével

A főtt búzának olyan sikere lett a húsvéti, ricottás pastiera után, hogy azóta egyre gyakrabban használom a konyhámban. Elmúltak az első idegenkedések, igaz, ehhez időre volt szükség.
Sósan talán jobb, édességként tényleg nem olyan, mint a tejberizs, ne is áltassuk magunkat, de megfelelő rávalóval nagyon finom desszert lesz belőle. Olyan rusztikus, harapós, nyerses, vidékies fajta.
A dél-olasz vidéken főleg Húsvét idején igen elterjedt a főtt édes búza gránátalmamagokkal dúsítva és keserű csokoládéval megszórva. Próbáljátok ki, nagyon izgalmas összeállítás.

Ezt az alapot használtam, de gránátalma és csokoládé helyett megszületett az év első epres fogása. Nem tudom, kinek mennyit ér az arany, de ez már - számomra - megfizethető árban volt, így le is csaptam rá. Egy komoly kiló. Az év-első-epre-projekt nálam mindig úgy zajlik, hogy hazavonulok a zsákmánnyal, remegve megmosom az első félkilót és átszellemülten belapátolom, csak úgy pőrén. Amúgy nem vagyok az, de ebben a dologban végtelenül egoista tudok lenni: úgy időzítem, hogy a férjem ne legyen otthon. Persze később kap a drága, de az első, na az az enyém! Csak halkan jegyzem meg, hogy a férjem amúgy is többre értékel egy darab vastag, véresre sült steaket. Jó deal, nem? /...../

Tovább is van... »

Pastiera - nápolyi húsvéti sütemény

Képzeljük el, hogy vannak olyan népek, ahol értetlenül néznének a mi almás rétesünkre. Hihetetlen, ugye? Ez nem is lehet igaz! És fordítva ugyan mi a helyzet? Elfogadnánk mi idegen országok számunkra ismeretlen, de mégis nagy klasszikusait? Vagy fintorogva odébbtolnánk a tányért, hogy na de kérem, ez meg micsoda??

Szakasztott így történt ez nálunk, amint ma délben az asztalra tettem a desszertet, a nápolyi pastierát. A család bennfentes tagjai csak mosolyogtak, míg a mit sem sejtő tudatlanok néhány perces riadt szemlélődés és latolgatás után, de mégis elszántan betoltak egy falatot a szájukba. KIS falatot.
"Micsoda?? Hogy ez búza?? A tortában??
"Miért? A búzát megeszed a kenyérben, akkor a szemes már nem is jó?"
"De hát ez úgy néz ki, mint a... mint a lencse, vagy mi....
"Edd már meg, nem harap!"

A vége az lett, hogy csomagolnom kellett még egy szeletet.

A búza pedig igaz. Ebbe az omlós tésztába bújtatott ricotta-töltelékbe főtt búzát tesznek, ez pedig igen elterjedt Itália déli részén. A búzaszemeket tejben vagy vízben megfőzik és különféleképpen tálalják, akár főtel részeként, akár desszertként. Úgy kezelhetjük, mint a kuszkuszt vagy a bulgurt.
              

Tovább is van... »

Narancsos-mákos tiramisù

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de egy megmagyarázhatatlan okból én nem kedvelem ezt a szót:), ezért elneveztem tiramisùnak, végül is a vele támasztott összes kritériumnak megfelel. Ugyanis - jó értelemben - úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, mellesleg - szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben, végül az is elfogyott. Narancslekvár meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen, vígan lehet egy pürésített naranccsal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

A narancsos-mákos sütemény óta ott motoszkál a fejemben ez a páros, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismeritek, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal.
Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Tovább is van... »

Karácsony, zimankó és narancsos forralt bor

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. A többiről nem is szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni. [.....]

Tovább is van... »

Narancsos-mákos sütemény

Erre a süteményre talán még kedves szülőanyja sem ismerne rá, pedig egy az egyben Maci ropogós, mákos morzsájával megszórt szilváslepényét akartam megsütni. Sőt, hűen a recepthez neki is futottam, a feléig meg is valósult, csupán menetközben vett egy enyhe balkanyart. Ugyanis az a ropogós szilvás már első ránézésre is olyan nekemvalónak tűnt, hogy arra csábított, süssem meg.
Ugyan lassan kifutottunk a szilvából, de nem ez volt az akadály.

Hétvégére akartam sütni, aznap pedig a férjem vásárolt és hiába kötöttem a lelkére, hogy szilva, kérem szilva!! Mandarint hozott. Szilva volt, mondta, de a mandarin jobban nézett ki. (Számomra rejtély, hogy egy cellulitiszes mandarin hogy nézhet ki jobban, mint egy hamva pofijú szilva. Ez van.) Innentől kezdve átszabtam egy kicsit a receptet, az időközben krémmé átalakult mákos morzsa alulra került, hogy a lédús mandarin bele tudjon csöpögni. Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem.

Bár a kép - illetve a sütemény - nem lett túl esztétikus (dolgozom még rajta, dolgozom!), de annyira finom lett, hogy ízben bárhol megállja a helyét. Utólag utánanéztem a narancs-mák párosnak, de nem sokat találtam a hálón. Nem is értem, miért, pedig ez egy fantasztikus kombináció...  [.....]

             

Tovább is van... »

Narancsfagylalt mangó chutney-val

Továbbra sem vagyok hajlandó tojással készíteni a fagylaltot, és ez alól még a tél sem kivétel. Nem, egyáltalán nincs tojásfóbiám, nyersen is elég sok tojássárgáját és fehérjét használok, de egy gyümölcsös, friss krémet, fagylaltot kár lenne befőzött tojással elrontani. Ráadásul a procedúra is tovább tart. Na jó, valamivel finomabb, ez igaz, de nincs is jobb egy könnyű, gyümölcsös édességnél, amit bármikor elő lehet kapni a fagyasztóból.

Az alap most is hasonló, mint eddig, csak néhány dolgot alakítottam rajta. A tej-tejszín keveréket kedvem és a gyümölcsök szerint variálom, joghurt (0,1%-tól 10%-osig) író és kefír is kerülhet bele (tejfölt csak egyszer próbáltam a paradicsomfagylaltnál, gyümölcsösnél azt nem használnám), csak az arányokra kell odafigyelni. Ezzel a módszerrel akár egy igazi fogyókúrás édesség is készíthető. (van ilyen egyáltalán?:-) 
      
                                       

Tovább is van... »

Meleg csokoládétortácska marinált kumquattal és narancsfagylalttal

Mindig is azt hittem erről az egyszemélyes tortácskáról, hogy azok a huncut franciák találták fel. Míg egyszer egy olasz étteremben - nem is az étlapon, hanem a pincérfiú unszoló ajánlására - végül is kötélnek álltam és ezt rendeltem. Csodálkozásomra a fiú vehemensen állította, hogy ez bizony egy ősrégi olasz recept északról, csak épp a franciák próbálták eltulajdonítani tőlük a tortácska szellemi atyjának kijáró jogokat. Kvázi ellopták.
Fogalmam sincs a kifejletről, de amíg a franciák és az olaszok eldöntik, hogy Moelleux au chocolat vagy esetleg Tortino di cioccolato lesz-e a tányérunkon (vagy esetleg egész más), addig én szépen sütögetem csak tovább ezeket a helyes kis csokicsodákat. 

A zabaglione, a ricottakrém és a forró gyümölcssaláta mellett ez az a villámdesszert, amit valóban percek alatt az asztalra lehet varázsolni. Nem csak hogy nem kell, de nem is lehet rá előkészülni. Amíg a csokoládé felolvad, addig éppen össze lehet keverni a többi hozzávalót, bekapcsolni a sütőt és kivajazni a soufflé-formácskákat.

Tovább is van... »

Meleg toszkán gyümölcssaláta

Hosszúnak ígérkezik még a tél. Ilyenkor lelki békénk háborgatása nélkül elővehetjük azokat az ételeket, melyek védőpajzsként szolgálnak az egészségünk és jókedvünk megőrzésére. Legalábbis jó ezt gondolni és hinni is benne. Jó ilyenkor a tartalmasabb étkek után nyúlni, hisz belülről melegítenek, nemkülönben némely kis alkohol, mely - természetesen módjával adagolva - megőríz egy keveset a nyári jókedvünkből. 

De hát miért is ne? Nem tudjuk erőszakkal előcsalogatni a nyarat, persze fel is ülhetünk a repülőgépre és utazhatunk néhány ezer kilométert - de a pálmafák idillje után óhatatlanul visszacsöppenünk a téli valóba.
Azért próbáljuk meg egy kicsit színesebbé tenni ezt a zord időt. Toszkánában nincs zimankó, nem esik hó (ha mégis, akkor az bagatell:-), mégis megpróbálnak visszacsalni egy keveset a nyár melegéből. Ha máshogy nem, akkor a sütőben.

Tovább is van... »

Jeges-mentás fehércsokoládé-praliné

Mivel elég tanácstalan voltam, milyen is egy élénkítő hatású étel, ami még a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, ezért beírtam a keresőbe, és lestem, mit is ad ki. Persze túl későn tettem, mert a blogtársak bejegyzéseivel találtam magam szemben. Ezért tettem egy újabb kört. Bár gondolom, Lilahangya nem kimondottan a vágykeltő fűszerekre gondolt a VKF! legújabb kiírásánál, de ki tudja, karáncsonykor sokunk felkeltett vágya is teljesülhet, így tágabb értelemben számomra a szokásos kávé-tea duón túl a fűszerekből is meríthetünk. 

A csokoládé számomra egyértelműen élénkítő, a szemem ugyanis teljesen felélénkül, ha meglátok egy ínycsiklandozó darabkát, vagy akár egy egész táblát is. Az alkohol élénkítő hatásáról meg már előttem is ódákat zengtek, magam sem vagyok az ellensége:-), így gyúrtam össze ezt a mentás csokigolyót, amit feltétlenül hűteni kell. [.....]

Tovább is van... »

Csokoládészalámi (Salame di cioccolato)

Gyerekkorunk első konyhai tevékenysége a legtöbbünknél minden bizonnyal abban merült ki, hogy - a homokozó nedves vödörsütijei után - kekszeket szaggattunk. No, én rögtön a második lépcsőnél indítottam. a francia csokoládéhab mellett ugyanis felfedeztem egy sütés nélküli, csokoládés kekszet is. Mindent fel kellett darabolni és két kézzel jóóóól összegyurmázni! Ebből lett a csokoládészalámi, mivel úgy lehetett szelni, és úgy is nézett ki, mint egy nagylyukú, hízott szalámiszelet.
Lassan minden, féltve őrzött hungarikumunkról kiderül, hogy az bizony olasz földön látta meg a napvilágot, legyen az rántott hús, palacsinta, vagy gesztenyepüré.

Hogy ez az édes, szalámiformájú édesség mennyire olasz gyökerű, azt nem tudom, de különböző verziókban, némi régiós különbségeket felmutatva az egész ország területén megtalálható és kapható.

Tovább is van... »

Íjászkávé bajnokoknak és egyéb nyalánkságok

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)

Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!





És különben is: Nespresso, what else? :-))  

Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.

Tovább is van... »

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 

Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel.  [.....]

Tovább is van... »