CS marcipán hozzávaló

Balzsamecetes marcipánnal töltött datolya

2010. november 28.
4 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Gasztroajándékok, Desszert-praliné, Karácsony, 05 Dolci, VT
Hozzávalók: A alkohol, A narancslikőr, CS csokoládé, CS dió, CS marcipán, E balzsamecet, GY datolya aszalt, recept

Kekszsütésben nem vagyok túl nagy, ezt inkább másokra hagyom, akik eddig is fényesebb eredményeket értek el tőlem. Azért leszögezném, hogy a nemkekszezés nem a minőség hiányát jelenti, inkább a gyakoriságot, de már elkezdtem rágyúrni:).

Ezt a kis gyúrmányt a héten készítettem, és amikor egyiket a másik után nyalakodtam el, rá is jöttem, miért nem szeretem annyira a kekszeket. Túl sok bennük a liszt :).
Nos, ebben semmi liszt, ráadásul csupa egészség. Az ötlet nem túl eredeti, a marcipánnal töltött datolya eléggé lerágott csont, viszont csontból a finomabb fajta. Most eléggé fel is túrbóztam, a narancslikőrtől és a balzsamecettől nedvesen lágy lett a marcipán. Most pár hónapig újra balzsamecet-korszakomat élem, majd ez is elmúlik és jön valami más.
Ehhez semmiképp sem a szokványos folyós, hanem nagyon sűrű balzsamecet kell, ha ilyenünk nincs, biztos jó bele a balzsamkrém is, azt úgy nem próbáltam. Az egész viszont nagyon finom, rémesen eteti magát, a vitaminok és az ásványi anyagok tömeges jelenléte pedig megnyugtatja a lelkiismeretet. Nem rossz kiindulópont karácsony közeledtével.
Datolya balzsamecetes marcipánnal töltve

Tovább is van... »

Mamma

Marcipános rebarbaraquiche

2010. június 1.
11 hozzászólás
Fejezetek: Desszert-sütemény, Desszert-gyümölcsös, Reggeli
Hozzávalók: C barnacukor, CS marcipán, F fahéj, GY rebarbara, O földimogyoróolaj, recept, T tej, T tejszín, T túró, T vaj, tojás

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember. Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Két hete beugrottam hozzá újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (vagyis annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc pénzt. Nem így mondtam szó szerint, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. /...../
Marcipános rebarbaraquiche

Tovább is van... »

Mamma

Diós-marcipános golyók

2008. november 22.
6 hozzászólás
Fejezetek: Desszert-aprósütemény, Karácsony
Hozzávalók: CS csokoládé, CS dió, CS mandula, CS marcipán, L ribizlizselé, MADEINHUNGARY, recept, T vaj, tojás, TT omlóstészta

Hát kérem, kérlelhetetlenül itt a tél. A naptár szerint ugyan még várhatott volna egy ideig, ha nekem szól, akkor be sem teszi a lábát oda, ahol én vagyok, de a télnek álcázott kései ősz meghozta számomra a karácsonyi hangulatot is. Most már nem kapálódzok ellene, mint néhány hete, amikor verőfényes, simogató napsütésben kellették már magukat a karácsonyra szánt portékák. Akkor az még vicces volt.

Most már nem az. A házból kilépve fázósan húzom össze a kabátom, meleg sálat tekerek a nyakam köré és előszedtem a szekrény mélyéből a csinos gyapjúkesztyűmet is. Annak idején pénzt nem sajnálva vettem egy gyönyörű darabot, hogy legalább a hideg kellemes emléket ébresszen bennem és kedvem legyen kidugni az orromat a fagyos (plusz tízfokos:-) zimankóba. (Azóta rájöttem, hogy ez igencsak jó terápia. Egy divatos, drága darab túlsegít néhány vészhelyzeten is...)   

Egyszóval, mától, jobban mondva már a hét közepétől a konyhámban kikiáltottam a karácsonyi előkészületeket. A dolog azzal kezdődött, hogy a férjem hazahozott az egyik útjáról néhány karácsonyi cédét. Legalább harminc van itthon ebből a műfajból, de az a meglátása, hogy sosem elég az ilyesmi, karácsony minden évben lesz, a cédét pedig nem növi ki az ember, mint holmi mikulásruhát. Egyszóval, fel is tette az elsőt, és olyan kellemes, fahéjillatú, gyömbérízű hangulatunk kerekedett, hogy azon nyomban megnyomtam azt a bizonyos gombot. [.....]

Diós-marcipános golyók

Tovább is van... »

Mamma

Zöld menü 5 - Zöld panna cotta

2008. március 13.
3 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Classics, Desszert-krémes, Menüsorok, 05 Dolci
Hozzávalók: CS mandula, CS marcipán, recept, T tej, T tejszín

Nem egy recept, vagy esti vacsora kezdődött már úgy, hogy bekukkantottam a kamrába és végigpásztáztam a - néha csak az üvegek mögül kikandikáló, megbúvó, nem is túl szegényes - kínálatot. Ilyenkor rendszerint úgy kezdődnek a receptleírások, hogy "az úgy kezdődött, hogy találtam a kamrában egy gyanús kis csomagot.... . Hát, most sem volt ez másként :)
Noha a csomagocska korántsem volt még gyanús kinézetű, de zöld, az igen, az nagyon zöld volt! Egy zöld színű marcipánmasszáról volt szó, amit még néhány hónapja tettem magamévá, nyilván még a tél derekán is már a zöldellő rétekre és csivitelő madarakra asszociáltam, mikor minden tervszerűséget sutba dobva leemeltem a polcról. Merthogy tervem nem volt vele, az biztos!
És eljő a zöld marcipán ideje is egyszer.

Hazaérve bevágtam a fiókba az >egyszer-majd-ez-is-jó-lesz-valamire< felkiáltással. Akkortájt volt nekem egy panna cotta időszakom.

Panna cotta zöld marcipánnal

Tovább is van... »

Mamma

Marcipános koszorú, kicsivúsan

2008. január 22.
3 hozzászólás
Fejezetek: Desszert-sütemény, Reggeli
Hozzávalók: CS mandula, CS marcipán, F fahéj, L narancslekvár, L sárgabaracklekvár, MADEINHUNGARY, recept, T tej, T vaj, tojás, TT kelttészta

Akárhányszor azon gondolkodom, milyen süteményt süssek hétvégére vagy akárcsak reggelire, a férjem szó nélkül rávágja: kicsiVú! Na, ebből már tudom, hogy azt a bizonyos diós koszorút szeretné, aminek kicsi Vú oldalán is nagy sikere volt. Nálunk is, ezért ha nem is minden héten, de igen gyakran sütöttem már.

Keresve sem találtam volna jobb alkalmat, hogy bemutassam a kicsivús marcipános koszorút. 
Kicsi Vú blogja ugyanis ma lett egyéves, ezen a helyen is kívánok boldog blogszületésnapot!!

Múltkor gondoltam egyet, és a koszorút dió vagy mandula helyett (mert már olyan is volt) marcipánnal töltöttem meg. Néha még a diós (vagy mandulás) töltelék alá is teszek egy vékonyka réteg sárgabarack- vagy narancslekvárt, de ebben az esetben a lekvárnak teljesen homogénnak kell lenni.
A liszt minőségétől függően (ami nálam valószínűleg jobb, mert jóval kevesebb kell belőle) más arányokkal kellett a tésztát összegyúrni, vagyis nem több lisztet, hanem kevesebb folyadékot használok. Ez állandó visszatérő probléma, hogy a liszttől függően a recepteket rendszerint *át kell gyúrni*. 
A koszorúforma bármilyen mutatós is, a mindennapokban jobban megállja a helyét a hagyományos rúdforma, még tárolni is jóval egyszerűbb.

Marcipános koszorú

Tovább is van... »

Mamma

Eperlekvár csokoládéval és egyéb variációk

2007. június 5.
18 hozzászólás
Fejezetek: Basics, Classics, Reggeli, Gasztroajándékok
Hozzávalók: CS csokoládé, CS mandula, CS marcipán, GY eper, GY rebarbara, MADEINHUNGARY, recept

Ahogy hallom, otthon már lecsengőben, de errefelé javában tart még az eperszezon. Itt az ideje a eperlekvárnak, de a rumtopfot is meg kell lassacskán kezdeni.

Sosem voltam nagy befőzős típus. Nem szoktam nyaranta leizzadva kétszáz üveg baracklekvárt eltenni, a lekvárfőzés nálam nem a mennyiséget jelentette. De gyakran főzök kisebb mennyiséget, épp abból a gyümölcsből, amit kedvelünk, vagy kaptunk, vagy csak úgy, egy recept miatt. Pár üveg árválkodik csupán a kamrapolcon, de gyakorta váltom őket, mert folyamatosan főzök lekvárt. Az egyszerre 3 üvegnyi mennyiség puszta elővigyázatosság és változatosság is egyben. Mi van, ha megromlik (ez még sosem fordult elő, de tényleg), vagy nem ízlik (néha vadul kísérletezgetek), vagy épp elajándékoztam. Ezért a maradék gyümölcsöt általában már felszeletelve, előkészítve lefagyasztom, így ha lekvárfőzésre támad kedvem, akkor csak elő kell kapni. Ezt a módszert követem már vagy 10 éve, és nagyon bevált, igaz, nem nagycsaládra főzök, és lekvárt is csak elvétve eszünk.  [.....]


Tovább is van... »

Mamma

balinto 2006