Zöld menü 5+ - Pisztáciás kekszek sós vajjal és szecsuáni borssal

Záróakkordjához érkezett a tavasztbeharangozó, zöldszínű menü. Akinek még mindig nincs elege, az az édes panna cotta mellé elrágcsálhat egy kissé szokatlan, egzotikus ízű kekszet. Első ránézésre ugyan semmi különös nincs benne, de az első harapás után nyomban megváltozhat a véleményünk. 

A történet már-már szokványosan unalmas: kaptam egy hatalmas adag pisztáciát, de nem is akármilyen kincset: fél kilónyi tisztított, darabolt, sózatlan, gyönyörű zöld színben pompázó, konyhakész, nyers pisztáciát! Mit lehet egy ekkora halom finomsággal kezdeni, amikor "fehér ember szakácskönyvében" gyakorlatilag alig találunk pisztáciára szóló receptet? Néhány kevés klasszikustól eltekintve pár szemet csupán dekorációs eszközként vethetnénk be, nekem viszont ennél jóval nagyobb mennyiség állt a rendelkezésremre.

Először egy omlós tésztát készítettem, mégpedig mandulával, a két magvas gyümölcs íze jól kiegészíti egymást. Csinos kis vajas kekszeket sütöttem annak rendje és módja szerint. Majd vajat kissé felmelegítettem, tettem bele egy csöppnyi cukrot, Fleur de sel-t (de bármilyen ízesített sóval érdemes kísérletezni, az ínyencüzletekben ma már ebből is találunk választékot), majd beleforgattam a pisztáciákat. Ezt az enyhén édes-sós masszát rákentem a kekszek tetejére, majd meghintettem frissen őrölt szecsuáni borssal. (Egy másik részére a világ egyik legerősebb borsát, a tellicherry borsot őröltem, ez a változat azonban - finoman szólva - túl markánsnak mutatkozott...) [.....]

                          

Tovább is van... »