
Ezt a receptet Gabah-nál találtam még a télen, el is készült frissen, melegében. Az alapötletet megtartottam, de a tölteléknél kihagytam a sajtot. Egyszerűen elkészíthető és mégis nagyon blikkfangos, egy igazi vasárnapi sültnek is beillik.
Az édesköményes zöld lencse fantasztikusan ízgazdag, azóta már az is elkészült még egyszer. Azt hiszem, pastaszósznak is elkészítem.
Nem kell megijedni, a még hosszabb cím ellenére ez egy tényleg gyorsan elkészülő, sőt még hihetetlen finom vacsora is. Mikor hazaértem, már elkezdődött a szűk egyórás vitaműsor a tévében, és még be sem fejeződött, mire végeztünk a vacsorával. Ennyi időbe persze csak a konzerv fehérbab fér bele, ennyit varázsolni még Nigella is csak akkor tud, ha felnyitja azt :).
Kéthetes távollét után üresen kongott a hűtő, csupán húst, rucolát és citromot kellett venni, a többit a kamra adta.
A balzsamkrémet már régen készítettem, az alapja a már sokszor bevált és igen sikeres balzsamecetkrém volt, amibe gyömbért és citromhéjat tettem. Nagyon-nagyon ütős, nagyobb adagot is érdemes belőle készíteni, mert évekig eláll.
A csirke elég unalmas, próbálom változtatgatni, de este nincs már nagy választék, borjúért napközben kellene kiszaladni. Azzal még finomabb lenne.
Aki mostanság olvasgat, azt is hihetné, hogy mi csak is előételeken élünk. Nos, ezt teljes mértékben szeretném megcáfolni, ha együtt vagyunk a konyhaasztal körül, akkor leginkább hús kerül az asztalra, mellé pedig zöldség és saláta.
Olyan, de olyan szívesen bevezetném a magyar konyhába is az előételeket, hisz annyira egyszerűek és olyan finomak. Ez lehet néha csak pár szem olívabogyó vagy néhány szelet friss, olajjal megöntözött mozzarella, esetleg néhány kisütött friss halszelet, lényeg, hogy legyen pár falat, ami felkelti érdeklődésünket a további ízözönre. Olyan az előétel, mintha egy kissé időt adna. Közben lehet beszélgetni, csevegni, kortyolgatni az éppen kiöntött borból - és persze várakozni, mi is kerül a tányérunkra.
Vagyis ez az elő-étel. Antipasto, ahogy az olaszok mondják, néhány falat a pasta, vagyis az első fogás előtt. Ez a töltött mortadella egy tökéletes alternatíva.
Vegyetek igazi, bolognai mortadellát, mert csak a pöttyös az igazi :))). Hú, de humoros vagyok most:), szóval a hajszálvékonyra szelt eredeti mortadella azokkal a cuki kis szalonnapöttyökkel, nos az a legjobb - és nem csak ehhez.
Ricottából is érdemes lenne nagyon jót, vagyis eredetit beszerezni, tudom, a különbséget szinte zongorázni lehetne.
A gremolata viszont az egészet nagyon feldobja, igazi finom, citromos, friss, üde rávaló és még egészséges is. /...../
Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Megláttam Gabojszánál és megsütöttem, ribizli helyett áfonyával.
Reggeli, snack, vacsora, vagy csak úgy. Langyos-melegen nagyon finom!
Idén nagyon későn indult be a grillszezon, de ezzel nem mondok semmi újat. Májusban volt már egy kísérletünk rá, azt elmosta az eső, illetve a kintücsörgés helyett bemenekültünk a szobába. Két hónap késéssel júniusban be is indult a szezon, így amikor hétvégén itthon vagyunk, izzik a rost, de gyakran még hétközben is pakolunk rá néhány szelet húst és kenyeret, a salátát meg menet közben összedobom.
Egyik vasárnap Gabah-tól és Alexandrától néztem ki a salátákat.
Ez utóbbin szinte semmit nem változtattam, Alexandra körtés édesköménysalátáján csupán a citormlevet cseréltem le almabalzsamra, a parmezánt pedig most a köretjelleg miatt hagytam el.
Gabah tésztasalátája is azonnal megfogott, és nem kis meglepetésemre még a férjemnek is ízlett, azt mondta, megtarthatjuk ezt is:)
Ezekhez a fantasztikus, vodkában eltett citromszeletekhez kerestem egy halat, mielőtt elfogyott volna az utolsó darab is. Klasszikusan a gombhoz a kabát esete.
Elküldtem a férjemet a halashoz, aki két szép ördöghalfilével tért haza. Szívesen veszünk ördöghalat, mivel kellemes az izmos, feszes húsa és sütés után sem esik szét. Kis mennyiség esetén pedig érdemes filét venni, hisz semmi gond nincs vele. Csak az egész hal esetén kell kiemelni a csontos gerincét, de a levágott törzsrészben semmi szálka, vagy egyéb zavaró rész sincs. Ha hosszanti, vékony szeleteket vágunk belőle, még egyéb trükköket is bevethetünk vele.
Mivel több halrecept sincs még a blogon, talán fel sem tűnik, hogy az utóbbi időben nagyjából mindig egyformán készülnek. A lehető legegyszerűbb módon aromás olívaolajjal megkenve, fóliába tekerve, sütőben sütjük, csupán a zöldfűszereket váltogatjuk. Mi még mindig nem untuk meg, pedig nincs is ennél egyszerűbb, de legközelebb kipróbálok végre egy (ízben) bonyolultabb receptet is.
Ami a citromot illeti, napok óta keringett a fejemben, milyen lehet a hal a citrommal együtt.
Csak azt tudom mondani, hogy kiváló!!
Sütöttem már idén spárgát, de az nem hogy blogra, de még szóra sem érdemes. Megsütöttem, megsóztam, megettem. Látványos spárgás akciókra nincs most időm, ez a dolog is erősen súrolja a receptnek való nevezhetőség határát. Egyszerűen összedobtam a hűtő tartalma alapján, de hogy milyen gyorsan elkészül, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hűtőajtó és a kanapéra való lehuppanásom között alig telt el több, mint 15 perc.
A manchego sajtot egy konkrét fogáshoz terveztem, ezért volt itthon, meg is valósítom minél előbb. Ugyan van a hűtőben egy nagy tömb parmezán, de azt hiszem, ehhez tényleg nagyon finom lett a manchego. Könnyű forgácsolni, szépen olvad és visszafogottan markáns az íze.
Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy rohan haza, a frissiben várásolt limoncino egy részét elfőzi, a maradékot pedig megissza. Persze merő egy kiváncsiság lettem és megkérdeztem, mit is főz a likőrrel. 
Sütésen kívül még sosem hallottam ilyet, és magam sem vetemedtem volna rá, hogy citromlikőrben pároljak egy-két szelet húst. De a hirtelen felvázolt recept teljesen felcsigázott, így én is átszaladtam a henteshez, magamhoz vettem a limoncinot és a receptet kissé átdolgozva elkészítettem a vacsorát.
Eredetileg szárnyas szerepelt a javaslatban, de ezt azonnal felváltottam borjúra. Hagymára és fűszerekre sem emlékszem, ez utóbbi tényleg sok és tolakodó is lenne.
A vacsora azonban remek lett, gyors is - ami az előkészületeket illeti, aromákkal teli is, szóval megtartjuk!
Mostantól műsorzárásig epret spárgával eszünk, ha pedig az nincs, akkor spárgát eperrel. Vagy külön-külön, úgy is nagyon jó lesz.
Ahogy lecseng a medvehagyma, úgy nálam szinte egyszerre robbant be az eper és a spárga. Szinte váltják egymást a konyhámban, de kétség kívül lesz olyan nap, hogy egymás mellé ültetem őket a tányéron.
Ennek a narancsos spárgának az ötlete Zsuzsától származik. Már akkor roppant megtetszett és a színe is lenyűgözött! Ahogy készült, csavartam is rajta, még a mártásokkal is elbabráltam egy kicsit, mert még a szám sem tudta eldönteni, melyik lenne hozzá a legjobb.
A narancsos spárga így két olasz étel összefonódott változata lett. A főtt spárga főzött narancsmártással egy egyszerű és finom előétel, most pedig a sós, hagymás narancssalátát csempésztem a tetejére.
Azt a bizonyos pontot az i-re egyértelműen a fahéj tette, amit a mártásba kevertem. Nem sokat, csak épp egy leheletnyit, hogy kiérződjön. [.....]

Ha ketten megyünk vásárolni, rendszerint olyan dolgokat is megveszünk, ami csak gyönyörű, vagy étvágygerjesztő, de nincs vele célunk. A terv nélküli vásárolgatás eddig az én reszortom volt, de úgy látszik, amióta a férjem többet tartózkodik a sütő és a mosogató metszésvonalában mint az asztal mellett, azóta sikerült ezzel a kórral őt is megfertőznöm:-)
Felfedeztünk ugyanis a városban egy új kis bevásárló negyedet - persze csak számunkra új, mert ezek a kis boltocskák a maguk ajtóban diskuráló, kissé törve beszélő tulajaikkal már vagy ötven éve színesítik a város eme sűrűbb lakta negyedét. Egy óra múlva aztán három, határozottan nem betervezett szatyorral indultunk a kocsihoz, a negyedikben lapult az a nyúl, amiért is indultunk... Közben többek között édesköményt is kellett vennünk, mivel a férjem az egyik zöldséges, hegyekben kipakolt ládái előtt felsóhajtott, hogy mennyire enne megint sült csirkét édesköménnyel. (Vagyis unalmas csirkét unalmas édesköménnyel:-)
Épp akkor este láttam meg Beatbull ihletet adó ánizskapor levesét, miután tisztáztuk, hogy ő pont azt ért az ánizskapor alatt, mint aminek én az édesköményt értelmezem, vagy amit leginkább (olaszul) finocchio néven ismerek. A levest kevésnek találtam vacsorára, de Beatbull javasolt még néhányat a kedvencei közül, ezért végül is ebből a receptjéből indultam ki. Jól megleveleztük az egészet, mire másnapra - leginkább főzés közben -, kerek lett a vacsora.
Egy nagyon könnyű vinho verde-t ittunk hozzá, ami nem kifejezetten illik hozzá (de már rég ki szerettük volna próbálni), ezért egy másik bort is ajánlok majd.

A pár héttel ezelőtt készített fehérbab saláta kapcsán Rossamela-nak és nekem is eszembe jutott, hogy ez a saláta még ízletesebb is lehetne, ha többfajta babból és gabonából készítenénk. A jófajta olívaolaj, finom fehérbor és friss zöldfűszerek ízét még mindig lehetne egy csöppet fokozni.
Akár egy ilyen, vagy hasonló összeállításból is puskázhatunk saját ízlésünkre és kamránkra hagyatkozva.
Hasonlóan készült, mint a múltkori, viszont megpróbáltam annyi bab- és lencsefajtát összeszedni, amennyi csak módomban volt: [.....]
A hétvégi grillezést előzőleg két postra akartam bontani, de a képek sem lettek igazán mutogatnivalóak és a receptek is egyszerűen elkészíthetőek, ezért íme:
Pácolt húsok helyett ezúttal halat gondoltunk a grillrácsra. Ahogy már említettem, a trentinoi kiruccanás komoly kulináris emlékeket hagyott hátra, ezért ebből merítettünk.
Egyik este a falucska halas pub-jában vacsoráztunk, mely több helyen a pisztrángjával hirdette magát. A kisvendéglő amúgy - a falu többi egységéhez képest - igencsak feledhető volt, a pisztrángot viszont már itthon ismételtük. A halat egy nagy marék zsályával töltötték meg, aztán ment a grillre. Mellé grillezett polenta járt és egyszerű saláta. Ezt turbóztuk fel, mégpedig a következő módon: [.....]
Ha nincs az emberasszonyának kedve főzni (nagyritkán előfordul az ilyesmi és nálam pont addig tart, amíg inspiciálás céljából kinyitom a hűtőt), akkor előjön a húsleves - nálam brodo - mint alapanyag, amibe ugye mindenfélét bele lehet pakolni. (Ez az ún. "kipakolós módszer", à la Eszter.)
A tortellinivel nem akartam bajlódni, ezért volt a hűtőben, igaz, előzőleg más célra szántam (ez épp sajtos töltelékkel). A levesbe előzőleg citromos olívaolajban megforgatott sárgarépa csíkokat pirítottam, majd a leveshez egy ricottás dipet dobtam össze a meglévő zöldfűszerekből, amibe friss szárzellert mártogattunk és eszegettünk a leveshez. Ha van idő (meg lime), a dipbe bele lehet még reszelni a héját is, de az olaj is simán megteszi, rendkívül gazdag íze lesz így is. [.....]
Húsvét után mindenből lett egy kis maradék, és semmiből sem lehetett már egy önálló fogást készíteni.
Ekkor belekezdtem legkedvesebb tevékenységembe: mindent kipakoltam a konyhaasztalra, aminek el kellett tűnnie, alaposan végigmustráltam, mérlegeltem, először fejben aztán a konyhában is elkezdtem főzni. Közben mértem és jegyzeteltem.
A salátában egyenlő arányban van spárga, cukorborsó és cukkini, az egészet pedig még melegen összekevertem a mártással (kinek melyikkel) és vékony sonkaszeletekre halmoztam, amit egy ecsettel szintén bekentem a mártással. A babcsíra is maradék volt, de hihetetlenül kedvezően kiegészítette a zöld, még meleg, ropogós salátát. A family style arra utal, hogy kétféle dressinget készítettem: 
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006