
Világéletemben ki nem állhattam a sárgadinnyét. Hétvégén azonban örököltem egy jókora dinnyét, ami olyan, de olyan illatanyagot árasztott a hűtőből, hogy becsomagolva is a teraszajtóig lehetett érezni. Gondoltam, ennek már fele sem tréfa, igazán nem örültem volna, ha Gabojsza friss kolbászát dinnyeillatok lengik át. Valamit tenni kellett, mert ebben a mennyiségben - és főleg térfogatban - sokáig nem lakhatott a hűtőmben.
Először levesnek indult, át is néztem gyorsan a világhálót, de a leggyakrabban előforduló tejszínes dinnyepárosítás nagyon nem tetszett, hát hogyan is lehet hűsítő egy jégbehűtött leves, ha legalább egy pohár zsíros tejszín van benne?
Felvágtam a dinnyét és akkor ért a meglepetés. A dinnye belseje ugyanis az ismert halálsápadt, halszagú és kemény gyümölcs helyett egy hihetetlen mézédes, mélysárga, dinnyére még csak nyomokban sem emlékeztető gyümölcshúst rejtett. Cantaloupe.
A tejszínt természetesen elhagytam, készítettem azonban egy enyhén boros, kardamosos redukciót, amit összekevertem a frissen pürésített dinnyével.
Azt nem mondom, hogy ezután a sárgadinnye rabja leszek, de ez a leves határozottan ízlett. Dinnyegolyókat tettem bele, illetve kolbásznyársakat, az édesköményes kolbászt ezúttal Gabojsza szolgáltatta.
Ebből az alapból minden lehet, nem is tudom eldönteni, mi is lett belőle. El lehet így, ahogy én is tettem, jéghidegen kortyolgatni, aperitifként mehet bele egy kevés vodka vagy dinnyelikőr, de granitának is kiváló lesz. Több cukorral, só nélkül leves vagy desszert, kolbásszal, tonhal- vagy lazaccsíkokkal pedig előétel. Egyszóval így, tejszín nélkül végtelenül variálható.
Meddig illik vajon karácsonyi receptet posztolni?
Ha január közepéig még nyugodtan kívánhatunk bárkinek boldog új évet, akkor talán még január utolsó napjaiban is meg lehet emlékezni egy karácsonyi süteményről. Ha nem ebben a helyes kis csillagformában sütjük és még a fűszerkeveréket is behelyettesítjük azzal, ami leginkább a kedvünkre való, akkor nyugodtan asztalra tehetjük akár egy verőfényes júliusi vasárnap délután is: senki sem fog rájönni a turpisságra!
Sok szót amúgy sem vesztegetnék rá, hisz a valódi angol karácsonyi puding hetekig, bonyolultabb technikával készül, de igazán nem egy rossz utánzat kerekedett belőle! Az eredetire brandys vajat csorgatnak, én ezt whiskyvel helyettesítettem, no és ezért sem lehet már autentikus: skót nedüvel kevertem ki a vajat, amiért ha az angolok meg is orrolnának, csak magukra vethetnek. [.....]

Puszedli, ez számunkra a karácsonyi adventi hangulat legjellegzetesebb süteménye. Benne van minden íz, ha pedig kinyitom a bádogdobozt, amiben lapulnak a puhulni vágyó fűszeres kekszek, akkor még a karácsony illata is megcsapja orrunkat.
Csalóka a neve, mert egyáltalán nincs benne méz, a fűszerek együttes játéka adja ezt a mézközeli ízt. Nem használok készen vásárolt mézessütemény-keveréket, mivel házilag is könnyen össze lehet állítani. Legfőbb szempont a saját ízlésünk legyen! (Egyébként meg kiváló gasztroajándék is lehet belőle.)
Ahogy Maci is írta, ez a puszedli egészen más jellegű, mint a készen vásárolt, tüneményesen finom, omlós nürnbergi, lisztnélküli puszedlik. Más, de a maga módján ugyanolyan finom!! Kétségtelen, hogy nem vetekedhet az üzemi, profi cukrászok által sütött példányokkal, érződik rajta a házi jelző, de aki eddig kóstolta, mind hatalmas hümmögések között nyilatkozott róla:-)
Több nekifutás, formálódás eredménye ez a saját, finomított receptúra, kisebb-nagyobb eltéréssel több helyen is megtaláljuk az alapreceptet, amit aztán ízlés szerint formálhatunk.
A receptben külön csoportokra szedtem a hozzávalókat, hogy ezen belül bárki ki-ki maga is kísérletezhessen. Diót is adhatunk hozzá, de ne sokat, hisz a puszedli a mandulából él, az, és a fűszerek finom együttese adja ezt az egyedi ízt!
Sütés után kissé kihűtöttem, majd likőrrel elkevert cukormázzal megkentem, megszárítottam és betettem egy bádogdobozba. Jó, ha pár napig ott pihen, puhább lesz tőle.

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot.
Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.
A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak.
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel. [.....]

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: roote grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, visszatérő vendég lett ő is. (És a vendégek is:-))

A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése:
gruzzi = durváraőrölt) ami azt mutatja, hogy régen durvára tört, valamilyen gabonából készítették a Grütze-t, először még
gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon javarészt ez termett - és terem most is. [.....]

Ilyenkor Karácsony tájékán sosem lehet elég aprósüteményt sütni. Akármennyi is készül, mind elfogy egy szálig.
Néha szeretek ezekbe a kekszekbe valami új ízt belevinni. Mint például most is, hisz ennek a keksznek a fűszeres teakeverék a lelke. Ha nem jutunk hozzá, magunk is el tudjuk készíteni, így az összetevőkön is változtatni lehet. A tésztába lehet még narancshéjat reszelni, vagy egyéb fűszerekkel is dúsítani, a tetejét cukor- vagy forraltbormázzal is be lehet vonni.
Fűszeres, jellegzetes karácsonyi ropogtatnivaló. [.....]
Mindig azt hittem, a madártej valami ősidőkből ránkmaradt magyar dolog. Miután fáradságosan gyűjtögettem a valóban magyar eredetű étkeket (hogy azokat aztán igen autentikus módon a magyar konyháról mit sem sejtő külföldiek tányérján is tálalhassam), rá kellett jönnöm, hajajjj! Az angol kulinária a mi madártejünket "floating island", vagyis úszó sziget formájában tartja számon. Ugyanez a helyzet a franciáknál "Île flottante", vagy a spanyoloknál "Isla Flotante" formájában. Sőt, a fülemnek alig hittem, amikor a a Németországban lévő ratingeni "In der Crone" magyar étteremben ezt az étket csupán a "Vogelmilch" (a madártej eléggé megerőszakolt német nyers megfelelője) fordításban tudtam megrendelhetővé tenni.... Az íze ugyan kárpótolt, de nevének eredetéről még mindig nem tudtam meg semmit. De erről majd később a madártej kapcsán. [.....]

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006