
Pár hete készült ez a nagyon finom, és főleg igen egyszerű, húsnélküli vacsora. Talán még nem futottunk ki a spárgaszezonból, mert érdemes elkészíteni. Ebbe sem került semmilyen fűszer, hozzávaló, ami elnyomná a zöldség tiszta ízeit. A bormártás elkészítése mindig érzékeny dolog, a hozzávalók mennyisége függ a bor minőségétől és a hőfoktól is, kóstolgatni kell! (Csak ne annyit, hogy elfogyjon az egész:)
A gyors-finom-egészséges reggelik kategóriában verhetetlen lesz, ráadásul ezerféleképpen variálhatjuk.
Másfél hét után találtam a hűtőben egy doboz túrót és néhány gyümölcsöt is (a zöldségekről most mélyen hallgatok, de azóta sikerült mindet megmentenem).
Egy importdömpingnek köszönhetően másfél hónapja dúlt a magyar blogokon a szicíliai narancsláz. A kezeletlen héjú narancsokból mindenki lekvárt főzött, héjat kandírozott, vagy beturmixolt. Én is vérszemet kaptam, bár én kilónként és kényelmesen is meg tudom venni a narancsot, képtelen voltam ellenállni!
Elsőre egy vacsora utáni gyors kis desszertet akartam, és nocsak, ez lett belőle, ez után már nem is volt megállás. Sehogy sem bírtam ennek a "dolog"-nak nevet adni, hát ez lett belőle, kandírozott kompót, vagy mi a szösz, ha valakinek jobb ötlete támad, csak tessék, nyitott vagyok újra elnevezni a gyermeket.
Tettük a szöszt aztán mindenre, először meztelenül kiettük a serpenyőből, később már kultúráltabban palacsintára tettük, volt poharas krémen és nota bene vajas kenyéren is.
Egyszerűen megunhatatlan, gyártsatok sokat, ha fellelhető még némi kezeltlen narancs vagy mandarin, a nevetek fel lesz vésve a kéménybe, én mondom!
A fűszerekkel meg bátran lehet játszani, nálam ilyesmi volt az utolsó verzió.
Még gyerekkoromban hallottam először a kék pisztrángról, de sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan lesz kék az ezüstös pikkelye. Igazi mélykéket, esetleg azúrkéket, de legfőképp valami káprázatos királykéket vártam, nade. A Duna még fénykorában sem volt kék, a Hegyek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek sejtelmes szürkéskéknek, mondja meg valaki, hol van a természetben valódi kék? :)
A pisztráng is inkább szürkéskék, ezzel együtt egy emberöltőnyit kellett rá várnom, hogy magam is nekirugaszkodjak.
A trükk igen egyszerű. A halasnak is érdemes megmondani, hogy "truite au blue" - vagyis kék pisztrángot szeretnénk készíteni. Ha módja van, a még élő halat frissen előkészíti nekünk. Fagyasztott hal nemigen alkalmas erre a "kék" főzésre.
Tényleg, hogy mondják ezt magyarul: főzzük kékre? Az au blue, al blu, vagy blau kifejezések a legtöbb halas múlttal rendelkező nemzet nyelvében megtalálhatók és egyébként nem csak a pisztráng alkalmas arra, hogy kéken villogjon a tányérunkon. /...../
A klasszikus narancssalátát ebben a formában nem édesen, hanem sósan, olívaolajjal meglocsolva köretként adják halhoz és húsokhoz. Nagyon jó előételként is, ha a narancshoz adunk még valamilyen zöldséget. Ecet vagy citromlé szinte nem is kell hozzá, hisz a narancsokból kifolyó lé elég savasságot ad a salátának.
Pillanatokon belül összeállítható, a narancs pedig olyan jól elveszi az édeskömény kesernyés, jellegzetes ízét, hogy általában az utálók tábora is csökken. Mondjuk én még mindig ismerek olyat, aki így sem tudja megszeretni az édesköményt :), de ő a kivételhez tartozik. Az édeskömény, mint lúgos zöldség jól semlegesíti a narancsban lévő savakat, másrészt elősegíti az emésztést, így kimondottan jó kísérője a húsoknak.
Jó hír, hogy szicíliai vérnarancsot már Pesten is lehet kapni, tavaly télen magam is láttam két zöldségesnél. Érdemes ezzel készíteni, de természetesen más narancsfajtával is működik majd, mindenesetre lédús, édes példányt válasszunk. /...../
Nevében főzelék, kinézetre főzelék, még sem az. De hát akkor mi?
Gondolom mindenki unja már a főzelék elnevezésén való évődésemet, írtam már róla eleget. Viszont továbbra is fenntartom, mert képtelen vagyok máshogy gondolni, hogy egy fűszeres, saját magától zamatos, összepárolt zöldséges valami nem feltétlenül magyar főzelék, ha azt nem liszt és tejföl - urambocsá' keményítő vagy joghurt - tartja össze.
Nem, az egy egész más kategória. De ha egy "növényi részekből készülő főzött, sűrű, mártásos étel" is főzelék, ám de legyen, de jó lenne a két dolgot valamilyen módon megkülönböztetni.
Sokan leírták már, hogy a háború előtti magyar konyhában a főzelék még olyan volt, amit én is elképzelek. Átnéztem a régi kiadású szakácskönyveimet - horváthilonkát természetesen hanyagolva -, és abban is staubolják a tököt és tejfölözik a babot. A pirítás és a magával sűrítés módszere valószínűleg még száz évvel azelőttre tehető, de mielőtt nagy butaságokat leírnék, kéretik elolvasni Bűvösék értekezését a főzelékről (illetve az összes többi főzelékes bejegyzést), ezekben minden benne van, sőt még több is, ami teljes egészében kielégítheti kiváncsiságunkat. /...../
Nem csoda, hogy reggelire rákattantam ezekre a gyümölcslevekre. Egy mandarinos-paradicsomos változatot már megírtam a Facebook-on, de a téma sokkal hosszabb ennél, így inkább itt folytatom.
(Update! Minden hétfőn a DC-Facebook-oldalán egy új, Hétkezdő Ébresztő Turmix receptje! Ne késd le!)
Nem, itt most nem a gyümölcs frissen facsart leve a lényeg, hanem az egész gyümölcs, szinte úgy, ahogy van. Egyesek smoothie néven emlegetik, és habár a név Amerikában ütötte fel a fejét először, a gyökere még sem onnan származik. Ott, ahol trópusi környezetben szinte tonnaszám terem gyümölcs, a friss gyümölcspép kötelező eleme a reggelinek - is.
Ázsiában, anélkül, hogy tisztában lennének a dolog trendiségével, naponta isszák literszámra, a variációinak a száma pedig egyenesen elképesztő. Hihetetlen egészséges, főleg, ha fűszereket, vagy zöldfűszert is teszünk bele. Pontos recept éppen ezért nem is létezik, hogy is lehetne, hisz gyümölcspüré bármiből készíthető, akár zöldségből is.
De ami a legfontosabb! Reggelire jobb ébresztő, mint a kávé! /...../
Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?
Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak tudnak lenni.
Na de most!
Túl akartam járni a spárga eszén, ezért levágtam a talpát és még egy keskeny karikát, megnéztem, de nem láttam benne fás csíkokat. /...../
Hónapok óta nem vettük már elő a tésztagépet. De hiányzott már nagyon a tésztagyúrás, gyömöszölés, a gyümölcsös tálban meg friss, illatos narancsok kellették magukat, talán innen jött az ihlet. Gyakran van az úgy, hogy sosem tudjuk meg, mi is volt a múzsa, de nem is ez a lényeg.
Mivel a tésztába olaj kell, nem is kevés, szinte tálcán - akarom mondani üvegben - kínálta magát a lehetőség: hát persze, narancsos olívaolaj! (És persze minden más ízesítésű olívaolaj, ezen lehetőségek száma pedig egyenlő a fekvő nyolcassal.) Ehhez adtam még némi kis tört peperoncinot és néhány szál sáfrányt is.
A tésztát még reggel, munka előtt gyúrtam össze, később pedig felhívtam a férjemet, hogy szerezzen be valami jóféle halat a narancsos tésztámhoz. Rábíztam. Gondoltam, kifőzzük a tésztát, a halból, akármi is lészen az, majd készítek valami mellé- meg rávalót. (.....)

Hónapokig tervezgettem, milyen is lesz a narancslében kifőzött tésztám. Érzésre úgy gondoltam, az ilyen csakis remek lehet, és tényleg, az eredmény láttán az összes aggályoskodásom egy villanás alatt elpárolgott. Hihetetlen gazdag és finom tészta lett az eredmény, és ezen még csiszolni is tudok! Milyen is lehet az, ha majd a saját gyúrású tésztámat főzöm ki a narancslében, hát arra már nem is bírok gondolni!
Főzés közben azonban rögtön azon törpöltem, vajon mit is kezdjek a tészta főzővizével. Megéreztem a lényeget, a főzőlé ugyanis hihetetlen finom lett, egyszerűen képtelen lettem volna kidobni. Üvegbe töltöttem és vártam, amíg eszembe jut valamilyen új ihlet. [.....]

Aki únná az epret, az lapozzon nyugodtan, menjen át a bloggertársakhoz vagy várja meg a következő bejegyzést - lehet, hogy az nem eper lesz:).
Egyszóval még mindig eper, és még mindig nem édes. Ezúttal sajttal készült, egészen pontosan brie-vel, a tetejére frissen forgácsolt narancshéjat tettem, a mártást pedig finom, de ezúttal nem túl markáns olívaolajból, de nagyon markáns, gyümölcsös málnabalzsamból kevertem.
A brie minősége igen fontos, ne vegyünk hozzá holmi sápadt ízű, jellegtelen sajtot, de túl intenzív se legyen: az eper és a sajt maradjon egyensúlyban. Én először Isigny Ste Mère-ből származó camembert-t vegyítettem hozzá, no azt nem kellett volna! Ez a csodálatos, rendkívül intenzív sajt teljesen elnyomta az epret, ezt a sajtot inkább csak kenyérrel és egy pohár borral fogyasszuk:)
A második alkalommal azonban középerős francia brie ment bele, és úgy fantasztikus lett! [.....]

Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Szinte váltják egymást a konyhámban, de kétség kívül lesz olyan nap, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.
Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött! Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön. [.....]

Mindig rácsodálkozom, milyen fantasztikus dolgok sülhetnek ki egy egyszerű, hagyományos receptúrából is! Ezt pedig most szó szerint is vehetjük!:), akár a nagy étteremalakítás során is tálalható!:)
Több, mint egy éve tologattam magam előtt ezt a receptet, míg tavaly nyáron végül elkészült. Bárcsak ne vártam volna vele ennyi ideig, hisz azóta is többször sütöttem már. Egy olyan ír klasszikusról van szó (innen terjedt el aztán az angol, az amerikai és az ausztrál konyhákban is), amit ezer- (mit ezer! millió)féle módon lehet variálni. (A deluxe magazin is ír arról, milyen édességet együnk egy ír pub-ban.) Egyébként egy hasonló puding az itáliai konyhában is megtalálható, olyat is sütök majd. (Hát nem érdekes, milyen kicsi a [gasztro]világ?)
Az alap valami elképesztően egyszerű: veszünk egy másnapos toastkenyeret (íme egy újabb ékes példa a múltbéli brit háziasszonyok takarékosságára), alaposan megkenjük jóféle vajjal és felszeleteljük. Innen ered a neve is, hogy ugye vajaskenyér-puding. A szeleteket egy tűzálló tálba fektetjük és rálocsolunk egy tojásos-tejes-cukros keveréket. Ennyi. Mehet a sütőbe, mikor átsült, már tálalhatjuk is.
Ez az alapverzió aztán számtalan séfet is megihletett (akik valahogy mindig a saját verziójukként adják ezt tovább:):), hisz iszonyú jól fel lehet turbózni, gyümölccsel, tejszínnel, alkohollal, sőt, különböző szószokkal is fel lehet dobni. [.....]
Már akkor megtetszett Eszter vaddisznóraguja, amikor közzétette. Feledésbe azért nem merült, szerencsére újra eszembe is jutott, amikor a vaddisznó-készletemet tologattam a fagyasztóban az idétől az oda.
A receptet szóról-szóra szándékoztam követni, az apróbb változtatások csupán menetközben merültek fel. Nekem például kevésnek bizonyult a hagyma (ezért le is mértem súlyra), de legfőképp azért változtattam az összetételén, mert nekünk kissé édesnek tűnt. A háromfajta szárított gyümölcs, a portói és a lekvár komoly cukormennyiséget rejt, ezt már ránézésre láttam, ezért az előbbiből kevesebbet tettem bele, de a bort és az alaplevet megemeltem. Mondjuk erre szükség is volt, mert tovább pároltam az állatot.
Gesztenyéből a kis mennyiség miatt vákumozott csomagot használtam (a maradékot pedig sajttal ettük, erre később visszatérek). Gombából fagyasztott rókagombát tettem bele.
Remek étel, az biztos! Szarvasból, de marhahúsból is bátran el lehet készíteni, hatalmas adagot is, szép lassan el van magában a sütőben. Másnap is kiváló, ezt szerencsére le tudtuk tesztelni.

Pisztrángot terveztem, ezért Lorienhez is benéztem sütési segédletért. Végül is máshogy készült, alacsony hőmérsékletre sem mertem tenni, mert élesen bennem élt még a nyers libacomb véresen nyomasztó emléke. Bár a pisztránynál ez nem jelentett volna túl nagy tragédiát, azért biztos(abb)ra akartam menni.
A hasát jól megpakoltam zsályával, ami sütés végén olyan illatokat árasztott, hogy az na! Én meg különösen szeretem, amikor összepöndörödnek a sült kis zsályalevélkék, szóval aki legalább annyira szereti a zsályát, mint én és teheti, ne is takarékoskodjon vele!
Halhoz általában két köretszerű dolgot szoktam készíteni. Azért írom, hogy szerű, mert salátát vagy rafináltabb párolt zöldséget adok mellé, amelyek akár önálló életet is élhetnének, nekem pedig az az érzésem támad, hogy a hal frissessége a zöldségekben is tovább él.
Lehet, hogy butaság, de nekem így passzol jobban.

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006