Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval

Ez az étel vacsoracsatára készült. Egyértelműen nem olasz menü volt a cél, hanem valami egyszerűen elkészíthető, nem klasszikus, de raffinált, egy amerikai fricska-féle.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). A lányomnak ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvaj kimaradt, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Tovább is van... »

Korianderes-petrezselymes sárgarépakehely

Régóta észrevettem már magamon, hogy ha rákattanok valamire, azzal sodorni kezd az ár. Nem tehetek róla, viszi a kezemet, nem is tudnék ellenállni. 
Ez a saláta a répamániám derekán született, pedig a sárgarépa nem kimondottan az a fajta zöldség, amiért éjszaka, suttyomban leosonva feltépi az ember a hűtő ajtaját, hogy neki bizony répasaláta kell. Már az is elég kúl lenne, ha mondjuk nyúlszapukára, vagy éppen zsomborlevelű csucsorra fájna a fogam, de hát nem, a sárgarépa nem egy trendi dolog, de nekem épp ő hiányzott.

Két kiló sárgarépát elpusztítottam három nap alatt, ez azért már mond valamit, nem?  Egyszerűen jólesett.
De még jobban esett hozzá az a temérdek petrezselyem, amit belapátoltam hozzá és mellé.
A petrezselyemhez való kötődésem első tünetcsoportját pár éve vettem észre magamon. Nem úgy van a dolog, hogy mindenbe teszek egy kis petrezselymet, és kész. Neeem! Az igaz, hogy szinte mindig van otthon petrezselyem, ha pedig nem lenne, bármikor kapok a sarkon, akár este is. A dolog azonban úgy van, hogy marékszámra teszem mindenbe, mindennek a tetejére. Egyszerűen végtelenül szeretem azt az összetéveszthetetlen, friss, üde, kissé kesernyés petrezselyemízt, ahogy szétroppan a fogaim között. Ha petrezselymet vágok föl, először a kisebb, vékony ágakat lecsippentem a vastag száráról, az már felhasználható. Ilyenkor jó pár szárat tömködök a számba is, és fehérborral locsolgatom.  [.....]

Tovább is van... »

Toffifee poharas krém

Ehhez a krémhez nincs sok hozzáfűznivalóm. Megláttam Flat-Catnél, a további sorsát pedig a hozzászólásoknál el is lehet olvasni. Nagyon csokis, nagyon tömény, ha valaki villámgyorsan szeretné a favágásban leadott kalóriáit újból magához venni, arra ez ideális desszert.

Azért csak eszembe jut még néhány dolog. Az első, amiért megakadt rajta a szemem, az a tény volt, hogy több tábla Lindt-csokoládé hevert itthon, a legelvetemültebb ízesítésekben. Az ilyen összeállításokkal, mint például chili-maracuja, vagy levendula-kakukkfű, nem igen tudok mit kezdeni. Úgy gondoltam, erre a bedolgozásos krémre jó lehet.
A gondolatot azonnal tett is követte, két Lindt-táblát összeboronáltam és némi változtatással készen is lett. Így utólag már nem tudom, hogy a chilis csoki javított, avagy rontott-e a késztermék minőségén, mindenesetre a csokoládék eredeti hibáit - már ha ezek hibák - alaposan el lehetett tüntetni. Magyarán ez azt jelenti, hogy bátran dolgozzunk csak föl minden nemszeretem töltött csokoládét is, a dolog csak jobb lehet, nálam legalábbis működött. /-----/

Tovább is van... »

Csokoládés vajaskenyérpuding

Van a férjemnek egy igazán jó tulajdonsága. Persze több is van neki, hisz enélkül nem nyerhette volna meg a férjem című dobogós helyezést, de esetünkben és az alábbi történet kapcsán most ezt az egyet emelném ki.

Üzleti útjai során rendszeresen meglep azzal, amire igazán vágyom, legyen az parfüm, egy adott ruhamárka, vagy egyéb, rég áhított kütyü. A szakácskönyv külön ajándékozási kategóriát képvisel, ugyanis minden útjáról kapok egy autentikus darabot. Szerencsére sokat utazik :), ezért az utóbbi időben szép számmal gyarapodott a könyvtáram.

Így volt ez a legutóbbi, őszi londoni útja során is. Elmondása szerint csak állt és állt a nigellás, jamies és egyéb könyves polcok előtt (el tudom képzelni) és képtelen volt eldönteni, mi is ebből a valóban eredeti, nemzeti konyha. Egy igazi gasztroblogger férjeként azonban leemelt a polcról egy egyszerű, de klasszikusnak vélt darabot, a britek amolyan horváthilonkáját, amit aztán diadalittasan kapott elő a koffer mélyéből.  .....
             

Tovább is van... »

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

Az éppen aktuális maradékok felhasználása mindig izgalmas tevékenység. Na jó. lehet, hogy nem mindenki örvend neki, én viszont igen. Mivel gyakran főzök olyan ételeket, amelyeknél nem igen szeretnék eltérni a megadott, akár az általam kiszabott, konkrét mennyiségtől, elég gyakran keletkeznek ilyen-olyan, itt-ott elfekvő készletek. Ez egy nagyobb háztartásban biztos nem probléma, elkopnak azok hamarosan, én azonban kénytelen vagyok azokat a hűtőben tologatni. Nincs annál ugyanis rosszabb, mint ha "ne maradjon maradék, dobjuk bele hát az egészet" vezényszóval végképp elrontjuk az adott ételt.

Persze az lenne a legkönnyebb, ha ezek valamilyen zöldséglevesben végeznék, aztán abban is kimúlnak persze, de ha sokfajta zöldség, kisebb mennyiségű hús maradt, akkor abból már érdemes valami újabb maradandót alkotni.

Most éppen egy fél fej kelkáposztát szemeltem ki áldozatként. Első, külső feléből tejszínes-fűszeres párolt káposzta készült köretként, a megmaradt, belső részéhez pedig a La cucina italiana tavaly decemberi számából egy kelkáposztás tornyot néztem ki. Aztán a receptet átfutva rájöttem, hogy ezekből nekem csupán kelkáposztám van (az virított ugyanis a tetején), - újabb elfekvő készletek kitermelésétől pedig most ódzodtam -, ezért inkább a saját, "szegényesebb " készletemből álltam neki.
Az ötlet azonban remek, egyszer azt a tornyot is felépítem majd csicsókából, karfiolból, póréból, tökből és fontinából - ez most azonban egy hűtőre szabott változat lett.  [.....]

                   

Tovább is van... »

Narancsos Red Eye

Szilveszter éjszakájára késő lenne bármi újdonságot is leírnom, de reggelre igencsak hasznát lehet venni ennek az itókának.

Nem én találtam ki - sajnos -, de működik! Van neki története is, ezt később ezen a helyen majd pótolom. Ne rémisszen meg senkit, hogy sör van benne - ennek ellenére kiváló reggeli ital, frissít és élénkít! Szoktam inni:-)
Egy aszpirint is be lehet mellé kapni, esetleg egy nyers tojással elkeverve még nagyobb csodát tesz, ki kell próbálni. Akinek még ez sem elég, az igyon meg egy jó nagy tál forró erőlevest!
Esti koktélként pedig egy kis vodkával is fel lehet dobni, ekkor persze a tojás elmarad. Meg az aszpirin.

Kívánok minden kedves erre tévedő Olvasónak Boldog Új Esztendőt!


 

Narancsos Red Eye

1 db tojás
1 rész narancslé, frissen facsarva
1 rész paradicsomlé
1 rész sör
1 lötty Worchestershire-mártás
só (ha szükséges)

Egy nagy pohárba a tojást kissé felverni (aki akarja, át is szűrheti), a fenti sorrendben a hideg hozzávalókkal feltölteni, komótosan felhörpinteni és várni a hatást.
Amennyi személyre szükséges /

Dézi mogyorós tortácskái

"Anyaaaa! Één is akarok már olyatat sütni, mint teee!"
Ez a szívszaggató mondat a legnagyobbikamtól csengett a fülemben, amikor a polcon végre megláttam. Anya legyen a talpán, aki az ilyen mondatoknak ellen tud állni, én nem is akarok. És tessék, hosszas keresgélés után csak megtaláltam Donald Kacsa gyerekszakácskönyvét és persze rohamtempóban le is csaptam rá. (Nehogy megint elvigyék az orrom elől, mint a múltkor, na:-( Bár többet fizettem így is érte, mint ami az eredeti ára volt (110 Forint, nem vicces?). Rögtön elő is kaptam otthon. Helyes kis könyv, nagyobb gyerekek is elkezdhetnek belőle sütni-főzni, mert olyan gyerekbarát receptek vannak benne. Kicsit ámerikai, kicsit megdöncis, de ha a gyerekek élvezik, akkor majd behúnyom egy szemem. Átlapoztam a könyvet, és minden hozzávaló természetes, ez is valami. Egyszerű spagetti, fasírt, hamburger és csirketál, meg édességek is szép számmal. Milyen jó is lesz majd a babazsúrra! 
Valamit azonnal ki is kellett próbálnom. Dézi mogyorós tortácskáihoz pedig szerencsére, minden volt itthon. Meg ez teljesen olyan muffinszerű. Mert a mogyorót nem használtam el a múltkor, mivel sajnos még sem sütöttem meg azt, amit akartam. Most viszont jobb helye lesz itt!
Tudod, mit? Tegyél  bele még mazsolát is. Ha elvágom a tortácskákat és lekvárral megkenem, attól jobban fog csúszni a rosszevőknek is, a felére azért porcukrot szórtam. A tetejét a gyerekek ki is díszíthetik, úgy még mókásabb lesz! Persze, ha lesz hozzá kedvük.  [.....]

Tovább is van... »

Rote Grütze

Egy embert sem ismerek, aki miután kóstolta, szenvtelenül el tudna menni a rote Grütze (ejtsd: roote grücce) mellett. Ez a zseniálisan egyszerű, gyümölcsös desszert Észak-Európából származik, ahol nyáron piros bogyós gyümölcsök tették ki az édes vitaminháztartás eléggé szűkös hadát. Idejét sem tudom, mióta lettem én is Grütze-függő: talán harminc éve kóstoltam először, azóta a Grütze a privát étlapom oszlopos tagja lett, húsz éve pedig a konyhámé is. Ha összeszámolnám, melyik édesség fordult meg leggyakrabban a konyhámban, hát biztos a Grütze vezetne! Ha vendégek is ették nálam egyszer, visszatérő vendég lett ő is. (És a vendégek is:-))  














A Grütze szó a németben kását jelent (ónémet jelentése:
gruzzi = durváraőrölt) ami azt mutatja, hogy régen durvára tört, valamilyen gabonából készítették a Grütze-t, először még 
gyümölcs nélkül. Olyan lehetett, mint az angoloknál a porridge. (Németország keleti részében még ma is valamilyen őrölt gabonával sűrített, csupán gyümölcsléből készül az általuk eredetinek vélt, igazi Grütze.) Piros (rot) pedig akkor lett, amikor pár száz évvel ezelőtt, ráúnván az unalmas gabonakására, bogyós gyümölcsöket is elkezdtek belefőzni, hisz északon javarészt ez termett - és terem most is.  [.....]

Tovább is van... »

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: "Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!" Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki - na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább - pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: "Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal." és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.  [.....]

Tovább is van... »

Mandarinos polenta fűszeres parféval

Íme a karácsonyi menü desszertrésze, mivel néhányan megkértek, hogy tegyem közzé a receptet a tapasztalataimmal együtt. Nos, jól sikerült, ezért álljon itt a mű:

Az eredeti recepthez képest menetközben néhány dolgon változtattam.
A tejszínnél hagyományosan kapható mézeskalács fűszerkeveréket írt a recept, de jobb, ha magunk állítjuk össze, nem lesz "egyeníze" és ki lehet domborítani olyan fűszereket, amiket szeretünk. Önszorgalomból hozzálöttyintettem egy kis kókusztejet, nagyon jó lett, de természetesen elhagyható.

A felhasznált bor ebben az esetben lehet félédes (ha maradt valamikorról, de nálam sosem szokott lenni), vagy desszertbor is (ez már inkább szokott lenni), ha van, jót tesz neki, ekkor a cukor mennyiségét csökkentsük. A narancslé helyett érdemes friss narancsot kifacsarni, ha nincs, akkor mindenképp 100%-os narancs- és almalevet használjunk.

A polentával talán sokan bajban lesznek: nem próbáltam, működik-e hagyományos kukoricadarával, hisz a polentagríz kissé más állagú és természetű. Jobb esetben narancsos tejbegríz-szerű dolgot kapunk, az sem rossz. Érdemes tehát venni egy csomag polentát, hisz abból polentát is lehet ám készíteni... by the way...

Semmiképp se vegyünk le a polcról egy mandarinkonzervet! Itt csak a friss a jó, lehet narancs is, de akkor feltétlenül édes legyen, a magokat pedig gondosan el kell távolítani és kisebb darabokra vágni.
Legközelebb a mandarint egy kevés nagyszemű mazsola társaságában likőrbe pácolom és a polentába teszek majd kevesebbet, érzésem szerint még jobb, zamatosabb lesz és erre a mandarinrétegre csorgatok egy kis olvasztott fehér csokit.

Eredetileg a polenta és a mandarin között lenne egy tördelt babapiskóta réteg, de ezt érzésre azonnal kétszersülttel helyettesítettem, mert rusztikusabbnak találtam, de az összeállításnál már ezt is elhagytam, valahogy nem illett bele a képbe, túl sok lett volna a "gabona"-réteg.
Ha nincs kéznél narancslikőr (nálam volt Grand Marnier), akkor természetesen egyéb, harmonizáló, világos színű likőr is megteszi, (mézlikőr, limoncello) ha végképp nincs, akkor rum. Érdemes beletenni, mert jót tesz neki. (Gyerekeknél természetesen elhagyandó.)

Az egész leírás kicsit hosszúnak tűnik, de a látszat ellenére nincs vele sok munka és mind a parfé, mind a polenta előre elkészíthető, sőt, másnap mintha még jobb is lett volna.
A fűszeres tejszínt pedig önállóan is lehet parféként fogyasztani, mondjuk egy kellemes gyümölcsmártás társaságában.   



Mandarinos polenta fűszeres parféval

A fűszeres parféhoz

200 ml tejszín
2 ek cukor
4 ek kókusztej
1,5 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, szegfűbors, kardamom, koriander)
A polentához
2 ek cukor
100 ml fehérbor, száraz
200 ml narancslé (100%-os)
100 ml almalé (100%-os)

½ rúd vanília

1 rúd fahéj
3 db mandarin reszelt héja
3 ek polenta (polentagríz, kukoricadara)
1 ek vaj, hidegen
4 cl Grand Marnier (narancslikőr)
Az összeállításhoz
mandarinok, cikkekre szedve
4 db kétszersült, darabokra zúzva
1 ek kakaópor
1 ek barnacukor 

Először elkészítem a fűszeres tejszínt, hogy legyen ideje megfagyni.
Ehhez a tejszínt a cukorral keményre felverem, majd hozzáadom a kókusztejet és a fűszerkeveréket. Úgy 1,5-2 teáskanálnyi fűszerre van szükség, ezért ezt az adagot a leírt fűszerekből összeállítom. Fahéj, szegfűszeg és szerecsendió mindenképpen legyen benne, a többiből pedig ha éppen van. Készen kapható mézeskalács fűszerkeverék is alkalmas.
A tejszínhabot egy lapos tálba simítom, hogy a teteje is lehetőleg egyenletes legyen és beteszem a fagyasztóba.

A mandarinokat alaposan megmosom, megszárítom és a héját lereszelem. A gyümölcsöt cikkekre szedem és a fehér héját is eltávolítom.

A polentához egy lábasban a cukrot 2 percig először szárazon pirítom, majd hozzáöntök egy pici bort, hogy karamellizálódjon. Ne cukorszirup legyen belőle, hanem karamell! Ha kész, hozzáöntöm a maradék bort, narancslevet, almalevet, beleteszem a kikapart vaníliarudat, fahéjat, a reszelt mandarinhéjat és egyszer felforralom. Ekkor belekeverem a polentát. A polenta mennyisége a minőségétől függ, ezért nehéz pontos mértéket mondani. Mindenképp maradjon egy kissé híg, mert később besűrűsödik. 5 percig csendesen, kavargatva főzöm, majd elzárom a hőt és lefedve állni hagyom. (Kerámialapon elég 2 percig főzni, majd elzárni és a lapon hagyni.)
15 perc múlva kiveszem a vaníliát és a fahéjat, majd belekeverem a hideg vajat és a narancslikőrt.  

Tálaláshoz egy üvegtál vagy pohár aljára teszek egy réteg polentát, majd erre ráhelyezek egy-egy réteg mandarint és kétszersültet. Én ehhez a mandarincikkeket 2 darabra vágtam, egyrészt, mert könnyebb fogyasztani, másrészt a leve is kellemesen kioldódik. Erre még egyszer jön egy hármas réteg: polenta-mandarin-kétszersült.
Kiveszem a tejszínt a fagyasztóból és várok 10 percet, majd késsel apró kockákat vágok belőle. (Én a tálat hirtelen forró víz alá tartottam és a tartalmát kiboritottam egy deszkára, így könnyebben fel tudtam egyenletes darabokra vágni.) A jeges tejszínkockákat rászórom a kész polentára.
A tetejére kakaóporral elkevert cukrot szórok.
4 személyre /

Alexander Herrmann receptje alapján készült.