
Egy kis szelet jófajta csokoládé bearanyozza szürke hétköznapjainkat. Írhatnék még számtalan hasonló bölcseletet, de aki már próbálta, annak úgy sem kell magyaráznom egy szájban olvadó csokiszelet lelkünke gyakorolt jótékony hatását. Az úgy is tudja.
És mi van azokkal, akiket már pár csepp nyers, rétillatú olívaolaj látványa is lázba hoz?
És mi van a sóbolondokkal, akik többfajta, a világ minden tájáról összehurcolt sókat használnak?
És mi lenne, ha mindezeket most jól összeboronálnánk??
A spanyol viaszt nem kell feltalálni, csak elővenni pár szelet ropogós héjú baguette-t, fél tábla csokoládét a nagyon féltett és jól eldugott, belga vagy olasz fajtából, leemelni a polcról az aranyáron vett, kissé gyümölcsös, ligúr olívaolajunkat és kezünk ügyébe helyezni a Maldon-sót.
Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. Hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
Pénteken is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?
Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. /...../
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006