Zöldspárga, radicchio, vörösbormártás

Pár hete készült ez a nagyon finom, és főleg igen egyszerű, húsnélküli vacsora. Talán még nem futottunk ki a spárgaszezonból, mert érdemes elkészíteni. Ebbe sem került semmilyen fűszer, hozzávaló, ami elnyomná a zöldség tiszta ízeit. A bormártás elkészítése mindig érzékeny dolog, a hozzávalók mennyisége függ a bor minőségétől és a hőfoktól is, kóstolgatni kell! (Csak ne annyit, hogy elfogyjon az egész:)

Tovább is van... »

Vörösboros céklás sült burgonya

Még tavaly télen történt, hogy egy hétig fekvő beteget ápoltam. Ez sok főzéssel is együtt járt, amit persze nagyon élveztem, a főzés okát egyáltalán nem, de ez a poszt most nem is erről szól.
Nemrég megtaláltam a képeket, amiket kutyafuttában lőttem azért az ételekről, habár az egyhetes menü minden volt, csak nem gourmet, inkább comfort food a javából.
Pont ilyen ez is, a kész fogásról is készült ugyan kép, de az annyira csapnivaló, hogy inkább meg sem mutatom. A lényeg azonban látszik, és tényleg nagyon finom lett, még a kisbeteg is mondta.
Azóta már megsütöttem ezt a céklás egytálat újra, mozzarellával önálló fogás, anélkül köret is lehet, amúgy teljesen mindegy, mert nagyon finom mindenképp.

Tovább is van... »

Feketeerdő cookie

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül ... na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.
/...../

Tovább is van... »

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t. 

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon gáz, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Elő is kellene újra venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman mutatta meg, hanem a fogorvosom.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Meg kell állapítanom, hogy csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.  /...../

Tovább is van... »

Topulone - piemonti vörösboros marharagu polentával

Ezt a ragut még késő ősszel készítettem, de most igazán kapóra jött, hogy eddig nem tudtam közzétenni. Ideális pályázó Limara gabonás VKF! -fordulójára, mivel a polenta az egyik kedvencünk is. Bár végre végérvényesen kitavaszodott, ezt a piemonti húsos ragut egész évben elkészíthetjük.

A topulone egy igen egyszerű étel, különlegessé talán a bor teszi. Azt nem mondom, hogy Barolot locsolgassunk rá, én sem azt használtam, azonban feláldoztam hozzá egy hároméves Nebbiolot, a maradékot pedig megittuk hozzá.
A húst durvára daráljuk, de a legjobb, ha nyessük, ez a látszat ellenére nem túl hosszas, vagy macerás dolog, viszont sokkal finomabb lesz a hús. /...../

Tovább is van... »

Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára... Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kíváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért....

Tovább is van... »

Eper vörösboros balzsamecettel

Gyerekkoromban volt néhány esztendő, amikor az év ezen időszakában minden reggel epret reggeliztem. Nem emlékszem, ki és hogyan vezette be, de arra viszont igen, hogy örömmel keltem fel és néhány hétig nagy élvezettel lapátoltam be a hideg, cukros epret. Anyámnak sem volt vele túl nagy gondja, az epret biztos már este megtisztítva betette a hűtőbe, reggel csak beporcukrozta és elém tette. Aztán egyszer csak véget ért ez a sorozat is, de minden tavasszal eszembe jut, mikor megveszem az első epret.

Pár hete, mióta április végén beleharaptam az első édes eperszembe, gyakran eszem újra ezt az epres reggelit. De még gyakrabban készül este, mikor vacsora után beszélgetünk, akkor gyorsan megpucolom az epret, rálocsolok egy kevés balzsamecetet és vörösbort kortyolunk mellé. 

Ez a hitetlenül egyszerű recept honnan is származhatna máshonnan, mint Modenából, a valódi, bársonyos, lágy balzsamecet hazájából. Nem is recept ez, hanem életforma - a sűrű, savakban igen szegény, szinte már mézédes, mustos nedü a legtöbb ételre ráteszi azt a bizonyos pontot az i-re. Van, aki pici cukrot tesz hozzá, de van, aki pőrén élvezi az eper és a balzsamecet finom duóját. Mert az eper mellé nem csak a pezsgő vagy a prosecco passzol ám igazán!  [.....]
             

Tovább is van... »

Boros-gyümölcsös vaddisznóragu via Anthony és Eszter

Már akkor megtetszett Eszter vaddisznóraguja, amikor közzétette. Feledésbe azért nem merült, szerencsére újra eszembe is jutott, amikor a vaddisznó-készletemet tologattam a fagyasztóban az idétől az oda.
A receptet szóról-szóra szándékoztam követni, az apróbb változtatások csupán menetközben merültek fel. Nekem például kevésnek bizonyult a hagyma (ezért le is mértem súlyra), de legfőképp azért változtattam az összetételén, mert nekünk kissé édesnek tűnt. A háromfajta szárított gyümölcs, a portói és a lekvár komoly cukormennyiséget rejt, ezt már ránézésre láttam, ezért az előbbiből kevesebbet tettem bele, de a bort és az alaplevet megemeltem. Mondjuk erre szükség is volt, mert tovább pároltam az állatot.
Gesztenyéből a kis mennyiség miatt vákumozott csomagot használtam (a maradékot pedig sajttal ettük, erre később visszatérek). Gombából fagyasztott rókagombát tettem bele. 

Remek étel, az biztos! Szarvasból, de marhahúsból is bátran el lehet készíteni, hatalmas adagot is, szép lassan el van magában a sütőben. Másnap is kiváló, ezt szerencsére le tudtuk tesztelni.
             

Tovább is van... »

Vöröskáposztában párolt csirkecomb

Aki eddig úgy gondolta, hogy a vöröskáposztát csupán köretként lehet elkészíteni, annak íme a bizonyság, hogy akár egytálételként is tökéletesen megállja a helyét! Igaz, kicsit elő kell párolni, de aztán a csirkecombok vígan puhulnak benne tovább, a végén az egész egy fantasztikus, zamatos elegyet alkot.
Az ízáradatért nem utolsó sorban majdnem egy egész, testes vörösbor is felelős, de ne féljünk, alkohol már semmi nem lesz benne!
             

Tovább is van... »

Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabbal

Karácsonykor kissé hagyománytörőek voltunk. Szép és lelkiekben gazdag karácsonyi időszakunk volt, azt hiszem, mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza erre az évre. A hosszú évek során magunk által kialakított tradíciókat is csak az étkezés terén törtük meg.

Már október óta terveztem a karácsonyi hét menüsorait, de még az utolsó héten is tanakodtam, hogy biztosan mindenki megtalálja a saját kedvencét, de azért valamelyest illeszkedjen az ünnep adta kerethez.
Egy pont azért biztos volt: férjem végtelen bánatára elmaradt a sült, töltött szárnyas, ehelyett vaddisznót sütöttem. Az egésznek tiszta prózai oka van. Apósom egyik barátjától kaptunk több kiló, saját maga elterített vaddisznót, amit aztán a kívánságunknak megfelelően előkészítve fagyasztva hetekkel ezelőtt meg is kaptunk. Az ilyen csemegének képtelenség ellenállni, ezért úgy döntöttünk, Szenteste vaddisznó legyen! Hisz a Karácsony attól is szép, hogy még nagyobb gonddal készülő finom falatokat együnk, nem? Ezért még az elmaradhatatlan vöröskáposztáról is lemondtam, hisz egyáltalán nem illett hozzá.

A Szenteste menüje a következőképpen alakult:
- Libahájban sült, konfitált libamáj házi pirítóson, lilahagymával, paprikával és paradicsommal
- Vaddisznósült toszkán módra házi gnocchival és szalonnába tekert ceruzababbal
- Szíciliai cassata
[.....]

Tovább is van... »

Karácsony, zimankó és narancsos forralt bor

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. A többiről nem is szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni. [.....]

Tovább is van... »

Vörösboros bográcsgulyás

Még tart a nyár, de már lanyhul a meleg, de épp ebben az elviselhető, sőt kimondottan kellemes melegben érdemes kint főzőcskézni. Már nem folyik az ember hátán patakokban a víz, nem kap napszúrást, ahogy kevergeti a bográcsot, és az alkohol sem árt meg annyira:-))
Sajnos egyre ritkábban jutunk hozzá a bográcshoz, illetve nem is ez a gond, mivel rendszerint csak le kellene emelni a polcról. A valamire való bográcsoláshoz szép magyar szokás szerint nagy, és kimondottan jó társaság kell, az utóbbi jelző ugyan meglenne, de az előzővel gyakran bajban vagyunk.
És valljuk be, ha összejövünk, a gasztroblogger-pajtások (kifejezés by Doctorpepper) sem a magyaros bográcsra hajtanak:), hanem inkább a görög, olasz, spanyol, vagyis mediterrán és ázsiai ízeket részesítik előnyben, egyszóval gourmet-kavalkád és tobzódás a köbön, csak semmi bogrács, kérem szépen!:-)) Őszintén szólva, még csak meg sem lett szavazva, de ez így van rendjén:-).

Ez a bográcsgulyás sem az idén készült, de most is bízvást megállná a helyét. A férjem lelkesen felajánlkozott, hogy csiholja, majd gondosan felügyeli a tüzet, hát ehhez tényleg nagyon ért, űzi is immár több mint húsz éve. A bogrács felügyeletére is azonnal ajánlkozott, bár szerintem ezt még életében nem művelte (csupán parciálisan), de egyszer minden meccsen eljön a kezdő rúgás. Szegény azt hitte (mármint ÉN szegény, mert Ő azt hitte), hogy a vörösboros gulyás attól az, ami, mert hogy az összes létező lé benne vörösborból ered. 
Nos, ezt a tévhitét én eleddig nem ismertem (mert hát honnan is, ilyen élethelyzetben hosszantartó, eleddig harmonikus kapcsolatunk során még nem voltunk), csak akkor döbbentem rá, mikor a főzési procedúra során immáron a harmadik üveg vörösbort emelte el a konyhából és próbálta rálöttyinteni a gulyásra, én meg véletlenül közbeléptem.
Mindazonáltal nem volt mit tenni, a vörösbort kiextrahálni már nem tudtam - és legpozitívabb döbbenetemre nem is kellett...  [Tovább is van....]

Tovább is van... »

Clafoutis vörösboros sült meggyel

Érik a cseresznye, már megjelentek az apró zöld szemek a fán, amiből néhány hét múlva ropogós húsú cseresznye érik. De mi van, ha nem?
Mentőövként a friss cseresznyét is helyettesíteni szoktam (nem friss gyümölccsel), így alakult ki az idők során ez az öszvér megoldás.   
Persze a franciák a híres cseresznyés lepényüket, a clafoutis-t is annyiféleképpen készítik, ahány szem cseresznye lóg a fán - mondhatnám viccelődve -, pedig tényleg. A clafoutis tésztája ugyanis nem más, mint a crêpes, a francia palacsinta tésztája, csak beletesznek még egy-két ízesítőt is.
Amúgy a clafoutis a közép-francia Limousin tartományból származik és az itt honos, aprószemű, fekete cseresznyéből készül. Ma már szinte mindenféle gyümölccsel készült tojásos lepényt is clafoutis-nak neveznek, még francia szakácskönyvekben is így szerepelnek. (Egy régi, magyar nyelvű könyvemben például limuzini cseresznyés lepényként szerepel, hát hosszú időbe telt, mire rájöttem, épp erről van szó:-)
Pedig a más gyümölccsel készült lepényeknek is van saját nevük, ők flognarde névre hallgatnak, sőt, ezen belül is még számos variációt találunk. Másik kedvenc lepényem például aszalt szilvával készül, aminek Far Breton, vagyis breton világítótorony a becsületes neve.

De térjünk vissza a clafoutis-hoz.
A cseresznyét együtt sütik a magjával, hogy a kicsorgó lé ne keveredjen a világosszínű tésztával. Én még sosem ettem Franciaországban clafoutis-t, de elképzelhetőnek tartom, hogy nem mindenki szeretne a magokkal bajlódni, hiába mondják, hogy az úgy finomabb.
A cseresznyét ki is lehet magozni, és arra is van azért egy-két trükk, hogy a gyümölcs szép, száraz maradjon a tésztán belül.  [.....]

Tovább is van... »

Meggy balzsamecetes vörösborban sütve

Tisztában vagyok az évszakok hazánkbéli alakulásával és tudom, hogy nem jött még el a csereszenye- és a meggyszezon. De ezt a receptet már vagy egy éve tologatom magam előtt, és épp most jött el az ideje, amikor a mi fánkon is érnek a gyümölcsök és néhány röpke hét múlva a fülünkre is aggathatjuk a csinos kis cseresznyefürtöket.

Hogy akkor miért most írok erről? Mert vannak gyümölcsös étkek, finomságok, amiket nem csak idényben lehet elkészíteni. Persze akkor a legjobb, de ha a gyümölcsöt felfőzzük, sütjük, pároljuk, vagyis hőkezeljük, akkor fagyasztottat is használhatunk. Természetesen ez nem ugyanaz, de nem szeretném magam 11 hónapon keresztül megfosztani eme élvezetektől, ezért inkább a fagyasztóba nyúlok. Sőt, nyúltam én már a szuperpiac üveges polcára is, ahonnan egy magozott meggyet emeltem le. És igazán nem volt lelkiismeretfurdalásom!

Ezt a finomságot ugyanis mindegyikből el lehet készíteni. Nem is tudom, minek nevezzem, mihez hasonlítható. Talán egy kicsit a rumtopfra, bár igen messze áll tőle és ez frissen készül. Az olasz konyha szereti az egyszerűséget, és ezt bizonyos jellemző alapanyagok felhasználásával alá is támasztja.

Tovább is van... »

Párolt vöröskáposzta almával és feketeribizlidzsemmel

Gyerekkorom óta szeretem a káposzta legtöbb formáját, kiváltképp a párolt káposztát. Régebben ugyan nem teljesen az ízlésem szerint történt, mert maróan ecetes lében úszott, de amióta magam főzök, megalkottam a - persze számomra - tökéletes párolt vöröskáposztát! (Vagy párolt lilakáposzta, kinek hogy tetszik.) Szinte mindig karácsonykor is az asztalra kerül, hisz ezen a napon legtöbbször klasszikus ételeket eszünk. Régebben kísérleteztem ezzel-azzal, de azt meghagytam a maradék szombatoknak és vasárnapoknak, no meg a jeles ünnepeknek. 
Az idők folyamán igazi, családi recept lett belőle.
                

Tovább is van... »