
Hálás dolog a whisky, főleg ha jót tartunk otthon, ha odaadják és még valami igazán finomat is tudunk belőle főzni. Azt hiszem, ez utóbbi teljes mértékben sikerült. A férjem egyáltalán nem bánta, hogy ellötyköltem egy kicsit a whiskyjéből, de azt még nem tudja, hogy legközelebb a drágábbik üveghez nyúlok.
Fogalmam sincs, hogy az ötlet honnan jött. Egyszer csak bekattant, hogy milyen jó lenne valami whiskys dolgot készíteni és onnantól kezdve napokig keringett a fejemben. Akkor megláttam Eszter füstölt fokhagymáját és egyből a homlokomra csaptam. Hát persze, füstös whisky Islay-ról!! Fagyasztott garnélafarok mindig van a fagyasztóban (aki tud frisset venni, azt használjon), így némi kevergetés, méricskélés után készen is voltam. /...../
Nem egy bejegyzésemet indíthattam volna úgy, hogy: az úgy kezdődött, hogy... és megyek szépen vissza az idők örvényébe... regélni a régmúltról...
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.
Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt szinte mindig súlyra keresek könyvet:-) (hogy tovább tartson, of course:), és ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt, ahogy belelapoztam. Rögtön ment is a kosárba, két másikkal együtt... hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom... Szeretek olvasni, no....
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs ÉLET-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt...
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. ....
Szóval, az egész könyvben szó sem volt főzésről (az amerikai upper class ínséges életéről szólt a regény), de egyszer hősünk salátát evett valahol, mégpedig a kedvencét. Az írónő szerint. Amit amúgy meg gyakran. (Na, ebből éles elmével következtettem, hogy ez a saláta az írónő kedvence lehet:) Ez a saláta ananászból, édesköményből és garnélából állt. Ennyi. Sehol semmi utalás, részletes recept, dressing !! vagy ilyesmi. Roppant dühös lettem, mint ahogy azt a Kedves Olvasó gondolhatja! Feldob az írónő egy ilyen labdát, és én, ÉNN! na tessék! kapjam el!! [.....]
Ez a leves még a krémleves-hullámom idején készült, de nem kell aggódni, ennek még korántsincs vége! Aki nem emlékezne már a részletekre, arról volt szó, hogy olyan krémleveseket kerestem, amikben van valami izgalmas levesbetét is. Csodálkoztam azonban már akkor is, hogy többen magánlevélben is megírták, őket nem zavarja, ha minden kanál ugyanolyan ízű, sőt!
Egy vacsorára egy kissé feldobott, elegáns, alkoholos, leginkább azonban pezsgős zöldségkrémlevest kerestem, így akadtam rá erre a receptre (ami egyébként az egyik venetoi szakácskönyvemben is nagyon hasonlóan szerepel). Első olvasatra tökéletesen meg is felelt az elképzeléseimnek. Ha jól emlékszem, az eredeti recepten nem is változtattam sokat (ha igen, azt a következő alkalommal majd kijavítom), de nem is igen lenne rá szükség, viszont levesturbóként fokhagymás garnélát sütöttem, azokat ültettem a tetejére. Nem is keveset, a férjem azonban még az én adagomat is udvariasan és nagy eleganciával átpakolta a saját tányérjára.... 
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006