Mirabellszilvás clafoutis

Lotaringiába ért a csapat. Ennek a régiónak a konyhája is igen közel áll hozzám, szeretnék hosszabban írni róla, ezért akit érdekel, FIGYELEM!! nézzen be hétvégén is, addigra elkészül, most idő hiányában a receptre szorítkoznék.

Közben értesültem, hogy ma a fél mezőny a földön feküdt, jó lenne este megnézni, egy üveg cidre mellett majd végigpörgetem az eseményeket:)
Lotaringiában nem nehéz emblematikus ételt találni, a mirabellszilva itt az, ami nálunk a sárgabarack, vagy az alma. Most épp arra gondoltam, mennyire vicces, hisz Franciaország is ugyanezt elmondhatja magáról, nem? :)) Na mindegy, itt és most a francia szilváról van szó, mégpedig erről a kicsi, sárga, simabőrű példányról, amit legjobb tudásom - és hosszas kutatásaim - szerint mirabellszilvának kereszteltem. (A Terebess ezeket írja róla.) Aki tud jobbat, szóljon!

Tovább is van... »

Zöldspárga mangó chutney - szószos mandarinnal

Hason a padló alatt becsusszanva jöjjön az év utolsó spárgareceptje. Talán nem lesz több:). Annál is inkább, mert itt nem a spárga játssza a főszerepet, hanem a mellé tálalt gyümölcsös, kissé csípős, indiai beütésű mandarinszósz. Csak azt tudom mondani róla, hogy eszméletlen finom lett, de milyen is legyen valami, amiben klementin, marsala és mangó chutney van, csupa-csupa kedvenc. Szerintem tudat alatt ezekre fókuszálva alkottam a mártást.

Most lehetnék olyan nagyképű és azt is mondhatnám, hogy a mártás ízét teljes mértékben befolyásolja az, hogy jó minőségű klementint (vagy mandarint), szicíliai száraz marsalát és hagyományos chutney-t, nem pedig ízfokozókkal telepakolt műlekvárt használunk-e. Ha nem lennék nagyképű, akkor is ezt kellene mondanom, mert így van.

Bár a mandarin, a spárga és az üveges mangó chutney érési ideje nem mindig azonos, mi mégis háromszor ettük tavaly, bombasikere volt, próbáljátok csak ki!

Tovább is van... »

Mogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbéres eperrel

Úgy látszik, menthetetlenül öregszem.
Pedig még három hete sincs, hogy ezt a pudingot kétnaponta sorozatgyártásnak vetettem alá, mára pedig úgy szétszóródtak a receptfoszlányok a fejemben, hogy szemenként kellett felszedegetnem őket. De azért sikerült.
Mondtam már, ugye, hogy van egy nagy kockás füzetem, amibe főzés közben szépen felvésem a mennyiségeket. Elég a hozzávalók végleges listája, így hetek után is elég jól tudom rekonstruálni a receptet.

Ennél a pudingnál ez máshogy volt, nem is tudom, miért. Az egész egy vacsora utáni, hirtelen édességvágyból született, egy pudingot összeütni ugye gyerekjáték, nem kell ahhoz kockás füzet.
Igen ám, de a dolog valahol, konkrétan már az elején fordulatot vett, mivel nem volt otthon tej - tejszín viszont dögivel, mert valamire készültem. Egy barátnőm meg különben is azt mondta, hogy ne főzzek annyit tejjel, inkább hígítsam vízzel a tejszínt, még a reggeli kávémhoz is. Hát ezt még nem fogadtam meg, de nem is ez a lényeg.
Szóval elindult a puding - tejszínből - és a végén hirtelen ötlettől vezérelve, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, beleolvasztottam egy kevés mogyoróvajat. /...../

Tovább is van... »

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.   

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de este nincs már nagy választék, borjúért napközben kellene kiszaladni. Azzal még finomabb lenne.

Tovább is van... »

Szicíliai citrompuding citromlekvárral

Bejegyzésmentés lesz a jelszó januárban, ugyanis nehezen viselném, ha ez a hónap recept nélkül múlna el. Jelenleg azonban csak a piszkozatban lévő bejegyzéseimhez tudok hozzáférni, így jöjjön egy krémes desszert (pohárkrém, micsoda egy szó ez:)), mivel csak ehhez írtam anno pontos receptet és töltöttem fel közel egy éve egy képet.

Hihetetlen, de ennek az egyszerű, minden esetben szigorúan fehér kis krémnek rendkívül komoly gasztrotörténete van (erre utal a neve is), amibe most lehetőseg- és idő hiányában nem mennék bele, de pótolom, amint odajutok.
Sokan arab gyökerekre gyanakszanak, bár francia (blanc manger) és olasz konyhákban is otthon van. Szicíliában a legegyszerűbb változat terjedt el, ehhez még mandulát (vagy akár pisztáciát is) szoktak társítani, és itt kanyarodhatunk vissza ugyebár az arab befolyáshoz.

Akkor mi is ez a fehér krém? Egyszerű tejes puding, amibe aromás (vastaghéjú szicíliai) citrom reszelt héja kerül. Egyes valtozatában mandulatejből is készülhet (tejben főzött mandula), mások viszont csupán keményítővel, vagy egyszerűen liszttel sűrítik.
             

Tovább is van... »

Mézes íróleves vajgaluskával

Lassan minden levesfajtát megismerünk hazánkban, és semmilyen leves előtt nem torpanunk meg. A krémlevesekre, mindenféle nemzetségű halászlevekre, ilyen-olyan húslevesekre már csak legyintünk, az ázsiai csípős, esetleg édes-savanyú levesekkel pedig már bízvást lekörözzük a sarki kis kínait. Édes gyümölcslevesekben verhetetlenek vagyunk, de már az olaszos, sűrű, olívaolajjal bőven meglocsolt zöldségleves sem teljesen idegen számunkra. Sőt, a gyümölccsel édesített húsos levesekkel is találkoztam már a blogokon. (Hogy ne menjek messzire, akár nálam is.)

De létezik olyan leves, amivel én még csak nemrég találkoztam!
Pár éve birtokomban van egy szász szakácskönyv és lelkem rajta, de eddig nemigen forgattam. Pedig kár lenne parlagon hagyni, sok klasszikus receptet tartalmaz, az ilyenekre meg nagy vevő vagyok.
Ebben találtam egy édes levest, ami íróból készült. A leves roppant egyszerű, és bár cukorral édesített - emiatt bizonyára főleg gyerekek kedvence is lehet - de mégis savanykás, és a kettőnek a kombinációja igazán fenséges! Meg is főztem és rá is kaptunk az ízére, a receptet viszont egy kicsit megváltoztattam. Hogy ez autentikus marad-e, azt kétlem, de itt most nem ez a lényeg! Szívesen teszem közkinccsé, bár a kép elég csapnivaló, ez is az egyik oka annak, hogy még nem jelent meg a blogon. (Egy további főzésnél szebb képpel pótolom:-)  [.....]

Tovább is van... »

Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

Az eszem se tudja, hogy nyár van-e éppen, vagy késő ősz, mert egyik napról a másikra októberi hidegből vált át Petrus fullasztó nyárba.
Ez a leves még a múlt héten készült, amikor épp az októberi zimankót tűzte műsorára, emiatt sok hozzáfűznivalóm nincs is... Jelen pillanatban ippeg hétágra süt a nap, és ha lenne időm, ki is mennék a vízpartra lóbászni a lábam és nézni, ahogy úszik el a dinnyehéj...

Na de félre móka, jöjjön a leves, amiben újfent a hűtő - meg a kamra - tartalma volt a cél, vagyis ez egy kamrarecept:-). Friss fűszer nincs is most benne (zsályát, bazsalikomot nem akartam, meg amúgy is olyan melankólikusnak tűnt, hogy egyszerűen kihagytam), de mégis frissen savanykásra sikerült, mert a végén egy nagy adag mangóbalzsamot csorgattam bele. Nem szokásom a levesek sűrítése, de ez most igazán megkívánta, ezért egy kevés keményítővel megkötöttem.
Másnap maradt egy kevés, és akkorra úgy összeértek az ízek, hogy rá sem lehetett ismerni! Meg is gyanúsítottam a férjemet, hogy belecsempészett még az éjjel egy kis NaGl-t :-)). Ilyet persze nem tartok itthon, de arra rájöttem, hogy az ilyenfajtájú leveseket jobb előző nap megfőzni... 

Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
400 g csirkemellfilé
kb. 800 ml zöldségalaplé
300 g csicseriborsó, megfőzve
1 db zöldpaprika
3 szál újhagyma
1 tk provanszi fűszerkeverék
1 tk mustár (angol csípős)
1 tk keményítő
kb. 100 ml tejszín
só, bors
2-3 ek mangóbalzsam

Egy lábasban felhevítem a vajat az olajjal és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Beleteszem a darabokra vágott fokhagymát és a kisebb kockára vágott csirkehúst, majd felöntöm az alaplével, de a húst nem kell pirítani! Így főzögélem lassú tűzön vagy fél óráig, addig a léből is elforr egy keveset. Beleteszem a paprikát, a fűszert, majd a vége felé a kész csicserit (konzerv esetén leöntöm a levét). A keményítőt elkeverem egy kevés vízzel és annyival felöntöm, hogy éppen csak sűrűbb legyen és valamennyi tejszínt is adok hozzá. A végén sózom és borsozom.
3-4 személyre  /

Citromos ricottatorta

.....  Vagyunk egypáran, akik egy ilyen, úgy is mondhatnám, gasztroközösséget alkotunk. Előtte nem ismertük egymást, a blogolás, a közös rendezvények hoztak össze bennünket. Azóta összejárunk és közös programokat szervezünk, ki hogyan ér rá. Mivel külföldön élek, örülök, ha hazajövetelemkor *körémszerveződnek* a programok. És ilyenkor mindent, de mindent ám! pótolni kell!! (Hálás is vagyok ezért a LÁNYOKNAK, nagyon!)  

Mivel kicsi Vú és Doctorpepper épp családilag nem értek rá, egy ilyen összejövetelen most csak hárman voltunk, Gabojsza, Ízbolygó és jómagam. Ízbolygó felajánlotta, hogy szerény lakjában lát bennünket vendégül, egy könnyed ebéd erejéig, miközben kedélyesen csevegünk, vitatjuk az élet egyre súlyosbodó dolgait (lásd fent), gyömöszöljük egy kicsit Pöttyöt, - ha engedi:-) - és számomra előrelátható, de igencsak reményteljesen módon - Heimann borokat kortyolgatunk.  

Így is történt. Essék szó az ebédről, ami ízbolygósan könnyed, kifinomult és fantasztikus volt! Előételként kapribogyós paradicsomzselét kaptunk joghurtos mártáson, utána - az én kívánságomra pedig - hideg joghurtos, kapros zöldbableves következett. (Ízbolygó már csak ilyen. Kérdeztem, mi lesz a leves, erre ő mondja, hát Mamma, az, amit kértél! Erre én szavakat nem találok.... A leves pedig annnnyira jól esett!!, köszönöm!)
A főétel pedig cukkinis - meg egyebes - bulgur volt zöldfűszeres piskótatésztában sült szűzpecsenyével, a bulgurból, azt hiszem, háromszor szedtem... Elnézést, a jóneveltségemet otthon felejtettem...

A desszertet előzőleg magamra vállaltam, egy citromos ricottatortát terveztem. Nos, végül is semmi nem állt az útjában. Gondoltam én!:-)  [.....]

                   

Tovább is van... »

Sörös-narancsos gyöngyhagyma

Igen hálás lennék, ha valaki meg tudná mondani, miért is terem nálunk ily kevés gyöngyhagyma. Vagy csak én keresem rossz helyen?? Terebess is írja, hogy csak mostanság kezd nálunk elterjedni, pedig megfelelőek lennének a termesztési feltételek. Nem szabad összetéveszteni sem a salottával, sonkahagymával, vagy az ezüsthagymával, másról van szó. 

A gyöngyhagyma (Allium ampeloprasum, GB: pearl onion, DE: Perlzwiebel, IT: cipollina perlina) a hagymafélék családjába tartozik, és inkább a póréhagymával (Allium porrum) van közelebbi rokonságban, mint a közönséges vöröshagymával (Allium cepa). Nevét a héjának gyöngyházszínű csillogásáról kapta, és ez mindhárom színre érvényes: fehér, vörös és aranyló színekben is termesztik.
Ízre gyümölcsösebb, édeskésebb, elegánsabb, a táp- és élvezeti értéke még a lilahagymáénál is magasabb. 100 g-ja 28 kalóriát tartalmaz, ezen kívül viszonylag gazdag A és C-vitaminban is.
A konzervipar már rég felfedezte magának, sajnos többnyire csak ecetben eltéve, üveges formában lehet kapni, például az angolszász konyhákban elterjedt Mixed Pickles egyik összetevője is. 
Európában Németországban, Hollandiában és Olaszországban termesztik nagyobb mennyiségben, de főleg az észak-amerikai kontinensen kapni nyersen is, ott mindennapos a használatuk. 
Kár érte, mert valódi ínyencségeket lehet belőle varázsolni, ugyanis nagymértékben hiányoznak belőle azok az illóolajok, amelyek a vörös- és a főzőhagymát annyira konyhaellenessé teszik.

Ebből a rakomány fehér gyöngyhagymából eredetileg besameles, fehérboros hagymát szerettem volna készíteni, de bor sem volt (meg más se nagyon:-), ezért ez a kényszer-szülte sörös-narancsos lett belőle. Mert sör persze volt:-)) A mennyiségeket nem írtam fel pontosan, csak öntögettem, párolgattam, azért nagyon nem lehet elrontani. Előnye, hogy egy kis lábasban is meg lehet főzni, és kihűlve, hidegen is nagyon klassz, szóval ideális piknikcucc.

Tovább is van... »