Zöldspárga sajtos spárgabesamellel

A spárga az utolsókat rúgja, lassan kifutunk az utószezonból is, ezért hozok még egy-két egyszerű és gyors spárgareceptet.
Talán sokan nem tudják, de a spárga igen jól fagyasztható is. konyhakészen meghámozva, nyersen kell fagyasztani és még fagyottan a szokásos ízesítésű vízben megpárolni. Roppanós sütésre ez a tartósítási mód kevésbé alkalmas, de mártásokkal elkeverve sokkal szebb eredményt kapunk, mintha télvíz idején üvegeset vennénk.
Nálam általában mindig van egy köteg spárga a fagyasztóban, sosem lehet tudni alapon. (Tudom, tudom, hol marad az idényjellegű főzés? :) Pürésített spárgából igazán elegáns mártásokat lehet készíteni, akár lasagne-hoz is felhasználhatjuk.

A spárgabesamel ötletét a véletlen hozta, de biztos nem én találtam fel először. Alapja a hagyományos besamelmártás, csupán tej helyett a spárga főzőlevét használtam fel. A főzőlevet folyamatosan gyűjtöm egy nagy üvegben és néhány nap alatt felhasználom, nagyon jó zöldséglevesekhez, rizottóhoz, vagy éppen - spárgabesamelhez.

Tovább is van... »

Medvehagymás kenyérgombóc fontinamártással

Mi történik egy céklás gombóc - és amúgy fontina-imádóval medvehagymaszezon idején? Bingó! Veszünk egy nagy halom medvehagymát, a fontinából pedig elkészült a gombóchoz való mártás.
Rendkívül finom, feltétele azonban a szinte házi, rusztikus kenyér, csak azzal lesznek a gombócok finom légiesek. Fontina sajt helyett nem tudok mit ajánlani, a talán jobban elérhető gorgonzola jóval markánsabb, agyonnyomná a medvehagyma finom ízeit. Javaslatokat szívesen veszek!

Tovább is van... »

Dióval és fontinával töltött sertésszűz

Gabah dióval és fontinával töltött sertéskaraja egy hét leforgása alatt több olvasót is megihletett. Nem csoda, könnyű elkészíteni és látványos eredmény produkálható vele. Amolyan villantós vendégfogadó.
Mivel nálunk egy teljes karaj eléggé nagyocska lett volna, két kisebb sertésszűzből készítettem, ennek megfelelően kevesebb "zseb" is került beléjük. Ez nagyjából három adagnyi, másnap hidegen ettük a maradékot, tehát a hidegkonyhás vizsga is sikerrel járt.
Mivel én szószmániás vagyok, aláöntöttem egy kevés bort és alaplevet, ebből egy intenzív ízű mártást redukáltam a végén. a körete pedig zöldborsós párolt brokkoli volt, melynek a tetejére pirított diót szórtam a maradékból.

Tovább is van... »

Hamburger fontinával és paradicsomos salsával

A spárga- és az eperszezon sajnálatos lecsengése után azonban beköszöntött a grillszezon! Végre újra le lehet porolni a tavaly a garázs zugába száműzött sütőalkalmatosságot és sok pasi szerint indulhat is az év ötödik évszaka:) Nekik elég egy vastag, véres(ebb) szelet hús a tányéron és egy üveg sör a kézben, és boldogságfaktoruk máris az egek szintjét verdesi. 

Na, nem így nálunk, nőnemű lényeknél. Néha tátott szájjal csodálom a férjemet és barátait, akik megelégült mosollyal markolásszák flaskáikat és néha forgatnak egyet parázsló, kétujjnyi vastag húsaikon. Közben világrengető dolgokról beszélgetnek, ami igen komoly arcvonásaikból számomra egyértelműen kiderül.
Engem eddig nem tudott levenni a lábamról egy szelet füstös ízű hús. Számomra a grillezés netovábbja mindig is a saláta és a körítés volt. Nem mondom, néha nagy kedvvel eleszegettem ugyan egy szelet gyönyörű szaftosra sült oldalast vagy fűszeres darált kolbászkát is, de saláta vagy grillezett zöldség nélkül számomra fabatkát sem ér az egész.

Egészen eddig!
Most ugyanis felfedeztem magamnak, hogy megfelelő módszerrel és körítéssel csodálatos ízeket lehet előcsalogatni a roston sült húsokból is. Ez elég viccesen hangzik így, tudom, de mentségemre legyen mondva, sosem álltam nagy húsevő hírében.

Az egyik a legegyszerűbb módja a roston sült húsoknak. Egyszerűen csak hamburger.  [.....]
             

Tovább is van... »

Gnocchi alla romana olvasztott fontinával és fűszeres paradicsommal

Folytatódik a vacsoránk. Már a harmadik fogásnál tartunk, de még mindketten farkaséhesen várjuk a folytatást - hiába, így jár az, aki minimál felfogásban próbál romantikázni. Kellemes velejárója a dolognak, hogy képtelenek vagyunk magunkat degeszre zabálni:-)), egyszerűen nincs miből... ami persze a vacsora további lefolyására igen jótékony hatással van.

De ne is szaladjunk elébe a dolgoknak.
A menü tervezésénél - amire túl sok időm ugye nem volt - természetesen megfordult a fejemben, hogy jó lenne beiktatni ide egy könnyű tésztát. Mi sem egyszerűbb, gyorsabb, a friss hozzávalókból pikk-pakk össze is lehet dobni, amíg forr a leves, vagy karamellizálódik a cukor. Friss hal beszerzésére nem volt már időm, pedig az motoszkált a fejemben, egy hal és egy pasta könnyed szimbiózisa. Elképzeltem, hogy ide leginkább egy könnyű párolt, fűszeres hal illene a legjobban. Egy pillekönnyű, pirított sütőtökös, Szent Jakab-kagylóval megforgatott pappardella. (Mondjuk ez nem kimondottan a gyorsan, finomat kategória!) Főleg akkor nem, ha magam akarom a tésztát is gyúrni, az akkor már egy félnapos projekt. Vagy a férjem egyik kedvence a tonhalmártásos borjúszeletek (vitello tonnato) pl. Gabah után, de ezt ilyen kis mennyiségben végképp nem érdemes elkészíteni, ezért ötlet most elvetve. 

Aztán beugrott a polenta, egyszerű, előkészíthető, és szeretjük.
A harapósabb változatot készítettem, ami római gnocchi néven ismert, mert Latiumból származik, és teljesen olyan, mint a polenta - csak épp nem kukoricából készül, hanem a durumbúza szemcsésre őrölt változatával, a durumdarával.  [.....]
                  

Tovább is van... »

Paradicsomos risottotorta

Aki már készített valódi talján risottot és ezzel együtt ismeri a risottokészítés minden titkát, zugát és szegletét - és remélem, minél többen belevágtak már ebbe az igazán finom olasz finomságba! -, az bizonyára úgy gondolja, hogy a paradicsom igencsak távol áll a hagyományos risottotól.
Pedig nem úgy van az! Mi sem állhat közelebb a paradicsomhoz, mint hogy egy vérbeli risottóban végezze végnapjait, hisz nincs ennél gyönyűbb risottohalál: megmártózni egy buja vörösboros nedüben, egy aromás húslevestől átitatódva beburkolózni egy zamatos, minden ízében vérbeli olasz sajtcsodába, majd egy finom tejes vaj borításában a forró sütőben sütkérezni a végső végzet ellenálhatatlan elcsábulásáig.

Igen, ez várt ránk. Illetve a mi paradicsomos risottonkra.  [.....]

                              

Tovább is van... »

Toszkán paradicsomleves fehérbabbal

Egy hétvégi főzés után maradt még a hűtőben egy kevés, már megfőtt fehérbab és némi paradicsomkonzerv, amivel egyenként már nem tudtam mit kezdeni - az adott ételbe sok lett. Ezért az egészből főztem egy levest, ami egy átmenet a kenyérrel sűrített toszkán paradicsomleves, a pappa al pomodoro és a szintén toszkán fehérbab-krémleves között. Nem gyors, mert idő kell, amíg összeforr a leves, de könnyen összedobható, és zöldfűszerekkel, vagy még egyéb zöldséggel meg is lehet változtatni a jellegét.
Épp volt még egy fél vekni saját sütésű, sótlan toszkán kenyerem, ezt tettem bele. A kenyér nem fő szét, szinte egyben marad minden falat, ugyanakkor a benne lévő liszt egy kissé sűrít rajta. Az az egy kanálnyi finom olívaolaj a tetején pedig ráteszi a pontot az i-re.

Tovább is van... »

Tagliatelle grappával és paradicsommal (Tagliatelle alla grappa)

Úgy gondoltam, a 200-as nyitórecept, vagyis a 101-edik valamiféle blogsaláta kellene hogy legyen, valami olyasmi, ami a blogban legtöbbet felhasznált hozzávalókból állna. Az ötletet hiába találtam zseniálisnak, csak nem akart összejönni. Gondoltam még a 101 kiskutyára, de fehér-fekete foltos ételkülönlegességet sem bírtam kreálni, hogy a főbb blogos hozzávalók is bennelegyenek.

Ki enne meg ugyanis egy olyan kutyulmányt, ami nota bene, természetesen olasz és pasta lészen, aminek az elején valamilyen ízesítésű olívaolajon hagymát és fokhagymát pirítanék, aztán paradicsomot és paprikát is vágnék bele, esetleg egy kevés zöldspárgát is belekockáznék (na jó, ez eddig még nem tűnik gáznak), hozzátennék egy kevés forgácsolt mandulát is (itt már alakul), majd jócskán reszelnék bele egy kis szerecsendiót, fűszerezném még egy csipet fahéjjal is, aztán löttyintenék bele némi kis fehérbort és alaplevet is. (Ezen a ponton én már feladnám.)
Hagynám egy kicsit saját levében fortyogni, majd hozzáöntenék egy fél pohárka tejszínt is, majd belereszelném egy citrom és egy narancs héját is, sőt egy citrom levét is belefacsarnám. Ja, és nehogy már elfeledkezzünk a málnabalzsamról! (Na jó, ez esetben mézbalzsamról is beszélhetünk.) Persze valahol félúton sóznám és zöldborsot is törnék rá, rendesen.
Ha kész a blogragunk (brrr!), összeforgatnám - mondjuk tagliatelle-vel, mert ezt használtam a legtöbbet -, rászórnám a petrezselymet és ráreszelnék némi parmezánt.
Be egy percre a sütőbe és voilá, tálalható is a Dalla cucina blogsaláta, akarom mondani blogpasta!!

Most őszintén, Ti ezt megennétek?? Mert én nem, ezért inkább valami mást főztem ki.   [.....]

Tovább is van... »

Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal

Következzék most az előétel után vacsoránk második felvonása.
Vadhús mellett döntöttem, a végső döntést végül is a kínálat adta. Az alábbi ragut már sokszor készítettem, ízesítésre mindig kicsit eltérően, de hasonló  módon. Vaddisznóból is nagyon jó, én azt szeretem igazán, most viszont a szarvashús volt az ígéretesebb. A receptet illetően próbáltam jegyzetelni, hogy pontos legyen, (remélem, azért utánamfőzhető:-), de már annyiszor főztem hasonlót, hogy szinte vezeti a kanalat:-)
Fontos a jó minőségű vörösbor (lehetőleg az, amit majd fogyasztunk is hozzá, ez esetben mondjuk egy kíváló minőségű toszkán vörösbor), az alaplénél pedig készen kapható vadhúsalaplevet használtam, de egy húsleves, vagy zöldségalaplé is megteszi, ha nincs más.  [.....]

Tovább is van... »

Négysajtos risotto (Risotto ai quattro formaggi)

Sokáig tologattam magam előtt ezt a vacsorát. Egyszer már megvettem hozzá a sajtokat, aztán azok mégis külön sorsot jártak be. Mintha nem készítettem volna már elég risottot !
Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy a sajtválogatásom jó lesz-e és utólag egy risotton már nemigen lehet javítani... Ezért lementem a Mamma-hoz (aki persze nemcsak sajtban utazik), ő összeválogatta nekem a sajtokat és elmagyarázta, miért pont ezt és nem amazt. Ő ajánlotta azt is például, hogy mindenképp tegyek bele provolonet és a gorgonzolából csak keveset, mert elnyomja az ízeket. (Holott a legtöbb recept a négy sajtot egyenlő arányban javasolja.)
A négysajtos risottoba nem kell bor, hagyma sem, sőt vaj sem a végén, hisz krémesebb és zsírosabb, mint a többi rokona. A sajtok terén pedig válogathatunk: mindenképp legyen benne gorgonzola, ez a penészes puha sajt, aztán félkemény és kemény is, és mozzarellát is javasolnak. Vagyis állítsunk össze 4 fajtát az alábbiakból:
Friss sajtok: mozzarella,
Lágy sajtok: gorgonzola, taleggio, brie (a kérge nélkül, különben keserű lesz),
Félkemény sajtok: fontina, provolone (dolce), raschera,
Kemény sajtok: edámi, emmentáli, toma di alpeggio,
Extra-kemény sajtok: parmigiano reggiano, grana padano - a fenti szempontok szerint. 
A mennyiség sem irányadó, mert nehéz csupán dekányi mennyiségeket vásárolni. Én többet vettem jóval (aztán egy kicsit sopánkodtam az árakon, és kaptam is egy nagyobb árengedményt...) és a risottonak való mennyiséget előre külön csomagolva a hűtőbe tettem. A sajtokat a különböző ízek eléréséhez jól lehet variálni.
A végén egy rendkívül intenzív, zamatos risottot kapunk! 
Az olasz sajtokról magyarul itt lehet olvasni.

Magyar vonatkozásban a következő sajtokat javaslom:
mozzarella és brie mindenhol kapható, még ha nem is eredeti. Edámiból és parmezánból a magyar gyártmányú is egész jó minőségű. (Használtam.) A 4 közül legalább egy sajtban ne tegyünk engedményt, ez legyen eredeti: mondjuk a fontina, amit az egyik legjobb sajtnak tartanak a világon. De mindenképp legyen köztük egy nagyon markáns ízű sajt (akár a gorgonzola is, ebből kevesebb kell). T. Nagy Tamás sajtüzletében (link jobboldalt a listán, az üzletről pedig egy cikk itt jelent meg) vagy a Szega sajtszaküzletekben majdnem mindegyik kapható.

Update:
Időközben úgy érzékeltem, hogy a sajtbeszerzés nem egy könnyű feladat. Ezeket a sajtokat nem lehet a sarki közértben csak úgy futtában megvenni, mert nincs! Létezik ugyan olyan hely, ahol a sarki közértben is nagyobb a választék, mint amit remélnénk, de azt úgy hívják, hogy Olaszország, vagy Little Italy, már ahol van ilyen. Na jó, ne álmodozzunk. És addig a sajtos risotto számomra is kivételes napok primo-ja marad.
Időközben felvettem a kapcsolatot T. Nagy Tamás sajtboltjával és nagy örömömre megtudtam, hogy a fenti sajtokból mindössze a raschera nem kapható (ami egyébként is egy igen ritka sajt), de a többi mindig  megtalálható az üzletben.

A risottoról és készítéséről alapvető tudnivalókat a blogban ITT lehet olvasni. (Fontos, ha valóban autentikus risottot szeretnél készíteni.)
Összefoglaló receptgyűjtemény a risotto ételekről a magyarnyelvű gasztroblogokban ITT található.



Négysajtos risotto
(Risotto ai quattro formaggi)

300 g risottorizs
1 ek vaj
2 ek olívaolaj
100 ml tej, langyos
só
bors, frissen tekerve
A sajtok
     30 g gorgonzola (50%)
     50 g fontina (45%) (HU/IT/EN/DE)
     50 g taleggio (48%) (HU/IT/EN/DE)
     50 g provolone 
800 ml csirke- vagy zöldségalaplé
4 ek parmigiano reggiano

A sajtokat apró kockára vágom. (A gorgonzolát érdemes előtte lehűteni, úgy jobban lehet vágni.) A sajtokat a gorgonzola kivégelével beteszem egy tál tejbe, hogy kissé megpuhuljon és félreteszem.
Az alaplevet felforrósítom és a kezem ügyébe teszem. Egy lábasban felolvasztom a vajat és az olajat, majd beleöntöm a rizst. Keverem néhány percig, hogy a rizst mindenhol érje az olaj, majd kisebb adagokban hozzáöntöm az alaplevet. Folyamatosan keverni kell - ez azt jelenti, hogy félpercenként átkeverem az egészet. Amikor már majdnem az összes folyadékot magába szívta, mindig csak akkor adom hozzá a következő adagot. Lehet, hogy több folyadék kell, lehet, hogy kevesebb. Úgy 20 perc alatt készen van.
Ekkor elzárom alatta a hőt (gáznál érdemes félrehúzni és a végén még egyszer átforrósítani) és hozzáadom a felvágott sajtokat. Először a gorgonzolával kissé elkeverem majd hozzáadom a többit és azokkal is elkeverem. Ha a sajtmennyiség soknak bizonyulna, akkor nem kell az egészet beletenni. A risottonak krémes állagúnak kell lennie, ha most szárazabb lenne, akkor adok még hozzá a tejből és elkeverem. Sózni alig kell, hisz a sajtok elég sósak önmagukban is, viszont bőven lehet borsot rátekerni. 
A risottot azonnal tálalom. 
"A vendég várjon a risottora, ne fordítva!"
4 személyre / 520 kcal / 22,6 g zsír / LF30 39,3%