Feketeerdő cookie

Ritkán történik meg, hogy meglátok egy kekszet és egyből eldöntöm, ezt bizony meg kell sütnöm. Az pedig még ritkábban történik meg, hogy röpke néhány nap múlva hipp-hopp, valóban kész is lesz. Ebből az következik, hogy ez a keksz tudhat valamit, amiért még én is képes vagyok nekiállni. Persze itt nem a képességről van szó, hanem a család kekszfelvevő képességéről, ami az utóbbi időben aktívabbnak látszik és gyakoribb kielégítésre szorul.

A kekszek közül az amerikai cookie-féleségeket szeretem a legjobban, ezekhez szoros érzelmi szálak is fűznek, tényleg nem nehéz őket megszeretni. Még nekem sem, aki magam nem rajongom túl a keksz műfaját, sőt, keksz nélkül évekig el tudnék éldegélni, de egy jó saláta nélkül ... na az már maga lenne a gasztrónihil :). Szóval egy igazi, autentikus, kívül ropogós, repedt tetejű, belül omlós, puha, lágy cookie még engem is levesz a lábamról, ebben pedig megláttam a lehetőséget.
/...../

Tovább is van... »

Brownie, a csokoládémániás

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-recepteket gyűjtögetnek. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet csak. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeáló, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz....

Tovább is van... »

Kakaós-mandulás sütemény pisztáciás naranccsal

Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben akkor is ehető süteményt kapunk, ha nem követjük hűen a receptben leírtakat. Sőt. A jól bevált, klasszikus sütemények sem az égből pottyantak egykor, azokat is kitalálta, megsütötte, folyvást javítgatta valaki, mire bombabiztos receptként bevonultak a történelembe. És nehogy egy moccanást is eltérjünk tőle, különben landolhat a kukában az egész tepsi. Ugyan!

Persze léteznek ámulatba ejtő süteménycsodák is, de most nem ezekről beszélek. Egy egyszerű omlós vagy kevert tésztát még szakácskönyv és internet nélkül is könnyen meg lehet sütni, a tészta állaga szinte adja magát, itt az arányok a fontosak.
Egy heti távollét után végigpásztáztam, mit kell feltétlenül felhasználni, ilyenre alakult a reggelire is kiváló sütemény.
Ezt a vaj helyett tejszínnel készült tejszínes-epres süteményt és Citromhab barackos-mandulás sütemény-ét ötvöztem egy harmadikká. A kissé esetlen mennyiségek a készletet tükrözik, ezen belül bármit könnyen variálhatunk.

Tovább is van... »

Eperpürés csokoládétorta

A csokoládétorta talán a leggyakoribb és legizgalmasabb sütemény is egyben, recept pedig annyi, ahány porszem a cukorban, hogy stílusosak maradjunk. A legjobb csokitorták szerintem azok, melyek tésztájában rengeteg a magas kakaótartalmú csokoládé, a liszt pedig kevés. Innentől kezdve rettentően hasonlít a csokilávához és az sem baj, ha a belső krémes mag nem is sül át tésztává.
Ezt a receptet a Ginger and Tomato oldalán találtam és egyik különlegessége az, hogy pürésített málna került a tésztába - ezt én kapásból lecseréltem eperre. Különben valóban egy krémes, szaftos, intenzív süteményt kapunk, amire nem is kell már máz. Egyszerűen sok lenne.
Viszont nagyon jó hozzá a narancsfagyi, finom narancsdarabkákkal, vagy lemoncurd, eperkompót, vaníliaszósz, nem is sorolom tovább.  /...../

Tovább is van... »

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t. 

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon gáz, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Elő is kellene újra venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman mutatta meg, hanem a fogorvosom.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Meg kell állapítanom, hogy csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.  /...../

Tovább is van... »

Mogyorós-csokoládés sárgarépatorta

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy nagyon izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is. 
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk! /...../

Tovább is van... »

Csokoládés sorbet-korongok whiskyvel

Nem újdonság már a csokisorbet, főleg nem az őszre forduló hűvösek idején, de a vacogósabb összebújások alkalmával azért hiányozna. Főleg nekünk, akik megszoktuk, hogy mindig van otthon valami jeges kis nyalánkság, és ez tényleg teljesen független az évszakok járásától. De azért ne ugorjunk ennyire előre, hisz nincs még téli zimankó, de fagyi - az azért mindig lesz!

Ezt a receptet pár hete a dobozban rejtőzködő papírfecnijeim között találtam, amikor az éves - na jó, a többéves rececptturkálós nagytakarítást végeztem. Van ugyanis két, igen nagyocska, féltve őrzött kartondobozkám (ezek költözéseink alkalmával külön vastagított megjelölésben részesülnek, természetesen a szakácskönyvekkel együtt), amibe hanyag gesztussal évek óta (kábé 15 éve...) nemesen csak beledobálom az újságból innen-onnan kivágott recepteket. Aztán ha olyan kedvem szottyan, és épp van rá időm, egy ráérős vasárnap délután (vagy csütörtök éjjel, amikor férj szolgálati úton szerte a világban, másnapra meg nincs konkrét munka, juhééé) lekuporgok a szőnyeg sarkába egy pohár jófajta bor mellé és újabb ihletet merítek a szőnyegreceptekből. (ahogy nemrég megtudtam, nálunk a puha szőnyeg komoly intellektuális státusszal bír és most ne tessék rosszra gondolni). Most éppen Carine Veyrat lepett meg csokis csodáival. [.....]

                         

Tovább is van... »

Sajtos rakott padlizsán paradicsommártással

Ezen a néven lehet, hogy nem sokan ismernek rá, de ha azt mondom, Parmigiana di melanzane, akkor már ismerősebben hangzik, nem?

Ezen a héten végigsöpört a blogokon a parmigiana-láz. A kór kialakulásáért részben valószínűleg a Bűvős szakács is felelős, másik részben persze a padlizsán-szezon, hisz bokáig gázolunk a szebbnél szebb lila tojásgyümölcsökben.
Jómagam hetek óta tologatom magam előtt ezt a félig megírt receptet, Bűvösék óta meg nem igen tudtam volna mit hozzátenni, de a tegnapi parmigiana-összeboronálódás annyira szórakoztató volt, hogy íme, itt lészen az én verzióm is:-)
A Parmigiana eredetéről, hátteréről nem írok sokat, hisz a fenti posztban MBTBD-ék már mindent leírtak, csupán azzal egészíteném ki, amit a magam részéről még fontosnak tartok.
Lentebb pedig listába szedtem az általam ismert, eddig megjelent parmigiana-recepteket is.

A nevét illetően több vita is kialakult már, hisz a pontos gyökerét nem lehet megállapítani. Kézenfekvő lenne, hogy a közé tett parmezánról nevezték el, hisz minden rakott, parmezánnal bőven megszórt és csőben sült ételt így neveznek el, mellé biggyesztve azt, amiből készült. (Kétségkívül ez a padlizsános a legnépszerűbb, de egyéb zöldségből is készíthetünk ugyanilyen módon parmigianat. Mondom, nem szokványos, de létezik. Nehogy véletlenül úgy járjunk, hogy előételre vágyva kérünk például egy caprese-t és kihoznak egy mandulás csokitortát:-)) Igen ám, de nem csak parmezánnal szokták megszórni, de pecorinoval is. Vagy egyéb sajttal. 
Egy másik verzió szerint a paradicsomos parmigiana mellé jófajta vörösbort ittak, mely egy hatalmas, fűzfavessző borítású üvegballonban, az úgynevezett demizsonban mindig ott állt az asztal közelében. (És gyakran áll még ma is:-) A demizson szavunk a francia dame-jeanne-ból ered, mint ahogy az olasz damigiana is. Egyesek szerint innen már csak egy ugrás a parmigiana - de hát tényleg nem elképzelhetetlen ez a fajta szótársítás, annyi furcsaságot hallani mostanság!

Tovább is van... »

Szicíliai cannolo

Ha ricottából készült édességre gondolok, akkor többnyire a ricottatorta jut az eszembe narancsosan. Aztán a ricottatorta citromosan, aztán a ricottapuding, és a ricottini. Na, ez mind nem igaz, mert leginkább Szicília jut az eszembe és az ott kapható, legfinomabb ricottakrémmel töltött édességek. Ugyanis ez a délolasz sziget a hazája a híres cassatának és a hírnévben nálunk talán kissé hátrébb kullogó, de ízélményben legalább olyan gazdag cannolinak. Mindkettő alapja egy szinte azonosan készülő édes, aszalt gyümölcsökkel és csokoládéval dúsított ricottakrém, csupán a "kabátkája" más. A cassatára egy későbbi alkalommal majd rátérek, ugyanis valódi cassatát készíteni nem egy egyszerű dolog. Azt is mondhatnám, hogy nagyon nehéz:-) Puritán stílusban, sallang nélkül is el lehet ugyan készíteni, de ha az ember egy ilyennek nekiáll, akkor adja meg a módját. 
No de térjünk most rá a cannolira. Azért ez sem egy amolyan féloktávos nóta, amit este hat és negyed hét között összedobhatunk. 

                                

A cannolo neve csövecskét, illetve vízcsapot jelent, ilyen csövekből állt ugyanis a vízrendszer, de az is lehet, hogy a nádból készült (nád = canna) formázóhenger után kapta a nevét. Hogy mikor keletkezett, már nem tudni, de feltehetőleg még a X. századra, az arab hódítás idejére vezethető vissza. Egyesek források szerint Palermotól nem messze egy caltanissettai háremből származik (Kalt El Nissa = arabul: asszonyok kastélya), ott süthették először, talán a ház urának kiengesztelésére:-)
Manapság igazi karneváli édesség, akkor tonnaszám állítják elő. Több méretben is sütik ezeket a kis csövecskéket: Palermoban sütik a legkisebbeket, a cannulicchi ujjnyi vékony és mindössze pár centi hosszú, a legnagyobb, és úgy mondják, a legfinomabb cannolot Piana degli Albanesi-ben kapni.  [.....]

Tovább is van... »

Mascarponekrém kávéval

Vannak esték, amikor vacsora után hirtelen édességet kíván az ember. Egy ilyen, édes krémesség után sóvárgásból született ez az igen egyszerű krém, miután bekukkantottam a hűtőbe, és szerencsére találtam benne ezt meg azt. Igazából csak mascarpone és tojás kell hozzá, a többi jószerivel mindig lapul a kamrában.
Mostanában egyre inkább kávét is töltök a desszertekbe, na nem, mintha ezt régebben nem tettem volna meg, de mára kimondottan keresem a lehetőséget. Estére csak nagyon alacsony koffeintartalmú kávét használok, vagy teljesen menteset, viszont erősre főzve.

Tovább is van... »