Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel

Arra már rég rájöttem, hogy az élet minden területén korszakaim vannak. Néha hetekig csak egyfajta színkombinációban járok, hetente megnézem a kedvenc filmem egy bizonyos részletét, két hónapig ugyanazt a rúzst használom és kétnaponta megveszem a kedvenc csokimat a sarki kisboltban. (Mert már van kedvenc csokim is...:) Hogy is lehetne ez másképp a konyhában, ahol szinte minden nap alkotok valamit. A legutóbbi <hullámom> is még jól kivehető a blogon, de akit megnyugtat, a narancsos-mákos őrületnek még koránt sincs vége!!:)

Az épp aktuális hullámom a cékla. Ki tudja, ez vajon meddig tart, de most egyre csak ezen jár az eszem, és állandóan új ízhatáson kombinálok. Biztos nem véletlen, de a Bűvös vadászon megjelent céklás poszt is besegített, hogy végül is vettem egy halom céklát, és óriási lendülettel nekiálltam főzni. Mi tagadás, észvesztő színe már önmagában is inspiráló, és ha emellett még tele van egészséggel is, az már kész nyereség, nem??
  
Ezt a céklás salsát - nem találtam eddig még találóbb elnevezést rá - háromszor készítettem egy hét alatt, míg elnyerte jelenlegi formáját. (Nem, gyömbér még mindig nincs benne:), most még nincs.) [.....] 

Tovább is van... »

Narancsos-mákos tiramisù

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de egy megmagyarázhatatlan okból én nem kedvelem ezt a szót:), ezért elneveztem tiramisùnak, végül is a vele támasztott összes kritériumnak megfelel. Ugyanis - jó értelemben - úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, mellesleg - szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben, végül az is elfogyott. Narancslekvár meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen, vígan lehet egy pürésített naranccsal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

A narancsos-mákos sütemény óta ott motoszkál a fejemben ez a páros, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismeritek, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal.
Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Tovább is van... »

Karácsony, zimankó és narancsos forralt bor

Már csak néhány nap van hátra Karácsonyig és hiába készülök, úgy érzem, hogy az ujjaim között kipereg az idő. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A sok, megírásra váró, karácsonyra való posztból is kevés lesz már, ha oda is jutok, nem leszek bőszavú benne, meglátjuk. A legtöbb főzni-sütnivaló nálam még csak ezután jön, de ami elkészült és érdeklődésre tarthat számot, azt megpróbálom még megírni.

Már sülnek a pici karácsonyi pudingok, aminek egy részét lesz is fagyasztom, hogy tovább maradjon friss, lesznek apró toszkán kekszek és narancsos-mákos kalács is. A többiről nem is szólnék, mert ki tudja, mikor valósulnak meg. Nálunk hosszú lesz a karácsony, idén kerek egy hétig tart, mert így terveztük.

Jó nekünk, ugye?? Így minden napra jut valamilyen finomság is, lelki és testi egyaránt.
Amikor olvastam Millie-nél, hogyan készül karácsonyra, mosolyogtam, mert én is így szeretem. Temérdek mandulát, mogyorót, cukrozott gyümölcsöt, többfajta cukrot, lisztet, csokoládét, jó pár csomag élesztőt, főzni való bort beraktároztam, mintha be lennénk egyszer havazva. A teli kamra mindig magasfokú biztonságérzetet ad.

Tegnap forralt bort főztem. Ilyet mindenki tud, nincs is benne semmi különös. Egy baja van neki, mégpedig az, hogy igen gyorsan párolog. Nem csak a lábasban, de a poharakban is. Az ember lánya leül, megdiskurálja fél óra alatt a napot, és nicsak, el is gőzölgött egy üvegecske. Nahát!! Lehet újra főzni. [.....]

Tovább is van... »

Sült mézes körte gorgonzolával és paradicsommal

Nem tudom, milyen régi már a körte és a gorgonzola párosa, de régóta őrzi már rendkívüli népszerűségét - legalábbis az egyszerű, sallangmentes vidéki konyhában. Azt is mondhatnám, hogy már biztos az ókori rómaiak is gorgonzolát olvasztottak a körtéjükre, de ez valószínűleg nem lenne igaz, mert a sajtról az első írásos emlékeket jó ezer ével ezelőtt találták - a körtét viszont már több ezer éve ismerjük.
Egyszóval még a dióval-mandulával és sonkával kiegészített kombináció sem egy nagy újdonság, akár elcsépeltnek és unalmasnak is nevezhetném, pedig a toszkán vidéki konyha is ismer egy ricottás körtével töltött és gorgonzolamártással leöntött töltött pastát. A duó kapcsán még akár egyfajta retrofogásról is beszélhetünk, azt hiszem, Európa éttermeiben a hetvenes években kezdték újra felfedezni a körte és a gorgonzola (illetve kéksajt) párosát.  

Nekem viszont ízlik. Nagyon is, még mindig. A dióval és sült sonkával felturbózott verzió pedig olyan markáns ízélményt ad, hogy nehezen lehet bármivel is kiegészíteni. Ez jutott eszembe, mikor este elmentem a zöldéges előtt, és persze nyolc óra tájékán átmegy az ember tipikus vásárlóba, ha még fogalma sincs, mi lesz a vacsorája. Szegény ember szívesen túladott volna már a napi portékán, ment volna haza ő is, ezért harmadáron vesztegette az almát, körtét, és még néhány árválkodó jószágot. Fillérekért kaptam is egy hatalmas szatyornyi zöldséget, hazaúton pedig kigondoltam a sorsát.
Körtére akartam gorgonzolát olvasztani, mert napok óta hevert egy csomag sajt a hűtőben (egy Cserkeféle leveshez, de majd újat veszek.) Imádok úgy főzni, hogy kipakolom a maradékokat, mustrálgatom egy kicsit a hűtőt (mármint belülről), aztán összejön belőle valami. A hűtő csordultig tele volt mindenféle megkezdett csomaggal, hát ebből nem nehéz összehozni valamit. [.....]

Tovább is van... »

Citromos ricottatorta

.....  Vagyunk egypáran, akik egy ilyen, úgy is mondhatnám, gasztroközösséget alkotunk. Előtte nem ismertük egymást, a blogolás, a közös rendezvények hoztak össze bennünket. Azóta összejárunk és közös programokat szervezünk, ki hogyan ér rá. Mivel külföldön élek, örülök, ha hazajövetelemkor *körémszerveződnek* a programok. És ilyenkor mindent, de mindent ám! pótolni kell!! (Hálás is vagyok ezért a LÁNYOKNAK, nagyon!)  

Mivel kicsi Vú és Doctorpepper épp családilag nem értek rá, egy ilyen összejövetelen most csak hárman voltunk, Gabojsza, Ízbolygó és jómagam. Ízbolygó felajánlotta, hogy szerény lakjában lát bennünket vendégül, egy könnyed ebéd erejéig, miközben kedélyesen csevegünk, vitatjuk az élet egyre súlyosbodó dolgait (lásd fent), gyömöszöljük egy kicsit Pöttyöt, - ha engedi:-) - és számomra előrelátható, de igencsak reményteljesen módon - Heimann borokat kortyolgatunk.  

Így is történt. Essék szó az ebédről, ami ízbolygósan könnyed, kifinomult és fantasztikus volt! Előételként kapribogyós paradicsomzselét kaptunk joghurtos mártáson, utána - az én kívánságomra pedig - hideg joghurtos, kapros zöldbableves következett. (Ízbolygó már csak ilyen. Kérdeztem, mi lesz a leves, erre ő mondja, hát Mamma, az, amit kértél! Erre én szavakat nem találok.... A leves pedig annnnyira jól esett!!, köszönöm!)
A főétel pedig cukkinis - meg egyebes - bulgur volt zöldfűszeres piskótatésztában sült szűzpecsenyével, a bulgurból, azt hiszem, háromszor szedtem... Elnézést, a jóneveltségemet otthon felejtettem...

A desszertet előzőleg magamra vállaltam, egy citromos ricottatortát terveztem. Nos, végül is semmi nem állt az útjában. Gondoltam én!:-)  [.....]

                   

Tovább is van... »

Marcipános koszorú, kicsivúsan

Akárhányszor azon gondolkodom, milyen süteményt süssek hétvégére vagy akárcsak reggelire, a férjem szó nélkül rávágja: kicsiVú! Na, ebből már tudom, hogy azt a bizonyos diós koszorút szeretné, aminek kicsi Vú oldalán is nagy sikere volt. Nálunk is, ezért ha nem is minden héten, de igen gyakran sütöttem már.

Keresve sem találtam volna jobb alkalmat, hogy bemutassam a kicsivús marcipános koszorút. 
Kicsi Vú blogja ugyanis ma lett egyéves, ezen a helyen is kívánok boldog blogszületésnapot!!

Múltkor gondoltam egyet, és a koszorút dió vagy mandula helyett (mert már olyan is volt) marcipánnal töltöttem meg. Néha még a diós (vagy mandulás) töltelék alá is teszek egy vékonyka réteg sárgabarack- vagy narancslekvárt, de ebben az esetben a lekvárnak teljesen homogénnak kell lenni.
A liszt minőségétől függően (ami nálam valószínűleg jobb, mert jóval kevesebb kell belőle) más arányokkal kellett a tésztát összegyúrni, vagyis nem több lisztet, hanem kevesebb folyadékot használok. Ez állandó visszatérő probléma, hogy a liszttől függően a recepteket rendszerint *át kell gyúrni*. 
A koszorúforma bármilyen mutatós is, a mindennapokban jobban megállja a helyét a hagyományos rúdforma, még tárolni is jóval egyszerűbb.

Tovább is van... »

Narancsos-ricottás lepény (Crostata di ricotta con marmellata d'arancia)

Ezt a receptet véletlenül egy angolnyelvű oldalon találtam, mégpedig  itt. Annyira jól nézett ki és úgy vonzott, hogy úgy döntöttem, meg kell nekem ezt sütni. Ahogy nézegettem a receptet, menetközben jöttem rá, hogy ez bizony nem más, mint egy nagy szicíliai klasszikus, a ricottás sütemény, a Crostata di ricotta egyik narancslekváros változata. A hagyományos, szicíliai sütemény sima omlós tészta alapból készül, és csupán tojással dúsított ricotta sül a tetején, liszt nélkül.
Ennél a változatnál narancslé is megbújik a tésztában, a képen látható módon (nem az enyémen) a narancslekvár egy igazán gyümölcsös változat, (bár kissé kétlem, hogy a 140 g elég volt rá), sőt a ricottakrémben is van némi narancsvíz - ha ezt nem kapnánk, bár Andrew melegen ajánlja, hagyjuk el és helyettesítsük szintén narancslével. (Esetleg rózsavízre tippelnék még, ez ugyan volt itthon, de nem próbáltam.) Én még pici grappát is tettem a lekvárba, de ez már ízlés kérdése.

Tovább is van... »

Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással

Szinte mindegyik gyümölcsnek megvan az a tulajdonsága, hogy nemcsak édesen, de fűszerezve, sósabb változatban is jól mutat.

Régebben ettem egyszer előételként egy körtecarpacciot, aminek a közepén egy grillezett kecskesajt korong csücsült és amely egy narancsos sabayon-szerű mártással volt körülöntve. Akkor nekem az a mártás kissé édes volt a sajthoz, de akkor eldöntöttem, hogy megpróbálom rekonstruálni.

Történt aztán, hogy az egyik süteményhez jó minőségű narancslekvárt kerestem: akkor találtam rá erre, ami nem túl édes, de nagy előnye, hogy tele van finom, egyenméretes narancshéjdarabkákkal - ez a képen is jól látszik. Akkor jött az ötlet, hogy sabayon helyett a narancslekvárból készítsem el a mártást, mert EZ a narancslekvár igencsak alkalmasnak tűnt rá. 
Az eredmény több, mint kielégítő ! Először úgy terveztem, hogy a sajtot grill alá teszem - aztán lemondtam róla, mivel a fanyar kecskesajthoz így is rendkívüli ízorgiát jelent ez a pezsgővel hígított, fűszeres mártás.  [.....]

Tovább is van... »

Narancsos tripla krémsajttorta

Keresem a szót. Ugyanúgy bajban vagyok megint a névadással, mint Chili&Vanília, aki szintén a koedukált névadás mellett döntött. Annyival nagyobb a gondom, hogy nálam még a háromfajta friss sajt megnevezése is közrejátszik, ezért párnapos gondolkodás után adtam a "műnek" a fenti címet. ("Háromkrémes cheesecake" volt az eredeti címe, t3v sugallata alapján változtattam meg krémsajttortára, ezúton is köszönet érte.)
A friss sajtok soha nem játszottak a magyar konyhában, a nyitott világ útján nemrég "érkeztek" csak hozzánk, örömmel birtokba is vesszük őket - ha kapunk -, de nevük, nem, az még nincs igazán. Túrótortát is csak rövid ideje sütünk - a magyar, hagyományos, szemcsés túróból ez sem az igazi. (Erről már írtam a blogban.)

Annyiban nem szokásos ez a krémsajttorta, 3 "friss sajt" találkozik: a krémsajtot túrókrémmel is lehet helyettesíteni, a mascarpone és a ricotta viszont marad. A három krémsajt találkozása újszerű, és a végén egy igen légies, habos süteményt kapunk. Ráadásul a mascarpone magas és a ricotta alacsony zsírtartalma is jól kiegészítik egymást, ezért nem szükséges bele további tejes zsiradék, mint a vaj, vagy a tejszín. Mivel a krémsajtokat 12-70%-os zsírtartalommal lehet kapni, ezért a 20% körüli a legjobb. 
De ami igazán újszerű, az a tészta! Hagyományos vajas omlós tészta ugyan, viszont két rétegben fekszik a sütemény alatt, közte pedig egy narancslekváros réteg bújik meg. És ettől lesz ez a cheesecake kicsit más!  [.....]

Tovább is van... »