Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp kössön a tészta. Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, - és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot.

Tovább is van... »

Feketeerdő cookie

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül ... na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.
/...../

Tovább is van... »

Brownie, a csokoládémániás

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-recepteket gyűjtögetnek. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet csak. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeáló, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz....

Tovább is van... »

Eperpürés csokoládétorta

A csokoládétorta talán a leggyakoribb és legizgalmasabb sütemény is egyben, recept pedig annyi, ahány porszem a cukorban, hogy stílusosak maradjunk. A legjobb csokitorták szerintem azok, melyek tésztájában rengeteg a magas kakaótartalmú csokoládé, a liszt pedig kevés. Innentől kezdve rettentően hasonlít a csokilávához és az sem baj, ha a belső krémes mag nem is sül át tésztává.
Ezt a receptet a Ginger and Tomato oldalán találtam és egyik különlegessége az, hogy pürésített málna került a tésztába - ezt én kapásból lecseréltem eperre. Különben valóban egy krémes, szaftos, intenzív süteményt kapunk, amire nem is kell már máz. Egyszerűen sok lenne.
Viszont nagyon jó hozzá a narancsfagyi, finom narancsdarabkákkal, vagy lemoncurd, eperkompót, vaníliaszósz, nem is sorolom tovább.  /...../

Tovább is van... »

A világ legférfiasabb desszertje

Nagyképű kijelentés ilyet állítani, hisz biztos vagyok benne, hogy minden férfiember a saját kedvenc desszertjére esküszne.
De azért vegyük sorjába, hisz az, amit bemutatok, az a megtévesztő külső ellenére sem egy pihekönnyű, nőies darab. A lényeg ugyanis az ízében rejlik!

Köztudott tény, hogy a férfiak többre értékelnek egy magasabb kakaótartalmú étcsokoládét. Kivételek persze vannak, hisz ettől szép a világ. Az ízben hozzá tartozó italnál sem kell sokáig keresgélnünk. Sörfogyasztásban vezet ugyan a társadalom férfiúi része, de tényleg ez lenne a férfias ízlelés legcsúcsa?

A legmacsóbb férfitípus - hát tegyük csak szívünkre a kezünket - a legtöbbünk álmában még mindig egy napbarnított, feketehajú, olasz sármos pasi megtestesítője. No és mit kortyol latin adoniszunk, miközben egy pohár itallal a kezében, halkan a fülünkbe búgva csapja nekünk a szelet? Na mit is kortyolgat valójában, kedves nőtársaim? Vörösbor? Netán egy spritz? Ramazzotti ?? Na neeee !!  /...../

Tovább is van... »

Csokoládés panini

Egy kis szelet jófajta csokoládé bearanyozza szürke hétköznapjainkat. Írhatnék még számtalan hasonló bölcseletet, de aki már próbálta, annak úgy sem kell magyaráznom egy szájban olvadó csokiszelet lelkünke gyakorolt jótékony hatását. Az úgy is tudja.

És mi van azokkal, akiket már pár csepp nyers, rétillatú olívaolaj látványa is lázba hoz?
És mi van a sóbolondokkal, akik többfajta, a világ minden tájáról összehurcolt sókat használnak?
És mi lenne, ha mindezeket most jól összeboronálnánk??

A spanyol viaszt nem kell feltalálni, csak elővenni pár szelet ropogós héjú baguette-t, fél tábla csokoládét a nagyon féltett és jól eldugott, belga vagy olasz fajtából, leemelni a polcról az aranyáron vett, kissé gyümölcsös, ligúr olívaolajunkat és kezünk ügyébe helyezni a Maldon-sót.

Tovább is van... »

Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapig újra balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.
Ehhez semmiképp sem a szokványos folyós, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont karácsony közeledtével.

Tovább is van... »

Sült körtés - tejszínes sütemény fehér csokoládékrémmel

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést:) ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, de inkább álljon itt ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc tésztám alapján sütöttem.
Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!  /...../

Tovább is van... »

Pirított Colomba-szeletek csokoládészósszal

Idén elmarad nálunk a már hagyománnyá vált sonkagombócleves, de a húsvéti colombáról nem szerettem volna lemondani. Sütöttem egyet, kissé előrehoztuk a megszegését, a sietség következtében sajnos még galambalakúra sem volt időm formázni, de ahogy mondani szokás - a miénk. Magunkkal viszünk néhány szeletet és vasárnap elmajszoljuk.

A recept most még több vajat tartalmaz, a szeleteket pedig megpirítottam és amarettos csokiszósszal öntöttem le. Bármilyen kalácsból remek, csak ajánlani tudom, a pirult, ropogós szeleteken nagyon finom a csokiszósz.

Békés, áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

Tovább is van... »

Toffifee poharas krém

Ehhez a krémhez nincs sok hozzáfűznivalóm. Megláttam Flat-Catnél, a további sorsát pedig a hozzászólásoknál el is lehet olvasni. Nagyon csokis, nagyon tömény, ha valaki villámgyorsan szeretné a favágásban leadott kalóriáit újból magához venni, arra ez ideális desszert.

Azért csak eszembe jut még néhány dolog. Az első, amiért megakadt rajta a szemem, az a tény volt, hogy több tábla Lindt-csokoládé hevert itthon, a legelvetemültebb ízesítésekben. Az ilyen összeállításokkal, mint például chili-maracuja, vagy levendula-kakukkfű, nem igen tudok mit kezdeni. Úgy gondoltam, erre a bedolgozásos krémre jó lehet.
A gondolatot azonnal tett is követte, két Lindt-táblát összeboronáltam és némi változtatással készen is lett. Így utólag már nem tudom, hogy a chilis csoki javított, avagy rontott-e a késztermék minőségén, mindenesetre a csokoládék eredeti hibáit - már ha ezek hibák - alaposan el lehetett tüntetni. Magyarán ez azt jelenti, hogy bátran dolgozzunk csak föl minden nemszeretem töltött csokoládét is, a dolog csak jobb lehet, nálam legalábbis működött. /-----/

Tovább is van... »

Csokoládés vajaskenyérpuding

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.

Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből.  .....
             

Tovább is van... »

Amarettis csokoládétorta

Régen sütöttem már olyan süteményt, amely ilyen kevés munkával ennyire látványos eredményt adott volna. Csupa nagybetűkkel kellene most ideírnom, hogy elfoglalt háziasszonyok számára, akik egy hajszolt hét utáni vasárnap is valami kényeztetőt szeretnének a családnak tálalni, szóval azoknak ez a sütemény valóságos áldás.

Egy hónapja sütöttem először, amikor egy vasárnap délutáni sürgős munka kapcsán összegyűltünk a dolgozóban, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobban csúszik a munka, ha rásegítünk egy kis nyalánksággal. Az eredetit Lilla oldalán találtam, sokat nem is változtattam rajta, a lényeg megmaradt. Egyből feltűnt, hogy mitől gyors, ugyanakkor mitől lesz ilyen hihetetlen finom: gyakorlatilag csak néhány kész alapanyagot kell gondosan összedobni, és voilá, készen is van! Ahogy írtam az elején, nehéz 10 perc alatt ennél finomabb süteményt sütni, nekem hasonló mutatvány eddig csupán 1-2 óra alatt sikerült.

A titok nyitja persze mindig a megfelelő minőségben rejlik. Legjobb, ha magunk sütjük az amarettit, akkor finom lesz és nem túl édes. Nekem most ehhez extra jó minőségű amarettim volt, hálás dolognak bizonyult. ....  
             

Tovább is van... »

Szilvalekváros csokoládés sütemény armagnac-ban pácolt aszalt szilvával

Eve-nél találkoztam ezzel a - számomra - kimondhatatlan nevű:) süteménnyel és elsőre szimpatikus is lett. No nem csak azért, mert mindenki oda volt érte, hanem elsősorban az egyszerű kivitelezhetősége fogott meg. A képről az látszott, hogy nem egy fújtós, száraz kevert tésztáról van szó, ami lassan már a könyökömön jön ki. Ebben a tésztában nincs tojás, viszont van benne bőven lekvár, ez adja a pikantériáját, és persze a nagyon jó állagát.

Elnézést kérek Eve-től, de a decis számokat átváltottam grammra, nekem ez jobban fekszik. A tésztához még brandyt is adtam, és nem baracklekvárban, hanem szilvában utaztam. Hogy miért? Mert kíváló talaja lett az armagnac-ban pácolt szilvámnak ! Hát ezért!
Tényleg finom, nedvesebb állagú és szerintem azért nem túl nehéz sütemény. A szilva alól az armagnac-ból még rálöttyenthetünk egy keveset, na úgy még ütősebb lesz.

Az armagnac-os szilvát egyébként mousse au chocolat-hoz gondoltam, ahhoz valami isteni, de gyakorlatilag bármihez adhatjuk.  [.....]
              

Tovább is van... »

Zöldborsos görögdinnyegranita sambucás fehércsokoládékrémmel

Szinte minden gyümölcsből lehet granitát készíteni, de a görögdinnyét mintha erre találták volna ki. Olyan magas a víztartalma, hogy szinte semmi nem kell már hozzá, ha elég édes, csak össze kell törni és mehet is a fagyasztóba. A citromos granita mellett talán ezért is igen népszerű Szicíliában, hisz a nyári rekkenő, aszfaltolvasztó hőségben futószalagon lehet otthon is gyártani.

Nálunk nincs ekkora hőség, ezért tettem még bele ezt meg azt. Például zöldborsot és rózsalikőrt.
A granita eredetije Jody Vassallo-tól származik. A recept alapját megtartottam, ez nagyon tetszett. A zöldbors már az eperlekvárnál is remekül bevált, hát miért ne próbáltam volna ki itt is. Szerintem sokkal nyerőbb, mint a száraz rózsabors, de ez ízlés kérdése. Rózsaszirup helyett likőrrel próbáltam, mert kevésbé volt tömény, de rózsavíz is megteszi. Lényeg a lényeg, hogy szépen harmonizáljon a rózsa a bors csípősségével és zamatával, amihez még egy cseppnyi zöldcitrom is társul. Az eredmény egy nagyon klassz, kissé fűszeres, érdekes ízvilágú granita lett.

Krém nem is kellett volna már a tetejére, de nekem még "üres" volt. A csokikrém pedig abszolút telitalálat: a Sambuca-val dúsított, illetve felhabosított fehércsokoládéból készült krémhab Claudio Sadlertől származik. Nincs is hozzáfűznivaló, ebből a mindössze három hozzávalóból is lehet tökéletesen maradandót alkotni.  [.....]
             

Tovább is van... »

Édes csokoládé, sós csokoládé

Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy csokirajongó. Észre sem venném, ha néhány neves belga manufaktúra végleg becsődölne, ha pedig járvány söpörne végig a dél-amerikai kakaóültetvényeken, nem biztos, hogy én lennék az, aki felvásárolná a környező csokiboltok teljes árukészletét.

Tavaly azonban jó pár finom (vagyis drága) csokit végigkóstoltam, hátha csak én nem akadtam még rá az igazira, amiért képes lennék akár ezer kilométert is megtenni. Lassan feladtam, hogy méregdrága táblákat gyömöszöljek magamba anélkül, hogy maradéktalanul élvezzem is a dolgot. Annyira nekem nem voltak finomak. Nem a szokatlan párosításokkal volt a bajom, dehogy is, épp ellenkezőleg: ételben minden további nélkül örömmel megettem volna, ha a töltött csokoládék tartalmát - csoki nélkül :) - a tányéromon találom.

Egy nap azonban megláttam egy példányt, és azt gondoltam, ennek adok még egy esélyt. A csokoládéban nem volt semmilyen töltelék, egyszerűen csak tengeri sóval dúsították.
Én pedig teljesen rákattantam.  [.....]
             

Tovább is van... »