Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes-joghurtos dressinggel

Végre eljött a nyári saláták, roston sült húsok és egyéb finomságok ideje. Ezek a saláták teljesen a tavasz jegyében készültek, hisz spárga, ropogós újburgonya és rengeteg petrezselyem van bennük. Igazából semmi különös, de a friss, finom hozzávalók miatt egy szelet hússal és egy pohár pincehűvös fehérborral is maradandó élményt nyújtanak.  [.....]
             

Tovább is van... »

Roston sült fogas könnyű burgonyasalátával és gremolátával

A halról nem akartunk lemondani az ünnepek alatt, de bajlódni sem akartam vele sokat. Gondolom, ezt minden háziasszony megérti, amúgy meg soha nem bíbelődtem még halbontással, pikkelyezéssel, filézéssel és egyebekkel, ezért e téren nem feltétlenül Karácsonykor szerettem volna debütálni.
Így maradt az abszolút konyhakész halszelet, mégpedig friss fogas formájában, amit a férjem kora reggel hozott a halastól. Olyan étvágygerjesztőek voltak még frissen is, hogy elhatároztam, nyersen is megpróbálkozom velük valamilyen formában, de előtte majd tanulmányozom a szakirodalmat is.

Ránézésre ugyan egyszerű vacsora, de mint tudjuk, a gusto a részletekben rejlik. A hagyományos majonézes burgonyasalátán annyit könnyítettem, hogy a kevesebb tojásból készült majonézt joghurttal - és az ünnepi vonal miatt - még egy pici kis pezsgővel is lazítottam. (Ami annyira jó lett, hogy a szilveszteri aioliba is került pezsgő, szerintem ez a szokás már így is marad :) Amúgy nem kedvelem az ilyesmit, ha már majonéz, akkor adjuk meg a módját, de most tényleg jól esett, és az alma és a citromos olívaolaj visszalendítette a saláta egyensúlyát is.
A hal mellé remekül passzolt a citromos gremolata, amibe most kevés pirított kenyérmorzsát is kevertem, és ahogy a hal mártásába, ebbe is került egy kortynyi vermut. 

             

Tovább is van... »

Édeskömény-ananász-saláta garnélával

Nem egy bejegyzésemet indíthattam volna úgy, hogy: az úgy kezdődött, hogy... és megyek szépen vissza az idők örvényébe... regélni a régmúltról...
Nos, ennél a salátánál időben valóban vissza kell egy kicsit mennünk.

Történt, hogy nyaralás alkalmával valami könnyed kis könyvecskét olvastam. Kilóra azért nem volt könnyed, a reptéren, utazás előtt szinte mindig súlyra keresek könyvet:-) (hogy tovább tartson, of course:), és ez is azért akadt bele a hálómba, mert 700 oldalas volt, ahogy belelapoztam. Rögtön ment is a kosárba, két másikkal együtt... hogy miről szól, azt ilyenkor el sem olvasom... Szeretek olvasni, no....
A könyvet fedje jótékony homály:), mindenesetre öt napig nem is bírtam kitenni a kezemből, ott olvastam, ahol csak bírtam, és csak a férjem tudná megmondani, mi mindent szalasztottam én el a nagybetűs ÉLET-ből, amíg nyirkosra izgultam a tenyerem a főhős miatt...  
Haha, pedig ha tudta volna, hogy ez a saláta nem jött volna létre, ha nincs Mrs. P. ....

Szóval, az egész könyvben szó sem volt főzésről (az amerikai upper class ínséges életéről szólt a regény), de egyszer hősünk salátát evett valahol, mégpedig a kedvencét. Az írónő szerint. Amit amúgy meg gyakran. (Na, ebből éles elmével következtettem, hogy ez a saláta az írónő kedvence lehet:) Ez a saláta ananászból, édesköményből és garnélából állt. Ennyi. Sehol semmi utalás, részletes recept, dressing !! vagy ilyesmi. Roppant dühös lettem, mint ahogy azt a Kedves Olvasó gondolhatja! Feldob az írónő egy ilyen labdát, és én, ÉNN! na tessék! kapjam el!! [.....]

Tovább is van... »

Majonézes tésztasaláta

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, felírtam egy lapra azokat a recepteket, amiket feltétlen meg szerettem volna osztani a külvilággal. (Reméltem, hogy összejön majd egy blogra való:-) Jó párat fel is írtam, a lap megtelt, de még mindig egy maroknyi várat magára. 
Akárcsak a fokhagymavajas baguette, ez a saláta is oszlopos tagja lett a konyhámnak. Nem is emlékszem, hogy zárt szobában ettük-e volna, mindig szabadban, zöldben, vagy a grillsütő mellől, esetleg a magunkkal vitt műanyag dobozból vettük elő. 
Tudom, tudom, a majonéz... És azt is tudom, hogy nem sikk manapság ilyen salátákat tálalni...  Nehéz, kalóriadús, a tojás pedig veszélyes a melegben. Pedig higgye el nekem mindenki, ez a tésztasaláta csakis így a jó! Jól behűtve igazán üdítő (másnap még jobb!), és ha nem is fogyókúrás (mert nem az), kevesebb is elég belőle. Garantáltan, többszázszor kipróbálva, üveges rokonokkal nem is érdemes próbálkozni. Ha hűtőtáskában szállítjuk az ételeket (márpedig abban:-), akkor nincs mitől tartani. De aki mégis viszolyog a melegben a tojásos majonéztől, annak még mindig ott van a tojásmentes verzió! (Bár azzal még nem próbáltam.) Régebben egy narancsot is belegerezdeltem, de a családdal nem tudtam megszerettetni, pedig nekem nagyon ízlett.

Hogy mitől olyan különösen finom ez a saláta, nem tudom, de biztos a majonéz is teszi (a házi majonéz verhetetlen!), illetve a hozzávalók összetétele. Mindig durumlisztből készült, olasz pastát használok hozzá, sajt, paprika és kukorica van benne, ha van, egy csomó piros retket is bele szoktam vágni, feltéve, ha zsenge. Ez az összhatás adja ezt a különleges ízt, ami tényleg semmi különös.... de nagyon finom!!
Épp ezért került bele a piknikkosárba.

                   

Tovább is van... »

Sültburgonya céklával, tojás és petrezselymes maionesa blanca

Hetek óta mondogatja a férjem, hogy főzzek már valami egyszerűt, ne mindig ilyen flancosat. (Dunsztom sincs, mit ért flancos alatt, elég egyszerű dolgokat főzök pedig. Szerintem.) Ilyenkor elkezdi gyermekkori kulináris emlékeit mesélgetni, és hogy, hogy nem, véletlenül mindig a sültkrumpli - főtt cékla - főtt tojás hármasnál lyukadunk ki. Annál, amit a nagymama csinált. 
Na jó, gondoltam, ő is megérdemel egyszer egy emlékezetes vacsorát:-), nosza, de azért nekem ez egy picinyet mégiscsak egyszerű, gondoltam, csak nem lesz ellenére, ha kicsit felturbózom és megmodernizálom. Na nem nagyon, nehogy má' flancos legyen!!

Tovább is van... »

Aioli vagy maionesa blanca? Klasszikusan vagy fehéren?

Napjainkra már nálunk is sokan ismerik az aïoli-t, ezt a francia ihletésű fokhagymamártást. Nekem viszont több olyan ismerősöm is van, akiknek hiába mesélem, hogy nálunk nem létezik húsfondü aïoli nélkül - ha meglátnák az étlapon, még akkor sem tudnának vele mit kezdeni. Legfeljebb ha kihozza a pincér.

A katalán eredetű aioli legalább kétezer évre tekint vissza: az első írásos feljegyzést még 1024-ben találták. Ezek szerint a bőséges fokhagymát egy kőmozsárban megtörték és enyhe olívaolajjal addig keverték, amíg az egy sűrű pasztává nem állt össze. Vagyis az emulgeáló szerepet a fokhagyma vette át, és nem nehéz kitalálni, hogy elég sok fokhagymagerezdre volt szükség, hogy ezt az állagot elérjük. Ez fáradságos és hosszadalmas munka még ma is. Innen ered a neve is, fokhagyma és olaj, ami katalánul all i oli. (Ezért gyakran a gyökerekre való tekintettel allioli-ként is viszontláthatjuk.) Azóta számtalan változata keletkezett már, a franciák pedig - mint oly sok egyéb étel esetében -, gondoskodtak róla, hogy aïoli néven a világ is megismerje.

Tovább is van... »

Zsályával töltött pisztráng Waldorf salátával

A hétvégi grillezést előzőleg két postra akartam bontani, de a képek sem lettek igazán mutogatnivalóak és a receptek is egyszerűen elkészíthetőek, ezért íme:

Pácolt húsok helyett ezúttal halat gondoltunk a grillrácsra. Ahogy már említettem, a trentinoi kiruccanás komoly kulináris emlékeket hagyott hátra, ezért ebből merítettünk.
Egyik este a falucska halas pub-jában vacsoráztunk, mely több helyen a pisztrángjával hirdette magát. A kisvendéglő amúgy - a falu többi egységéhez képest - igencsak feledhető volt, a pisztrángot viszont már itthon ismételtük. A halat egy nagy marék zsályával töltötték meg, aztán ment a grillre. Mellé grillezett polenta járt és egyszerű saláta. Ezt turbóztuk fel, mégpedig a következő módon:  [.....]

Tovább is van... »

Német majonézes burgonyasaláta (Kartoffelsalat)

Még ha a naptár szerint tavasz is van, hétvégére menetrendszerűen jótékony grillmeleg lesz. Maradjon ez így is, legalább minden hétre több finomság jut.
A sütni való husikat most nem részletezem, (meg a sört sem), a téma megint saláta.

A címben ki sem kellett volna írnom, hogy egy német jellegű burgonyasaláta majonézzel készül: ez teljesen kézenfekvő. Ha megkérdezünk egy németet, mi a legjellegzetesebb saláta náluk, úgy is ezt a választ kapjuk: Kartoffelsalat!! Was sonst! Az egy főre eső burgonyafogyasztásban a németek vezető helyen végeznek, ezért ne is csodálkozzunk ezen. A burgonyasalátáknak is temérdek változata van, de akárhogy is nézzük, azért mindig megvan a közös nevező. Persze készül néha, itt-ott olajos dressinggel is, de az bizonyára útjatévesztett saláta lesz, mivel csak a majonézes, vagy manapság már a könnyített, joghurtos változat az igazi. Igy szokták meg, így szeretik, de ettől függetlenül nem úszik a majonézben, csak úgy módjával.
                          

Tovább is van... »

Majonézes húsleves dióolajjal

Újabb merénylet a húsleves frontján, a "mit főzzünk gyorsan alapléből" kategóriában.
Ezúttal maradékok felélése volt a jelszó, melynek során elég brutális módon ötvöztem a klasszikus Cézár saláta, a zamatos olasz brodo és a házi majonéz egyenként amúgy kiváló tulajdonságait.
Az alaplébe vagy húslevesbe majonézt tettem, ami véleményem szerint ha valaki nem tudja, első ízlelésre fel sem tűnik. Gyárit meg se próbáltam, az feltehetően jobban előtörne az íze. A majonéz selymes ízt ad, a tetejére pedig a Cézár salátánál ismerős, fokhagymás olajban pirított kenyérdarabkák kerültek. Az egészet a dióolaj (huile vierge de noix) koronázta be, amiből is egy kanálnyit a leves tetejére csorgattam. A dióolajat - és mint bármelyik csontéjasból készült olajat - úgyanúgy préseléssel nyerik, akárcsak az olívaolajat. Ez a mélyen kissé pörkölt dióra emlékeztető, igen zamatos olaj sokrétűen használható, én szívesen csorgatom levesek tetejére, de gyümölcsecet balzsamokkal keverve egyedülálló dresszing lesz belőle.  [.....]

Tovább is van... »

Hússaláta - deluxe

Ez az egyszerű hússaláta magasabb szintű rokona. Ha épp készült bármilyen sülthús, legyen az egybesült sertés, vagy borjú, esetleg maradt a vadasból marhasült, akkor erre remek szolgálatot tesz. (Ha sültet készítek, a maradékot vékony szeletekben lefagyasztom, mert mindig találni rá valamilyen jó felhasználási lehetőséget. Például ebbe a hússalátába.)
A halat megfelelő súllyal helyettesíthetjük nyers lazaccal is, ekkor metélőhagma helyett jó lesz bele egy csokor kapor. De el is hagyhatjuk a heringet, akkor arányosan vegyünk több sonkát és sültet, különben kevés lesz benne a hús.
Ha betartjuk a hozzávalók arányait, akkor a saláta ízre harmónikus és kiegyensúlyozott lesz. Rozskenyéren remek vacsora, de hideg büfén is jól mutat.  [.....]

Tovább is van... »

Hússaláta - egyszerűen

Gyermekkorom egyik kellemetlen emléke ez, hogy reggelente iskola előtt (mert reggelizni kötelező) egy majonézes hússalátával megkent vajas zsömlét kaptam reggelire. (Szegény anyám, szerintem a mai napig nem is tudja, milyen károkat okozott bennem ezzel a nagyon is jóindulatú cselekedetével. Külföldön éltünk ugyanis és ez a hússaláta akkor és ott eléggé luxusszámba ment.) Azt hittem akkor, hogy egy életre megutáltam a majonézes hússalátát vajas zsömlén. Nem így lett, ez is azt mutatja, hogy néha érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, hátha úgy 20 év múlva nagy szenvedéllyel csapunk le valamilyen rég a feledés medrébe elásott ételre. Igaz viszont, hogy a gyermekkori utálat az ipari hússalátának szólt, valami szörnyű, műanyag, eleve műanyagízű papundeklibe csomagolva, hát nem csoda, hogy alig bírtam legyűrni. Ezt az ipari fajtát bizony a mai napig nem vagyok képes megenni..... (Pedig már rég eltűnt a papundekli.) Biztos meg van rá az okom.
Amikor az első házi hússaláta készült, még sandítva néztem rá, túl élesen élt még bennem az a 30 évvel ezelőtt átélt trauma sorozat...... Aztán megkóstoltam.  [.....]

Tovább is van... »

Majonéz - házilag

Az az eddigi írásaimból is bizonyára kitűnik, hogy nem vagyok híve a majonéztől tocsogó salátáknak. El is képedek az olyan salátákon, melynek tulajdonosa vesz egy kis párolt zöldséget (rosszabb esetben konzervből), belenyom egy tubus ikszipszilon majonézt, rá meg 2 pohár tejfölt. Nem tudom, az ilyet minek lehet nevezni. Viszont nem akarok lemondani néhány olyan ételről sem, amibe klasszikusan majonéz tartozik.
Ne menjünk messzire, itt van például az olaszok híres carpaccio-ja, aminek a tetejére pár pötty majonézalapú mártás dukál. De a klasszikus, nyári nagy grillezések burgonya- vagy tésztasalátája sincs meg egy remek házi majonéz nélkül, a franciák aïoli-járól nem is beszélve, aminek alapja a majonézzé kevert bőven fokhagymával dúsított olaj-tojás-keverék. A Waldorf-saláta alapja is ugyancsak majonéz. 

Jómagam már vagy 15-20 éve gyártok majonézt.  A dolog ott kezdődött, hogy egyáltalán nem szerettem a gyárit. Nem csoda, mindig van benne ecet és felettéb tudja kaparni a  torkomat. (Fogalmam sincs, miért tesznek a majonézbe ecetet.) Aztán egyszer ettem valahol egy házi salátát. Nem kis előnye a házi gyártásnak, hogy tudom, mi van benne. Az ízét is szabályozni lehet, tovább ízesíteni meg aztán igazán egyszerű.  [.....]

Tovább is van... »