
A meleg kabát és sál mellé lassan újra előkerülnek a melengető levesek is. Micsoda közhely ez így, de valóban, most a forró, sűrű levesek esnek a legjobban.
Ennek a végtelen egyszerű krémlevesnek egyetlen egy titka van: finom házi kolbász, honnan máshonnan, mint állandó kolbászbeszállítómtól :), Gabojszától. A másik picinyke titok pedig az, hogy ezúttal a kolbászt bele is mixeltem, ami annyira bevált, hogy gyakrabban is kellene így készíteni. Az ilyen leves nem is kíván már egyéb ízesítést, csak pár pötty nagyon jó olívaolajat a tetejére - jelen esetben szarvasgombásat használtam - és egy maréknyi friss petrezselymet.
Ízével ellentétben ennek a salátának roppant egyszerű a története.
Vacsorázni voltunk és mivel a helyet jól ismerjük, már öltözködés során eldöntöttem, mit választok majd. Nagyon jók a halak, remek a risottó, de kétszer valami isteni burratát is ettem ott padlizsánraguval. (Azt is reprodukálnom kell még, talán sikerül megközelítenem.)
A séf azonban újított, az étlapon ugyanis megakadt a szemem ezen a salátán: leginkább a szarvasgombás olajjal megcsöpögtetett mangó keltette fel az érdeklődésemet. Soha nem jöttem volna rá erre a kombinációra, az előétel tehát meg is volt.
Nagyon ízlett! Amint lehetett, rekonstruáltam, egy keveset le is egyszerűsítettem, de valóban ütős, szokatlan trió! A mézes kecskesajttal régóta jóban vagyunk, most egy ajándékba kapott fanyar, szénaillatú mézet használtam. A mangónál mindig gond, hogy sosem kapjuk elég éretten, nos, most az ilyen pont jó lesz nekünk. [.....]

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006