
A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.
Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek.
Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöldfűszer.
Az elmúlt időben nagy sikere volt bloggerkörökben a spenótos-ricottás gombóckáknak. Aki ezt a spenótos gnocchit keresi, annak jó lelőhelynek bizonyul a különleges túrósok VKF!-fordulója, azt hiszem, a Szakácsok könyve is ludas lehet abban, hogy jó páran nekiveselkedtek és gyúrták a gombóckákat.
A legtöbben malfattinak nevezik, pedig olyan gyönyörűségesen kerek, szinte geometriai pontosságú labdákat hempergetett mindenki, hogy az minden volt, csak nem rosszulsikerült!:-) Annyira finom ez a spenótos labda, hogy több elnevezéssel is illették már. Nekem az a történet jobban tetszik, amikor az egyházi méltóságok képtelenek voltak abbahagyni az evést, és csak úgy nyomták magukba a kis gnoccokat, hogy szinte belefulladtak. Lehet, hogy a török imám egy asztalnál ült az olasz papi méltósággal, mert az imámot viszont a hússal töltött sült padlizsán próbálta végképp kitaszítani az élők sorából:-). No és innen ered a másik neve, strozzapreti, vagy strangolapreti néven is ugyanezt kapjuk - de a lényeg a lényeg - a spenótos ricottás gombócka jól készítve olyan finom, hogy csak úgy csúszik, mint a galuska!:-)
Nemhiába, nálunk is nagy kedvenc. Az eredeti, hagyományos verziót épp két éve már megírtam itt a blogon, de most újítottam. Rég kigondoltam, hogy egyszer ricotta helyett túróból is jó lenne elkészíteni, sőt a zsályás vajat is kiváltom. Ha már nekiállok, akkor megpróbálkozom egy magyaros verzióval, hisz a ricotta beszerzése nem kis gondot jelent.
De attól a malfatti, strozzapreti, vagy ki tudja, minek nevezhető gombócka még ugyanaz marad! [.....]

Amikor Gabojszánál megláttam a sajtban bundázott csirke receptjét, azonnal két dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ezt mihamarabb el kell készítenem, másrészt pedig a sajtban panírozott és sütőben, mártással sütött hússzelet régebbről már ismerős volt.
Úgy 15-20 éve igen újszerűnek, szinte "trendinek" számított (de nem szeretem ezt a szót!, de itt most találó), mára már elavult, kissé dekadens étek lett belőle. Ellenben kiváló példa arra, hogy nemcsak a régi, klasszikus, falusi ízeket lehet és érdemes feltámasztani, de a 70-80-as évek tipikus gasztronómiai vonala is megérdemli az ismétlést.
Ez a sajtos pulyka tipikus retro ebből az időből, amit mára egyszerű eszközökkel modernizálni is lehet.
Annak idején - vagyis azokban a szépemlékű nyolcvanas években (sóhaj, ...) trappista sajtban forgattuk meg a csirke-, vagy még inkább sertéscomb-szeleteket, majd tejszínt öntöttünk rá, és néhány recept leírása szerint - eredeti olasz darabolt paradicsomkonzerv hiányában - tömény mennyiségű ketchupot tettünk bele. (Planétás kártyák, emlékszik még erre valaki?) Ennek ellenére nem volt rossz, nálam például sokszor tarkította a vasárnapi asztalt.
Szóval mindez az eszembe jutott, amikor Gabojsza receptjét olvastam és nosztalgiáztam egy csöppet felette. Természetesen az idők szelével megváltoztattam, ami kimondottan jót tett neki. (Hisz én sem szeretek a tavalyelőtti ruhámban végiglejteni a Nagykörúton:-)) [.....]
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006