CS mák hozzávaló

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp kössön a tészta. Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, - és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot.
Tonkababos, mákos, epres egyszemélyes tortácska

Tovább is van... »


Tormás-mákos céklakrém

Ennek a céklakrémnek az ötlete - mily meglepő -, egy céklakrémes üvegről származik. Nemrég vettem egy üvegnyi teljesen természetes, minden adalékanyagtól mentes krémet, ami ránézésre a színe miatt fogott meg. Nő legyen a talpán, aki ellen tud állni egy üvegbe zárt, élénkpink kencének! Hát ha azt még meg is lehet enni!
Ráadásul ízlett is, ezért megpróbáltam a házi előállítását. Valójában csak az ötlet származik az üvegről, a hozzávalókon módosítottam, mint ahogy a mákot én tettem már bele. Ez természetesen elhagyható, nem is érződik ki igazán, de ad egy plusz tartást a krémnek és szerintem a cékla jellegzetes földes ízét is jól kiegészíti.
Annyira egyszerű és olyan gyorsan kész van, hogy az elmúlt napokban céklakrémet céklakrémmel eszünk, kell ennél jobb bizonyíték?

Tormás-mákos céklakrém

Tovább is van... »


Szőlős-mákos palacsinta

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.
Szőlős-mákos palacsinta

Tovább is van... »


Egy hihetetlen páros -

Ha receptekről van szó, sok esetben el is felejtek már csodálkozni. Megszoktam, hogy rendre lélegzetelállító párosításokat találok, amiken tíz éve még bizonyára elájultam volna, de mára - számomra legalábbis- mindennapossá vált. Azokból a blogokból is hosszú már a listám, ahová meghökkenni járok, de mosolyogva távozok: hello, rokonlélek, ez az, pont erre vágytam!

Nem is kell messzire mennem. Amióta a talján konyha járja át zsigereimet, szinte mindent eszerint próbálok főzni. Többször ért is már a vád, hogy nem tudok elszakadni tőle, mindig eszerint jár az agyam és a kezem. Az azonban tény, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokat tanultam az olasz tájjellegű konyhákból, és nem csak ételeket, de főzési technikát, hihetetlen párosításokat, és ami a legfontosabb, hozzállást és felfogást.

De még mindig van olyan, amitől leesik az állam. Nem a csillagos séfek újabb és még újabb kreálmányaira gondolok, mert tőlük elvárom, hogy elkápráztassanak. Nem. Olyan egyszerű, vidéki ételekre gondolok, amelyek bármelyikőnk konyhájában gyorsan elkészíthető. És mégsem jutna eszünkbe soha, de soha, csak akkor, ha már leesett az állunk.

Pár hete egy bizonyos étel után kutattam az interneten. A történethez ennek semmi köze, tehát nem ez a fontos. Az egyik oldalon találtam is valamit, görgetek hát lefelé, olvasok, és megakad a szemem egy ételcímen:

Mákos kukorica ...

              Mákos kukorica mascarponeval

Tovább is van... »


Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval

Ezer éve nem főztem tejbegrízt. Az óvodai és iskolai menzák után tinédzserkorom körül ehettem néhányszor, de a tejbegríz sosem képezte családunk ellátásának oszlopos részét. A gyümölcsös tejberizs már inkább, de most nem róla van szó.
Főleg akkor ettem, mikor nagynéném elkezdte pici unokahugomat szilárd kajával etetni, és tudta, hogy esténként rendre átbaktatok és igényt tartok kishugi el nem fogyasztott maradékára. Így hetente kétszer biztos megvolt a tejbegrízes fejadagom, ami sokkal finomabb is volt, mint a menzakoszt. Én még lekvárt vagy szerencsi kakaóport is kaptam rá, míg szegény huginak csak úgy pőrén lapátolta a szájába.

Eszem ágába se lett volna tejbegrízt főzni, ha nem írom le magam, hogy a római gnocchi tulajdonképpen nem más, mint sós tejbegríz. Azon a ponton már majdnem indultam is a konyhába, hogy főzzek magamnak egy nosztalgikus erővel bíró tejbegrízt, de félúton lemondtam róla.
Aztán megláttam Katica tejbegrízét, de itt már nem volt visszaút. És megvalósítottam azt, ami a római gnocchi óta motoszkált a fejemben:)
              Tejbe(durum)gríz mákkal és fehércsokoládéval

Tovább is van... »


Narancsos-mákos tiramisù

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de egy megmagyarázhatatlan okból én nem kedvelem ezt a szót:), ezért elneveztem tiramisùnak, végül is a vele támasztott összes kritériumnak megfelel. Ugyanis - jó értelemben - úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, mellesleg - szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben, végül az is elfogyott. Narancslekvár meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen, vígan lehet egy pürésített naranccsal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ott motoszkál a fejemben ez a páros, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismeritek, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal.
Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!
Narancsos-mákos tiramisù

Tovább is van... »


Narancsos-mákos sütemény

Erre a süteményre talán még kedves szülőanyja sem ismerne rá, pedig egy az egyben Maci ropogós, mákos morzsájával megszórt szilváslepényét akartam megsütni. Sőt, hűen a recepthez neki is futottam, a feléig meg is valósult, csupán menetközben vett egy enyhe balkanyart. Ugyanis az a ropogós szilvás már első ránézésre is olyan nekemvalónak tűnt, hogy arra csábított, süssem meg.
Ugyan lassan kifutottunk a szilvából, de nem ez volt az akadály.

Hétvégére akartam sütni, aznap pedig a férjem vásárolt és hiába kötöttem a lelkére, hogy szilva, kérem szilva!! Mandarint hozott. Szilva volt, mondta, de a mandarin jobban nézett ki. (Számomra rejtély, hogy egy cellulitiszes mandarin hogy nézhet ki jobban, mint egy hamva pofijú szilva. Ez van.) Innentől kezdve átszabtam egy kicsit a receptet, az időközben krémmé átalakult mákos morzsa alulra került, hogy a lédús mandarin bele tudjon csöpögni. Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem.

Bár a kép - illetve a sütemény - nem lett túl esztétikus (dolgozom még rajta, dolgozom!), de annyira finom lett, hogy ízben bárhol megállja a helyét. Utólag utánanéztem a narancs-mák párosnak, de nem sokat találtam a hálón. Nem is értem, miért, pedig ez egy fantasztikus kombináció...  [.....]

              Narancsos-mákos sütemény

Tovább is van... »


Mákszemes citromos-joghurtos sütemény

Talán sokan emlékeznek még rá, mekkora sikere volt tavaly kicsi Vú már-már legendaszámba menő citromos süteményének. Nem csoda, hogy végigsöpört a bloggertársadalom konyháin, mert nehéz ennél könnyebb, frissebb sütit kevesebb energiával megsütni! 
Az eredeti recept egy francia blogon található, ott viszont nyomát nem találtam a gyökereknek - amit nyilván csak én kerestem:-). Annyi kiderült, hogy képregényekbe is beillő, amúgy bármit sejtető rózsaszín szalamander nick mögött egy 32 éves, valószínűleg főzőőrült francia lány bújik meg (erre csupán a majd' háromezer hozzászólásából bátorkodtam következtetni), és ezen a ponton nem is érdemes tovább keresgélnünk.
Ugyanis ez a könnyű, piskótaszerű sütemény rendkívül hasonlít egy amerikai klasszikusra, amit Lemon pound cake néven több helyen fellelhetünk.
Nehogy félreértsen valaki, ez a könnyű citromos szerintem az amerikai *rokon* légiesített változata, és nyilvánvaló, hogy emez lehetett előbb.

De nem szeretnék ebbe én most mélyebben belemászni, mivel a citromos piskóta gasztrovonatkozású kultúrtörténetéről halvány lila fogalmam sincs, úgy meg nehéz bármibe is belemélyedni. Csak égeti magát az ember...
Maradjunk annyiban, hogy vészesen feltűnt valami hasonlóság... [.....]

Mákszemes citromos-joghurtos sütemény

Tovább is van... »


Körtés ricottával töltött rétes

A - legalábbis nálam - nagysikerű leveles tészta óta több ötletem is volt, hogy is hasznosíthatnám újra ezt a nemcsak könnyen, de villámgyorsan is elkészíthető tésztát. Kezdjünk vele akármit, szinte bármire alkalmas: apró snacknek, reggelinek, de melegen, mártásos húsokhoz még köretnek is és ha valóban vajas leveles tésztát kapunk, akkor mennyei finomság lesz belőle.

Én most egy régi toszkán receptet élesztettem újjá: ebben a hagyományos receptben a töltelék egy kecskesajt és pecorino keverékéből áll, amihez még keményebb, apró darabokra vágott körtét is vegyítenek. Én a kecskesajt egy részét semlegesebb ízű ricottával helyettesítettem, különben túl erőteljes lesz a kecskesajt íze. De aki elbírja és szereti, az használjon nyugodtan tisztán kecskesajtot.

Rétes körtés ricottával

Tovább is van... »


Mákos túrógombóc (Topfenknödel mit Mohn)

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet. [.....]


Tovább is van... »


Almás-mákos csiga

Zsófi inspirált, hogy újra lehetne már almás csigát sütni, ezúttal mákkal dúsítva.
A tésztaalapot nem hagyományos módon, hanem túrós-olajos tésztából készítettem. Ez a tészta szinte ismeretlen még nálunk, szélesebb elterjedését bizonyára az is gátolta, hogy a tésztát valójában a krémes állagú túrókra találták ki (szinte mindenhol a világon csak ilyet kapni), a mi szemcsés túrónk kevésbé alkalmas rá. A krémes, homogén állagú túró sima tésztát képez, de a mi szemcsés túrónkat villával összetörve és a folyadékokkal elkeverve is elég jó eredményt ad - ha nem is lesz tökéletes. Néha magyar üzletekben is találni - főként osztrák import túrót, az elnevezése Speisequark - ilyenkor érdmes néhány dobozzal venni és túrótortát vagy épp ilyen tésztát gyúrni belőle. Egyébként olasz ricottából is tökéletes!
Ezt a tésztafajtát azért kedvelem, mert azonnal összeállítható, nem kell bajlódni a vajjal, mert nincs benne, nem kell pihentetni és jól formázható. Pizza- és lepényalapnak is alkalmas, kekszeket is lehet belőle gyártani, különböző töltetű csigákat pedig ebből szoktam készíteni. Azért némi hátránnyal is rendelkezik: érdemes frissen elfogyasztani, és valljuk be, hiányzik az omlós tészta morzsassága és a kelttészta lágy puhasága. A tészta jól fagyaszható.

Az almát és a mákot is szeretjük, így jöhet mindkettő, ezért az almás csiga alá még egy mákréteget is terítettem, de körtével és dióval is elképzelhető ugyanezzel a módszerrel.  [.....]
Almás-mákos csiga

Tovább is van... »


balinto 2006