Rucola karamellizált körtével

Mielőtt - gasztrovonalon - Ági kérésére új elhatározásokat szőnék az új évre, egy könnyű salátával kezdeném. Nem, nem ez volt az év első főzőcskéje, de azt hiszem, stílusos, mivel majd látni fogjuk, valamelyest össze is függ az erre az évre szóló - hát nem fogadalmammal, de elhatározásommal.

Egy könnyű saláta a férjem szerint mindig úgy kezdődik, hogy rucola. A körtével és dióval való párosítása már szinte klasszikusnak mondható, most viszont annyit újítottam, hogy a körtét a bunzenégő pisztollyal karamellizáltam. Gondolom, ezzel nem találtam fel a spanyol viaszt, de ilyet még nem láttam, és úgy örültem az újdonsült felfedezésnek (mármint hogy karamellben való forgatás helyett a pisztoly elvégzi ezt helyettem) mint egy gyerek. Egy kicsit édes volt persze, ezért egy kanálka dressinget még a tetejére is öntöttem. Közben azt is felfedeztem, hogy hónapok óta a szekrény mélyén lapul egy üvegecske kökényecet, ezzel készítetem a dressinget. Olyasmi az íze, mint a málnabalzsamnak. Csak kökényes.  Utánaolvastam, nagyon jó dió- és tökmagolajhoz is, most csak ez utóbbit használtam az olíva mellé, hogy ne nyomja el annyira a rucola ízét. 
Adtam hozzá nagyszemű diót, salotta hagymát és még Szicíliából maradt sült ricottát, aminek utolsó darabjait féltve őrízgettük. 

Tovább is van... »