
Végre a magyar gasztroblogokat is elérte az eperhullám. Pedig már azt hittem, magányos bloggerként gázolok álmomban az epermezőkön és csak én tömöm magamba kilószám ezt az édes, pici kis gyümölcsöt. Fogalmam sincs, hogy ebben az évben miért, vagy mi hatására erősödött fel bennem az epermánia, ilyen pedig még nem volt. Pedig lassan teljesen megunom az epret (ááá, ez csak vicc volt:), de addig közzéteszem azt a néhány receptet, ami még várakozik a sorban. És még mindig van néhány hét, hogy jól kiélvezzük az eper adta örömöket.
Ez az összeállítás véletlenül született. Ahogy majd' minden nap az utóbbi hetekben, hazahoztam egy halom epret. Letettem a konyhában, és elkezdtem eszegetni néhány paradicsomot. Pici, de már zamatos, édes paradicsom volt, mindig van a konyhapulton, csak úgy, mert nagyon szeretem. Úgy eszem, akár a gyümölcsöt a kosárból. Hisz a paradicsom amúgy is gyümölcs. Elvágom, pici sót tekerek rá, csorgatok rá egy kevés olívaolajat, és bekapom.
Ahogy eszegettem a paradicsomot, gondoltam egyet, és tányérra pakoltam az eperrel. Felvágva szinte megszólalásig egyformák voltak, még képről is nehéz őket megkülönböztetni, igaz? Az ízük? Nem hittem, hogy az eper és a paradicsom párosa ekkora meglepetést tartogat! [.....]

Tetszetősebb nevet is adhattam volna ennek a salátának, de végül is nem több, mint ami benne van: eper, rucola és zöldspárga. Megbújik benne még egy kevés olaj és balzsamecet, no meg só és bors. A legjobb benne pedig az, hogy a hozzávalókat bárhogy társíthatjuk egymással, mindig jó lesz! Jó matekosok nyugodtan kiszámolhatják, hány verziót ad ki ez a néhány alapanyag!
Rucola és spárga olívaolajjal? Eper és rucola dióolajjal? Spárga és eper olívaolajjal és zöldborssal? Eper egyszerűen csak balzsamecettel?? Mindegyik nyerő, tessék csak kipróbálni!
Tíz évvel ezelőtt pedig legtöbbünk elképedve nézett volna az efféle párosításokra. De sok víz lecsorgott azóta a Dunán és az Arno-n is, mi pedig megszoktuk a számunkra szokatlannak tűnő triókat is. Jómagam úgy tíz évvel ezelőtt kóstoltam először eperrel megbolondított rucolát, és ha jól emlékszem, balzsamecet is volt rajta. Illetve azt mellé adták, némi tanakodás után azt magam locsoltam rá:)
Ehhez a salátához nincs is szükség receptre, annyira egyszerű. Bár most lemértem minden hozzávalót, a mennyiségeket azonban mindenki személyes ízlésére bíznám. Mindenből annyit tegyen bele, amennyi jólesik. Jobban szereted az epret? Nosza, legyen édesebb! Inkább a csípősebb, markáns rucolára szavazol? Ágyazz meg vele, és az epret keverd össze a párolt vagy kisütött spárgarudakkal! [.....]

Még mindig szezon és még mindig nincs elegünk. Az elmúlt időben kétszer is készült blogtársak által inspirált spárgaétel (egyszer penne, ami valójában gemelli volt pirított spárgával, másik alkalommal pedig apróra vágott tojással.) Ezt a mostanit pedig egész váratlan módon kreáltam, és annyira jó lett, hogy vissza is tapsoljuk, ha nem únjuk meg végleg....
A dolog úgy kezdődött, hogy egy ügyféllel csevegtem a vacsoráról, aki véletlen elejtette, hogy milyen finomas is a spárga kisütve egy medvehagymás olajos-eperecetes dressinggel meglocsolva. No, pislogtam ám nagyokat, persze hallgattam és sűrűn bólogattam, ezzel leplezvén az ügyben való járatlanságomat. (Az eper igen jól megfér a spárgával, hát akkor mi sem kézenfekvőbb, hogy ecetbalzsammal locsoljuk meg!) A fűszerolajakat magam is sokat használok, gyártok (erről is tervezgetek írni valamit), de erre még én sem jutottam! Kifaggattam a dolog mikéntjéről, és rohantam is olajat és ecetet venni. [.....]
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006