Rosében párolt karalábés csirkecombfilé

Mivel pár nappal ezelőtt épp egy kiváló, cidre-ben párolt nyúlcombot vacsoráztam, egyből jött az ötlet, hogy ezt miért ne lehetne rozéval is elkészíteni. Lehet, hogyne lehet.
A gondolatot tett követte, de sehogy sem találtam hirtelen nyulat. Viszont a hentesnél ráleltem egy szétnyitott csirkecombra, ezzel kénytelen voltam megpróbálni. A nyúl esete azonban továbbra is fennforog. 
Közben szétnéztem a piacon, és az alma, körte, karalábé, édeskömény csatája pár perc alatt eldőlt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy továbbra is szem előtt tartottam a hozzávalók eredetiségének, frissességének a megtartását. Annyi fűszert használtam, amennyi épp szükséges, vagyis semennyit, csupán só és feketebors, mindkettő frissen őrölve. Magam is meglepődtem, hogy csupán három alapanyag mennyi tiszta ízt képes előhozni.

Tovább is van... »

Tejben sült zsályás csirke mozzarellás burgonyapürével

Hirtelen - és váratlanul - egy gyönyörű darab csirke tulajdonosa lettem. Nem akármilyen volt a madár, az a tanyasinak mondott, kukoricán (vagy legalábbis nagyrészt azon) nevelkedett fajta, ez meglátszott a bőrén és kisportolt vádlijain is - akárhol is van a csirkének a vádlija, na az dundi és izmos volt.

Délelőtt már azon törtem a fejem, hogyan is végezze a madár, és minduntalan előjöttek gyerekkorom ízei, az udvaron kapirgáló csibék mélysárga színű sült csirkéi, az aranyló zsírkarikákkal átszőtt húslevesek és a bronzosra pirult rántott csibemellek, az ilyen mélyenfekvő gyermekkori emlékektől pedig, ahogy azt a pszichológusok is mondják, nehéz megszabadulni.

Délután ott termett a megoldás. Twitteren Jamie Oliver kínálta a csirkéjét, én meg azon nyomban le is csaptam rá, hát Jamie, soha jobbkor nem jöhettél volna, nem vagyunk ugyan puszipajtások, de spongyát rá, most kapóra jöttél! Egyből tudtam, igen, milkben fogom megsütni a chickenemet, már csak a körítés szükséges.
/...../

Tovább is van... »

Csirkés rizscurry szilvás-meggyes káposztával

Ránézésre nem tűnik egy könnyed darabnak, pedig masszívabban is el lehet készíteni. Könnyű, de mégis klasszikus húsos ebédre gondoltam, a rizst, mint az egyik kedvenc oszlopos tagot pedig már beígértem.

Először egyszerűen csak vízben akartam a csirkét kifőzni, de jobbnak láttam, ha alaposan befűszerezem, legyen legalább íze, ha már nincs benne zsír. Az eredmény nagyon jó lett, bár dietetikus szemmel nem biztos, hogy nyerő a csípős currypor. Elsiklunk felette, fő az ízélmény!
A káposzta adva volt, simán salátának is elsüthettem volna, de így kispóroltam belőle az olajat és jól rápirítottam: ez a trükk, ettől nagyon jó aromás lett, a finom ecetbalzsamot már csak a legvégén kevertem bele. Most meggy- és almabalzsamot használtam, melyek gyümölcspéppel dúsított gyümölcsecetek (ettől balzsam), beszerezhetőek a Vom Fass boltokban.

Tovább is van... »

Paprikachipses, zöldborsos csirkemell fehérbabbal és gyömbéres balzsamkrémmel

Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta.

A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.   

A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de este nincs már nagy választék, borjúért napközben kellene kiszaladni. Azzal még finomabb lenne.

Tovább is van... »

Sárgarépafőzelék boros csirkével

Nevében főzelék, kinézetre főzelék, még sem az. De hát akkor mi?
Gondolom mindenki unja már a főzelék elnevezésén való évődésemet, írtam már róla eleget. Viszont továbbra is fenntartom, mert képtelen vagyok máshogy gondolni, hogy egy fűszeres, saját magától zamatos, összepárolt zöldséges valami nem feltétlenül magyar főzelék, ha azt nem liszt és tejföl - urambocsá' keményítő vagy joghurt - tartja össze.
Nem, az egy egész más kategória. De ha egy "növényi részekből készülő főzött, sűrű, mártásos étel" is főzelék, ám de legyen, de jó lenne a két dolgot valamilyen módon megkülönböztetni.

Sokan leírták már, hogy a háború előtti magyar konyhában a főzelék még olyan volt, amit én is elképzelek. Átnéztem a régi kiadású szakácskönyveimet - horváthilonkát természetesen hanyagolva -, és abban is staubolják a tököt és tejfölözik a babot. A pirítás és a magával sűrítés módszere valószínűleg még száz évvel azelőttre tehető, de mielőtt nagy butaságokat leírnék, kéretik elolvasni Bűvösék értekezését a főzelékről (illetve az összes többi főzelékes bejegyzést), ezekben minden benne van, sőt még több is, ami teljes egészében kielégítheti kiváncsiságunkat.  /...../

Tovább is van... »

Cajun sült csirke vaníliás radicchioval

Gyors vacsora, ennél sokkal többet nem is tudok hozzátenni. A gyorsaság ez esetben nem is a kezeknek szól, hanem a fűszer javára írható. A cajun fűszerkeverékben ugyanis már minden benne van, só is, hagyma is, már csak meg kell benne forgatni a húsdarabokat és megvárni, míg kisülnek. Közben van idő beszippantgatni az illatokat, vagy elkészíteni egy szintén gyors alávalót.
A 3. és a 4. perc között még arra is van időnk, hogy felnyissunk egy üveg gyümölcsösebb (száraz) fehérbort, kell is majd, hogy ráloccsintsunk egy keveset a húsra.
A vaníliás radicchio Gabától származik, a kettő együtt pedig, vagyis a cajun csirke és a radiccho - bár messzebbre nem is lehetnének egymástól - egy rendkívül élvezhető párost alkottak.

Tovább is van... »

Sült csirkemell petrezselymes reteksalátával

Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy egymagam megehessek egy egész csokor retket. Egyáltalán nem voltunk szegények, volt mit enni bőven, de retekből soha sem jutott több. Az úgy volt szokás, hogy vettünk egy csokorral és pár besózott szeletet kapott mindenki a vajaskenyér mellé. Lehet, hogy a csokrok is nagyobbak voltak, erre már nem emlékszem, meg ilyen dolgok nem is érdekeltek engem akkoriban.

Most bepótoltam a retekhiányt. Csupán olívaolajjal és sok petrezselyemmel kevertem el, mellé pedig csirkemellet sütöttem. Mr. Ízbolygó módszere roppant egyszerű, de hatásos. A lényege, hogy a húsokat sós vízbe áztassuk egy-két órára. Szinte a fűszeres páclevet is helyettesíti, a hús finom és porhanyós lesz.

Tovább is van... »

Mogyorós-Colás csirke Fantás cukorborsóval

Ez az étel vacsoracsatára készült. Egyértelműen nem olasz menü volt a cél, hanem valami egyszerűen elkészíthető, nem klasszikus, de raffinált, egy amerikai fricska-féle.

Ez a mogyoróvajas, coca-colás csirke az lett, könnyen elkészíthető, de abszolút nem mindennapi:). A lányomnak ugyan nem ízlett a próbafőzésnél, ezért a mogyoróvaj kimaradt, de a többiek szerint így sem maradt izgalom nélkül.
Részemről semmiképp sem hagynám ki a mogyoróvajat, úgy lesz jó! A sima fajta kell hozzá, és Coca-Cola, az igazi, nem pedig a lájtos, vagy más ízesített verziók. Kizárólag azzal működik, akár csak a híres cólás-mangócsatnis marhahús.

Bármennyire is késztermékellenes vagyok, egy vacsora erejéig félretettem az előítéleteimet, különben soha nem jöttem volna rá, milyen finom is lehet egy negyedóra alatt összedobott komplett vacsora.

Tovább is van... »

Vöröskáposztában párolt csirkecomb

Aki eddig úgy gondolta, hogy a vöröskáposztát csupán köretként lehet elkészíteni, annak íme a bizonyság, hogy akár egytálételként is tökéletesen megállja a helyét! Igaz, kicsit elő kell párolni, de aztán a csirkecombok vígan puhulnak benne tovább, a végén az egész egy fantasztikus, zamatos elegyet alkot.
Az ízáradatért nem utolsó sorban majdnem egy egész, testes vörösbor is felelős, de ne féljünk, alkohol már semmi nem lesz benne!
             

Tovább is van... »

Paprikás csirke, ahogy Wolfgang készíti

Ausztria nem egy hírességet adott már a világnak. Neveket sem kell mondanom, ismerjük őket, bár olyanok is akadnak köztük, akikre nem szívesen emlékezünk.
Azt azonban talán kevesen tudják, hogy a nem éppen csúcsgasztronómiájáról, hanem inkább a házias konyhájáról híres Ausztriából is származnak világhíres séfek.

Wolfgang Puck még az ötvenes évek előtt született Karintiában, és édesanyjától leste el a főzés alapjait. Később Franciaországban és Monacoban tanult szakácsként, majd 24 évesen Amerikába ment szerencsét próbálni, ahol páratlan karriert futott be.
Mára Wolfgang Puck zászlaja alatt több, mint hetven étterem működik szerte az Államokban. Éttermei főként a nyugati parton és a csillogó megacityben találhatóak és - bármilyen meglepő -, de a mindenre nyitott, ínyenc Japánt is meghódította a főztjével. Egyébként meg ő az, aki évek óta az Oscar-díj átadó ünnepségének a büféjét is viszi.
Elég korán elszakadt a hazájától, de éttermeiben mindig kapható egy jellegzetes hazai fogás. Szinte védjegye lett a valódi, lepedőnyi bécsi borjúszelet, amely soha nem hiányozhat egyetlen étlapjáról sem.

Véletlenül ismerkedtem meg Wolfgang főztjével. A Spago nevét már hallottam ugyan, azt azonban nem tudtam, hogy a Fine Dining Group néven futó gourmet-láncának egyik gyöngyszeméről van szó.  [.....]

Tovább is van... »

Póréhagymás csirkeleves aszaltszilvával

Ennyi leves már bizonyára nem ujjgyakorlat, de amióta hűvösebb lett, jobban kívánjuk a melengető, sűrű folyadékot.
A leves onnan eredt, hogy előző napról a nasi goreng után maradt még egy adagnyi főtt rizs. Ilyen ritkán fordul elő, ugyanis mindig kicentizve főzök, de most maradt, sőt még egy kevés csirkemellet is tologatnom kellett a hűtőben. Elővettem hát Susan Meadows csirkéskönyvét, amiből eddig nemigen főztem semmit, bár gyakran lapozgatok benne. Olyasmi könyv ez, amihez sok apró ötletet, egy-egy technikát el lehet lesni, ami jól feldob akár egy hétköznapi vacsorát is, de a vasárnapi nagy durranásokat, gyertyafényes vacsorák bevezetőit nem ebben kell keresni. Szerintem a receptek sem teljesen autentikusak, jónéhány angolosítva lett, ezzel együtt azonban egy gyakorlatias, jól használható könyv. (Egyébként nagyon régi kiadás, szerintem már sehol sem kapható.)

Azt hiszem, ez az első fogás, amit konkrétan főztem belőle, kicsit meg is változtattam. Első ránézésre bizarrnak tűnhet, hogy a sós, csirkés húslevesbe édes aszaltszilvát tegyünk, de hasonlót szoktam főzni (egy örmény levest, abba aszalt sárgabarack kerül), aztán létezik az almás csirkeleves is, vagyis jól el tudtam képzelni ezt az íztársítást. Nekem nagyon ízlett, a tetejére még szójaszószt is csorgattam, na azzal már tényleg egy egzotikus, komplex ízvilág kerekedett, amit petrezselyem helyett akár korianderrel is fokozhatunk. Én késő este sajnos már csak ezt a fodros példányt kaptam, viszont egy áráért azonnal három gyönyörű csokorral is megajándékozott a zöldséges asszonyság, így most a változatosság kedvéért petrezselyem-túltengés uralkodik a konyhában:-) 

Tovább is van... »

Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

Az eszem se tudja, hogy nyár van-e éppen, vagy késő ősz, mert egyik napról a másikra októberi hidegből vált át Petrus fullasztó nyárba.
Ez a leves még a múlt héten készült, amikor épp az októberi zimankót tűzte műsorára, emiatt sok hozzáfűznivalóm nincs is... Jelen pillanatban ippeg hétágra süt a nap, és ha lenne időm, ki is mennék a vízpartra lóbászni a lábam és nézni, ahogy úszik el a dinnyehéj...

Na de félre móka, jöjjön a leves, amiben újfent a hűtő - meg a kamra - tartalma volt a cél, vagyis ez egy kamrarecept:-). Friss fűszer nincs is most benne (zsályát, bazsalikomot nem akartam, meg amúgy is olyan melankólikusnak tűnt, hogy egyszerűen kihagytam), de mégis frissen savanykásra sikerült, mert a végén egy nagy adag mangóbalzsamot csorgattam bele. Nem szokásom a levesek sűrítése, de ez most igazán megkívánta, ezért egy kevés keményítővel megkötöttem.
Másnap maradt egy kevés, és akkorra úgy összeértek az ízek, hogy rá sem lehetett ismerni! Meg is gyanúsítottam a férjemet, hogy belecsempészett még az éjjel egy kis NaGl-t :-)). Ilyet persze nem tartok itthon, de arra rájöttem, hogy az ilyenfajtájú leveseket jobb előző nap megfőzni... 

Csirkés csicseriborsóleves mangóbalzsammal

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
400 g csirkemellfilé
kb. 800 ml zöldségalaplé
300 g csicseriborsó, megfőzve
1 db zöldpaprika
3 szál újhagyma
1 tk provanszi fűszerkeverék
1 tk mustár (angol csípős)
1 tk keményítő
kb. 100 ml tejszín
só, bors
2-3 ek mangóbalzsam

Egy lábasban felhevítem a vajat az olajjal és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Beleteszem a darabokra vágott fokhagymát és a kisebb kockára vágott csirkehúst, majd felöntöm az alaplével, de a húst nem kell pirítani! Így főzögélem lassú tűzön vagy fél óráig, addig a léből is elforr egy keveset. Beleteszem a paprikát, a fűszert, majd a vége felé a kész csicserit (konzerv esetén leöntöm a levét). A keményítőt elkeverem egy kevés vízzel és annyival felöntöm, hogy éppen csak sűrűbb legyen és valamennyi tejszínt is adok hozzá. A végén sózom és borsozom.
3-4 személyre  /

Zöld menü 4 - Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

Egy üde, csupazöld menübe illeszkedő főételnél nehezen tudunk valami zöldes húst elképzelni, ugye? Erről az emberlánya ide nem illő dolgokra asszociál - amit én most itt nem részleteznék -, tehát marad a sarjadó tavaszi rétekre emlékeztető köret, ami a legkézenfekvőbb módon friss zöldfűszer lesz. Hisz mi más is lehetne a tavasz küszöbén!

Így történt ez most is. Ez a zöldfűszerpüré kissé kalandos módon született, illetve nagyjából úgy, ahogy már sok egyéb fogás is a konyhámban. Talán már említettem, hogy szenvedélyes szakácskönyvolvasó vagyok, de ezt nem csak otthon teszem, hanem órákat töltök a könyvesboltokban is. Az egyik kedvenc üzletemben egy kis sarkot is kialakítottak a kávéfőzőgép mellett, ahol már hosszú és izgalmas délutánokat töltöttem néhány könyv társaságában. Ezt a pürét egy séf könyvében találtam az egyik ilyen kiruccanásom alkalmával (másnapra már azt is elfelejtettem, hogy melyikben, mivel a könyvet azonban a potom 60 eurós ára miatt egyetlen receptért kissé sokaltam, kénytelen voltam otthagyni.) és azonnal tudtam, mi lesz a vacsora. Az eredeti recept azonban bonyolultabb és kifinomultabb volt (a hozzávalók jóval hosszabb listájával), de a konyhámba hazaérve már nem emlékeztem minden részletére. A körítése pedig egy rafinált zöldséges tekercs volt egy pici redukált mártással, az egészet pedig, ha jól emlékszem, sült nyúlérmék társaságában fotózták.  [.....]

Tovább is van... »

Havannai csirkecomb fűszeres, babos rizzsel

Ha valaki szereti az egyszerű, enyhén csípős ételeket, amelyekben a hús, a rizs és a bab játsza a főszerepet, akkor a kubai konyhában nagy valószínűséggel kedvét leli majd. A világ eme szegletének konyhájáról nem lehet ugyan szakácskönyvnyi információkat felhalmozni, kulináris titkokat szájra-szájra adni, ennek ellenére érdemes vele egy kicsit megismerkedünk.

A gyökereiből eredően Kuba konyháját elsősorban a hódító spanyolok, az afrikai rabszolgák no és persze a (nem csak) kedvtelésből és pénzkereseti céllal Kubába átruccanó amerikaiak formálták, mely a helybeli alapanyagokra, szokásokra, és természetesen a mindig jelenlévő hiánygazdálkodásra építkezett.
Az étlapot mindet kétséget kizáróan néhány alapanyag határozza meg: a rizs és a fekete bab szinte egy étkezésből sem hiányozhat (talán inkább úgy fogalmaznék, hogy egyáltalán nem is hiányzik), ehhez jön a hagyma, a fokhagyma és a paprika.  Ezekből készül az úgynevezett sofrito, egyfajta fűszeres egyveleg, amelynek segítségével már a többi fogást is ízesítik. Persze léteznek számunkra egzotikus zöldégek és gyümölcsök is, mint például az édesburgonya, vagy a yuca, de ezekkel ritkábban találkozhatunk. Ha valakinek netán feltűnt volna: igen, a sziget konyhája is a kreol konyhára emlékeztet, illetve annak az egyszerűbb, vidéki formájára, a cajun-re.

Talán sejthetjük, hogy Kubában elsősorban a bendő jóllakatása a cél, csak kevés embernek lehet az étkezéssel kulináris célja. A húsfogyasztást nem minden család engedheti meg magának, ha igen, akkor főleg sertés és csirke akad a tányéron (de ezek viszont rendkívül változatosak), a marhahús csak kivételes ünnepek ajándéka.  [.....]

Tovább is van... »

Joghurtban pácolt csirke morzsával töltött paprikával

Egy könnyű, húsos vacsora hogy is kezdődhetne másképp, mint csirke, amely valamilyen zöldfűszerekkel társított zöldséggel végződik. Egy joghurtos pácban sült csirke mindig bejön, főleg akkor, ha zamatos, ízben gazdag és némiképp laktató is. Ez pedig ilyen, a pác pont erről gondoskodik. Az egyedüli titka az, hogy hosszú ideig, lehetőleg egy éjszakán át tartsuk is benne. 
A csirkét most sült cukkinis kuszkusz és morzsával töltött sült paprika kísérte. Az enyhén savanykás, joghurtos mártásban sült csirkecombokat remekül kiegészítette a kissé édeskés, finom fokhagymás morzsával töltött kaliforniai paprika. 
Ez a fajta töltelék egyáltalán nem idegen, sőt, nagyon sok zöldségfélét töltenek frissen reszelt kenyérmorzsával, amit hagymával, fokhagymával, paradicsommal, gombával, különböző halakkal töltenek és vagy a grill rostján, vagy a sütőben, olívaolajon kisütnek. Éveken keresztül íly módon paradicsomot sütöttem, később próbálkoztam paprikával, cukkinivel és padlizsánnal is. 
Az eredmény egy rendkívül ízgazdag, mártásos zöldség lesz, amit bármilyen frissen sült húshoz tálalni tudunk. Ha sütőben sütjük, akkor természetesen a mártást is variálhatjuk, tehetünk bele még friss zöldfűszereket, citrushéjakat, esetleg apróra vágott olívabogyót is.

Tovább is van... »